Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-23 / 53. szám

1910 Julius 21 DÉLMAGYARORSZAQ la Slezák Lajos : Tettetett őszinteséggel. (Zaj.) Batthyány Tivadar : Ez felfogás dolga, Slezák Lajos : Nem felfogás, hanem sokaknak meggyőződése. Kelemen Samu : Nem is a nulláké ! A nullák beszélnek. (Zaj. Elnök csönget.) Slezák Lajos : Maga a nulla! Elnök: Figyelmezteti Slezákot, hogy ne folytasson párbeszédeket. Batthyány Tivadar : Nemzeti engedményeket csak ugy adna, ha biztos lenne abban, hogy azt kölcsönösen megtartják. Nem ért egyet Tisza grófnak a románokkal szemben tanúsított felfogásával. (Ellentmondások a jobbközépen.) Elnök (csönget.) Láng Lajos (az előadói emelvényen) : Halljuk ! Hiszen annál tovább tart! Batthyány Tivadar : Végezetül rátér a bosnyák kérdésre és örvendve tapasztalja, hogy Bosznia népe olyan egyhangúan mondott vétót a trialisztikus törekvéseknek. Befejezi beszédét a baipárt tapsai közben. Ezzel a fölirati vita véget ért. A iöürat elfogadása. Elnök: Következik a szavazás arra a kérdésre, hogy elfogadja-e a Ház a képviselőház által kiküldött bizottság válaszfölirati javaslatát általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául. Igen, vagy nem? A képviselők felállással szavaznak és a fölirati javaslatot a túlnyomó nagy többség általánosságban elfogadja. A részletek megszavazása — minthogy a fölirati javaslat szakaszokra . felosztva nincs — bekezdésenkint történik. Mihályi Péter jegyző olvassa a fölirati javaslat szövegét, harmincegy bekezdésre osztva, melyet a többség óriási majoritással, egyszerű felállás utján elfogad. Az indemnitás. A szavazás befejeztével — amelyet a munkapárt nagy éljenzéssel, az ellenzék pedig tüntető kivonulással fogad — következik az indemnitás tárgyalása, amelyet Hegedűs Lóránt előadó terjeszt a Ház elé. Technikai okok folytán kellett a régi költségvetési mintát beterjeszteni. A javaslatnak csak egy szakasza — az ötödik — az, amely bővebb magyarázatra szorul. Ebben a ház- és földadóreformnak két évvel való elhalasztását javasolja a kormány. Ez a két esztendő azért kell, mert adótörvények életbeléptéhez nyugodt politikai és pénzügyi helyzet szükséges, hosszú előkészületek, amelyekre nem volt idő a most elrnult hónapokban. Osztrák példával igazolja, Ds ez a parasztszépség mégis egészen más volt. Olyan öntudatlan. Olyan ingerlő. A kebléhez piros pruszlik feszült és szines szoknyája ingerlő ráncokat vetett ringó járásától. A fejét ártatlan kacérsággal fogta keretbe egy kék kendő, mely alul villanó tekintetet vetett felé egy fekete szempár. Beszédbe elegyedett vele. A falusi szépség nem volt rátartó. De azért minden szavára elpirult. Pedig csak a patakról beszélt vele, meg a szamócáról. Mikor azonban a derekához akart nyúlni, olyan ügyesen siklott el mellőle, hogy a pétervári Opera prima ballerinája is megirigyelhette volna. És elszökött mellőle és tovaillant az erdő sűrűjében. Bükköny Alfréd most már aztán fogolynak érezte magát. A kis falu foglyának. Egy szép parasztleány foglyának. Dehogy távozott volna el innen ! Még a szemeki vízimalomért sem, mely itt kelepelt egész nap a patak partján ! Nap-nap mellett leste ennek a kis falunak a Júliáját, akinek ő Rómeója szeretett volna fenni. A leány minden nap megjelent estalkonyatkor az ő szamócájával. Alfréd megvette télé minden nap és elenyelgett vele. Milyen más leány ez, mint azok a cifra hölgyek, akiknek hamis mosolyába veszett bele az ő ifjúságának szende ártatlansága! Mennyi őszinteség, mennyi ártatlanság, mennyi naiv tudatlanság, melyben azonban egy királykisasszony bája tündökölt. Mennyire más ez a nő, mint Nina... az ő émelygős parfümjével, a Fleurs de Nessarival! hogy mennyire szükséges uj adótörvények életbeléptetéséhez hosszabb határidő. Adótörvények végrehajtása nem történhetik felületesen és teljesen érthető, ha a kormány alapos megfontolási időt akar magának biztosítani. Főleg pedig helyes, hogy ezzel alkalmat ad arra is, hogy az adóreform hibáit kijavíthassuk. Hogy a kormány fog-e változásokat tenni, az a végrehajtási utasítás kidolgozásánál fog eldőlni. Ajánlja az indemnitási törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés.) Elnök jelenti a Háznak, hogy a pénzügyminiszter Teleszky János államtitkárt bizta meg a törvényjavaslatra vonatkozó fölvilágositások megadásával. Az ülést öt percre fölfüggeszti. Szünet után. Az elnöki széket Kabos Ferenc foglalja el. Az indemnitáshoz elsőnek Tüdős János (Justh-párti) szólal föl, aki pártja nevében nem fogadja el a javaslatot, mert bizalmatlansággal viseltetik a kormány iránt. Erre politikai indokokon kivül tárgyi okai is vannak. Visszautasítja azt a vádat, mintha az eksz-lekszért a felelősség a függetlenségi pártot illetné. Ennek ódiumát visszahárítja a munkapártra. (Zaj.) Hosszasan fejtegeti az ekszlekszben való házföloszlatás törvénytelenségét. C erny Károly (munkapárti) volt a következő szónok. Elfogadja a javaslatot. Bésy Zoltán szólalt föl s védelmébe vette a koalíciós kormányt azokkal a vádakkal szemben, mintha tönkretette volna az ország pénzügyi helyzetét. A holnapi ülés napirendjének megállapítása után az elnök az ülést egynegyed három órakor berekesztette. Megszűnt román lapok. — A koalíciós kormány paktuma. — (Saját tudósítónktól.) Szenzációsnak mondható, diszkrét hátterű határozatot hozott néhány nap előtt a román nemzetiségi párt. Az egész ország románságát s a magyar politikai világot is kétségkivül érdeklő határozat szerint a Lupta és a Poporul Román, a román nemzetiségi párt eddigi hivatalos lapjait beszüntették. A szenzációs eset indokait még maguk a román vezérférfiak sem ismerik, amit bizonyít az is, hogy az Aradon megjelenő Tribuna egyik legutóbbi számában nyilt kérdésben tudakolja a beszüntetés okát. A leány is szívesen elbeszélgetett vele és napról-napra több bizalmat mutatott iránta, ámbár sohasem engedte, hogy a fejéről leoldja a kacér kendőt, mely az arcát beárnyalta. De azért megtiltotta neki, hogy az erdőbe kövesse. Mert ha az apja meglátná, hát akkor .,. akkor nem engedné őt többé az idegen úrral beszélni. És mikor erre a bizalmas közlésre Alfréd a derekához nyúlt, nem ugrott el többé olyan ügyesen, hogy azt a pétervári nagy Opera prima ballerínája megirigyelte volna . . . Alfrédnek meg volt tiltva, hogy a leányt kövesse . . . tehát utána ment nagy titokzatosan. Ugy vigyázott, hogy lépéseinek neszét a leány meg ne hallja. És kileste, hogy hová ment a leány. A szemeki vízimalomba. Most már tehát tudta, hogy a molnár leányával flirtöl. IV. Az egyszerű molnáiieányt végre mégis csak elkápráztatta a nagyvilági férfiú, aki a hódítás minden furfangját ismerte, Valami csillogó ékszerrel kábította el a szép leányt. Egyszer aztán elárulta neki nagy lelki küzdelmek között, hogy holnap este egyedül lesz a malomban. Az apjának a havason lesz dolga az éjjel. Ugy súgta ezt, hogy Alfréd egy pillanatra meg volt döbbenve. Ezt a szerelemtől remegő suttogást mintha már hajlotta volna valaha! Megint csak a Nina jutott eszébe önkénytelenül. A feltűnést keltő politikai eseményről alábbi tudósításunkban számolunk be : A román nemzetiségi pártnak eddig tudvalevőleg a Lupta ós a Poporul Román voltak a hivatalos lapjai. A két lapot eddig BiraucM Döme nyomdatulajdonosnál csinálták Budapesten. Biraucz szintén egyik buzgó agitátora volt a román nemzetiségi pártnak. Még a koalíciós uralom idejében paktumot kötött a kormány Biraucz-cal, aki kötelezte magát, hogy a nevezett lapokat, amelyek az ő tulajdonában voltak, mérsékelt szellemben vezeti tovább. Ezért állítólag kilencvenezer koronát kapott a koalíciós kormánytól. A titkos egyezség azonban kipattant és a román nemzetiségi párt Vlád Auréllal megvétette Biraucztól a két újságot, hogy azokat ismét a régi irányban vezesse. Biraucz ezzel kitűnő üzletet csinált; a már egyszer a kor* mánynak eladott lapot most a nemzetiségi pártnak adta el s amellett továbbra is megmaradt a lapok kiadójának. Ezek után annál meglepőbb, hogy a román nemzetiségi párt beszüntette a két lapját. A „Lupta" a végrehajtó-bizottság sajtó-bizottságának vezetése alatt állott s a lap irányát Lukáciu László volt országgyűlési képviselő szabta meg, aki azonban a lap kiadójával, ugy látszik, a lapnak követendő magatartására nézve ellentétbe jutott s emiatt a lap megszüntetését határozta el. Ugyanez a sors érte a „Poporul Román" cimü hetilapot, amely szintén a párt hivatalos lapja volt, Hír szerint e két lap néhány hét múlva újjászervezett szerkesztőséggel fog megjelenni. A két lap beszüntetésével foglalkozik az aradi „Tribuna" is, amely szintén a túlzó ro" mánok orgánuma. A „Tribuna" legutóbbi szá' mában azt irja, hogy Biraucz valószínűleg Burdia Szilárddal és Mangra Vazullal, a román nemzetiségi munkapárti képviselővel szövetkezik, a román nemzetiségi pártot pedig újból cserbenhagyja. Végül nyilt kérdést intéz a „Tribuna" az illetékes körökhöz, hogy miért szüntették be a két hivatalos lapot és megkérdi, hogy nincs-e valami diszkrét háttere az ügynek. De, amint körültekintett, a leány már nem volt mellette. Ugy elillant, mint a szöcske. Bükköny Alfréd még talán sohasem várta olyan türelmetlenül, hogy a nap leáldozzék, mint másnap. A szépséges molnárleányra gondolt egyre. A tüzes tekintetére. A pruszlikra, mely telve volt édes ígéretekkel. És annak a leánynak a ringó járására. Ezüstös félhomály váltotta föl az alkonyatot, mikor a malomhoz ért. Csönd volt köröskörül. Csak a patak csobogását lehetett hallani, amint a víz a maiom kerekeiről alácsurgott. És egyszerre csak megnyílt a malom ajtaja. Bükköny Alfréd dobogó szívvel surrant be rajta. És aztán, amint körültekintett, még egy ajtót pillantott meg, mely félig nyitva volt. A molnárleány kamarája. Halkan, nesztelenül lépett be. A leány ott várt már rá. Az arcát a két kezébe temette. De Bükköny Alfrédet az ajtóban szörnyű érzés fogta el. A kis kamarában egy édeskés, émelygős, lélekbeható illat fogadta . . . Annak a parfümnek az illata, mely elől megszökött. Fleurs de Nessari. És egyszerre megvillant az agyában a nagy csalás, melynek áldozatul esett. — Nina! . . . — kiáltott föl. — Te vagy ? A molnárleány most levette arcáról a két kezét és tárt karokkal rohant Alfréd felé. — Utánad jöttem. Mert hallottam, hogy falusi idillre kívánkoztál.