Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-24 / 54. szám

1910 julius 24 DÉLMAGYARORSZÁG 985 nak az udvarába és éppen akkor repült át a Tiszán egy hordónagyságu üres bomba, amikor a kis egyenruhások az udvaron tartózkodtak. Szerencsére itt baj nem történt. Irtózatos látvány volt azonban, amikor a robbanás után véres kezek, lábak és fejek hullottak a Tisza vizébe és repültek át az innenső partra. Több véres emberi tag hullott le a nevelc-intézet udvarába is. Amint az öregek mondják, Kupp János uram soha nem ment volna többé Újszegedre lakni; még akkor is összerázkódott, amikor véletlenségből a puskaporos-magazin helye felé járt a tekintete. A katonai nevelőintézetet a szabadságharc idejében a Kossuth-kormány tartotta fönn. De a gyászos emlékű napok után már nem igen volt szüksége rá a hazának. Ugy, hogy amikor a muszka tábor, a mai Lóversenytéren és Makkos-erdő körül fölütötte a sátorfáját és körülkerítette a várost, már teljesen megszűnt a nevezetes épületben az élet. A nevelésbe adott gyermekeket a szülők kivették, a ház pedig üresen, álmosan, élet nélkül tátongott évekig . . . Ma zajos élet uralkodik benne. Elég sok lakója van, akik azonban mindezekről nem tudnak semmit. Olyan régen történt már s annyian meghaltak azóta . . . H. Gy. Barabás Béla becsülete (Saját tudósítónktól.) Az ügyvéd-képviselőnek szabad „kijárni." Ezt az Ítéletet hozta ma az aradi járásbíróság abban a becsületsértési pörben, amelyet Barabás Béla volt országgyűlési képviselő indított Kintzig János, az aradi munkapárt elnöke ellen. Az ügy előzményei még a Szterényi-féle ideális időkre nyúlnak vissza, amikor ugy szállingóztak a levegőben a talpfa-panamák, akár Barabás ajkáról a golgotás frázisok. Kintzig János az aradi választás előtt egyik kortesbeszédében ;politikai vigécséggel vádolta meg Barabást, akiről azt is mondotta, hogy „az utóbbi időben szokott fával foglalkozni A mai tárgyaláson, mely Szöllössy Jenő járásbiró előtt folyt le, Kintzig személyesen és ügyvédjével jelent meg, Barabást pedig Tabakovics dr ügyvéd képviselte. Kintzig kijelentette, hogy az egyéni becsületében nem akarta sérteni Barabást. Csak politikai bírálatot gyakorolt működése felett és különben is olyan dolgokat hangoztatott, melyeket az újságok már számtalanszor irtak meg róla cáfolcdlanul. * Barabás ügyvédje kérte a bírót, hogy engedje meg annak bizonyítását, hogy Kintzig meggyalázó szándékkal mondotta az emiitetteket Barabásról. A bíró e kérésnek nem tett elegetVádbeszédében Barabás ügyvédje hangsúlyozta, hogy Barabást husz évi politikai pályáján mindig a becsületesség és tisztesség vezérelte. Enyhítő körülményt lát abban, hogy Kintzig szellemi képességei nem állottak arányban nagy politikai feladatával. A bíró ezért rendreutasította az ügyvédet. Kintzig védője, Köpf János dr,hangsúlyozta védbeszédében, hogy egy ügyvédképviselőre nézve a kijárás bizonyos dolgokban nem diffamáló. A bíróság végül Kintziget becsületsértés vétsége miatt száz korona pénzbüntetésre ítélte. Az Indokolásnak érdekes passzusa az, mely szerint ha egy ügyvéd-képviselőről állítják, hogy kijár és ha ki is jár egyes ügyeket, ez még nem meggyalázó, mert elvégre az ügyvédséget nem szoríthatja háttérbe a politika kedvéért. Az ügyvéd csak akkor követ el büntetendő cselekményt, ha a teljesített munkával arányban nem álló honoráriumot fogad el. Ugy Barabás, mint Kintzig felebbeztek az Ítélet ellen. Maróczyékról. Országszerte méltó fölháborodással találkozott a koalíciós kormánynak az az igazságta'ansága, amelyiyel a magyar név egyik legragyogóbb képviselőjével, Maróczy Gézával szemben eljárt. A világhírű sakkmester visszavonulásának hire fájdalmasan hatott az egész országra, de talán mégis a legjobban érinti Szegedet, ahol a mester bölcsője ringott, ahol ifjúságát töltötte el s ahonnan legelőször indult dicsőségteljes, világhódító útjára. Annál is inkább elítélendők azok, akik Maróczyt visszavonulásra kényszeritették, mert aki csak őt ismerte, jól tudta azt is, hogy a mester szemei előtt mindenkor pusztán az a cél lebegett, hogy dicsőséget szereszen külföldön a magyarságnak. Fájdalmasan kell azonban konstatálnunk. hogy a nagy győzelmeket a mester nemcsak lángelméjével, hanem mindig a saját anyagi erejének fölemésztésóvel aratta. Hogy mindez a legteljesebb valóság alapján áll, azt bizonyítani tudja minden szegedi is, aki az első diadalok idejében érintkezésben állott Maróczyval. A Török-utcai Maróczy-féle egyemeletes házban sokan emlékeznek még vissza azokra az akadályokra, melyekkel a fiatal sakkozónak az első versenyek alkalmával kellett megküzdenie. Sok kedves epizódot mesélgetnek ezekből az időkből. Valamennyien fényes világításba helyezik Maróczynak vasenergiáját és azt az önzetlenségét, melylyel csakis a hazájának akart használni. A háznak legrégibb lakója Wolfné, aki sürü érintkezésben állott a ház tulajdonosaival, Maróczyékkal, amikor még Szegeden laktak. Ma is sokszor találkoznak s Maróczy alkalomadtán meleghangú sorokban szokott megemlékezni Wolfékról. Mint fiatalember, Maróczy igazán példás életet élt. Mindenki szerette s az iskolában is mintaképe volt a komoly és szorgalmas diáknak. Mint diák is, mindig az elsőbbség után vágyott. Amellett szerény és szinte zárkózott volt. Sokat tanulgatott, szerette a könyveketLegkedvesebb szórakozása a sakkozás volt. Ennek szentelte a legtöbb szabad idejét. Már kora ifjúságában nagy tervekről ábrándozott s miután alig akadt Szegeden olyan pajtása, akivel összemérhette volna az erejét, legszívesebben ugy sakkozott, hogy a másik szobából, a figurák látása nélkül mondta be a lépéseit a sakktábla előtt ülő ellenfelének. De még igy is nagyritkán vesztette el a játszmákat. Később, amikor itthon már nem akadt legyőzője és elég erősnek érezte magát, jelentkezett a bécsi sakkversenyre, ahol első diadalait aratta s a neve csakhamar világszerte ismertté lett. A család azonban nem igen áldozhatott arra, hogy Maróczy résztvegyen a nagy versenyeken. De Maróczy dicsőséget s a hazája részéről legalább erkölcsi elismerést akart szerezni, jobb jövő reményében. Mert nagyon sok akadály vetődött az útjába az egyes versenyek előtt. Szomszédtól, jóbaráttól, ismerősöktől kérte kölcsön azokat az összegeket, amelyekkel elindulhatott. Az állam befolyásos emberei nem részesítették semmiféle támogatásban, a mellőzés azonban akkor még nem vette el a kedvét. Keveselte még a diadalait. Tudvalevő, hogy Maróczy a legnyugodtabb mesterek közé tartozik. Sokan a végállások izgalmas küzdelmeinek megnyerését ennek a föltétlen higgadtságnak tulajdonítják. Pedig nem egészen igy áll a dolog. Amikor még Szegedről indult el a versenyekre, bizonyos babonáskodás vett rajta erőt. Ilyenkor mindig megkérte az édesanyját, hogy imádkozzon a templomban, osszon ki a szegények közt pénzt, cipót és egyéb ennivalókat, mert csak igy tud teljesen megnyugodni. Az édesanyja, aki talán még jobban reszketett a fia győzelmeiért, híven teljesítette is a kívánságait. Természetes, hogy amikor Marócz" a a versenyek után a győzelem mámorában hazaérkezett s az édesanyja keblére boralt, a diadalokat csakis az imádkozásnak és a szegények pártfogásának tulajdonította. Mikor azonban már a fővárosból ment ki a nemzetközi versenyekre, szinte félni kezdett attól, hogy az édesanyját valamilyen hirtelen betegség, vagy más ok miatt nem viheti magával. Jöttek is ilyenkor szinte rajban a szebbnél-szebb, kedvesebbnél-kedvesebb hangú levelek, amelyekben aggódva figyelmeztette a fiu az édesanyját, hogy vigyázzon ám nagyon az egészségére, mert máskülönben oda a dicsőség. Az édesanya pedig örömmel repült Bécsbe, Berlinbe és a többi városokba, ahol csak sakkversenyeket rendeztek. Ott aztán körülajnározta a fiát, aki most már teljes megnyugvással, a győzelem biztos tudatában lépett a hatvannégy mezős csatatér elé. Fővárosi tartózkodása alatt is sürün járogatott haza Maróczy látogatóba. Néhány évvel ezelőtt együtt jött el Szegedre Laskerrel, a másik világbajnokkal, akivel kellemes napokat töltött, az alföldi metropolisban. Bejárták az egész várost, majd körülbelül egy hét múlva az idegen mester sok kedves emlékkel gazdagon távozott innen. Most, hogy mintegy két hónappal ezelőtt Maróczy édesanyja is Budapestre költözött, a Török-utcai ház lakói gyakran elbeszélgetnek egymással a Maróczy-családhoz fűződő emlé" kékről. Fájdalmasan érintette őket Maróczy Géza húgának, a fiatal, gyönyörűséges Máriának a halála is. — Még négy héttel ezelőtt, amikor meglátogattam őket Budapesten, olyan szép, olyan viruló volt az az asszony és két hét alatt a tífusz levette a lábáról ... — mondja fejét csóválva az egyik lakó. A többiek szótlan megrendüléssel merednek maguk elé. —— i <Merénylet Maiira ellen. — Három revolverlöués. — (Saját tudósítónktól.) Spanyolország volt reakciós miniszterelnöke, Maura ellen, aki Ferrer kivégzésének legbiinösebbje, gyilkos merényletet követett el egy fiatalember. Háromszor lőtt a merénylő a miniszterelnökre és könnyen megsebesítette. Az anarchistát letartóztatták. A merénylet azzal van összefüggésben, hogy a madridi kamarában napok óta heves támadások érik Maurát s a merénylő most akarta megbőszülni Ferrer kivégzését. Távirataink ezek: Barcelona, julius 23. Maura volt miniszterelnök pénteken éjjel féltizenkét órakor az ekszpresszvonattal Madridból Barcelonába érkezett és a Mírawifíre-hajó fedélzetén Majorca szigetére akart utazni. A pályaudvaron megjelentek a hatóságok, hogy fogadják a volt miniszterelnököt. Abban a pillanatban, midőn Maura a vasúti kocsiból kiszállt ós egyik barátját megölelte, egy szerényen öltözött fiatalember Browning-revolverrel háromszor Maurára lőtt, Maura karján és lábán könnyű természetű sérüléseket szenvedett, egy golyó pedig Maura barátját sebesítette meg a lábán. Barcelona, julius 23. Maura volt miniszterelnök merénylőjét letartóztatták. A merénylő neve Fosa Roca. Maurát gyorsan a Miramare fedélzetére szállították, ahol ápolás alá vették. A merénylőt automobilon a barcelonai főkapitányságra szállították. Madrid, julius 23. Madridból ezeket jelentik a Maura miniszterelnök ellen intézett merényletről: Amikor a miniszterelnök a vasúti kocsiból leszállt, fogadta a püspök, a hatóságok és barátainak üdvözlését. A hivatalos formaságok elintézése után azonnal egyik legjobb barátjához sietett. Azzal a barátjával beszél getett a miniszterelnök, amikor hozzálépett I a merénylő és háromszor rálőtt, A merénylő