Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-29 / 58. szám

2 DÉLMAGYARORSZAG 1910 julius 29» program teljesítésével. A programteljesítés alapföltétele: a törvényes állapot meg van immár. Most csak az a fontos, hogy a parlament viselkedjék olyan komolyan és bizalommal a többi következő törvényjavaslat iránt, mint ahogy az indemnitással és az ujoncjavaslattal szemben viselkedett. A római szoborleleplezés. A jövő év szeptemberében nagy ünnepe lesz Olaszországnak. Ekkor leplezik le Viktor Emánuel római szobrát. E körül az ünnepség körül olyan hirek kerültek forgalomba, mintha a Habsburg-ház és a Vatikán között affér támadt volna. A „Gazette di Torino" cimü lap szerint az olasz kormány bizalmasan tárgyalt Aehrenthal külügyminiszterrel aziránt, hogy a Habsburg-ház egyik tagja megjelenjék a római szoborleleplezésen. Az olasz kormány formális meghívást intézett a külügyminisztériumhoz, hogy ezzel is dokumentálja Olaszországnak a monarchiához való hajlandóságát. Hasonló meghívás ment a francia, porosz és az angol kormányokhoz és valószínű, hogy Falliéres elnök, a walesi herceg és egy orosz nagyherceg el is mennek a szoborleleplezésre. A monarchia meghívása körül bonyodalmak keletkeztek. Maga Ferenc József tudvalevőleg sohasem volt még Rómában, mert a Habsburg-háznak a Vatikánhoz való ragaszkodása nem engedte, hogy Róma világi uránál tisztelegjen. Arról tehát szó sincs, hogy Ferenc József jövőre Rómába menne, de viszont az olasz kormány meghívásának visszautasítása a hármasszövetség föntartását veszélyeztetné. Ezért az olasz kormány azt akarja, hogy egy főherceg, lehetőleg maga Ferenc Ferdinánd trónörökös képviselje a szoborleleplezésnél a monarchiát. Aehrenthal külügyminiszter állítólag helyesli Olaszország álláspontját és magára vállalta azt, hogy az udvarhoz közelálló klerikális köröket meggyőzi arról, hogy e meghívást nem lehet teljesen visszautasítani. Granito di Belmonte bécsi pápai nuncius kapta azt a megbízást, hogy járjon közbe a Vatikánnál ez ügy sima elintézésénél. A nuncius a mult héten tudvalevőleg kihallgatáson is volt Pius pápánál és őt igyekezett rábirni arra, hogy ne támaszszon nehézségeket egy Habsburg-főhércegnek Rómában való megjelenése elé. Hir szerint a pápa és különösen az — Hogy-hogy, ilyen korán fölkelt? Máskor nem szokott. — Rosszul aludtam az éjjel. A fejem fájt és azt gondoltam, hogy a legjobb lesz, ha egy kis reggeli sétát teszek. — Azt jól teszi, drágám. — Nagysád, ha jól tudom, sohasem szokott ilyenkor fölkelni?! — Hangján erősen érezhető volt a rejtett irónia. Az mindjárt megértette. Most már bizonyos volt benne, hogy tanúja volt az előbbi jelenetnek. A legjobb lesz, gondolta, ha egyenesen elibe vág a dolognak. Változtatva tehát az előbbi hangon, kihívóan felelt: — Igaza van. De maga, ugylátszik, a többek között kémkedéssel is foglalkozik ? Mi ? Ez a határtalanul nyugodt és kihivó föllépés megdöbbentette. Hallgatott. Annál inkább beszélt a másik. — Hallgat? Az elevenjére tapintottam, ugye, szép maszk? E sértegető hangra visszanyerte az önuralmát és határozott, kimért szavakban válaszolt: — Téved. Ellenben — megbócsájt — arról igazán nem tehetek, ha akaratlanul is, egy titkos találka szemtanuja lettem. — Igazán ? — és fenyegetően tette csípőjére a kezeit. — Igazán ám. És hogy a személyek egyike maga volt, arról szintén nem tehetek. — És mondja, — most már dühös kezdett lenni, — mi jogon üti maga az én dolgaimba az orrát ? — Én ? Hisz maga kezdte ! ? Hanem most már ugy is mindegy, legalább megmondom agressíiv államtitkár, Merry del Val, még azon az állásponton vannak, hogy ez a látogatás megsértése volna a Vatikánnak. Valószínű azonban, hogy a most folyó diplomáciai tárgyalások mégis a meghívás elfogadása mellett fognak dönteni, mert ha ez nem történnék, Olaszország visszautasítása nagyobb bonyodalmakra vezethetne. Ezt irta az olasz lap, de a konfliktus hírét ma a bécsi külügyminisztérium megcáfolja. Eszerint a közlemény abszolúte nem érdemel hitelt. A szoborleleplezés programja még egyáltalán >nincs megállapítva és a bécsi külügyminisztériumban senkinek sem jutott eszébe Granito di Belmonte nunciust megkérni, hogy egyengesse a pápánál az uralkodóház valamelyik tagjának római látogatását a szoborleleplezés alkalmából. Iflta a román szerződésről. — A képviselőház ülése. — (Saját tudósítónktól.) A román kereskedelmi szerződésről szóló javaslat tárgyalását folytatta ma a képviselőház. Sok pikáns helyzete, megfigyelésre méltó, érdekes pillanata volt a mai ülésnek. A legmulattatóbb furcsaság már maga az volt, hogy a függetlenségi párt támadta a koalició-alkotta román szerződési javaslatot s azt a kormánynak kellett megvédelmeznie.a koalíció ellenében. A furcsaságok koronája lesz, ha a függetlenségi párt egyhangúan, boszuból, ellenszenvből ellene szavaz annak a javaslatnak, amelyet annakidején maga a függetlenségi párt akart a törvényhozás elé terjeszteni. A vitát Barcsay Andor és Kállay Ubul kezdték meg. A javaslat ellen szóltak, mire fölállt Szterényi József, aki államtitkársága idejében a szerződést Bukarestben aláirta és agrárius szempontból megvédelmezte saját alkotását. Furcsa helyzet ! Szterényi kötelességének tartotta, hogy saját müvét megvédelmezze és sietve elmondja beszédét, még mielőtt Hieronymi megelőzhetné őt. Utána még többen szólottak. Es mindnyájan érezték a helyzet érdekességét : A kormány kénytelen megvédelmezni a koalíció alkotását az inkonzekvens koalíció volt tagjaival szemben. Az ülés elején Nagy Sándor kért nyilvánosan bocsánatot azért a sértésért, amelyet Lovászy tegnapi fölssólalása közben Gortvay zempléni főszolgabíró ellen intézett. Székely a magamét. Tudja meg, én egy szót sem akartam szólni. Eszemágában sem volt. Legfeljebb csak magamban állapítottam volna meg, hogy ni, ez az állítólag- tisztességes fiatal asszony, amig a férje nehéz izzadsággal keresi meg a kenyerét, éjszakákon keresztül magánál tartja a szeretőjét. Az asszony szemei villámokat szórtak, de nem szólt. Várta, hadd fejezze be a másik, aztán majd rajta a sor. — Igen, a szeretőjét. Egy éve sincs még, hogy megesküdtek és már is megcsalja. Nem szegyei annak a becsületes embernek a szeme elé kerülni ? Nem sül ki a szeme, amikor elfogadja tőle a havi pénzt ? Kedvem lenne megmondani neki, hadd dobja ki, mint egy szemetet, mert hát nem érdemel jobbat az ilyen. — Ha-ha-ha,— nevetett fel az asszony gúnyosan. — És maga mondja ezt nekem ? Maga közönséges . . . Sikoltozva ugrott az asszony mellé és kezével betapasztotta a száját. A szégyen és düh kipiritotta az arcát. Egész testében remegett és izgatott hangon beszélt : — Ne. Ne mondja ki. Ugy is tudom, hogy mit akar nekem mondani. Igaz, az vagyok, — a közönséges. De én azt nem tagadom. Mindenki tudja rólam és én elszenvedem érte a szégyent. Maga ? ! Fölemelt fővel jár-kel tisztességes emberek közt. Befurakodik az ő társaságukba és amellett bemocskolja egy mitsem .sejtő jó ember becsületét, megcsalva őt minden jobbképübb jött-menttel. És maga meri nekem mondani, hogy közönséges? Maga ? Hisz maga rosszabb nálamnál is. Én Ferenc igazságügyminíszter beterjesztette a konzuli bíráskodás meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot, majd pedig harmadszori olvasásban is elfogadták a kormánynak az ujonclétszám megállapításáról és az ujoncmegajánlásról szóló javaslatát. A mai ülésről szóló részletes tudósításunk itt következik : Elnök: Berzeviczy Albert. Jegyzők: Szász Károly, Ssinnyei-Merse Félix, Beszkid Antal. Miután hitelesitik a tegnapi ülés jegyzökönyvét, Székely Ferencz igazságügyminiszter beterjeszti a konzuli bíráskodás meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot. Haydin Imre a közigazgatási bizottság nevében tesz jelentést. Nagy Sándor napirend előtti fölszólalásában bocsánatot kér Lovászy Márton tegnapi beszéde alatt tett, a parlamentet sértő közbeszólásáért. Ezután harmadszori olvasásban is elfogadják az ujonclétszám megállapításáról és a kiálli» tandó újoncok megajánlásáról szóló törvényjavaslatokat. (A román szerződés.) Barcsay Andor (Justh-párti) a román kereskedelmi szerződést bírálja. Kijelenti, hogy a szerződést pártjával egyetértőleg nem fogadja el, mert az az önálló gazdasági berendezkedés megakadályozását jelenti. Nemcsak azért nem szavazzák meg a javaslatot, mert bizalmatlanok a kormány iránt, hanem mert egy gyalázatos választói rendszer után ... Fölkiáltások jobbról: Ujat mondjon ! (Nagy zaj.) Barcsay Andor: ... kevés reménye maradhat az országnak, hogy a kormány az önálló gazdasági berendezkedés hive lesz. Részletesen bírálja a törvényjavaslatot. Bosznia anneksziója és a román szerződés idejének megválasztását nagyon szerencsétlennek tartja. Polemizál az előadó tegnapi beszédével és konstatálni kivánja, hogy a román kivitel emelkedése tisztán Ausztria javára esik. A kereskedelmi szerződés Erdély kisiparának a romlását is okozta. Arra a végeredményre jut, hogy Ausztriával együttesen mi kedvező kereskedelmi szerződést nem köthetünk. Teljesen egyetért Károlyi Mihály gróf tegnapi beszédének a husdrágaságról szóló passzusával, amely szerint a drágaság ellenszere nem lehet más, mint a közvetítő kereskedelem visszaéléseinek megszüntetése és fogyasztási szövetkezetek létesítése. Követeli az önálló bankot 1911-re, minthogy azonban ettől a kormánytól nem várja annak megvalósítását, nem szavazza meg a javaslatot. Kállay Ubul (Kossuth-párti): Szintén az önálló gazdasági berendezkedéstől teszi függővé a külkereskedelmi szerződések megkötését. A magyar állattenyésztés a legutolsó áldozatokat hozza meg a román kereskedelmi szerződés elfogadásával. Hangsúlyozza a mezőgazdaság legalább akarok tisztességes lenni, de maga soha. — Most már elég volt. Jegyezze meg magának, hogy tizenöt nap múlva pusztulhat innen. Volt szerencsém! — és az ajtó felé indult. — Boszut áll? Helyes. Majd tudom én is a magamét. Az asszony hátrafordult. Eszébe jutott, hogy ez képes még mindent elmondani az urának. Valamivel engedékenyebb hangon szólt: — Mit akar tenni? — Hogy mit, azt majd meglátja. — Csak nem akarja elmondani...?! — De igen. Eltalálta, — vágott a szavába Aranka, Itt máskép nem boldogul, gondolta most, csak ha ismét köpönyeget változtat. A válást semmiesetre sem akarta. Hisz ennél kényelmesebb helyzete sohasem lesz. Alázatos hangon kezdett beszélni: — Nézze, Aranka, ne bolondozzon! Az elébb földühösitett egy kissé és igy azt hiszem, nem veszi zokon, hogy fölmondtam magának. Minden visszavonok és igy minden rendben lesz megint. Jó? — barátságosan közeledett feléje. — Béküljünk ki. — Nem bánom, hallgatok. — Kezet fogott vele. — Hisz úgyis egyformák vagyunk és illik, hogy segitsük egymást. — Minden szót külön hangstxlyozva mondott, mintegy igy szerezve elégtételt magának. Az asszony az ajkába harapott és távozott. Aranka nevetve nézett utána, majd hir-