Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-24 / 54. szám

1910 jülitis 24 DÉLMAGYARORSZAG 17 ™ -ff űl AGSALÁD ú TJ n 1 Asszonyokról — asszonyoknak. Irta Gallovich Jenő. Oltárkép áll előttem. Madonna tisztaságú asszony. Eszmény, férfiideál. Glóriája lelkének fehérsége és szeretetének nagy ereje. Az anyám. Amikor megcsap nagy tisztaságának illata és leborulok előtte, hódolattal hajlok meg az aszszony előtt. Valamennyi előtt, kiket szeretek ő benne. És eszembe jutnak erényeik, vétkeik, kit fölmagasztalva, kit elbukva látok és lelkemen keresztül érzem héroszi küzdelmeiket, melyet az ember teremtése óta folytatnak az életért. Oltárkép valamennyi és ha sárba hull, ennek kizárólagos oka a belőle támadt férfi erőtlensége ós a gyönge férfi által alkotott hamis társadalmi törvény, mely évtizedek óta egy és semmiben sem akar alkalmazkodni az élet törvényeihez. A nőnek ma csupán kötelességei vannak. Nehéz, súlyos feladatai ismeretesek, jogai azonban sehol sincsenek. Emberileg léteznek ezek is, tudunk is róla mindannyian — de ezeket elkobozták a férfiak. Ez által pedig anyáink és leányaink boldogságát lopták meg. Kérkedni szeretünk azzal, hogy a Kelet aszszonyaival szemben ami asszonyaink szabadok és függetlenek. Dui-va hazugság ez. Különbség egyedül abban nyilvánul meg, hogy azok arcát fátyol födi, mig a mi asszonyaink arca szabad. Egyénnek nemcsupán kötelességei vannak, hanem jogai is. Sőt a jog előbbre való, jogból támadnak a kötelességek. Emberi érzés ez, megnyilatkozása a vérnek, mig amaz mesterségesen emelt fal, társadalmi korlát, amely azonban csak addig állhat fenn, mig útját nem állja a jog érvényesülésének, a természeti törvényeknek. Az ember legtermészetesebb joga vágyakozás a boldogság, az élet után. És csak azok a kötelességek emberiek, amelyek ezeken a jogokon épültek föl. Hamis és ostoba minden társadalmi törvény, amely akadálya az egyén jogának, amely nem azért hozatott, hogy azt elősegítse, vagy megvédje. Élethez, szerelemhez egyaránt kétségtelen joga van mindenkinek, nőnek éppen ugy, mint férfinek. És emberileg ez lehetséges is, ami csupán útját, állja, az a társadalom mai berendezkedése. A maga csinált társadalmi törvényeken tul emelkedik a férfi, aki legtöbbször bűnben él, de kérelhetetlen erővel követeli a nőtől a tisztaságot. A vétek az erényt. A férfi megszerez magának minden gyönyörűséget. A nő is élni akar. Élni és szeretni. Emberi jogának azonban útját állja a társadalom, amely ma súlyos, nehéz váltságdijat követel a nőtől. Az élet siet, az ifjúság múlik, a nő tür és bár büszkeségében nem panaszkodik, titokban szenved és elvénül, elfonnyad a társadalom kedveért. És mikor már eszére tér, késő van. Magára maradt, senkinek sem kell és akkor már nem lehet visszacsinálni semmit. A társadalom buta, embertelen megérintése nélkül, ha valaki eladja magát, az nem biin. Ellenben vétek az, ha valaki lelke sugallatát követve adja oda magát szerelmesének. Hazugság ennek a törvénynek minden betűje, nem az élet, amely megingathatlanul állapította meg az egyén jogát. Minden embernek egyenlő joga van az élethez. Nem probléma ez, örök igazság, amely alatt kell, hogy mielőbb összeroppanjon a mai társadalom által hamis pilléreken fölépített rozoga faalkotmány. A nőnek a mai társadalomban való elhelyezkedése sehogy sem alkalmas állandó boldogságának biztosítására, Ehhez egyéni függetlenség szükséges. Megdöbbentő az a könnyelműség, ^elylyel ma a leányokat az élet számára neveik. Semmivel sem biztosítják önállóságát, függetlenségét, hanem védtelenül odavet jük játékszerül a férfinek. A jóllakott ember elfogult az éhséggel szemben. Egy boldogságban élő asszony még nem általánosság, midőn milliók nyögnek szomorú boldogtalanságban. Két egymástól független és önálló ember képes csak egymással szemben megvédeni és megőrizni egy életen át természetes jogait. Ma a leány sorsa egyetlen embertől függ. Egyetlen embertől, aki önzésében esetleg egyedül csak magát tekinti és mohósággal, szomjasan tördeli ki a szerencsétlenségében hozzátapadt asszony lelkének minden ragyogását, rejtett kincsét, mindent, mindent és azután, amikor már teljesen kifosztotta, megunja és elveti. Az önállóságra, keresetre, pályára nevelt leány hamarabb talál magához illő párt, jobban válogathat és készen áll a hadakozásra, meg tud küzdeni boldogságáért. Aki nem becsüli meg, azt elhagyja, hiszen megteheti, mert meg tud élni két keze munkájából. És rövidesen talál egy más embert, aki mellett megtalálhatja azt a nagy boldogságot, amelyet éppen ugy joga van megkövetelni az élettől, akár a férfinek. Sorsa ma ingoványra épül, amelybe akkor merül alá, amikor a férfi akarja, vagy a férfit jelleme elhagyja. Hány férfi bukik el az életben önhibájából és önhibáján kivül és vele bukik ártatlanul az asszony, mivel nem tudta, hogy gyönge a lelke, vagy jelleme annak, akinek hitvestársa- lett. Elhal a férfi és mit csinál akkor a vagyon, kereset nélkül, gyermekeivel magára maradt, gyöngének, az élet számára nem nevelt asszony? Nem is említve azokat az eseteket, melyeket pedig naponta termel az élet, hogy a férfi elhanyagolja, földig alázza asszonyát, aki azonban egy egész életen át nyögve türi alárendelt helyzetét, szerencsétlen helyzetét, mivel hogy nincs eszköze és ereje arra, hogy fölszabadítsa magát függő helyzetéből. A boldogság után való küzdelemben ma az asszony helyzete nagyon súlyos. A társadalmi berendezkedés, amely kizárólag csak a férfi kényelmére épül, békóba veri a nő akaratát, lelkét, minden őrzését, gondolkodását, tettét és minden lépését, mig a férfinek mindenben teljes szabadságot biztosit. Alkalmazkodás az egész élete, állandóan leleményesnek, találékonynak kell lennie, hogy ismeretlen veszedelmektől fenyegetett boldogságát ösztönös ügyességével, az örök nőiesség furfangjával megóvja. A nőnek első szerelme az utolsó is, melyben létének egész tartalma merül ki. Az a szövetkezés, melyben két egyenlő, önálló fél áll egymással szemben, kizárja a csalást, az ámítást. Az alkalmazkodás ott kölcsönös. Egymás jogait féltő, megőrző, boldogságáért hadakozó független két ember áll egymással szemben. Egyik sem foglal el többé alárendelt szerepet és ez emeli a nő önbecset, amely a tartós boldogságnak biztos alapja. Reá fogják a nőre, hogy gyönge, ingatag és mégis, ha egyszer megtéved, megölik. Ha a házasságtörésben erejével bizakodó férfival szemben a nők a megtorlásnak ugyanezen durva eszközét használnák, alig maradna élő férfi a földön. A társadalom berendezésében a ma asszonyának sorsa ingoványra épül. Iránytű nélkül tengerre vetődött sajka. Hányódik, vetődik, soha sem tudja egyikük sem, mely pillanatban zúzódhat össze. Csak egy parányi sziklaszilárd alapot érezne talpa alatt, ki tudná küzdeni könnyű szerrel boldogságát minden asszony. Az asszony születésénél fogva egyenlő erős a férfival. Gyöngévé csak később lesz, férfiak nevelik azzá, kedvükért ölti magára a nő azt az arcot, amely a férfiaknak annyira tetszetős. Hü, valódi képe csak annak az asszonynak van, ki már kiküzdötte jogait és érzi ennek következtében erejét. Mindenkit egyaránt kell, hogy érintsen a nőkérdés súlyos problémája. Kinek leánya nincs, annak volt egyszer anyja . . . Ritka házasság, melynek kölcsönös szerelem az alapja, Megélni legtöbb esetben csakis ugy képes az asszony, ha elalkudja magát, Névért, aranyért — egyre megy, ha egyszer nem a lelke sugallatát követi. Lehet tovább tűrni tétlenül, hogy egy ember érvényesülésének, ki egyik esetben anyánk, más esetben leányunk, erkölcstelenség legyen az alapja? A nő szabadsága a férfi szabadsága és egyedül alapja mindkettőjük tartós boldogságának. Minden viszony, az is, mely a házasságon, emberek által épített mesterséges korlátokon kivül támadt, ha kölcsönös szerelem az alapja, szent, mely Isten oltalma alatt áll. A nő függetlenségének megszerzésével egyidejűleg összeomlanak azok az ódon falak, melyeket századokon át emelt magasra emberi korlátoltság. Boszorkányégetés, Istenitélet századokon át tartott, mig elmúlott. A nő vigasztalan helyzete évezredek óta tart, de már látszik vigasztaló fénye a kezdődő szebb jövőnek. Emberi cselekedetnek legértékesebb része az, amely az általános boldogság elérésére munkál. Feministák küzdelme visszhangra éppen azért nem talál, mivel nem ez az alapja, helytelen irányban halad. Az utcára dobott fehér testű leányok sötét nyomora mellett behunyt szemmel haladnak el, holott, ha megszereznék függetlenségét a nőnek, fáradság nélkül hullanának kezükbe az összes emberi jogok. Emberi függetlenség alapja az anyagi erő. Küzdjék ki a nőnek függetlenségét és abban a pillanatban eltűnik az utcáról az utolsó perdita is. A nő erejének megszerzésével egyidejűleg megnő az erkölcs, a boldogság általánosabb lesz, a nő elfoglalja helyét, a férfi mellett és nők maguk kövezik meg azt az eltévedt leányt, ki női méltóságáról megfeledkezve, kimerészkedik az utca aszfaltjára. Kiküzdeni, megtartani és megőrizni boldogságot csakis erőre jutott ember képes. A ma férfiai csak abban az esetben segitik a nőt, ha az előbb az övék lesz. Ha nem hajlik szavukra, kilökik, és kilökik akkor is, ha enged, — de valamivel később. Nők függetlenségét csak nők szerezhetik megHasztalan várják másoktól való megváltoztatását annak, amit maguk jónak tartanak. Ha nem érzik maguk mai helyzetük ferdeségét és lealázó voltát, mások nem fogják azt meglátni soha. A nő éppen ugy születik a férfiért, mint a férfi a nőért. Egymás mellé vannak rendelve és ez az alkalmazkodás is kölcsönös. Emberi élet tartalma és a boldogság keresésében egyforma jog illeti meg mindkét nemet. Durva jog az, amely csupán a férfinek akarja biztosítani a választás szabadságát. Megdől ez az egyenlőtlenség azonnal, amint alapot érez lábai alatt a nő. Legtöbb asszony ma csak a szomorúságát érzi az életnek. Pedig többet ér egy ragyogó, szines, fényes éjszaka, mint száz hosszú, fakó esztendő. Az ember élete két törvény között folyik le. Természeti és társadalmi törvények között. Az első a vér joga, a másik csinált és csak annyiban igazságos, amennyiben alkalmazkodik a természeti törvényekhez. Hamis és alapnélküli minden korlát, amely útját állja az egyén érvényesülésének, akadályokat állit a vér megnyilatkozása elé. Ideigóráig állhat fenn, de előbb-utóbb le fogja azokat rontani, dönteni maga az ember. Beteg az a társadalom, amely nem biztosítja minden tagjának boldogságát, amelynek megszerzése pedig minden állam első kötelessége. A fennálló társadalmi ötvények a nőt a férfinek nevelik. Házasságon kivül nem képes érvényesülni, mi által gazdasági és sexuális függésbe jut. Egyedüli ereje testi szépsége. El kell adni magát és erre legalkalmasabb a függő helyzete, igy felel meg legjobban a férfi sexuális kívánságainak. Az erőre jutott nő maga keresi boldogulása útjait és védi meg boldogságát. És ebben az üzletben csakis a testi előnyökkel hivalkodó, vagy vagyonnal bíró nő vehet részt. Másik, nagyobbik részének nem jut a nő legtiszteletreméltóbb hivatása, az anyasá'x. Az élet örömeit meg sem ismeri, megvénül, elfonnyad és meg fogja átkozni azt a pillanatot, amelyben világra jött és a hamis társadalmi rendet, mely csinált hazugságokkal útját állja egyéni érvényesülésének.