Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-23 / 53. szám

s DÉL MAGYARORSZÁG 1910 julius 21 dott szavai emberiek, igazak és találóak voltak a miniszterelnöknek. Ha dicstelen a szakállhordás, mindnyájan bűnösek vagyunk benne. Ezt az ellenzék négyszemközt kétségkívül bármikor hajlandó beismerni. Az ethikai erő nagy megnyilvánulása, hogy a miniszterelnök az ország szine előtt tette ezt. Okos és emberies volt, amit erről a tárgyról hallottunk tőié. És bár olykor elevenbe vágott gunynyal és adataival, mégis, az igazmondás formájában választékos volt és mértéket tartott. A nemzet detronizált vezérei fejüket kezükre hajtva, mindmegannyi megtért kuruc, melankólikus érzéssel hallgatták a miniszterelnököt, mikor egyszerű, megkapó színekkel rajzolta meg a nemzet lelkiállapotát, mikor a koalíció és a jelenlegi többség politikája között kellett választania. A többség igazán egy parittyával ment harcba a koalíció ellen. Semmiféle szervezet nem volt a kezében. Romokban hevert a régi szabadelvü-párt minden alkotása. Sem főispánjai, sem választási elnökei, sem hatalmi apparátusa. Még sajtója is alig volt. A csoda mégis megtörtént. A kormány és a nemzeti munkapárt semmit nem ígért és nem igér olyant, amit nem tud teljesíteni. Nagy többségére hivatkozva békét kinál nem a maga, hanem a munka érdekében. Nem akarja, hogy egyhamar parlamenti anarchia üsse föl becstelen fejét. A kártékony gyujtogatási szándékokat irgalmatlanul eltapossa. Meg kell adni az államnak, ami az államé. Bizalom ide, bizalom oda, az ország óriási orgánizmusát táplálni kell, mert úgyis eléggé elerőtlenedetti A többség nevében a miniszterelnök hitvallást tett az ország szine előtt. Ez a hit pedig olyan, hogy husz milliónyi ember vallja bizalommal és szeretettel. — Talán holnap, talán holnapután! Nem birom itt tovább. — És Ninát is magaddal viszed'?... Bükköny Alfréd erre már nem válaszolt. Lesajnáló, szinte megvető tekintetet vetett a leányra. Aztán fizetett és távozott. II. Bükköny Alfrédet valóban elementáris erővel fogta el a vágy, hogy elernyedt idegeit valamely magányos falu csöndes idilliében megpihentesse. Emlékezett reá, hogy diákkorában, mikor gyalogszerrel bandukolt végig Erdély kies helyein, tömérdek sokszor telt meg a lelke gyönyörűséggel a szebbnél-szebb idilli falvak láttára. Magas sziklahegyek tetejéről csodálkozva nézte a völgyben elszórt takaros kis falvakat, melyeknek lakói távol a civilizációtól, csöndes idillben élik a világukat. Akkor mint fiatalember, akit vonzott az élet nagy talánya, aki áhítozott a küzdelmek és a titáni harcok után, nem tudta megérteni, hogy temetkezhetik el az ember egy völgybe, ahova nem csapnak el az élet hullámai és ahol jelektéktelen, semmitmondó sündörködéssel peregnek alá a lét órájának homokszemei ? Most, mikor már kivette részét az élet tomboló viharaiból, mikor már rájött a prédikátor, Salamon nagyon keserű igazságára, hogy „felette nagy hjábavalóság minden és a léleknek gyötrelme", elernyedve, kifáradva, a csalódástól megtépve, az élvezeteket megunva, belátta, hogy még sem olyan szánandók ezek a völgykatlanban nyüzsgő kis hangya-emberek, mert hát „minden folyóvizek sietnek a tengerbe: mindazonáltal a tenger mégis meg nem telik." Az fndemrsitás. — A kápuiselőház üiése. — (Saját tudósítónktól.) Az ellenzéki pártok 60k szófecsérlése és erőltetett támadása sem volt képes a fölirati vitát két hétnél tovább nyújtani. Batthyány Tivadar grófnak, a Justh-párti alvezérnek mai fölszólalásával befejeződött az uj Háznak első harca, amelyből a diadalt kétségtelenül a nemzeti munkapárt vitte el. Érdekes, hogy Batthyány örömmel üdvözölte pártja általános helyeslése közben Bánffy Dezső báró fölirati javaslatát. A beszéd többi része élénken emlékeztet a kuruckodó grófnak ezelőtt elmondott beszédeire, azzal a különbséggel, hogy szokásos érvei szokásos csoportosításával annak a nagy és mély hatásnak a lerombolását kísérelte meg eredménytelenül, amelyet KhuenHéderváry gróf és Tisza István gróf képviselőházi beszédeikkel elértek. Batthyány beszéde után a többség által előterjesztett fölirati javaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadta a Ház. Hegedűs Lóránt az indemnitást terjesztette elő, amelyhez elsőnek a Justh-párti Tüdős János szólalt föl. A mai ülésről ez a részletes tudósítás számol be : Elnök: Berzeviczy Albert. JegyzóTc: Mihályi Péter, Popovics Dusán, Beszkid Antal. Miután hitelesitik a mult ülés jegyzőkönyvét, Elnök bemutatja Bereg vármegye törvényhatóságának a cigányügy rendezése tárgyában beadott kérvényét, amely a kérvényi bizottságnak adatik ki. Ezután Ghillány Imre báró leteszi a bírálóbizottsági tagsági esküt. Bornemissza Lajos báró jelentést tesz a második biráló-bizottság működéséről. Utóhangok. Következnek a zárszavak a válaszfölirati vitához. Első szónok a Kossuth-párti Batthyány Tivadar gróf, aki kezdetben Rudnay Alajos julius tizenötödiki beszédével polemizál, amelyben ez támadta az q kijelentéseit a katolikus autonómia tárgyában. A vita során kevés szó esett Bánffy Dezső báró és a Szabó Istvánféle fölirati javaslatokról, amit nem helyesel. Bánffy fölirati javaslatát örömmel üdvözli. (Helyeslés a Justh-párton.) A kisgazdák fölirati tervezetének pedig majdnem minden programpontját a magáénak tekinti a kisgazda-társadaÉs mikor most ott akarta hagyni a főváros nagy méhkasát és kiragadni magát a szirének karjai közül, eszébe jutottak ezek a kis boldog falucskák, ahonnan talán sohasem kél szárnyra a vágyakozás ismeretlen nagy küzdelmek után és ahol boldog békességben zajlanak le a napok munka és szerelem között. Milyen boldog volt, mikor egy nyári reggelen a vonata dübörögve indult ki a nagy füstös pályaudvarból és száguldva rohant a nagy alföldi rónaságon végig. Maga sem tudta még bizonyosan, hogy hol fog megpihenni. De lerázva magáról az izgalmak fascináló bilincseit, fiatal korát varázsolta vissza a lelkében és diákos kalandvágygyal indult neki az ismeretlen id.illeknek, Gyalogszerrel akart barangolni, ugy mint egykoron, zöld sátru erdőkben hallgatni a lombok zúgását, bársonyos réteken tépni a mezei virágot, buzogó patak vizével oltani a szomjúságát és falusi leánykák piros ajakáról letépni a gyönyör csókjait. Vasúti állomások mellett, melyeknek még nevét sem hallotta soha, robogott el a vonata, mig végre eljutott olyan helyre, ahol be volt deszkázva a világ. Nem ment tovább a vonat. Vége volt a lélekölő civilizációnak. Podgyászát elhelyezte egy korcsmában és azután neki indult vándorlegényes gondtalansággal a megálmodott, vágyva vágyott barangolásnak. A lelke megtelt gyönyörűséggel a természetes bübájtól. Az égbenyúló havasoktól. Az erdők rejtelmétől. A madarak dalától. Patak csobogásától. És olyan fiatalnak érezte magát. És olyan szépnek találta ismét az életet. Mintha egy lom érdekében kivánt pontozatai miatt. Közjogi kérdésekről — Apponyi után — nem kiván szólni, csupán a Háznak eksz-lekszben való föloszlatása kérdéséhez kiván szólni néhány szót. Nem tartja ezt törvényesnek, de ha áll a miniszterelnök tegnapi kijelentése, hogy tudniillik az ország nemcsak a koalíció ellen, hanem a munkapárt mellé állott, nem is volt szükség arra, hogy a Ház eksz-lekszben föloszlattassék. Polemizál Rónay Jenő beszédével, amelyben ez a gazdasági önállóság elvét helyesli, de megvalósítani nem kívánja. Bónay Jenő: Azt mondtam, hogy nem vagyunk elég erősek. Batthyány Tivadar gróf: Rátér a miniszterelnök beszédének arra a passzusára, melyben a választói reformról van szó. Sürgősen követeli a reformot, amelyre nézve a miniszterelnök beszédében késedelmezési kijelentéseket talál. Ebbe a Justh-párt semmiképen sem egyezhetik bele. (Ellentmondások a kormánypárton.) Gondoskodni fog ő és pártja agitáció utján, hogy a kérdés, évekre kitolatva, el ne odáztathassék. (Helyeslés a baloldalon.) Egy hang a kormánypárton : De akkor nem jön be a Házba! Batthyány Tivadar gróf: Nem fontos egy ilyen h'talmas reformnál egy képviselő személye. Ausztriában se jött bo a Házba az a képviselő, aki előadója volt a választói reformnak és ez nem lett kára Ausztriának, csak annak az egy képviselőnek. (Helyeslés.) Iparfejlesztés és nemzetiségek. Áttér a trónbeszéd egyéb fejezeteire, majd azokra, amelyekről nincs említés, igy az ipar* fejlesztési akcióra, amelyről tegnap a miniszterelnök szólt, a koalíciót elitélve. Á szubvenciós iparfejlesztést a közös vámterület okozta károk kompenzációjául tekinti. Az a módja az iparfejlesztésnek, hogy a katonai kiadások egy részét fordítják erre a célra. Szociális működéséről szól, amelyet a kormánypárt rosszal, de ő, aki hozzá van szokva a nyilvános szereplése gáncsolásához, nem veszi a szivére. Semmi támadás se fogja eltántorítani attól, hogy a kisekszisztenciák érdekében tovább is működjék. Rátér a nemzetiségi kérdésekre, melyekben osztja Tisza István gróf nézetét. E kérdések megoldása négy momentum körül csoportosul. Az egyik az izgatók szigorúbb megbüntetése. Második a nemzetiségeknek adott engedmények némi megszorítása. Hajlandó vagyok engedményekre a béke érdekében. Egy hang jobbról : A radikálisok érdekében ? Batthyány Tivadar : Igen, a radikálisok érdekében. Tőlük tanultam, hogy engedményekkel mit lehet elérni. A legnagyobb őszinteséggel. rossz álomból ébredt volna föl, mely tele volt rut, önző, gonosz szenvedélyekkel, hamis mosolyokkal, undortkeltő pezsgővel és émelyítő parfümökkel, pestises csókkal és szivetrontó érzésekkel. Milyen tiszta, milyen romlatlan, milyen őszinte itt minden: az ég derűje, a virágok mosolya, a patak tükre, az emberek beszéde és az asszonyok mélységes tekintete. Napokig, hetekig járt igy gondtalanul ebben a derűs idillben és érezte, hogy gyógyul a lelke és elfelejtette, hogy vannak idegei. III. Egyszer egy kis faluban, melyet szorosan fogtak körül az erdős havasok, ütötte föl a sátorfáját. Nagyon megtetszett neki ez a gyönyörű hely és elhatározta, hogy itt megpihen egy pár napig. Megerősítette ebben a szándékában az a nagy Érzés, mely — hiszen daliás szép fiatalember volt — idáig is elkísérte. Egy asszonyt pillantott meg ebben a faluban, a falu végén, az erdő-szélen, estalkonyatkor. Egy nagy csupor szamócával jött eléje és megkínálta. Bibliai egyszerűségével, Madonna-szépségével egészen megbűvölte Alfrédet. A szemében az ártatlanság szent tisztasága, a mosolya bizsergő lángokat gyújtott az erekben. Csudának nézte a fiatalember. Mert első pillanatra egy más nőre emlékeztette. Arra a nőre, aki elől tulajdonképen megszökött a fővárosból. Megesküdött volna reá, hogy Nina áll előtte. Vagy legalább is a Nina ikertestvére.