Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-03 / 36. szám

3 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 Július 1 igénylő tervek foglalkoztatják; s a státusrendezés kérdésének' megoldását is oiV föltétellel igéri meg, ha az nem ^avarja meg azon terveit, amelyeket a közigazgatás javítására szükségesnek tárt. A mai közigazgatási rendszer csődjének egyik fő oka az, hogy a tisztvi^előkar helyzete benne elviselhetetlen. Elviselhetetlen, mert olykor hosszú évekig sinlődik egy pontba befalazva, az .előlépés minden reménye nélkül; másrészt elviselhetetlen, mert egy hónapos cseléd állásának biztonsága is nagyobb, mint a választott megyei tisztviselők állásának biztonsága, holott a munka terhe az ő vállukon van s ők végzik a közszolgálat legnehezebb s legkényesebb nemét: a politikai szolgálatot. A miniszterelnök szavaiból kiderül, hogy ő, mint kiválóan gyakorlati államférfi, ismeri a megyei tisztviselők helyzetének tarthatatlan voltát. S hogy e-tisztviselőkar égető bajain enyhíteni: ez az emberséges törekvés benne van a-kormány programjában. Státusrendezés, habár pénzügyi áldozatok árán is; a rövidebb szolgálati idő után való nyugdijképesség; később a szolgálati pragmatika elkészítése: ezek a főbb pontjai a kormány ama reformterveinek, .amelyekkel a tisztviselők mostoha sorsán kiván segíteni. A közigazgatás megjavítása általában: ez az a további cél, mely a kormány szeme előtt lebeg. Osztályok és bizottságok megalakulása. A képviselőház mai ülése előtt alakultak meg a bizottságok és osztályok. A földiniveiésügyi bizottság elnöke Tállián Béla, jegyzője Pirknér János, a gazdasági bizottság elnöke; a házszabályok szerint a Ház elnöke, jegyzője Buján övics Gyula; az igazságügyi bizottság elnöke 'idősebb Erdélyi Sándor, jegyzője Kenedi Géza; a kérvényi bizottság elnöke Sándor János, jegyzője Bakovszky Iván; a kivándorlási bizottság elnöke Bániéi Gábor, jegyzője Lévay Lajos báró;1 a közgazdasági bizottság elnöke tört^ ki, a veterán pedig hátradőlt a karosszékében. — Nem tudom már bizonyosan, hogy Szégszárdon, vagy Dombovárott történt-e, csak arra emlékszem, bogz kegyetlen nyomorúsággal küzdtünk. Üres házak előtt játszottunk s én sokszor félig alva ütöttem a fogatlan zongorát. Álmos, rosszkedvű és kimerült voltam s titokban a boldogult édes apámnak adtam igazat, aki mindenből kitagadott, amiért a fűszeres boltjából megszöktem. Mert ennél a művészpályánál még a füszeresség is többet ért... Kétségbeesésemnek azonban volt egy titkos oka is: az asszony. Mert elfeledtem mondani önöknek, hogy körülbelül másfélévvel azelőtt házasodtam: egy tizenhétéves gyereket vettem nőül, aki mindaddig a karban énekelt, tizenkét vagy tizenöt forint havi fizetésért. Csinos, vékony, de igen léha kis tei'emtés volt, akinek az erkölcs iránt nem igen volt több érzéke, mint egy verébnek vagy egy cinegének. Akkoriban azonban az érzelgős francia dráma járta s én, a magam ostoba fejével, azt hittem, hogy az asszonyi méltóság majd megváltoztatja a kis haszontalant. Fájdalom, csak későn tudtam meg, hogy nem igen vagyok valami elsőrarigu emberismerő; a feleségem, akit az el&ő hónapokban nagy buzgalommal avattam be az éneklés művészetébe, csak olyankor éledt föl, mikor előadás után a huszártisztekkel mulattunk, vagy amikor egy-egy levélkével sp ékelt bukétát vett át a színházi szolgától. Elképzelhetik, hogy nekem szánalmas szerep jutott: a tisztek jóakaratulag fitymáltak, az asszony pedig két-három Beöthy László, jegyzője Mocsáry Sándor; a közigazgatási bizottság elnöke Perczel Dezső jegyzője Haydin Imre; a közoktatásügyi bizottí ság elnöke Zsilinszky Mihály, jegyzője SzüllS Géza; a mentelmi bizottság elnöke Plóss Sándor, jegyzője Darvay Fülöp; a munkásügyi bizottság elnöke Borbély Lajos, jegyzője Hegedűs Kálmán; a naplóbiráló-bizottság elnöke Bethlen Sándor gróf, jegyzője Tagányi Sándor, az összeférhetetlenségi állandó bizottság elnökét és alelnökét a Ház választotta meg, jegyzője még nem volt megválasztható; a pénzügyi bizottság elnöke Láng Lajos, jegyzője Hegedűs Lóránt; a véderö-bizottság elnöke Tallián Béla, alelnöke Solymossy Ödön báró; a zár számadásvizsgálóbizottság elnöke Wickenburg Márk gróf, jegyzője Nagy Sándor. Eszerint még nem alakult meg a könyvtárig közlekedésügyi, az összeférhetlenségi állandó, a számvizsgáló- és vízügyi bizottság. Ezeket a bizottságokat az elnök az ülés kezdetén felhívta, hogy lehetőleg a mai nap folyamán, de mindenesetre mielőbb megalakuljanak és annak eredményéről jelentést tegyenek. Az osztályok igy alakultak meg: I. osztály: elnök Perczel Dezső, jegyző Szabó Dénes. II. osztály: elnök Sándor János, jegyző Teleky József gróf. IV. osztály: elnök Láng Lajos, jegyző Scitovszky Béla. V. osztály: elnök Márkus József, jegyző B. Lévay József. VI. osztály: elnök idősebb Erdélyi Sándor, jegyző Mihályi PéterVII. osztály: elnök Bornemissza Lajos, jegyző Almássy László. VIII. osztály: elnök Tisza István gróf, jegyző Vermes Zoltán. IX. osztály: elnök Zsilinszky Mihály, jegyző Váradi Zsigmond. A III. osztály még nem alakult meg. Az njoacfavaslatot elfogadták. A véderö-bizottság ma délelőtt negyed tizenkét órakor Tallián Béla elnöklete alatt összeült, hogy az ujonclétszám megállapításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalás alá vegye. Az ülésen megjelent Hazai Samu honvédelmi miniszter is. Batthyány Pál gróf az ülés elején óvást emelt az ellen, hogy bármelyik bizottság ülést tarthasson akkor, amikor a Házban is ülés van. Égy képviselő nem lehet ugyanabban az időben két helyen. A bizottság az óvást nem vette figyelembe ós hozzáfogott az ujoncjavaslat tárgyalásához. A bizottság a javaslatot elfogadta. A Kossuth-párt nevében Okolicsányi László is elfogadta a javaslatot. napban egyszer érdemesített arra, hogy egyegy mondatot direkt hozzám intézzen. Lassanként afféle morózus medve lett belőlem, amilyet gyakran lehet látni a zenekari pultok mellett: aki husz- vagy harmincéves karmesterség után jóformán még az emberi beszédet is elfelejti. Ily állapotban virradtam arra a napra, amelynek elérkezését előre is sejthettem volna: megtudtam, hogy a feleségem megcsal . . . Az eddigiek után ez aligha lepi meg önöket, de engem eszeveszett düh fogott el; mert mint a legtöbb férj, én is minden aszszonyt tökéletlen kígyónak tartottam, de azt, hogy magam is a Dandin György sorsára jussak valaha, sohasem hittem komolyan. Mert egy ideig minden férj bizonyos abban, hogy ő az egyetlen kivétel. — Mikor aztán vigasztalan sorsom tudatára ébredtem, egyszerre feltámadt bennem az emberi vadállat. Megölöm, mondtam magamban százszor, vagy ezerszer, miközben a legvéresebb gondolatok motosztáltak naphoszat a fejemben. Néha abban állapodtam meg, hogy a szőke hajával szorítom halálra, néha a tőrre, vagy a revolverre gondoltam. A jó Isten tudja, hogy miképp végződik a dolog, ha az igazgató, egyéb mentő eszköz hiján, egy novemberi napon ki nem tűzi az operettem premiérjét... Tudják-e önök, hogy mi az első darab? Amit remegve, felborzolt idegszálakkal írunk, miközben színes álmok, aranyos remények kóvályognak káprázatosan a szemünk előtt ! A legelső operett! Akkoriban többet koplaltam, mint amennyiszer jóllaktam, a télikabátprobléma nem egy álmatlan éjszakát okozott, irigykedve néztem azokra az emberekre, akik Az első interpellációk. .1 • X — fi képviselőház, ülése. — (Saját tudósitónktól.) Ma hangzottak el első interpellációk a képviselőházban. Ber náth Béla, Giesswéin Sándor és Szmrecsáin~ Gyöfgy interpelláltak, természetesen az ef lenzéki pártok zajos helyeslése és lármái" közben. Ezt megelőzően azonban nagyon csendes volt, az ellenzéki' tábor. Szőnyegre kerültek ugyanis a koalíció restanciái, lasztásai, amplyeknek elintézésére most már a munkapárt hivatott. Az ülésről szóló részletes tudósításunkat itt adjak: Berzeviczy Albert elnök egynegyed tizenegy, kor nyitja meg az ülést. A jegyzőkönyvet Nyegre László jegyző vezeti. Fölolvassa a mult ülés jegyzőkönyvét, amelyet hitelesítenek. Elnök bemutatja Mikosevics József képviselő levelét, amelyben bejelenti, hogy összeférhetetlen helyzetben van. Ugyancsak fölolvassák Molnár Viktor bejelentését összeférhetetlenségének megszűntéről. (A koalíció mulasztásaiból.) Nagy mozgás fogadja az elnök ama bejelentését, hogy a mult kormány idejéből 1172 kérvény és fölirat maradt elintézetlenül. Javasolja, hogy ezek közül 1148 darabot adjanak vissza a kérvényi bizottságnak, a többi kérvényeket és föliratokat pedig adják vissza azoknak a bizottságoknak, ahol azok a mult országgyűlés alatt voltak. Már az uj Házhoz is érkezett kérvény és fölirat szép számban. Ezeket is kiadják a kérvényi bizottságnak. A föliratok közül nagy helyesléssel és éljenzéssel fogadta a munkapárt azokat a föliratokat, amelyek a parlament munkaképességének helyreállítását sürgetik és a parlamenti verekedéseket elitélik. Elnök ezután jelenti, hogy az interpellációs könyvbe három bejegyzés történt. Giesswein Sándor a fehér foszfornak a gyufagyárakban való használata miatt, Bernáth Béla a tokaji jégverés ügyében teendő segélyakció érdekében, Szmrecsányi György választási visszaélések miatt jelentett be interpellációt. Mind a háromra napirend után tér át a Ház. ( Választások.) Elnöki jelentések után az összeférhetetlenségi bizottság jelenlevő tagjai leteszik az esküt. Az a kávéházban egy papirforintot felváltanak, — és mégis ; aligha cseréltem volna az indiai nábobokkal és az amerikai vasutkirályokkal. Mert én is, mint minden szerző, azt hittem: hógy az első előadás után egyszerre vége szakad minden nyomornak, s a londoni igazgatók különvonaton utaznak Szegszárdra, hogy a Kincses kán partitúráját magukkal vigyék. Órák hosszán át sétálgattam a hangos kávéház előtt, vagy a sötét, néptelén főutcán, s lelkemben már előre átéltem azt a napot, mikor szülővárosom polgármestere remegő deputáció élén jelenik meg majd egyszerű lakásomban, s büszkeségének, meg bol- • dogságának ad kifejezést, hogy a szerény Kaposvár ilyen égbekiáltó talentummal ajándékozta meg a. civilizált világot. És amikor egy-egy részeg éjjeli alak belém ütődött, vagy a rendőr gyanakodva végig nézett, mosolyogva igy szóltam magamban : — Szegény ember, nem tudja, hogy ki van előtte... Igy érkezett el végre az a várva-várt nap, cmikor a szegszárdi igazgató a Kincses kán-1 előadásra elfogadta. Mily boldog lettem volna, ha az a borzalmas katasztrófa a fejemre nem zudul! Igy azonban borzasztó aggódás fogott el: mi lesz, ha a feleségemet megölöm? — A társulatnak nem volt rajta kívül más primadonnája, s ha ő nem játszik, talán örökre rejtve maradnak az operettem szépségei es melódiái. Sokáig haboztam és tépelődtem, amig végre is győzött bennem a szerző: elhatároztam, hogy csak a premier után fogom megfojtani a, feleségemet. Ha már meghal, mindegy, ha két héttel később ha! is meg; legalább a halála előtt még sikerhez