Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-29 / 58. szám

•1058 DÉLMAGYARORSZAÖ 1910 július 24 Emlékeztette továbbá a királyt, hogy Junga százados különösképen méltó legfelsőbb kegyelmére, mert néhai atyja parancsőrtisztje és bizalmasa volt Miksa mexikói császárnak, a király boldogtalan fivérének, akihez mindhalálig — élete árán is — a legtörhetetlenebb hűség fűzte. Ugyancsak kegyelmi kérvénynyel ostromolta a király szivét Junga Sebőné is, valaminthogy a király szine elé került Mátyát ój Zoltán századosnak a hadbiró előtt tett az a hivatalos nyilatkozata is, hogy nem kívánja Junga Sebő megbüntetését, sőt tiszta szívből kívánja büntetlenségét. Az ősz anya, a gyászruhás feleség és a sebzett-homlokos ellenfél egyaránt kérték a király kegyelmét Junga Sebő számára. így történt, hogy egy ujabb, alaposabb orvosi vizsgálatot rendeltek el, amelynek eredményeképen Junga Sebő a betegállományba került. Megírtuk még, hogy a Junga-házaspár most Budapesten, a Bercsényi-utca tizenkettedik számú bázban lakik. Más forrásból Junga Kiszabadulására vonatkozólag a következőket jelentik : Mielőtt a pokolgépes merénylet aktáit végkép lezárták volna, a bombát előbb szakszerű vizsgálat alá vették. A székesfehérvári hadbíróság gondosan becsomagolva elküldte Junga Sebő bombáját a bécsi katonai vegyi műhelybe. Itt csakhamar készen voltak a véleménynyel: a bomba nem alkalmas emberölésre, inkább csak játékszer, amely csupán könnyebb sérüléseket ejthet. Ez a vélemény döntötte el Junga százados sorsát. A. mult hetekben érkezett vissza a bomba és a vegyi vélemény. Hétfőn, julius 25-én reggel tauácskozásra ültek össze a hónvédkerületi parancsnokságon Loskay Gábor altábornagy, Morvay hadbiró-alezredes és Bárdossy Ferenc hadbíró-százados, az utóbbi mint a Junga-ügy előadója. A tanácskozásból hosszú táviratot menesztettek Hazai honvédelmi miniszternek és a budapesti honvédfőtörvényszéknek. Dél. után már Székesfehérváron volt a válasz, hogy Jungát szabadon kell bocsátani. A távirati végzés megokolása így hangzik : A bécsi katonai vegyi műhely vizsgálata és alant mellékelt véleménye alapján beigazolást nyert, hogy az 1909. év augusztus 24-ón Mátyássy Zoltán honvédhadbiztos-százados cimére küldött, pokolgépet tartalmazó csomag ölésre nem alkalmas. A fötörvényszék ennek következtében elrendeli, hogy fogva tartott Junga 5ebö ideiglenesen szabadlábra helyeztessék, mert további vizsgálati fogság nem látszik Bzükségesnek. Junga Sebő tartozik Budapestre érkezése után nyomban jelentkezni Tabajdi ezredesnél a honvédelmi minisztériumban és a honvéd-térparancsnokságnál. Hir szerint a hadbíróság augusztus huszonhetedikén dönt végérvényesen Junga Sebő százados ügyében. A büntetés, amelyet a katonai büntetőtörvénykönyv erre a bűncselekményre kiszab, nem terjedhet három hónapnál többre, de lehet három nap is. Junga tehát semmi esetre se kerülhet újra vissza a katonai fogházba, mivel a vizsgálati fogságban a büntetés makszimumánáj is jóval több időt eltöltött. Budapestről jelentik: Ma délután hirlapirók keresték föl Junga Sebőt a Bercsényi-utcában levő lakásán. A százados, akit a nyolchónapos fogság szenvedései és a szenzációs affér izgalmai valósággal beteggé tettek, — katonánál érthető rezerváltsággal — kitért a kérdezősködések elől: — Igazán nem tudom és nem is tudhatom, mikor lesz vége . . . Önök tudják, kérem, hogy én katona vagyok, nem nyilatkozhatom . . . Nem tehetem, valósággal lehetetlen, hogy bármit Is mondhassak erről az ügyről. . És bocsánatkérően búcsúzott Junga száza3os, akinek pergamentszerüen sápadt arcán és fénytelen tekintetén ott rezeg a nyolchónapos kálvária-járás minden szenvedése. A dráma másik szereplője, Mátyássy Zoltán, akit a vizsgálat során többször kihallgattak, ott akarja hagyni a katonaságot és állítólag már be is nyújtotta kérvényét nyugdíjaztatása •ránt. Az afférról különben nem szeret beszélni s arról egyáltalán nem nyilatkozik {Beszélgetés Junga Lajosnéval.) Junga Sebő ma egész nap látogatásokat tett. Sorra fölkereste a fővárosban lakó rokonait» valamennyinél hosszabb-rövidebb ideig időzött. A Bélmagyar ország munkatársa fölkereste ma Junga Lajosnét, a szerencsétlen Junga Sebő sógornőjét, aki fölötte érdekes kijelentésekkel világított be ennek a különös ügynek a rejtelmeibe. Junga Lajosné ezzel kezdte : — Nem igaz, hogy Ítéletet hoztak Junga Sebő ügyében és hogy Junga felesége vagy anyja a királynál voltak kihallgatáson, hogy kegyelmet kérjenek a szerencsétlen és beteg ember számára. Ellenben igaz az, hogy Junga hétfőn délután táviratot kapott, amelyben értesitik, hogy szabadlábra helyezték. A távirat Jungára is, ránk is meglepetésszerűen hatott. Junga szabadonbocsájtásában nagy része van a legutóbbi orvosi vizsgálatnak, amely megállapította, hogy súlyos idegbajban szenved szegény sógorom. Ehez járult, hogy a hivatalos vizsgálat szerint a pokolgép nem alkalmas emberölésre ós hogy Mátyássy Zoltán rövidesen fölgyógyult. — Méltóztatott-e arról valamit hallani, hogy mekkora büntetés vár a százados úrra ? — Tudom, hogy erről is micsoda rémhirek kerültek forgalomba. De azt is tudom, hogy sógoromat legfeljebb egy évi fogházra ítélhetik el. Ez azonban a rnakszimum, amelynél Junga Sebő föltétlenül kevesebbet kap. Egyébként sógorom még mindig beteg, a katonai orvosok véleménye szerint azonban nem szorul kórházi ápolásra, elég, ha a családja ápolja. — Mikor remélhető a végleges döntés ? — Nyugodtan várjuk szeptember huszadika táját, amikor végleg határoznak sógorom sorsa fölött. Addig nem hagyhatja el a fővárost Junga, azt mégis megengedték neki, hogy Isolában (Dalmácia) tartózkodó három fiát néhány napra meglátogathassa. Elutazása előtt azonban jelentkeznie kell a parancsnokságnál. — Mi okozta Junga Sebő ügyében nagyságos asszony szerint a hirtelen változást ? — Jungáné a mártír szerepét vállalta el. Én mondom, aki jól ismerem őt, hogy éhez az aszszonyhoz a gyanú árnyéka sem férhet. Mégis megtette julius elsején azt a vallomást, amely minden bizonynyal nagy részben járult ahoz, hogy a sógoromat szabadonbocsátották. — Ugy méltóztatik ezt érteni, hogy Jungáné olyan dolgokat vállalt magára, amit el sem követett ? — Bizony, bizony, majdnem eltalálta. Forgách szabadságon. Belgrád, julius 28. Forgách János gróf, osztrák-magyar követ, aki a most befejezett kereskedelmi szerződési tárgyalásokat, mint a monarchia első képviselője vezette, a legközelebbi napokban két hónapi szabadságra indul. Távollétében a követség ügyeit Haymerle báró követségi tanácsos fogja intézni. Az olasz király a kékéről. Bóma, julius 28. Az a politikus, akivel az olasz király a flottaépitésről beszélt, Leon Bourgois volt, aki januárban Rómában tartózkodott és kétszer látogatta meg a királyt. A második látogatáskor a király ráterelte a beszélgetést a Dreadnoughtokra és igy szólott: — Az államok egymást tul akarják licitálni; a húszezer tonnás Dreadnoughtok után a huszonhatezer tonnások következnek, folytonosan nagyobbítják sebességüket, vitelképességüket és az ágyuk erejét. Egyik tul akar tenni a másikon. Hova jutunk ezen az uton? A népéknek szövetkezniük kellene, hogy határt szabjanak ennek az örökös technikai tökéletesítésnek; mert csak igy lehet a népek összeomlását megakadályozni, amely különben elkerülhetetlen. Bourgois a király szavait ebben a formában mondta el barátainak, arról azonban, hogy a király terve számára híveket keres, semmit sem szólt. Ferdinánd megsiketült. Szófia, julius 28. Egy magasállásu személyiség, aki Ferdinánd királylyal az utóbbi időben sokat érintkezett, kijelenti, hogy az ő figyelmét nem kerülte el, hogy a király rossz hallása már csaknem a siketségig fokozódott. Kitchener — nagykövet. London, julius 28. Kitchener tábornokot, az omdurmani győzőt, akit mint Anglia legnagyobb katonáját tisztelnek, legközelebb kinevezik konstantinápolyi nagykövetté sir Gerald Lotvther helyébe. Ez a kinevezés igen nagy föltűnést kelt Angliában, egyrészt, mert sajnálják, hogy a hadsereg elveszítse Kitchenert, másrészt azért, mert legalább is szokatlan, hogy egy tábornok hirtelen a diplomáciai pályára lépjen. Kitchenert eredetileg a földközi tengermelléki haderők főfelügyelőjévé akarták kinevezni, a conaughti herceg mostani állásába, a lord azonban ugy találta, hogy itt nem fejthetne ki akkora tevékenységet, amilyenre aktivitása és temperamentuma jogosítja. A dumaelnök várfogságban. Pétervár, julius 28. Gucskóv, a duma elnöke, akit tudvalevőleg Urusszov herceggel való párbaja miatt egy havi várfogságra Ítéltek, augusztus elején fogja büntetését megkezdeni. A matróna és kutyája. A nyári szezonnak vannak kutyahistóriái is> csöndes, mosolygó, öreg históriái, amelyek beletartoznak ebbé a rovatba, akár a nyári szerelmek, a szalmaözvegységek, vagy a nyári menyasszonyok. A novellaíró ugy kezdené ezt a történetet, hogy a matrónának volt egy kutyája. A matróna barnára festette őszülő haját, csipkés ingblúzban ült a korzón s ölében volt állandóan a kis, barna kutya. Ezután pedig valami maupassanti, finom, mosolygós irónia kellene ahoz, hogy elképzeljük a szép, fehérarcú, ősz matrónát, aki nem nézett senkinek a szemébe, csak mindennap délután öt és hat között sétálni vitte a kutyáját, ezt a rossz kutyát, amelyhez nagyon szigorú volt. Hat órakor pedig hasavitte a rossz, rakoncátlan, hálátlan kutyát a Teleky-utcába, egy csöndes, szomorú lakásba, ahol öreg Biedermeyeres bútorok közt éltek napról-napra a matróna é3 az ő kutyája. Mondom, hogy a kutya rakoncátlan volt és ezért kellett panaszkodniok a Teleky-utca lakóinak. — Édes istenem — panaszkodtak a lakók — miért tart kutyát ez az öreg nő? Mi szegény emberek vagyunk, akik nem mehetünk nyaralni és nyáron, ha meleg van, nyitott ablaknál alszunk. Azaz, dehogy alszunk! A matróna is nyitva tartja az ablakát és ez a baj. Mert a matróna szigorú és egész éjjel veri a kutyáját, amely ordit, vonít, vihog és szűköl fülhasogatóan. Hát a lakóknak nem kell aludni? Hát a kutyának nem kell aludni? Miért veri a kutyát? Miért vonít egész éjjel a kutya? A tényállás pedig hivatalosan az, hogy — mint néhányszor emiitettük — a matróna nagyon szigorú volt. És a kutyát, amelyet nappal ápolt és becézett, egész éjjel verte. A szomszédok minden fölhangzó vonitásnál fogcsikorgatva ugrottak ki ágyaikból, ingeikben vad, őrült tán' cot jártak, éjjelente négyszer is átüzentek a