Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-24 / 54. szám

18 DÉLMAQYARORSZÁG 1910 július 24 Elvitázhatatlan joga van minden embernek az élethez és annak örömeihez és aki azoktól <őt megfosztja, legszentebb emberi jogaitól lopta meg. Szépség és pénz adja meg ma csupán a hőnek társadalmilag a férfival való egyesülést. Pedig miért ne lehessen boldog a nö, ha reátalált arra, akit szeret? Emberileg lehetséges Ss ez, de le kell mondani róla egy csirtált d'ógftia, a tisztesség okáért. A szabad társulás is reászorul & törvény védelmére és kell, hogy szerte hulljon, ami ennek útját állja: a felelősség nélküli hamis póz. Az erkölcs üres fogalom, amelynek betartására prostituált férfi kényszeriti a nöt a maga •által csinált igaztalan és embertelen társadalmi törvények alapján. De Ugyanakkor ő Wiága félülihelyezkedik e dogmákon, nem akar ismerni •erényt, az ő becsületét és erkölcsét nem érinti az, ami a másiknál bün és Vétek, Á nő pedig hus az Ö húsából és vér az ő véréből, amelynek vágyai és megnyilatkozásai épen azért egyek és ugyanazok. Ami a termésaetes emberi törvényekből ered, soha sem lehet bűn. Aki annak nevezi, ámit csak és pedig meggondolatlanul, könnyelműen, mivel talán nem is gondol arra, hogy ily üres tételek felállításánál a saját anyja, vagy épen leánya boldogságát, lopja meg. Emberi élet tartalma boldogság, szerelem, •gyönyör. Ami ezeken kivül esik, eszköz ezek elérésére. A szerelmen épül föl minden nemes és nagy emberi cselekedet és maga a kötelesség. A szeretet megismerés alapján fejlődik ki és megbecsülése és értékelése azoknak a szellemi <és lelki tulajdonságoknak, melyeket másokban föltalálunk. A szerelem a vér erőteljes föllohbanása. Vágy, sexuális érzés és miután a vérből támadt, legerősebb emberi szenvedély, amely pillanat alatt keletkezik, A szeretet csendes tüz, amely melegít, a szerelem lobogó láng, emésztő, világító tüzcsóva, hulló, szines szikraeső, amely éget, perzsel ós amelyben ezerféle emberi gyönyörűség fakad. E kettő együtt alapja a tartós és teljes boldogságnak. Lehet fokozni a szerelmet, csak vágyat kell ébreszteni. És minél több akadálya támad a vágy kielégítésének, annál erösebbé válik a vér lobogása. Szenvedély lesz, tomboló emberi indulat, amely magával ragadja a gyöngébbeket, de ha kielégítést talál — legtöbbször ellobban. Fokozni, megtartani, lekötni lehet a szerelmet, csak gondolkozva kell szeretni. Az aszszony szerelmes lelkének erős sejtésével féltékenyen őrködik azon, hogy mindig csak keveset nyújtson a boldogságból, szerelmese soha se egye magát torkig gyönyörűséggel, az mindig kivánja őt, egyre vágyakozzék egész lelkével utána és meg ne unja soha. A házasság, amely kölcsönös megbecsülésen, szereteten épül föl, tartós, míg a szerelmi házasságok legnagyobb része csalódással végződik. Enyhül a vér forrósága ós ha már most hiányzik az egész életre szövetkezett emberpár bármelyikénél az a lelki és szellemi tulajdonság, amely alapja lehet később a további megbecsülésnek, szeretetnek, ugy a vér föllobbanására épitett szövetkezés fölbomlott. Szerelem annyiféle, ahány a nő, a férfi. Tiszta nőnek szűziessége, érintetlensége vonz, — tudatlansága azonban eltaszít, örökre lekötni legtöbbször képtelen. Szűzies nő szerelme férfiakat még soha sem tett tönkre, ez a csak cocottok sajátossága. Minden kedves másként érint, ölel, csókol, innét is, onnét is ragad reá valami, szerelme változatos, meg-megujuló, fel-feltörő, ezerféle. Tudomány a szerelem is, amelyet tanulni, ismerni kell. Az köt le igazán ezer szállal, aki fölkelti összes érzékeidet, hogy tomboljon minden csöpp véred és ebben a gyönyörűséggel teli érzékiségben nyílik ki teljes pompájában a szerelem, A férfiaknak két fajtája van. Az egyik titkolja viszonyait, a másik nem. Azt kikiáltják csapodárnak, pedig emez talán mindennap rózsákon gázol. Minden nőben megvan minden kellék arra, hogy egész lelkével tudjon szeretni és hogy mégis kevés az ilyen tökéletes asszony, annak oka az, hogy kevés az igazi férfi. A nő nagy gyengeségében van valami szomorúan megható, elérzékenyitő, ami kell, hogy a férfi irgalmát, könyörületét, nagy, forró szeretetét, jóságát kiváltsa. Nehéz vasbékóba van verve akarata, a lelke érzése, tette, gondolatai, minden lépése. Csak tisztasága van, hófehér, érintetlen szűziessége, finom, mint egy japáni csecsebecse, magasztosult, akár az imádság, megkapó, mint az oltárkép, bóditó, mint a tömjénfüst. Egyodül ez az övé, de ezt is állandóan el akarják rabolni tőle, folyton harcban áll az élettel, hasztalan védekezik minden erejével, végül mégis csak meglopják, megfosztják, megrabolják. És ha már másképen nem megy, megdobálják kővel, ahii éllen egyáltalán nem védekezhetik, csttnya rágaírtiakkal, ráfogásokkal a rosszak, a bűnösök, az irigyek, csak hogy foltot, árnyat ejtsenek vakítóan szép fehérségén, nagy tisztaságán. , A nő nagy gyengeségébeii annyírá szánandó. Boldogsága, nyugalma, szerencséje, egész élete mindig esélyektől, véletlentől függ. Mennyire más a férfi helyzete. A sors minden változatában kierőszakolja maga számára a gyönyörűséget, a boldogságot. Épen ezért Ítéletünkkel kell, hogy tartózkodók legyüuk a nővel szemben. Legtöbbet nem a vétke, a rosszasága-, a vére kergeti mocsárba, hanem panaszkod'ó nagy gyeng'esége, szerencsétlensége, erőtlensége. Virág, amelyet nálánál nagyobb erő szakajt le és söpör az ut porába. Becsületes férfi már mielőtt elfogadja a nő szerelmét, kell, hogy tisztában legyen önmagával aziránt, hogy micsoda áldozatot hozhat ő azon végtelenül nagy gyönyörűségért, melyet e szerelemben nyer. Kell, hogy minden nővel szemben egyaránt álljon ez a becsületes felfogás, az az őszinte alku. Legtöbb férfi kezében azonban ma egy leány egy virág, melyet letép és elVfet. És egyáltalán nem törődik többé, hogy mi törtéhik tovább vele, Azután keresztülgázol rajta az élét, senki sem törődik többé hervatíásával, elmúlásával, szerencséjével vagy szerencsétlenségével. Legkevésbbé maguk a nők, akik ugyanakkor, amidőn az európai erkölcsvédő egyesület fájdalmas megdöbbenéssel állapít ja meg azt a szomorú tényt, hogy hajórakományok szállítják a bün tanyáira a fehértestü leányokat, nem ezeket a szerencsétlen állapotokat előidéző okokat igyekeznek teljes erejükkel megszüntetni, hanem irányt és alapot tévesztve, a nö számára a politikai jogokat követelik. Az a férfi, ki nem tud egy nőt boldoggá tenni: önző, tudatlan vagy beteg. A nő pedig, aki ilyen férfi mellett él, szent és martir. Elfogadja azt a mérhetetlen gyönyörűséget, ezerféle örömet, melyet a nő szerelme nyújt. Ugyanazt ő nem nyújtja. Mindenben a maga örömét keresi, soha sem hálás, örömet nem szerez senkinek. A lelkek édesen szép relytélye nem érdekli, bánatot nem érez, szomorúság, szenvedés nem hatja meg, lelke üres, szive érzéketlen, egyénisége nincs. Ez az önző. Ugyanilyen az ostoba, csak kevésbé gonosz, talán közönségesebb. Üres, egyhangú ezeknek szerelme, untat, ki nem elégít, idegessé, kedvetlenné, szeszélyessé, beteggé tesz. Soha sem támaszt ragaszkodást, szeretetet, talán megszokást igen, a legtöbbször azonban utálatot. És ilyen a beteg szeretete is. Lézengés, halódás, nyomorgás, önámitás, bánatosan szomorú kálvária ez, amelyen nyüzsgő, tarka sokaságban járnak emberek. Szerelem szerelemből támad. Megalkuvást nem ismer. Odaadja lelkét, de követeli a tiédet, abból táplálkozik. Sorvad utánad, vágya határtalan, de nem kellesz neki előbb, mig lángot nem fog a te véred is. Bevárja azt az önkénytelen pillanatot, amikor a két ajk vágytól reszketve, szomjasan keresi egymást és egész erejével hatalmába keriti lelkedet a szerelem. A vére tombol, végtelen szerelme vad és gyöngéd, indulatos, gyötör és becéz, kínoz és simogat. Gyönyörűséget rabol és ad, lesújt és felmagasztal, az övé mindenem és mindene az enyém. Nagyon boldog lenni és nagyon boldogítani csak az képes, kinek túlérzékeny a lelke, vére lobbanó, a szive jó, gondolkozása nemes és nagy ideálista, merengő, gondolkodó, erőszakos és engedékeny, parancsnl és engedelmeskedik, erős és bátor és mindene a nő. Ez az ideál növeli ambícióját, erejét, munkakedvét, nem engedi csüggedni soha. Ki akar emelkedni a tucatemberek sokaságából, hogy hamarabb reá akadjon a leány. Párad, küzködik véres verejtékkel, hogy azután minden szerzeményét odaadhassa annak, akit szeret. Vágya, indulata félelmes és gyorsan jő, mint a nyári égiháború. Teli gyönyörűséggel és nem hirtelen ellobbanó. Odaadó, végnélküli a csókja és édes — édes. Elfogja a leheletedet, lecsókolja a szemedet, beletemetkezik hajadba, eltaszít, hogy ismét magához ragadjon, kinoz, hogy nagyobb erővel érezcl utána a gyönyörűséget. Izgalmas, változatos, vonzó, szives, ezerféle. Lekötni, megnyugtatni, megpihentetni, kielégíteni, boldogítani csak ez a szerelem tud. Minden leány boldogságra születik, egy sincs közöttük rossz. Legfeljebb rosszul nevelt. Csak beteg, önző, vagy tudatlan férfiak vannak, akik mellett a legtisztább nő lelke is homályt fog, Akad egész férfi is, akinek mindene a nő és akinek mélységes szerelme oly csodálatos erő, amely mindenre reávelieti a nőt, mert az érzi, hogy boldogság támad cselekedete nyomán. Nagy boldogság elsimít minden ellentétet. Szerény alázatosságba olvad a legnagyobb büszkeség, elsimul a dac, az összeférhetetlen alkalmazkodóvá válik, megnőj ereje a gyengének, az erős gyenge lesz, ambicioj a támad a doloo-, talannak és munkakedve megnő, a bizalmatla'n hivő lesz és a legtöbbet csalódott ember reméhye rózsafáján is ezer bimbó fakad. A nő, akinek élete minden tartalma a házaséletben merül ki, vegyen magának fáradságot erre és ne kösse le azonnal egész életét ahhoz az első idegenhez, aki szellemes, de legtöbbször minden szellem . és értékes lelki tulajdonság hijján az első udvarló kedves képében jelenik meg előtte. Ösztönnel, előérzettel, ezerféle eszközzel ruházta föl épeil erre riézvé a nőt a Teremts. Minden ember lelkében ott él az ideál; a szépa derék, a kedves. És valamennyien ezt űzzük kergetjük, kutatjuk és keressük. A férfi épen ugy, mint a nő. A leirnagyobb szerelem is futó tekintetből támad. A leány figyelmére méltatja azt, aki előtte kedves és reátekint. És az erős férfiban felgyullad erre legelőször is nagy hiúsága. Követi a leányt, ismerkedést keres. Ezt az érdeklődést most fokozni kell, ami nagyon egyszerű és a leány ügyességén múlik: Máskülönben réméhyt vészit ós élkedvétlenedik a férfi és iiiegy tovább, más ideált kergetni. A hiégismerkedés nyomán fejlődik ki lassabban, vagy gyorsabban a szerelem. Először talán csak szeretetreméltónak találja egymást a férfi és a nő, azután kedvesnek. Órákat foglalkoznak egymással gondolatban, fölruházzák egymást mindama szép és értékes tulajdonságokkal, melyekkel a lelkükben élt ideál birt és egyszer csak azt veszik észre, hogy vágyakoznak, sóvárognak egymás után, a legnagyobb boldogságot, gyönyört várják az együttléttől és a lelke törne össze annak, akit a másik elhagyna. Oly sok az össze nem illő, szomorú boldogtalanságban élő ember. És ennek egyedül a nö az oka, aki nem disztingvál, hanem azonnal kezét nyújtja a legelső embernek és járja vele élete végéig a kálváriát. A ma leánya minden erejével férjhez akar menni. Vonzza a kíváncsiság, retteg a vénleány sorsától, jobb módba kiván jutni, unja a leány függő helyzetét, szabad akar lenni, előkelő nevet akar, csábítja a vagyon és a legkevesebb megy azért férjhez, mert egész lelkével szeret. Élni csak azért érdemes, hogy az ember nagyon-nagyon szeressen és az embert nagyonnagyon szeressék. Ebben a fogalomban támad, fogan, él és pusztul el minden erőnk. Szeretni éjjelt, nappalt betöltő gondolattal, minden csöpp vérrel, a lélek egész erejével, a sziv minden dobbanásával. Mekkora boldogság ez! Szerelemben élni a halálig és abban meghalni. Érezni a kedves közeledéséből a határtalan vágyódást, tűzben ég a két szeme, ajka száraz, agya rajtam kivfil nem tűr más gondolatot, enyém a lelke, amely sorvad érettem, szive hangosabban dobban, a lehelete éget. Legerősebb, legtartósabb az a szerelem, melyért naponkint kell küzdelmet vivni. Apró izgalmak fokozzák a szeretetet. A nő is, férfi is azt szereti legodaadóbban, ki neki a legtöbb fájdalmat okozza. Keltsd föl kedvesed érdeklődését, de nem ám azzal, hogy állandóan nyomában jársz. Maradj el tőle, meglátod, keresni fog azonnal. Aztán gyöngédséged mellett dacolj vele. éreztesd, hogy férfi vagy. A nö előtt a férfi tisztelete tiszteletet, figyelme figyelmet támaszt, egyénisége rokonszenvet kelt, férfiassága, batorsága imponál, ereje és kiválósága pedig leköti és végül egész lelkével csügg a férfin, akitől élete minden boldogságát várja. Viszonyt mindig csak akkor szabad kezdeni, miután a kedvesed neked adta a lelkét. Viszony szeretet, szerelem nélkül buborék. Támad es elpattan. Semmi köze a lélekhez és épen ezért, gyönyörűséget nem nyújt. Unatkozó ember szórakozása az egész. Szerető odaadása legtöbbször vonzóbb a hitves szerelménél. Édes, mivel naponkint, órán; kint kell érte küzdelmeket vivni. Ritka fer] veszi magának a házaséletben azt a fáradságot, hogy küzdjön hitvese odaadásáért. Es a hitves szerelme egészen a mienk. Férjéé kizárólag csakis az övé. Csak a kezét kell érte kinyújtania. És rövid időn belül unottá válik a dolofe. Az asszony hitvese és szeretője legyen tériének. A szerető, — férfi is, nő is, — mindig pon' géd, figyelmes párjához, melyet dédelget es D céz. Őrizkedik minden meggondolatlanságig hangosabb szótól mivel attól retteg, hogy első hangosabb szóra, huss ... Az ablakon elröpül az ő nagy boldogsága, Ezeket a szeretet fűzi össze csupán, a,n'1 kat a szeretet és házasság csodálatosan. * szentsége, mely fényes ragyogásának is halvány árnya. -nV_ Vannak becsületes férfiak, kiknek eszmei y képe; hitvesük. Egy férfi, mielőtt magan