Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-03 / 36. szám

1910 Julius DELMAGYAROR3ZÁQ «-szeférhetetlenségi állandó bizottság tagjai öten voltak jelen. K'.-vetkezik napirend szerint a válaszfölirali L;, ¡tsag 21. tag ának és a kivándorlási tanács t'íriának ói eg" lasitása, jegyző olvassa a névsort. 5-1909: II. törvénycikk értelmében megala­k-"tott kivándorlási-tanács tagjaivá • megválasz­tó* ík« Bornemissza Lajost, Dániel Gábort, /•••••'¿ipéin Sándort és Lévai/ Lajos bárót. A válaszfölirati bizottság igy alakult • meg: Feithy László, .Ciocán .János, Dásiel Ernő báró, Dániel Gábor, -. Darvai Fülöp, id. Erdély Sándor, üb-dány Imre báró, tjeijicz Hugó, Issekutz (ívöző, Láng Lajos, Lukács György, Melczer \ iWosj- Ferezel De^ső, Plósz Sándor, Rosenberg (Vvula, Sándor János, Tallián Béia, Tisza István ,.,'óí Thuróczy Vilmos, Yojnits Isván báró, Isiiinszky Mihály. 4. választus eredményének kihirdetése után, rnlü h iűrén megállapodtak abban, hogy az elnököt -'.•alffias2ttk' föl a legközelebbi ölés összehivá­túra, áttértek az interpellációkra. (A tokaji veszedelem.) j?«'í»?t^.B.éía a tokaji jégverés ügyében in­terpelíál. Áfilloxera pusztítását szerencsésen ki­heverte ez az áldott vidék. A lakosság nagy áldozatok áran állitatta helyre a szölötáblá­kat. A műit évben uj baj járult az alig kihevert csaoáshoz. Szörnyen pusztított a peronoszpora. A rouit kormány próbált segíteni a bajon az aorár-köícsön fizetési terminusának kitolásával, de nem tudta keresztülvinni ennek perfektuáiá­6át; mert' időközben megbukott. Mult hónap­ban azután végzetes csapás érte Tokaj vidékét. Elpusztultak a tőkék, két évi termés pusztult el. A szolok helyreállítása óriási áldozatokat kíván. Ha azt' akarjuk, hogy Tokaj megmarad­jon, áldozatokat keli hozni. Kérdi a főldmivelés­íigyi minisztert, milyen intézkedéseket kivan tenni? ' • '•'''• Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter nyomban válaszol. Hangsúlyozza, hogy a leg­nagyobb készséggel járul hozzá a tokajvidéki lakosság megnyugtatásához. A kormány a ka­tasztrófa után nyomban kiküldött egy bizott­ságot a katasztrófa megvizsgálására. A segítség késni nem fog. Az agrárkölcsönök kitolása ügyé­ben pedig már is érintkezésbe lépett a pénz­ügyminiszterrel és remélhetőleg rövidesen meg­oldást nyer a kérdés. Bernáth Béla a minis.zter válaszát tudomásul vette. ­(A feliéi' foszfor.) Giesswein Sándor a következő interpellációt terjeszti elő a magyar kiráiyi kereskedelemügyi miniszternek: 1. Van-e tudomása a kereskedelmi miniszter urnák arról, hogy a nagybittsei gyufagyárak­ban a íoszíor-nekrozus esetei mégdöbbentő mértékben mutatkoznak? 2. Minthogy a foszfor-nekrozus részben elke­rülhető, minő intézkedéseket kiván tenni a mi­niszter ur arra nézve, hogy a fehér foszfor ipari alkalmazását kellő 'hygiénikus óvóintéz­kedések által ártalmatlanná tegyék? 3. Minthogy teljes védekezés a foszíor-nek­rozus ellen csak a fehér foszfor ipari alkalma­zásának eltiltásával érhető e!, minő intézkedé­sek tétettek eme tilalom életbeléptetésére ? Hieronymi Károly kijelenti, hogy van tudo­mása a foszformérgezésekről és már körrende­letet intézett az összes iparfelügyelöségekhez, ahol fehér foszfort használnak, rendkívüli fel­ügyeletet gyakorolhassanak. Egyébként függet­lenül a külföldi államoktól, a kereskedelmi mi­nisztérium elkészíti a fehér foszforral való gyártás eltiltására vonatkozó törvényjavaslatot, amely még az ősz folyamán a Ház ele kerül. (A nagytapolcsányi főszolgabíró ellen.) Utána Szmrecsányi György interpellált és elmondta, hogy Markovics nagytapolcsányi fő­szolgabíró nem engedélyezett egy népgyűlést, amelyet Gramantik Ágoston katolikus pap akart megtartani a katolikus népszövetség ügyének ismertetése végett. A főszolgabíró az-, zal indokolta eljárását, hogy Gramantik föl akarja izgatni a kedélyeket. Különben is Gra­mantiknák nincs állása, tehát a főszolgabíró ezért sem akarta engedélyezni a népgyűlést. Sőt. fölhívta Gramantikot, hogy okmányilag igazolja, miből él, különben el fogják toloncolni. E tény alapján a következő interpellációt in­tézi á belügyminiszterhez: — Van-e a tisztelt miniszterelnök urnák tudo­mása arról, hogy Nyitra vármegye nagytapol­csányi járásának főszolgabirája folyó évi junius hó 28-án 3157^910. szám alatt kelt határoza­tával a gyülekezési jogról érvényben levő jog­szabályokat és Gramantik Ágoston esztergomi egyházmegyei áldozópap és katolikus népszö­vetségi titkár személyes szabadságát meg­sértette ? — Hajlandó-e a tisztelt miniszterelnök ur a ne­vezett főszolgabíró ellen a törvény teljes szi­gorával eljárni ? Szmrecsányi interpellációjának előadása óriási vihart keltett. Szmrecsányi erősen támadta a közigazgatási tisztviselők brutalitásait, ame­lyeket a korteshadjárat alatt elkövettek. Nép­párti képviselőket állandóan csendőrök ki­sértek. Az interpellációt a munkapárti képviselők, főleg Vermes Zoltán és Lévciy Mihály zajos ellentmondásai, zavarták meg, amire a Justh. és elismeréshez segit. Es ' nevessenek ki, de legyőztem: magamban a feldühödt' férjet: óvatosan, begombolkozva jártam a ház körül, amíg a feleségem az operett címszerepét ta­nulta ..... • Még most is jól emlékszem arra az estére; pedig több,, mint negyven éve, hogy azt a kis zöldséget előadták. A nézőtér egészen megtelt; s én szivdobogva, a kopottságtól fényes fekete kabátban ültem a zenekari karosszékben. Végre elhangzott az operett nyitánya, s á ponyva általános feszültség közt a magasba röppent. Eleintén gúnyos mosolylyal hallgatták a darabot, a későnjövők hangosan topogtak, de a fölvonás dereka táján megváltozott a hangulat; az asszony, hamis kövektől csillogó, rózsaszín selyem nadrág­ban egyszerre csak megjelent a színpadon. " apssal fogadták és az első szám után is megtapsolták: s a tetszés minden követ­kező jelenete után fokozódott. Nem tudom, ®°gy még ma is az egykori kezdő szól-e belőlem,, de. most, ősz fejjel is, úgy rémlik lékem, hogy az a vézna, vidéki primadonna ginekéit ügy játszott, mint még soha: a latéka csupa tüz és elevenség volt, az arca megtelt, a termete kiegyenesedett s én a zenekari állványon ülve szinte ijedten néz­föl a színpadra: ez az asszony tegnap mássá lett. Nem a csitri, vidéki prima­donna állott előttem, hanem egy bájos, hun­cutkodó, Istentől megáldott, ötletektől szi­porkázó primadonna, aki az egész közönséget ^zba ejtette. Nekem is a boldogság hidege 'Jbant a hátamon keresztül, s a vén zon­eOrat, szikrázó szemmel, reszkető kézzel és maidnem zokogva vertem. A fölvonás végén az egész színház tombolt, én pedig magamból kikelve rohantam föl az asszonyhoz a szín­padra. És higyjék vagy ne. higyjék, de igaz: egyszerre megfeledkeztem a férjet ért csa­pásról, az utóbbi hetek beszámíthatatlan kétségbeeséséről s többé nem a hitvány asszonyt láttam benne, hanem a nagy, a talentumos művésznőt. És amint ott ült az öltözőjében, a homályos faggyúgyertya mel­lett,. amint a haját a kormos vassal sütö­gette, boldogan odarohantam hozzá, a mez­telen karját csókokkal borítottam el s mámorosan, hálás sziwei dadogtam: — Köszönöm ! Másnap persze lelohadt kissé részegségem, de a bemutató után mindörökre letettem arról a gondolatról, hogy a hűtlen asszonyt megöljem. Pár hét múlva békésen bucsut mondtunk egymásnak, s. azóta csak egyszer láttam a feleségemet: mikor harminc évvel később Aradon ünnepeltek: az egykori fele­ségem akkor már másodanyákat játszott a francia vígjátékokban. Nála vacsoráltam és Budapestről küldtem neki egy téli boát: ezt kérte tőlem, mikor a színház előtt elvál­tunk ... A mester, befejezve beszédét, még néhány­szor elgondolkozva bólintott, mintegy meg­pecsételve a különös történetet. Később még azt is hozzátette: — Most is azt mondom önöknek, hogy a szerző hiúsága sokkal erősebb, mint bár­milyen más érzés. Aki nem hiszi, az még sohase volt abban a lelki állapotban, mikor az ember a szive vérével dolgozik ... párt és néppárt tagjai válaszoltak közbeszó­lásokkal. Szmrecsányi interpellációjára Khuen-Héderváry miniszterelnök válaszában bejelenti, hogy érdemleges választ csak akkor ad, ha a közbeeső fórumok hivatalosan már mégvizsgálták az ügyet, Egyes esetből azon­ban nem lehet az egész közigazgatásra követ­keztetést vonni, ezért visszautasítja a Szmre­csányi által hangoztatott vádakat. Miután a napirend kimerült, az elnök, az ülést Justh ós Batthyány támadó fölszóiaiasaí után nagy, viharos zaj közben berekesztette. Petíciók tengerében, — Ujabban msfjtámadott rn^'idiiurnok. tudósítónktól.) A királyi Kúriához, bár a választás első napján megválasztott képvi­selők mandátumának megtámadására adott ha­táridő letelt — még mindig özönével érkéznek a petíciók. Ma is. egy csomó mandátumot tá­madtak meg. A legújabban érkezett petíciókat itt ismertetjük : Ma nyújtották be a petíciót a csikseent­mártoni választás ellen. Á választáson Nagy György dr, a kerület volt Justh-párti képviselője és Incze Domonkos csikszentmártoni római katolikus plébános, pártonkívüli jelölt állottak egymással szemben. A választás eredménye az volt, hogy Incze Domokos 102 szótöbbség­gel a kerület képviselője lett. A kisebbségben maradt jelölt pártja részéről Gyarmathy Ká­roly és társai ma petíciót nyújtottak be a Kúriához. A petíció szerint az állítólagos pár­tonkívüli jelöltet a nemzeti munkapárt támo­gatta, A presszió bizonyítására tanukul beje­lenti a kérvény Gyaloky Sándor főispánt, Gál Endre dr főispáni titkárt, Khuen-Héderváry gróf miniszterelnököt és Jeszenszky Sándor ál­lamtitkárt. A petíció szerint a Nagy György­párt bizalmi embereit a községekből kiuta­sították és eltoloncolták, mig az Incze-párt emberei szabadon járhattak. Kászonujfalut Ga­líciából hozott dragonyosok szállották meg.. Vádolja továbbá a kérvény a megválasztott képviselőt személyes vesztegetéssel és etetés­itatással. Kérik a választás megsemmisítését. Ugyancsak ma adták be a petíciót Farkas Pál dr szászvárosi mandátuma ellen. Farkas Pál dr ellenjelöltje Vlád Aurél nemzetiségi párti volt, akivel szemben ötvenöt szótöbbség­gel választották meg. A kérvényt Matia János és társai adták be és abszolút és relatív okok alapján kérik a választás megsemmisítését, Névszerint fölsorolják azokat, akik ötven­száz koronát kaptak, vagy azért, hogy lesza­vazzanak Farkasra, vagy azért, hogy tartózkod­janak a szavazástól. A munkapárt legerősebb kortesei a főszolgabirák voltak, akik hivatali pressziót fejtettek ki. A kérvény állítása sze­rint Szegő Henrik dr ügyvéd hetvenezer koro­nát tett le Farkas Pál részére. A választókat a választás napján egy szászvárosi vendéglőbe zárták, ahol csendőrök őrizték őket. Baksay Endre szászvárosi rendőrkapitány maga is vesz­tegetett állítólag és Gál Domokos szászvárosi pénzügyi biztos a Vlád-párti korcsmárosokat az italmérési engedély elvonásával fenyegette, ha nem szavaznak Farkas Pálra. Az élesdi választókerületben Farkasháey Zsigmond, a kerület volt Justh-párti képvise­lője kisebbségben maradt Zatureczky István munkapártival szemben, akinek mandátumát a kisebbségben maradt párt most peticióval tá­madta meg, etetés-itatással és erőszakoskodá­sokkal vádolva a győztes pártot. Az alsólendvai kerületben Fuss Nándor mun­kapárti győzött Nyáry Béla néppárti felett. A néppárt petícióval támadta meg a mandátumot, panaszt emelve egyszersmind Balázs Béla vá­lasztási elnök ellen is. A nagylaki kerületben Nagy Sándor dr Justh­párti és Szojka Kálmán munkapárti állottak egymással szemben, akik közül az utóbbi nyerte el a mandátumot. Nagy Sándor pártja most peticióval támadta meg a választást, kérve annak megsemmisítését. A nemzetiségi petíciók is szaporodtak egygyel. Az alvinci kerület munkapárti képviselője, Mayer Ödön dr ellen a kisebbségben maradt Maniu Gyula nemzetiségi jelölt pártja petíciót nyújtott be, amelyben panaszt emel Téry Ödön választási elnök ellen is.

Next

/
Thumbnails
Contents