Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-20 / 50. szám

6 DELMAGYARORSZAQ 1910 Julíus 20 hivatta a legénység hálószobájából Kádárt és szembesítette a szobaleánynyal, aki mindjárt fölismerte benne a tolvaj katonát. Kádár István beismerte a lopást. Megmotozták s a két gyűrűt megtalálták, a sok pénzből azonban már csak néhány fillér volt a zsebében. Most már azoknak a lopásoknak a gyanúja is Kádárra hárult, amelyek a legénységi szobákban történtek. A tolvaj töredelmesen ezeket is beismerte. Tagadnia nem igen lehetett, mert a tiszthelyettes tudta róla, hogy többszörösen büntetett előéletű. Makói származású, lopás és betörés miatt több ízben ült már, ezelőtt néhány héttel pedig a budapesti rendőrség elkérte Kádár ujjlenyomatát a szegedi katonai hatóságtól. Ma délben, amikor újra kihallgatták, már egészen másképen beszélt a legénységi szobákban élkövetetit lopásokról. Ez különösen azért vált gyanússá, mert amikor később néhány katonát tanuként kihallgattak, azok is most már teljesen eltérően vallottak, mint legelőször. Mindezek azt a gyanút erősitik meg, hogy a közös hadseregben több közlegényből álló bűnszövetkezet garázdálkodik. A legújabb legenda Orih Jánosrói. (Saját tudósítónktól.) A különböző* verziókhoz, amelyeket az eltűnt kalandosvérü főhercegről terjesztettek, most egy ujabb hír csatlakozik. Ezt a trieszti Piccoló terjeszti, amely azt irja, hogy egy trieszti kereskedő közvetlenül a „St, Margarete" eltűnése után 1894-ben Buenos-Ayresben beszélt Orth Jánossal. Ezt az embert Demanius Ernőnek hívják és a Villa dei Cunicoli 10. szám alatt lakik. A következőket meséli : — 1894 májusában a „Margherita di Savoia" nevű hajón G-enuából Buenos-Ayresbe érkeztem. Több útitársammal, egy steiermarki mérnökkel, Berggel, a Rómából való Piacentini-ve\ és még egynéhánynyal az ottani színházba mentünk, ahol akkor Fregoli átváltozó-müvész produkálta magát. Fregoli mint nő egy tükröt kért a nézőktől. Én nem értettem meg, hogy mit akar és gesztusok által akartam megtudni a szomszédomtól az olasz „specchío" szó értelmét. Ekkor egy előttem ülő ur hátrafordult és igy szólt: — Specchío, kérem, tükröt jelent, Csaksamar beszédbe elegyedtünk és meghívtam magamhoz, de ő azzal, hogy sok dolga van, kimentette magát. Később egy vendéglőben átadta nekem a névjegyét, amelyen ez állt : Caballero, in Vera-Kurz. Csodálkoztam, hogy milyen jól beszéli a trieszti dialektust és megkérdeztem, hogy hol sajátította el, de ő kitérő választ adott. Az asztalon feküdt a névjegytárcája, amelyen egy arany kétfejű sas és egy fiatal női arckép volt látható. A kép alatt egy név volt és legalul ez: K. u, K. Hoflieferant, Wien. Amikor Caballero észrevette, hogy én nézem a tárcát» sietve zsebrevágta és azt mondta, hogy nem az övé, hanem egy ismerőséé. A színházból két ember követett minket, akik a vendéglőben a közelünkben leültek. Én az ablakhoz mentem, amelynél azok ültek és amely a bt> ség miatt nyitva volt és tisztán hallottam, hogy azok dalmát-szójárásu olasz nyelven beszélnek. Egyes szavakat megérthettem, igy: „triészti", „bécsi", „honfitárs", „főherceg". Ez Elkeltette a kíváncsiságomat és később alkalmat Kerestem, hogy a közelükbe ülhessek és így kihallgassam a beszélgetésüket. Az egyik dalmát igy szólt: — Én nem értem, hogy őfensége megtiltja nekünk, hogy egy honfitársunkkal is szóba ereszkedjüuk. Örökké azon az átkozott szigeten vagyunk és ma bejövünk a városba és a fenség egy földijével találkozik és beszélget vele. Nekünk pedig egy szót sem szabad vele váltanunk. Ez igazán rettenetes. Ezt elmeséltem az útitársaimnak, akik ugyancsak azon a véleményen voltak, hogy Caballero nem más, mint Orth János. . Caballero közepes nagyságú, erős és katonai tartású ember volt, szőke szakállal és rövidre nyírott hajjal. Még egy érdekes dolgot kell megemlítenem. A megérkezésünk napján meglátogattunk egy olasz hadihajót, amelynek közvetlen közelében egy görög típusu hajó horgonyzott, amelyet Triesztben is láttunk. Utóbb megtudtuk, hogy a hajón dalmát dialektusban beszélnek. Ez lett volna Orth János hajója ? A munkásmozgalom. — A fővárosi rendőrség jelentése. — (Saját tudósítónktól.) A budapesti államrendőrség most adta ki a belügyminiszterhez szóló jelentését azokról a munkásmozgalmakról, amelyek a mult esztendőben zajlottak le Magyarországon. Évek sora alatt egyre bővül ez a jelentés, az idei már hétszázötven oldalas kötet, mely kiterjed a munkáskérdés mult évi történetének minden részletére. Különösen érdekesek a bevezető sorok, amelyekben a magyarországi szociáldemokrata párt működését vázolja a jelentés : A magyarországi szociáldemokrata pártnak be kellett látnia, hogy a mult évben megkezdett szertelen, a törvényes korlátokra nem tekintő demonstrációk a munkásság komoly, higgadt elemeiben visszatetszést szültek, a pártnak ártalmára voltak és hogy ezek folytatására elegendő ereje sincs, mert sem a választói jog reformjának bizonytalansága, sem pedig az egyes szakszervezetek megrendszabályozása nem váltott ki a tömegekben oly nagyfokú elkeseredést, hogy azok a párt vezéreit a törvénytelenség útjára is vakon követték volna. Ezért az ez évi agítációjában, nem törődve egyes tulbuzgók támadásával, több mérsékletet tanúsított. Csak egyszer és pedig a szeptember 27-iki tüntetés előkészítésében mutatott hajlandóságot a törvényes rend nagyobb mértékű megzavarására. Az agitáció módjának mérséklése azonban legkevésbé sem érintette annak terjedelmét. A párt tényleg teljes mértékben kihasználta a gyülekezési szabadságot. Minden külpolitikai, belpolitikai, községi, valamint más, a munkásság érdekkörébe eső kérdést figyelemmel kisért s amig csak a munkásság érdeklődésére számíthatott, agitációjánál ki is használta. Megemlítjük, hogy a rendőrség a mult évi októberi zavargások óta csak az esetben vette tudomásul a gyülésekef, ha azok ' bejelentői a gyűlések nyugodt lefolyásáról s az azokon résztvevők békés szétosztásáért kifejezetten felelősséget vállaltak. Mivel a gyűlések ez évben nyugodtabb lefolyásúak voltak s a gyűlések rendezői rendzavarásokra nem izgatták a munkásokat, a rendőrség július hó",ap óta a gyűlések bejelentőitől nem követelte a fenti nyilatkozatot. A legfontosabbnak jelzi a jelentés az összes munkásmozgalmak közt azt, amely az általános, titkos és községenként való választójog érdekében folyt, az egyes szakszervezetek felfüggesztése ellen indított kampányt, továbbá a sajtószabadság dolgában való állásfoglalást, valamint a lakás- és élelmiszer-drágaság dolgában indított mozgalmat. Külön fejezet foglalkozik a munkásnők ós az ifjúmunkások mozgalmával. Az utóbbiak az országos kongresszussal egyidejűleg országos gyűlést szándékoztak tartani. Ezt azonban betiltották és a nagyszámban megjelent ifjú munkások kénytelenek voltak a Dunán csónakokban megtartani tanácskozásukat. Az agitátorok ellen indított büntető vizsgálat 36 esetben foglalkoztatta a rendőrséget, 10 esetben a városi hatóságot, 34 esetben a járásbíróságot és 36 esetben a büntető törvényszéket. Az esküdtszék előtt 59 tárgyalást tartottak izgatás, továbbá hatóság és magánosok elleni erőszak miatt. Figyelmet érdemel a jelentésben az a fejezet, mely a pártnak a budapesti nemzetközi orvoskongresszus alkalmából kifejtett akcióját ismerteti, mondván a következőket: A párt, amint eddig tapasztaltuk, mindenkor kereste az alkalmat, hogy külföldön vagy külföldiek előtt Magyarországon a magyarországi viszonyokat a legkedvezőtlenebb színben tüntesse föl. Ettől a visszatetsző szokásától, mely aligha emeli a párt tekintélyét a külföld előtt, még most sem tudott szabadulni. A szakszervezeti mozgalom, mint a jelentés irja, a mult évben hanyatlott. Ennek okai : a munkaadók szervezeteinek megerősödése, az ipar pangása, továbbá a magyarországi vas- és fémmunkások középponti szövetségének, a magyarországi famunkások szövetsége asztalosok szakosztályának, a budapesti kávéssegédek szakegyesületének és a budapesti teherszállítóés fuvaripar munkássegédek szakegyesületének fölfüggesztése. A munkaadók szervezkedése azért vonja maga után a szakszervezetek taglétszámának apadását, mert megnehezíti a munkások gazdasázi harcát, megfosztja őket attól a reménytől, hogy a szakszervezetekbe való tömörülés által könnyűszerrel javíthatnak munkaviszonyaikon s megtöri a szervezeteknek erejét, amelylyel a szervezetlen munkások alkalmazását megakadályozhatnák. A vidéken tizenegy szakszervezetet oszlattak föl a jelentés szerint, amely a partsajtóról is megemlékezik. A párt az elmúlt esztendőben egy napilapot és huszonkét szaklapot adott ki magyar német, tót, szerb és román nyelven. •' Külön fejezetet szentel a jelentés a negyvennyolcas szocíálistáknak, a magyar parasztpártnak, a keresztény szociálista pártnak. A negyvennyolcas szociáldemokrata párt, mondja a jelentés, a mult évben is különösen a kisgazdák között fejtett ki élénk agitációt. Tulajdonképen nem arra törekedett, hogy a párt programjának hódoló híveket szerezzen, hanem hogy a Szabad Szó című lapnak előfizetőket gyűjtsön. A forradalmi szociálisták törekvéseinek nem volt sikere. Agitáltak szóval, később pedig a már megszűnt Társadalmi forrad,alom című lapjukban s azon voltak, hogy a szakszervezetekben híveket szerezzenek maguknak. A forradalmi szocialistáknak augusztus 20-ra összehívott országos kongresszusa megkezdte ugyan tanácskozását, de a rendőrség a kongresszust föloszlatta. A huszonhat résztvevő ellen a rendőrség büntető eljárást indított, amelynek során a boszniai szervezet képviselőjét, Popovics Szávát kiutasították Magyarországból. A keresztényszociálista párt a jelentés szerint kitartással küzd politikai érvényesüléséért, térhódítása nem rohamos, de mégis jelentős. Horvát- és Szlavonországban a szociáldemokratíkus munkásmozgalom hanyatlott, néhány nagyobb várost kivéve, nem is volt semmiféle agitáció. A jelentés utolsó fejezete általában a mezőgazdasági munkások bérmozgalmával foglalkozik. Ennek a mozgalomnak, néhány aratósztrájkot leszámítva, nem volt számottevőbb és kiválóbb fontosságú eseménye. A kőbányai családirtás. — Molnár József kihallgatása. — (Saját tudósítónktól.) A tegnapi ötszörös gyermekgyilkosság szomorú hőse, Molnár József postaszolga a rendőrségi rabkórházban fekszik. Az orvosok azt mondják, hogy bizonyára föl fog épülni. Most is előzetes letartóztatásban van, ha pedig fölgyógyul, mihamarabb átszállítják az ügyészséghez. Felesége többször be akart menni hozzá, de az orvosok nem engedték, mert ez az izgalom végzetessé válhatna Molnárra. Az összes iratokat ma délelőtt átadták a soros vizsgálóbírónak, aki már megkezdte a vizsgálatot. A lemészárolt kis gyermekek holttestét Mímnich Károly törvényszéki orvos holnap délelőtt fogja főiboncolni. Temetésük holnap lesz. Gyidai dr tanársegéd a boncolásról egy hírlapíró előtt igy nyilatkozott: — Még nem kaptunk semmiféle utasítást a törvényszéktől a kis Molnár-gyerekeket illetőleg és igy még nem boncolhattuk őket. Mivel a rendelkezés még eddig nem érkezett meg, a boncolás ma már nem is történhetik meg. Minden valószínűség szerint holnap délelőtt boncolják fel őket s mivel az ügy törvényszéki eset, a boncolásnál Ajtay dr és Minnich tanár urak lesznek jelen. Addig a holttestek lent lesznek az intézet légkamrájában. Ha a boncolás holnap megtörténik, ugy a temetés is valószínűleg meglesz holnap délután. Innen, az intézet ravatalos helyiségéből lesz a temetés, mert csak kivételes esetekben engedjük meg, hogy az ide behozott holttesteket kivigyékMég azt sem tudiuk, hogy ki fog intézkedni a temetés iránt, ki viseli a költségeket. Hiszen Molnárné szegény asszony, ő nem tudja eltemettetni gyermekeit. Talán a postások intézkednek. Ha nem, ugy a főváros temetteti el őket, mint ingyenes halottakat. Korody rendőrkapitány ma délelőtt hallgatta ki Molnár Józsefet, a kőbányai családirtót. Molnár teljes mértékben fönntartotta tegnapi vallomását, hogy a nyomor késztette borzalmas tette elkövetésére. A postaigazgatóság egy év óta ígérgetett fizetésemelést, mindezideig arra várt és mert nem érkezett meg, ezért gyilkolta le családját,