Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-22 / 52. szám

1910. I, évfolyam, 52. szám Péntek, julius 22 ROzponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, c=3 Korona-utca 15. szám c=> Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=> Városház-utca 3. szátr. • ELŐFIZETÉS! AR SZEGEDEN! egész évre . R 24'— félévre . . . R 12'­negyedévre . R 6 — egy hónapra R 2'­Egyes szám ára 10 fillér ELOFIZETESI AR VIDÉKÉN: egész évre . R 28'— félévre . . . R negyedévre . R V— egy hónapra R Egyes szám ára 10 fillér ( TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 835 c=j Kiadóhivatal 839 Interurbán 835 ö Budapesti szerkesztőség telefon-száma 125—11 Vége. Az erőltetett érvek kifogytak, az alaptalan vádak elhallgattak: a fölirati vita véget ért. Ez az egyetlen örven­detes momentuma ennek a kéthetes diszkussziónak. Nem sok öröme telt benne az országnak. Unalmas, meddő és fölösleges beszédeknek volt a soro­zata. El lehet mondani, hogy ez a vita már a megindulásának első nap­ján agonizált. Színvonala respektábilis magaslatra csak egy-egy beszéd idejére emelkedett, hogy aztán mihamar le­siilyedjen a meddő szóviták nívójára. Politikai gondolatokat nem produkált. Eszméket nem tisztázott. Az egyes pártok összealakulását és hadi pozícióját ez a vita nagyjában így mutatta: A nemzeti munkapárt ele­ven, tetterős és harcra kész. Semmi inzultust el nem tűr s a politikájának igazaiért minden percben kész sikra szállani. Azonfelül semmi kétség nem fér hozzá, hogy ami érdekes beszéd a vita során elhangzott, azt — csekély ki­vétellel — a munkapárt padjairól mon­dották. Pedig a többség nagy önmeg­tartóztatással volt s kizárólag csak a defenzívára szorítkozott. Ezen a terré­numon azonban brilliánsan verekedett, A néppárttal mindenesetre megérttette, hogy a terrorisztikus fellépéssel ebben a Házban a kisded klerikális csoportnak nem terem babér. Bouaryné. Irta Ego. Középtermetű, sovány, fakóhaju fiatalasz­szony volt, A falubeliek, mikor meglátták, azt mondták róla, hogy eksztra, nagyon eksztra asszony. És az is volt, ő maga is azt hitte, mindenki azt hitte, talán csak az ura nem hitte, de hát az semmiben se hitt és igy, hála istennek, rendben volt a dolog. Mert az asszonyt csak ez vigasztalta itt, falun, hozzá méltó társaság nélkül, szórako­zás nélkül, a nagy, nagy, fojtó unalomban: csak az vigasztalta, hogy ő kiilönb a többi­nél, hogy eksztra-asszony és ezért megcsodál­ják. Pesti, leánykori barátnó'ihez irt levelei­ben Mme. Bovarynak nevezte magát, ámbár már nem igen emlékezett erre a regényre, melyről csak azt tudta, hogy hires, hogy va­lami falusi doktornérói szól, aki szereti a szép ruhákat, unatkozik férje oldalán és .. . Az „és" nem volt fontos az ő életében — egyelőre ... Egyelőre csak olyasmik izgatták, hogy a pestiek, akiket el kellett hagynia a kis vö­röshaju doktor kedvéért, — hogy a pestiek bol­dognak higyjék, hogy érdeklődjenek tovább is iránta, amig majd egyszer vissza nem tér hozzájuk. Erről a reményről nem tett le ak­kor sem, amikor már gyereke is volt, szép, pufók, vöröshaju gyereke. 0 még bizott,még mindig bizott az eljövendő szebb, érdekesebb időkben. Közben azonban szerette az urát, elég jó anyja volt gyermekének és élvezte a saját különösségének nimbuszát. A falubeliek nagyon megcsodálták őt. Hi­szen tudták előre, hogy a kis Vörös doktor, A függetlenségi pártfrakciókon erő­sen meglátszik a politikai vereségük okozta nagy lelki depresszió. A párt vezéreinek magatartásában pedig kétsé­get kizárólag kifejezésre jut a négyéves aktív kormányzás fontos tapasztalása: a lehetőségek és az imposszibilitások felismerése, amitől mi sok üdvös ha­tást várunk a közel politikai jövendőben. A Justh-párt az uj Házban sem mu­tatkozott átgondoltabb célokra törekvő, komoly politikát folytató csoportnak, mint aminőnek a régi parlamentet el­hagyta. A bankról a táborukban ke-­vesebb szó folv s ami foly is, csende­sebben hangzik. Az uj jelszó pedig, az általános, egyenlő, titkos választói jog, mintha nem nőtt volna a lelkéhez az egész pártnak. Nekünk ugy tűnik föl, hogy, bár a legutolsó pártértekezletü­kön egyhangúlag hozták meg a határozatot, mely szerint a programjuk középpontjába a választói jognak leg­radikálisabb formáját helyezik, az utolsó szót ebben a nagy kérdésben még sem mondották ki. Az első ütkö­zés a Justh-pártra semmiesetre sem végződött morális sikerrel. A fölirati vitában nem győzték meg róla az or­szágot, hogy hibát követett el, amikor a Justh Gyula politikáját cserben hagyta. Erős a hitünk egyébként, hogy a nemzetnek ezután sem lesz oka rá, hogy utolsó politikai állásfoglalását megsajnálja. akit Rothbergnek hivtak azelőtt, de ő a hajára való tekintettel, mindjárt Vörösre magyarosította a nevét: tudta, hogy bár­mily szép nevet is választ, élete végéig a Vörös doktor lesz, — mondom, tudták a faluban, hogy ha egyszer megnősül a Vörös doktor, bizonyára különös asszonyt hoz haza. Tudták, hogy az ő felesége nem lesz olyan közönséges nő, aki libákat hizlal, maga is hizik, kikezd a jegyzővel és tizezer forint hozománya lesz. Tudták előre, hogy a Vörös doktor felesége más lesz. Valami eksztra-nő lesz. Mert maga Vörös doktor sem volt kö­zönséges ember. Kicsi volt, köpcös volt, negyvenéves volt, állandóan nagy, galléros kabátot viselt, melynek zsebei tele voltak könyvekkel. Ha beszélt, finoman, de állandóan köpködött és azt, akihez szólt, a ruhája uj­jánál fogva rángatta. Hinni nem hitt senkiben, semmiben Vörös doktor — azt hiszem, ezt már mondtam — és az ő cinizmusa olyan vidám volt, olyan meggyőzően vidám, hogy senkisem hitte volna, hogy ez a kis ember va­laha valami fájdalmas érzésre, valami ránézve meglepetésszerű szomorúságra képes volna. Ezt nem lepné meg soha semmi... A tudománya mérhetetlennek látszott; az ő falujából a nagy világvárosok orvosi életét állandóan figye­lemmel kisérte és ha gazdag betegei Pest­ről vagy Karlsbadból uj, legújabb orvosi ta­nácsokat hoztak magukkal, azokról kisült, hogy Vörös doktor már régen ajánlotta őket. És a kis embert mindenki tisztelte és az asszonyok még nagy férfiasságot is tulaj­donítottak neki, aki olyan csúnya, szinte nevetséges, kis vörös ember volt. Jól ment a dolga Vörös doktornak. A néppártot a politikai veresége sem tette szerényebbé. Föllépésében csak olyan agresszívnek és terrorisztikus­nak mutatkozik, mint aminő azelőtt volt. Komolyan vehető politikai célokért azonban ma sem küzd. Tovább is ját­szani akarja az enfant terrible szerepét. Mihamar be kell azonban majd látnia, hogy ez a taktika a változott helyzet­ben meg nem állhat. A terrorizmustól a friss»és harcrakész többség meg nem ijed, olyan hangadó szerepre pedig, aminőre ez a pártocska a koalíciós re­zsim alatt fölvergődött, nincs többé kilátása. Azt hisszük, hogy a néppárt eljátszotta szerepét a magyar politiká­ban. Múltjában nincs öröm, jövőjében nincs remény. Ha mérleget csinálunk, oda konklu­dálunk, hogy a nemzeti munkapárt a lefolyt vitával politikai szempontból meg lehet elégedve. Ellenfeleinek első fölvonulása nem mutatott imponáló erőt. A kisebbségi pártok a maguk politikai igazát meggyőző erővel az ország elé állítani képesek nem voltak s nem tud­tak a nemzetnek ekszponálni egy olyan politikát, amely komolyságban és a gyakorlati megvalósítás lehetőségében fölérjen a nemzeti munkapárt politiká­jával. Ezek a kéthetes vita röviden egybefoglalt tanulságai. Természetesen, hogy jegyben járt, nagy­ban tudakozódtak a nők pesti rokonaiknál, ismerősöknél: kit vesz el? Szép? Gazdag? Jó családból való? Tud főzni, vagy inkább müveit ? Egyszerű házileány, vagy olyan pesti leány ? Rendben van-e a múltja és hány éves, pontosan ... A válaszok érdekesek voltak a maguk banalitásában, falusi szempontból. Jó, kissé tönkrement, elég előkelő családba kerül a doktor, melynek nagy háztartása van, de pénze az nincs. A leány sokat mulatott, na­gyon müveit, néhány nagy és több kis flirt, van mögötte, de semmi, ami hirének komo­lyabban ártott volna. Nagy férjfogási ak­ciók, marienbadi, tátrafüredi nyaralások hiábavalóknak bizonyultak. Már huszonöt éves ; a családban fellépő pénzszükség arra kényszeritette, hogy megismerkedjék Vörös doktorral, akiről egy ügyvéd ismerősük szólt neki. Sok szép ruhát kap, semmi pénzt, nagyon fényes lesz az esküvője . . . Ez mind nagyon érdekes volt falusi szem­pontból. Az asszonyok jó, bőséges uzsonná­kon pontosan megbeszélték a részleteket. Az ő falujuk utóvégre nem volt olyan kis falu, ha messze is esett Pesttől. De két év múlva villanyvilágítása is lesz és az uj kép­viselő megígérte: kijárja, hogy náluk is meg­álljon a gyorsvonat. Ez már csak elég kul­tura lesz .. A fiatal leányok a nekik való pesti hetilapokat járatták és a különböző napilapok érdekes tárcáit kölcsönadták egy­másnak az asszonyok. A kerület szolgabirája nőtlen, csinos óriás volt és a falu szomszéd­ságában levő kastélyban egy országos nevü, agglegény-földbirtokos szokott pezsgős va­csoráját a$iű k|Q§i budjpesti sainászncí''

Next

/
Thumbnails
Contents