Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-22 / 52. szám

1910 Julius 21 DÉLMAGYARORSZAQ la mult kormányt tenni, amit akar, gondoltuk, zavartalan működésük hasznos lehet. Módot adtunk a nemzetnek is, meggyőződni, hogy az elmúlt korszak üdvös volt-e vagy sem. A nemzet itélt és nekünk nem volt okunk megbánni, hegy abban az időben hallgattunk. Béke a királylyal. Az 1867 : XII. törvénycikk foglalatja a király és nemzet közötti egyetértésnek. Nem ő az oka, hogy a mostani ellenzéknek nem sikerült módot találnia a király és nemzet közti kiegyezésre . . . Ugrón Zoltán: Melyik memorandum alapján? Khuen-Hédervdry Károly gróf: Mikor miniszterelnök lett, nem bírta az országgyűlés bizalmát, de nem is kereste. Módot akart találni a kibontakozásra. Mikor ez a régi Házzal nem sikerült, kénytelen volt a nemzet bizalmához apellálni. Nem egy párt, hanem az ország érdekében állott a jogbiztonság megerősítése abban a pillanatban, mikor a kormánypárt átvette, akkor senki se tudta, mi lesz, nagy bizalmatlansággal álltak a kormánynyal szemben. A kocka el volt vetve. Keresnünk kellett a nemzet Ítéletét további lépéseink megtételéhez. Teljes tudatában annak, hogy a Ház föloszlatásával nem követett el törvénytelenséget, apellált a nemzethez, amely az alkotmányos jogok legbiztosabb forrása. (Helyeslés a jobboldalon.) Vállalta a felelősséget, mert meggyőződése szerint, az ország érdekeit szolgálta. (Ugy van!) Azután a nagy átalakulás után, amelyen az ország félév alatt átment, természetesnek találja és nem tartja hosszúnak a kimerítő fölirati vitát. Ezen a kormány csak nyerhet, mert fölvilágosítást kaphat olyan irányban, hogy az országot helyesen vezesse. (Helyeslés jobbról.) Nem tudja, mit ért Apponyi bécsi követelések alatt . . . — Dehogy nem 1 — kiáltják balról. Khuen-Hédervdry Károly gróf: Azt hiszi, hogy olyan követelések ezek, melyeket a nemzet és a király közös érdekében teljesíteni kell. Apponyinak a szociális reformok tárgyában tett szemrehányását nem tartja jogosnak, mert a kormány programja itt is elég bő. De nem is tartja helyesnek, hogy a trónbeszédben minden kérdés, amely az utóbbi időkben fölmerül, fölsoroltassék. Hivatkozik a nagy külföldi parlamentek pélszabb divatbábot talál, lélek nélkül, kedély nélkül, temperamentum nélkül valót, akinél mindent csak egy pótol: az ambíció. Más akar lenni, többnek akar látszani a jó, kis, csupa hus, csupa egyszerű jóság és egyszer ü komiszságból álló nőknél, de nem több náluk, nem, mert még csak nem is őszinte . . . A fiatalember még jobban meglátta mindezt, mikor eljött az asszony anyja Pestről. Csak az a fakó haja volt, ugyanazok a mozdulatok és pillantások voltak meg nála is, csakhogy őszintébben, merészebben, szinte aláhuzottabban, mint a leányánál. A máz nála nem volt oly tökéletes, minduntalan átütött finomkodó modorán a jó, közönséges őstermészet, a kíváncsi, kapzsi ételt, pletykát egyaránt habzsoló őstermészet. Leánya sokat tanult, megtanult ; különben is jómodoru úriember lehetett az apja . . . A fiatalember kiábrándult Bovaryné aszszonyból ; ismét visszavágyott Pestre, a kávéházba, a Frankfurter Zeitunghoz, minden egyébhez. Vörösné ném érdekelte. Egyszer, mégegyszer föllobbant benne a régi láng, de legyőzte vad, erős akarattal, gorombán . . . Estély volt a faluban, óvódafölavatás címén. És összegyűltek a kaszinó nagytermében asszonyok, férfiak, mind az előkelőek és ettek, ittak, mulattak. Az asszonyok kivágott . báliruhákat viseltek és a sovány, fakóhaju doktorné a maga rezedaszinii bársonyruhájában, fáradt, fehér arcával, nagyon elütött a csupa egészséges, rizsporozott arcú, befűzött kövérségben pompázó aszszonytól. És ott volt a fiatal szolgabíró ésa szomszéd, lump, milliomos földbirtokos ; midáira, ahol csak egy-két nagy kérdést vetnek föl a trónbeszédben, a többiek csak simulnak ehez. De hogy ne érhesse gáncs e tekintetben, bár az ország pénzügyi helyzete nem nagyon rózsás, jelentheti, hogy a kormánynak programjában van a státusrendezés, a postások fizetésjavítása is. Batthyány a fölirati vita során lolszólitotta a tisztviselőket, hogy maradjanak nyugodtan. Volt idő, amikor Batthyány gróf ennek az elvnek nem hódolt. (Zaj.) A bankkérdés. A bankkérdést nem a forma szempontjából, hanem a hitelviszonyok erősbitése céljából kívánja rendezni és formának azt fogja alkalmazni, amely a legmegfelelőbb. Hálával kell lennünk a közös bank iránt, de ha ez kedvezőtlen helyzetbe sodorja az országot, a hála kérdését félreteszszük. (Zaj.) A bankközösségről szól, amely azért is szükséges, mert mikor szó volt az Önállóságról, bizony az állampapírok nagyon estek és csak akkor fordult meg a külföld véleménye, mikor a közösség további fönntartásáról meggyőződött. A Fejérváry-kormány alatt a külföldi tőke nagyon is özönlött az országba, amiből az látszik, hogy a külföld nem ért egyet Batthyány képviselő úrral. (Derültség a jobboldalon.) Rendnek és nyugalomnak kell egy országban lenni, hogy vállalkozók jöjjenek az országba, mert ezek elviszik a pénzüket Afrikába és Ausztráliába is, csak biztonságban lehessen. A Csomagszállító. A szolid tőke akkor is bejön az országba, ha nem szubvencionálják, nálunk azonban a szolid tőkét a mult kormány elriasztotta. (Mozgás.) Batthyány azt mondta, hogy a sajtó a kormány kezében van. Ez nem igaz, mert egy-két lapot leszámítva, mely a nehéz időkben is kitartott a szabadelvüség mellett, bizony nagyon gyönge lábon állt a sajtótámogatás. Furcsa dolog itt a Csomagszállitási Társaság, amely különös egy vállalat. Ha ennek a társaságnak valami föladata van a sajtó körül, az csak az lehet, hogy olcsón és gyorsan szállítsa a lapokat, nem pedig az, amit most tesz, hogy azokat a lapokat kedvezményezi, amelyek alacsonyabb szellemi nivón állnak. A Csomagszállítóból mi a hasznuk a lapoknak; az állam direkt károsodik rajta, ki hát az a harmadik, aki nyer ? kor pedig a pezsgőnél tartottak és már jócskán ittak belőle, a doktorné szeme fölragyogott, ránevetett a vele szemközt ülő monoklis agglegényre és a maga pezsgőspoharát a földhöz vágta. Az asszonyok botránkozva ugráltak föl helyükről — azután ismét leültek és a nyelvüket köszörülték ; — az urak tapsoltak és a lump földbirtokos izgatottan, műértő módjára a fejét csóválta, elragadtatott ábrázattal odaült a most fölfedezett „kincs" mellé. Lárma, izgalom támadt a teremben, mindenki a „tüzes, forróvérű asszonykáról" beszélt. Csak a kis Vörös doktor, akinek rettenetesen roszszul illett a szük frakkja, csak a boldog férj mosolygott csöndesen maga elé. Jól látta, — mert ő mindig mindent látott, — hogy a felesége előbb jó messzire eltartotta nj pesti ruhájától a poharat, mielőtt a földhöz vágta volna. Különben is ismerte a feleségét. És a sovány, beteg szeszgyári hivatalnok, a kis, müveit, pesti fiatalember ugrott föl haragosan a helyéről. Odament az asszony mellé és a fülébe súgta gyűlölettel, szikrázó szemmel: — Mit affektál? Hiszen magának annyi temperamentuma sincs, mint egy kanárimadárnak ! Az asszony meghökkent. Körülnézett. Kíváncsi, tüzes, mohó pillantások érték. A környék híres Don Jüanja, monoklis szemével az ő szemét kereste és likőrt töltött a pezsgőjébe. Hál' istennek, — gondolta az asszony, — az egész teremben csak ketten ismerik őt. A férje és ez a fiatalember. Más senki. Hál' istennek . . . És rámosolygott a szolgabiróra. Egy hang jobbról : Brachfeld ! Kh,uen-Hédervárg Károly gróf : Nem hinném, hogy a Csomagszállító szellemi regulátor gyanánt szolgálhatna a sajtó körül. (Zajos taps jobbról.) Az önálló hadsereg. Áttér a bosnyák kérdésre és ígéri, hogy változatlanul terjeszti a Ház elé a koalíciós kormány erre vonatkozó törvényjavaslatát. Szól a haderő kérdéséről, amelynek ápolására minden országban a legnagyobb gondot fordítják. Ezt kell nekünk is tennünk. Ha az önállóság megerősítené a hadsereget, egy óra alatt áttérnénk reá. (Zaj az ellenzéken.) Ha a haderő nincs arányban a körülöttünk élő országok haderejével, kárba vész minden takarékosság, mert egy ország ereje abban áll, milyen mértékben tudja terveit érvényesíteni? Igazolja ezt Bosznia annekszióia, amikor ebben a Hazban, a sajtóban hatalmas lelkesedés üdvözölte a hadsereget. (Zajos taps.) Lovássy Márton : Hol maradt a hála és elismerés? (Zaj.) Khuen-Hédervdry Károly gróf: Ebben a dologban nem a hála és az elismerés lebegett a hadsereg szeme előtt. A választójog. Azt mondja Apponyi, hogy a kormány pro. gramja e téren körmönfont. Elismerem, hogy a kormány programja e téren óvatos (Zaj), ami nem utolsó előny. Magam a választójog kérdésében igen liberális fölfogással birok, mert a nemzet ereje elég nagy arra, hogy elég nagy megterheltetést is elbírjon. Azonban igen szívesen számbaveszi a jóhiszemű aggodalmakat e téren, de nem ez lesz itt a határozó, hanem az, ami lehetséges lesz. A politikában az a fő, ami lehetséges. (Zaj. Halljuk !) Ha ezen a biztos uton haladunk, ki fogjuk elégíthetni a kívánalmak legnagyobb részét. Lépésről-lépésre nem haladhatunk e téren, mert ezt már elmulasztottuk, nagyobb lépést kell tennünk, hogy utolérjük az azóta kifejlett társadalom igényeit. Két lépést kell tennünk, d9 hármat nem szükséges megtennünk. Ellene vetették a választójog kérdésének, hogy külföldről jött. Ez nem áll, mert a választójog kiterjesztése a magyar pártok régi kívánalma. Hogy ma a kormánypárt is vállalja a választójog egy bő kiterjesztését, azt nem lehet régi kormányok rovására írni. Mikor e kérdés leg" utoljára vehemensen előtérbe nyomult, itt született meg megvalósításának eszméje. Ausztriában emiatt sietve-siettek azt megvalósítaniNincs oka ma sem abból a rezervált helyzetből kilépni, amelyet a választójog kérdésében elfoglalt, hogy tudniillik bizonyos jelzőkkel lekösse magát. Biztosítani fogja a jogos érdekeket is és addig nem nyugszik, mig a megoldást ez irányban meg nem találta. Ezzel befejezettnek tekinti majd misszióját. Rátér a választási viszszaélések kérdésére, amelyekkel a Házat olyan jól elszórakoztatták, Kállay Tamás: Az összegekről beszéljen! (Zaj. Elnök csönget.) Khuen-Hédervdry Károly gróf: Visszaélések a hatalommal mindig voltak és lesznek mindenütt és azokat azzal, hogy itt tárgyaljuk őket, nem szüntetjük meg, mert maga a Ház alkotott törvényt, hogy az ilyen dolgok ne itt, hanem más fórum előtt tárgyaltassapak. Egy téren se fejlődött ki az emberi elme olyan furfangosan, mint a választási visszaéléseket kizáró törvények kijátszásában. (Zaj és derültség.) Egy hang (balról): Hiszen külön irodájuk volt a visszaélések kérdésére! (Zaj. Elnök csönget,) Khuen-Hédervdry Károly gróf: Nagyon túloz az ellenzék. Nem a fölsorolt momentumok voltak döntők a választások sorsának eldöntésére, hanem egészen mások. Abban van valami igaz, hogy a főispánok közreműködtek a választások eredményének megváltoztatásában (Zaj) és én azt hiszem, a mult kormány sem azért cserélte ki a főispá-