Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-26 / 55. szám

2 DÉLMAGYARQRSZAQ 1910 juliua 26 volt a pénzügyminiszternek az egyszerű és minden mesterséges csoportosítás nélküli számadatokra hivatkozni. A szabadelvű kormányzat utolsó esztendeje hatvannyolc és félmillió felesleggel végződött. Még nagyobb felesleg volt a koalíciónak még első esztendejében is. De már a második esztendőben közel négy millió, a harmadikban pedig kevés hijján nyolcvanöt millió deficit mutatkozott a koalíció gazdálkodása alatt. És ezek a számok a koalíció utolsó esztendejére nézve valószínűleg még növekedni is fognak. Joggal nevezhette ezt a pénzügyminiszter könnyelmű gazdálkodásnak. És joggal olvashatta rá a koalícióra, hogy olyan rendszert honosított meg, mely a látszatnak és külsőségeknek kédvéért feláldozta a lényeget. Lukács László e megállapításának annál nagyobb hatása volt, mert hisz a koalíciós kisebbség még jelenlegi védekezésében is ugyanazt a módszert követte: hibájának csak a látszatát és külsőségeit akarta elmosni, de lényégét magáról el nem háríthatta. Jó hazafiak, komoly politikusok ilyen körülmények között csak egy kötelességetismerhetnek: abbanhagyni a látszat politikáját és minden eszközzel előmozdítani a valóságok politikájának, az országos munkának elkövetkezését. Vitázni egy államszükségletről csak azoknak és csak akkor szabad, akik eszméket, koncepciókat tudnak és akarnak felvetni az ország érdekében. Minden egyéb okból való vitázás fölösleges is, jogosulatlan és céltalan is, mert csak hátráltatja a normális kormányzati viszonyoknak általánosan óhajtott elkövétkézé'sét. Ez a meggyőződés — a jelek arra vallanak — úrrá lett a képviselőház minden oldalán : rövidesen vége lesz az indemnitási vitának s a parlament mehet tovább egy lépéssel, a többi fontos törvény tárgyalására. Bezárta az ajtót. Lábujjhegyen közeledett és a puha léptek még nagyobb rémülettel töltötték el a leányt. A fogai vacogtak. Halálos aggodalomtól gyötört tekintet érte kínzója arcát. De az óriási kéz nem volt kíméletes. Hiába kapálózott, hiába védekezett, hiába harapott, rúgott, nem menekülhetett. Acélnál is erősebb izmok ragadták meg. Ez a rettenetes negyed néma hallgatással tűrte a vadállat becstelen tettét, senki sem sietett az ártatlanság védelmére, mintha az őserdőben lettek volna. A leánynak maradt annyi ereje, hogy e kérést megkockáztatta: — Kegyelem . . . irgalom! Nézze, ott van a fiókban öt frank . . . vegye el Julot ur... magának adom! — Nem vesztek-e ? — mondta a rettenetes embqr.— Míngyárt magamhó veszem... most a kisebb gondom is nagyob anná'! A két óriási kéz lesújtott s a zerge sem tehetetlenebb az oroszlán karmai között, mint volt ez a szegény kis leány —- hóhéra kezében. '— ígen — folytatta Darville — rémes história éz, de amely mindennapos a világ leggyönyörűbb városában, Parisban. S a kis Louisette.hosszú, kinos, halálos aggodalommal tolt hónapokat töltött el undok hóhéra hatalmában. És még hozzá ezer és ezerszer kellett végigrónia esténkénti a d'italie-negyed bűzös, szennyes aszfaltját. Mert az embernek pénz kellett borra, élelemre, lakásra, hogy arról a pénzről ne is beszéijek, A néppárt és a Justh-pári. — A képviselőház ülése. — (Saját tudósítónktól.) Ma már népesebb padsorok érdeklődtek az indemnitási vita iránt, amely a .Justh-párt és a néppárt jóvoltából csak sekélyességgel, ügyetlen elszólásokkal és az ennek folytán eiöálit zajos és humoros jelenetekkei szolgált. A néppárti Frey János például azzal kezdte beszédét, hogy .„kényszerűségből, a pártja óhajtására szólal föl". Olyan is volt ez a beszéd, mint amelyet rákényszeritenek valakire. Csupa bodás, tudatlanság, sőt annyira ment Frey, hogy.nem átaliotta a kormánnyal és a többséggel kacérkodni. Persze, a hangoztatott barátságnak drága árát szabná: a néppárti szellemet az ország ügyeinek vitelében. A Justh-párti Bikády Antal az állítólagos választási visszaélésekről beszélt. Ugyan miről beszélnek ezek az urak egy esztendő múlva? Sem ő, sem a Justh-párt másik szónoka, Kun Béla nem fogadták el az indemnitást. A mai ülésről ezt a részletes tudósítást adjuk : Az orosházai követ. Elnök: Návay Lajos. Jegyzők: Szász Károly, Szinnyei Merse Félix, Beszkid Antal. A mult ülés jegyzökönyvének fölolvasása után Herczeg Ferenc beterjeszti a könyvtári bizottság jelentését. Bikády Antal (Justh-párti) szólal föl elsőnek. Ausztriától való függő viszonyunk fölpanaszolása sohase lehet elég hangos ahoz, hogy megfeleljen a szomorú valóságnak. Különösen kötelesség ez a mostani kormánynyal szemben, amely törvénytelen ágyból született és az ország bizalmára nem méltó. A kosaras asszony szerepét ennél a bűnös ügyletnél a miniszterelnök viszi, (Gúnyos derültség a jobboldalon), aki melegágyát veti meg a visszaéléseknek.Polemizál a miniszterelnökkel, aki szemére veti az ellenzéknek, hogy sokat panaszkodik a választási visszaélések ellen^atelyett, hogy egyenesen a Kúriához fordulna. 19« a Kúriához való fordulás túlságos formalitásokkal jár. Ha nem így volna, a kormánypárti mandátumok mindegyikét etetés-itatás cimén egyszerű kérvényre meg kellené semmisíteni . . . Egy hang a jobbközépen : Hát az orosházai mandátumot? Bikády Antal: Ha tetszik, elmondom'azt is,: mi történt az orosházai kerületben. Nem volt tanitó, akinek igazgatóságot ne igértc-k volna. Fölkiáltások: Ki ? Ki ? Bikády Antal: Maga a jelölt. (Mozgás.) Orosházának mértékhitelesitő-hivatalt igért, egyik amit Julot barátunk a lóversenyekre vitt? lévén szenvedélyes játékos. Egy este a városháza előtt Edouard Targe-zsal találkozott Louisette, ki, mint tudjátok, néha ezekben a sötét negyedekben csavarog. Meglepetve látta e finom, törékeny, bájos kis teremtést . . . elvitte vacsorázni ... a pezsgő' hatása alatt kitudta titkát és egyszerűen megszöktette. Louisette eleinte ellenkezett, Julottól való esztelen félelmében ; de érezvén a pártfogója hatalmát, megnyugodott lassanként. Azonban majd hogy igen roszszul nem végződött a dolog.- Julot kifürkészte rejtekhelyét és fenyegető levelekkel üldözte. Egy ködös estén pedig egyszerre előttük termett az Opera mögött. Éjjeli egy óra lehetett. Az utcán- a rossz idő miatt senki sem járt. Julot kihúzta hatalmas, éleáre fent kését és szabad választást engedett Targenak : vagy visszaadja szépszóra jogos tulajdonát, vagy pedig a késsel szerzi vissza, ami őt megilleti. Targo állandóan revolverrel jár és tud is vele bánni. A villogó éles kés láttára egy pillanatig sem habozott, kihúzta fegyverét és két jól irányzott lövésére Julot' összerogyott ... A Larrboisiére-kórházban, hová háklokolva vitték, még az éjjel kilehelte undok lelkét. .. Most már tán megértitek, hogy miért becsüli többre Louisette az ő Edőuardját o nyomorult sárteke minden nadrágot viselő' teremtményénél. községnek legelőt, másiknak egyéb kedvezményeket . . . Elnök (csönget): Kérem a tisztelt képviselő urat, szíveskedjék a tárgynál maradni (Zaj.) Felkiáltások: Hiszen a tárgyhoz szól! Elnök (csönget): Kéremj ne tessék velem polemizálni. Megkívánhatom, hogy illedelmes kérésemnek eleget tegyen a képviselő^ ur és az indemnitihez szóljon. Eitner Zsigmond: Ugyan! Mindenhez beszélhet ! Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék tudomásul venni az elnök intézkedését. Bikády Antal: Tovább támadja a kormány programját, amelyben a szabadelvüség megtagadását látja. Az 1848 : XX. t.-c. szigorú betartását kívánja, amire nézve, pedig a kormány semminemű előkészületet nem tesz. így a főrendiházban négy-ötször annyi katolikus egyházi képviselő ur hivatalból, mint amennyi a katolikus egyházat hivatalból megilletné. Már emiatt is reformra szorul a főrendiház. Áttér a nemzetiségi kérdésre, majd a kormány pénzügyi politikájára. Kárhoztatja az adótörvények életbeléptetésének elhalasztását. Végül a kormány iránti bizalmatlanságának ad kifejezést és nem szavazza mag az indemnitást. „Kényszerűségből szólok." Frey János (néppárti): Nem akarja nyújtani az indemnitási vitát, de csak kényszerűségből, a pártja óhajtására szólal föl, hogy a néppárt programját megvilágítsa. A néppárt keresztény párt, de vannak hívei minden párton. A kereszténység alapította meg ezt a hazát (Ellentmondások) és ezért a kereszténységgel együtt jár a hazafiság fogalma. Ha a néppárt nem lett volna hazafias, hanem kacsintgatott volna a nemzetiségékre, akkor egyetlen nemzetiségi se került volna a Házba, minden kerületet a néppárt foglalt volna el. Áttér a munkapárt és néppárt viszonyára. Mi ugyan aránylag nagyon kevesen vagyunk, mindössze tizenhármán . . . Közbeszólások: Milyen pech! Szerencsétlen szám ! Frey János :..-. csak tizenhármán vagyunk, de vannak azon; a? oldalon psSJátwnk és ez megsokasitja- sííámunk^.,..fperüftség";.- 'Ellentmondások.) Mi a tiszta ^Sa^adelv^se^'^fv^ vagyunl^ amelyet eddig e :hnzabafi nem volt alMlíMiS i^fnérni.:Kikel' a történelmi máterMlízUítts öíléi^' ^m^ly .elválasztja a, tiszta , szabrdeivüséB^ a'néppárt fölfogásától. . V ,V . , . . Á törtéhöimi m&teriálizmus m'iiícteá$ék,' dfikátiT anyagi 'ökőkatí - tekint/ U néppárt pétiig ennél sokkal -magasabb, , ideális: sze^Qntjjk'&íi is tekhitétbe vesz. (Mqzgás.,derültség.J.^nép-i, párt sbháserii támadott más' felékezétéket,''..ha tette ÍS Valaha, tez csak önvédelemből "törteti];; mert a tiéppárt-; sohasem"iizö>t -f^lekezgíil jssafe keresztény politikát. (Derültség, A. szónok kendővel iprölaéti;' a'.hfynilókőlrés"p^rceétb n$n szól. — A munkapártról gúnyos kfabészólásoMtil bUZditják) ' • "f* 'y'\{Xj Keresztény politikát kivált a destrüktty pö'yá tika helyett, továbbá katolikus autonómiát a népnevelés terén is. A felekezeti tanítóknak az állami tanítókkal egyenlő fizetést és korpótlékot kivan. A tiMó№áiíy,:x-£iüvószet és irodalom terén is kivánja a k^xes^tény^elvek .érvényesülését, mert a póMtivizmü§ № 'tévetfés. (Derültség.) A szociálizmust támiíŐjá,' niíM' W néplélek megölőjét. A szociáTitf «tdrVényH&e&J terén nálunk semmi sem történfe.y, Ausztriában már tavaly éltörülték a nők éjjeli 'mun^^^fg (Zajos derültség.) > .' Égy hang jobbról: Ah! No lám í "(Derültség.) * Huszár Károly : Nagy cinizmus kell az ilyen nevetéshez ! (Zaj.) Elnök (csönget) : Kérem Huszár képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Frey János : A túloldal nagyon sokféle elemekből verődött össze, (Derültség), de ennek dacára megkaphatja a néppárt támogatását, (Mozgás), ha keresztény-demokrata politikát fog űzni. Várady Zsigmond : Magyar politika kell, nem keresztény ! Szmrecsányi György : A páholyban mondja el ezt! A páholyban ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Frey János : Polemizál Richter János múltkori beszédével és figyelmezteti, hogy a néppárt a retorzió legerősebb eszközei; fogja igénybe venni, há magának a múltkorihoz hq.-, sonló támadásokat megenged. (Mozgás.) A jos placeti kérdésében a-miniszterelnök á múltkor olyan kijelentést tett, amelyet a néppárt nem hagyhat szó nélkül. Ma, mikor minden vonat Ion szabadság van, becsület, sajtó és a közeiéminden terén, a néppárt rossz néven veszi kormánynak a jus placétij-ől tett kijelentését.