Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-22 / 52. szám

952 DÉLMAGYARORSZAQ 1910 Julius 21 nokat, mintha csakis a közigazgatást akarta volna javítani, hanem politikai céljainak akart támogatókat szerezni. De ha a főispánok e tekintetben a kormány kezére is jártak, ennek azonban megvan a ha­tára: a törvény betartása és emellett a poli­tikai érdekek szemmeltartása. Az 1906-iki vá­lasztásoknál különb állapotok voltak, a kép­viselőjelöltek a kormányférfiak ajánlóleveleivel mentek a kerületbe. (Percekig tartó zaj.) Elnök (csönget): Eitner képviselő urat kérem, legalább ritkábban szóljon közbe. (Zaj és derültség.) Lovászy Márton: Az összegről beszéljen. (Zaj.) Khuen-Héderváry Károly gróf: Azok részéről tehát nem várhatunk szemrehányást, akik ma­guk is igy jártak el. (Zaj.) Azt hiszem, a leg­jobb ezt a témát nem feszegetni, (Derültség), mert határozattal úgyse Ítélhetünk a választás1 visszaélések fölött. Horvát példára hivatkozik, ahol egy ellenzéki a szábor nyilt ülésén beis­merte, amikor az ellenzék kisebbségbe került, hogy megbuktak, nem kell hát erősködniök az igazuk mellett. Ez felel meg legjobban a poli­tikai követelményeknek. Khuen-Héderváry a munkapárt zajos tünte­tése közben fejezi be beszédét. Elnök szünetet ad. Láng beszéde. Lány Lajos előadó örömét fejezi ki, hogy a legnagyobb ellenzéki párt fölirata nem közjog1 szőrszálhasogatások körül forog, hanem a gaz­dasági kérdésekre helyezi a fősúlyt fejtegeté­seiben. Polemizál az ellenzéki szónokokkal, akik különösen az állítólagos visszaélésekkel osto­rozták a többséget beszédeikben, anélkül, hogy komoly kritikáját tudták volna adni annak, hogy miért akadályozzák a kor­mányt nagy és nemes munkájában. Beszél a gazdasági kérdésekről, az önálló bankról s a készfizetések fölvételéről. Végül újból elfoga­dásra ajánlja a többség fölirati javaslatát, amely a nemzetnek kívánságait a választásokon meg­nyilvánuló akaratához képest ecseteli a király előtt. Apponyi Albert gróf gyér érdeklődés mellett kritizálja a miniszterelnök beszé­det, amely szerinte nem vetett elég vilá­gosságot a kormány politikájára. Még Tisza István beszédével foglalkozik, aki megint, sze­rinte, túlbecsülte a legutóbbi választásokat, amikor azoknak történelmi jelentőséget tulaj­donított. Az elnök az ülést háromnegyed háromkor berekesztette. TÁVI RATO K A szerb tárgyalások. Belgrád, julius 21. A kereskedelmi szerződést tárgyaló osz­trák-magyar és szerb delegátusok tegnap délután teljes ülésben tárgyalták a kereske­delmi szerződés anyagát. Négy órai tanács­kozás után a tárgyalások folytatását mára halasztották. A török összeesküvők. Konstantinápoly, julius 21. A török sajtó részletes leleplezéseket közöl u titkos bizottságról. Eddig negyven embert tartóztattak le. A titkos bizottság tagjainak száma állítólag nem haladta meg a kétszázat A bizottság, amelynek létezéséről a rendörség­nek már három hónapja tudomása volt, asszo­nyokat használt föl hírvivőknek. A konstanti­nápolyi fiókot februárban létesítették. Spanyolország és a Vatikán. Madrid, július 21. A kamara, ma befejezte a fölirati vitát. Canaleas miniszterelnök kijelentette, hogy el van határozva programjának teljes keresztül­vitelére, de utasításokat nem fogadhat el a megvalósítás módjára nízve. A liberális párt­nak teljesen homogénnek kell lenni és teljes bizalommal kell viseltetnie a kormány elnöke iránt. A miniszterelnök ezután rámutatott a vatikáni kérdés elintézésének sürgős voltára A föliratot a kamara 183 szavazattal 81 ellené, ben elfogadta. Meggyilkolt francia katonák. Berlin, julius 21. A VossiscJie Zeitung tatigeri értesülése sze­rint Sauiában a benszülöttek ötven francia katonából alakult csapatot, amely Tadla felé igyekezett, meggyilkoltak. Az uj házasság. * Nagyon sokan vannak, akik a szerelmi élet legtökéletesebb társadalmi formájának a mono­gámiát tartják. Kétségtelen, hogy ennek az állásfoglalásnak sok alapja van, bár nagyon sokszor nem számolja monogámia történelmi alakulásával és nagy gazdasági jelentőségével meg jellegével. Hiába bizonykodik Spenczer Her­bert, a keresztény középkor, a nőt az oltárra helyező nagy romantika, bizony pellengérre állította a házasságot, amikor annak etikai súlyt kizárólag azzal a gazdasági kényszerű­séggel adott, hogy a nemes embernek törvényes fiúra volt szüksége, aki a vagyonát örökölje. A nőt is magántulajdonba kellett hát adni, vagy venni, hogy ezzel az egész vonalon bizto­sittassók az évszázados és hatalmassá fejlődött gazdasági rend. Hogy a valóságban menynyire nem volt ez „monogámia", annak bizonyítékául csak a nagyon is ismert „ius primae noctis"-ra kell hivatkozni, amelynek tűrésével a keresztény erkölcs és a házasság intézménye, mint a társa­dalmi erkölcs alapja, már a középkorban bemondta a csődöt. A régi nemesi osztály elszegényedett, de gőgös parasztokká vedlett utódaiban még ma is élnek a régi erkölcsök. Még ma is van­nak családok, ahol a férj, a páter familias szo­bájába a felesége sohasem teszi be a lábát ahol a „családfő"-nek nagyobb tekintélye van a hitves,' mint a gyerekek előtt, ahol csak a gyerekek fölött gyakorolható nagyobb tekin­télyével lett különb az ur fiainak és leányai­nak az anyja, a „törvényes szerető". A gazdasági rend polgáriasodásával egyidejű­leg hatalmas folyamat indul meg, amelynek diadalmas végcélja, hogy a béklyóba szorított és a végletekig kihasznált munkát győzelemre jüttclSSíi cl másik két termelésű tényező : a tőke és a föld felett. A gazdasági rend, hacsak hajszál­nyira is, elhaj'ani kezd ; társadalmi mozgalmak keletkeznek, amelyek hadat üzennek a kötött birtokoknak ép ugy, mint a nő gazdasági elnyo­matásának és kihasználtságának. Nem szó szerint kell venni a Bentham nagy tételét: a lehető legtöbb ember lehető legnagyobb bol­dogságáról. Bizonyos azonban, hogy a társa­dalmi együttélés minden eszközének, egész gazdasági berendezkedésének ilyesféle célok el­érése érdekében kell kialakulnia. És most előállt egy orvos, egyik legdiadal­masabb hőse az orvostudományoknak és letesz egy szert az ennberiség kezébe, amelylyel fel­tétlen sikerrel lehet küzdeni a polgári szerelem egyik legádázabb és leggyülöltebb ellensége ellen. És amikor az uj csodaszer forrásához versenyezve fut az emberiség, előáll egy magyar ügyvéd és fölveti azt a régóta bujkáló kérdést, a Brieux nagy problémáját, hogy házassági aka­dály legyen-e a vérbaj. Ehrlich Pál, a nagy tudós és emberbarát, megadja rá a választ rö­viden, kategorikusan : a vérbajt házassági aka­dálylyá kell tenni. Éhez természetesen a törvények tételes in­tézkedése szükséges. Természetes, hogy a kér­dést nem most kellett volna fölvetni, amikor majdnem bizonyos, hogy az újkornak ez a ret­tenetes betegsége rövid idő alatt teljesen gyó­gyítható. De a polgári társadalom a folyton hangoztatott nagy közérdek mellett rendsze­rint ép ott hagyott legnagyobb teret az indi­vidualitásnak, ahol annak kinövéseit és bajait elsősorban kellett volna megnyirbálni. Példa rá mindjárt a házasság intézménye sok bajá­val, félszegségével, etikátlanságával és rende­zetlenségével. Ez a tiltó rendelkezés is az uj a réginél szociálisabb erkölcsök felé vezet amelyeknek szilárd alapját ássa meg a diadal, mas orvostudomány és ennek nagy mun­kájában segédkező méltányos, emellett szi­gorú jog. k» 8» Hentaller Lajost megverték. - A volt képviselő botránya. ­Csúf botrányba keveredett tegnap éjjel Ka­posváron Hentaller Lajos, volt országgyűlési képviselő, az ismert politikus. Az előrehala­dott korú Hentallert és fiát megverték egy kávé­házban, ugy, hogy komolyabb sérüléseket szen­vedtek. A botrány részleteiről a következőket jelenti ka%>osv(iri tudósítónk: Hentaller Lajos volt ors?á vgyülési képviselő tegnap éjjel tizenkét órakor nagyobb társa­sággal tért be a kaposvári Fiume-kávéházba, ahol mulatni akartak. A kávéház terraszán Szlovák Tibor együtt ült Réti Andorral, aki a kávéházba jövő társaságra valami megjegyzést tett, amit egy harmadik férfi a Hentallerral jövő társaság egyik tagjának visszamondott. Réti Andort az illető nyomban kérdőre vonta, mire Réti kijelentette, hogy ő a biztosítási hiva­talnokokra általánosságban tette a megjegy­zését és ezt sem személyeskedő szándékkal. Ezzel az ügy el is intéződött. Szlovák és Réti most beültek a kávéházba, de csakhamar Hentaller asztalától valaki azt kiáltotta feléjük, hogy hagyják el a helyiséget. De mert ezt megtenni nem akarták, Hentaller Lajos Zsóry Gusztáv biztosítási tisztviselővel odament Szlovák Tibor asztalához. Hentaller vitába bocsiíjtkozott Szlovákkal és Rétivel, majd tettleges inzultussal fenyegette meg őket, amit hamarosan be is váltott. Az inzultus nagy föltűnést és megütközést keltett. A megbán­tott Szlovák azonban csak ennyit mondott: — Magát nem ütöm vissza, mert maga egy hetven éves öreg ember. Az inzultus után Szlovák és Réti eltávoztak a kávéházból, de közben valaki értesítette az esetről a hatalmas erejéről hires Szlovák Jó­zsefet, hogy a bátyját megbántották s hogy a bántalmazó a Fiume-kávéházban mulat egy nagy társasággal. Szlovák Józsefet álmából ver­ték föl ezzel a hirrel, aki erre felöltözködött ós sietett a Fiume-kávéházba. Szlovák József az izgalomtól sápadtan állt meg a mulatozó társaság előtt és a legelső férfit, akivel szembe került, megkérdezte, liogy ki volt közülök az, aki a bátyját megbántotta. Az illető nem felelt, mire Szlovák József egy másik férfit szólított föl, mondaná meg neki, ki volt az, aki a bátyját inzul­tálta. A válasz erre az volt, hogy Hentaller Lajos volt a bántalmazó, aki ott benh mulat a sze­paréban. Szlovák József berontott a különte­rembe és rávetette magát Hentaller Lajosra, akit a fiával együtt ugy a falhoz vágott, hogy azok mozdulni sem tudtak. Elkeseredett ököl­csapások sújtottak le irtózatos erővel, nem nézve azt, hogy kit találnak. Hentaller társa­sága ártalmatlanná igyekezett tenni Szlovák Józsefet, de ez nem sikerült, mert a kávéház összes közönsége betódult a különszobába, ahol rettenes dulakodás fejlődött ki. Zsóry Gusztáv biztosítási hivatalnok egy ha­talmas tőrös-bottal akart lesújtani Szlovákra, de ez az ütést fölfogta, majd kicsavarta kezé­ből a botot és oly hatalmas ütést mért Zsóry fejére, hogy az szédülve támolygott odébb. Szlovák erre dühvel ütött szét maga körül a bottal. Leírhatatlan zűrzavar támadt erre. Öklök szorultak össze, a levegőben botok sújtottak le vad elkeseredéssel. A dulakodást nyolc rendőr alig tudta meg­gátolni. Amíg benn dult a háború, azalatt a kávéház előtt közel száz főre rugó tömeg ve­rődött össze, amely meg akarta rohanni Hen­taller Lajos társaságát. Ezt azonban a rendőr­ség közbelépése megakadályozta. A fölháborltó botrányról ma városszerte rémesen kiszínezett részletek kerültek forgalomba. Azt beszélték, hogy Hentaller Lajost ós fiát súlyos sérülések­kel szállították el ma reggel Kaposvárról. A kínos ügynek egyébként a bíróság előtt lesz folytatása.

Next

/
Thumbnails
Contents