Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-20 / 50. szám

1910 julius 20 DÉLMAGYARORSZAQ 7 A rendőrség egyik főfeladatának tekinti a nyomorúság mértékét megállapítani és ezért: detektiveket küldött ki, hogy pontosan meg­állapítsák az összes körülményeket és így tisz­tában legyenek azzal a nyomorúsággal, amely­lyel Molnár nem tudott megküzdeni, vagy a terheltséggel, amely szintén közrejátszott a ré­mes gyilkosságnál. Egy újságíró ma felkereste Follért Károlyt, a posta és távírda érdemes vezérigazgatóját, aki a rémes tragédiával kapcsolatban a követ­kezőkép nyilatkozott: — Molnár József esete mindnyájunkat lesúj­tott. De ha az ügyet komolyan vizsgáljuk, nem lehet kitérni annak megállapítása elől, hogy e szerencsétlen ember helyzete még sem volt annyira kétségbeejtő, hogy józanul ilyen rém­tett elkövetésére vetemedjék. Molnárnak ezer­hatszáz korona évi jövedelme volt. A fizetése nyolcszáz korona, négyszáz korona lakpénz, kétszázharminc korona, mint a kézbesítők rész­jutaléka és ellenőrizhetetlen borravalók. Elis­merem, ebből nehéz és kemény dolog öt tagból álló családot eltartani. A kézbesítők, Molnár kartársai, azt mondják, hogy az utóbbi időben megváltozott, búskomor lett. — A posta- és távirdakézbesitők törzsfizetése nyolcszáz korona törzsfizstéssel kezdődik. Öt évenkint léptetik őket elő és tizenöt évi munka után érik el a makszimumot: ezerszáz ko­rona törzsfizetést. Molnár négy évi szolgálat után lett volna altiszt. A fizetésrendezés szük­ségét mi már régen érezzük. Az 1910. évi költségvetésbe fel volt véve, de megvalósítása lehetetlen volt. Bizony nagy nyugtalanság tört ki a személyzet között, tudomásom van róla. A miniszter most megnyugtató választ adott és megigérte, hogy felveszi az 1911. évi költségvetésbe egész bizonyosan a postások fizetósjavitását. Különben Hieronymi miniszter ma, kétszáz koronát küldött hozzám azzal, hogy juttassam Molnár Józsefnéhez. Ez meg is történt. —A posta- és távirdakézbesitők sanyarú helyze­tét abban látom, hogy a szolgák negyvenéves ko­rukig léphetnek állami szolgálatba. Emiatt van a nyomor,: a megélhetés gondja. A korhatárt kellene leszállitani elsősorban, hiszen egy negy­venéves családos ember, ha hivatalba lép, ter­mészetszerűleg nem tudja kivárni a lassú elő­léptetést. Mondhatom, mindnyájunkat, kivétel nélkül, akik a posta szolgálatában töltjük éle­tünket, igen fájdalmasan érintett Molnár Jó­zsef tragédiája. Letartóztatott uzsorás. (Saját tudósítónktól.) A székesfőváros egyik legveszedelmesebb pénzügynökét, Ernst Lipótot ma reggel letartóztatta Krezsák vizsgálóbíró. Ernst ellen több mint egy tucat uzsora-ügyben folyik évek óta a vizsgálat. A panaszosok: ügyvédek, kereskedők, katonatisztek több mint százezer korona uzsorakölcsön miatt emeltek ellene vádat. Évek óta folyt ezekben az ügyekben vizsgálat. 1907-ben le is volt tar­tóztatva Ernst, de ekkor pár napi vizsgálati fogság után ötezer korona óvadék ellenében szabadlábra helyezték. Ernst nagy finánczseni volt. Amint kieresztették a fogházból, egyez­kedni próbált följelentőivel. Eddig ő volt a kölcsönadó, most azonban megfordult a szerep s ő futkosott kölcsönök után. Mintegy negyven­ezer korona kölcsönt szerzett váltókra s ezzel a pénzzel negyvenszázalékos egyezséget aján­lott a kiuzsorázott embereknek. Közben azonban kiderült, hogy a forgalomba hozott váltók mind hamisak. így nagy összegű váltókra hamisította rá Brünauer Miksa és Albert, Hártstein Géza, Waldner Andor , keres­kedők és Frankéi Sándor dr orvos nevét, akik a váltópörben letették az esküt, hogy aláírá­suk hamis. Ezek folytán Ernst ellen az uj föl­jelentéseknek egész tömege érkezett az ügyész­ségre, amely az uzsorás ügynök letartóztatá­sát indítványozta. Krezsák vizsgálóbíró a mai napra idézte be a hatvanötéves pénzügynököt, akit tizenkét rendbeli uzsora, tiz rendbeli ok­'rathamisitás, két rendbeli csalás, három rend­beli sikkasztás és egy rendbeli hamis tanuzás büntette miatt előzetes letartóztatásba he­iyezett. — Tiltakozom a letartóztatás ellen, hisz ötezer korona óvadékom van — védekezett Ernst. — Az ötezer koronát a megkárosított embe­rek javára bűnügyi zárlat alá helyezem, — felelte a vizsgálóbíró. Ernst pedig ezekután fölfolyamodást jelentett be letartóztatása ellen. Huszonöt év előtt. # Ez nem túlzás: annyira benne vagyunk a rohanásban, annyi uj problémával küzd az emberiség, hogy alig van idő a hátratekin­tésre. Különösen az utolsó huszonöt évben tettünk meg akkora utat, aminőre a posta­kocsik régi világában talán száz esztendő kellett volna, Most különös, kedves ötletünk támadt s ezért meg is valósítjuk : a rendes napi krónikáink mellett nap-nap után meg­írjuk azt is, ami huszonöt évvel ezelőtt történt. Keressük a kapcsolatot az akkori és mostani események között. Nézzük, mi volt és mi nincs. Minek van folytatása és mit temetett be végleg a száguldó idő. Föl­élednek újra a régi szenzációk és érdekes valamennyi, még a szelídebb fajta is, mert az uj élet krónikása uj megvilágításban, bár régi patinájukat tiszteletben tartva, tárja föl azokat. Tehát, ma huszonöt éve 1885 julius 20. - Köztársaságiak és royalisták. ­Ma már talán vieux jeux-számba megy ez a küzdelem, amelylyel akkor még tele volt Franciaország és a világsajtó. Köztársasá­giak és royalisták. Milyen furcsa 1 Voltak olyan emberek, akik nem tudtak belenyugodni abba, hogy Franciaország köztársasággá ala­kult. És napról-napra tüntető-gyűléseket ren­deztek, nemcsak a royalisták, hanem a köz­társaságiak is. 1885 julius 20-án voltak a leg­nagyobbszerü tüntető-gyülések. Egész Francia­ország talpon volt és pártállás szerint vett részt ezeken a gyűléseken. Bordeauxban több mint négyezer radikális köztársasági előtt mondott Clemenceau hatalmas beszédet, Saint Etienne -ben Maujon beszélt a radikális szociálistáknak s ugyanekkor Toursban össze­ültek a royalisták és kimondták a köz­társasági államforma eltörlését. Ez a határozat csak jámbor óhajtás maradt. Mert ez a nap volt az utolsó Franciaország történetében, ame­lyen a royalisták nyiltan fölemelhették tilta­kozó szavukat. Azóta csönd van. A royalisták látszólag hallgatnak. És titokban folytatják aknamunkájukat A budapesti munkáskizárás. (Saját tudósítónktól.) A munkások és munkálta­tók között ma sem történt olyan nevezetes lépés, amely a zavaros helyzetből való kibontakozást biztosan elősegítené, bár a helyzet mégis ugy formálódott, hogy remélhető a békés megegyezés. A fővárosi kislakásokra felügyelő bizottság azt a határozatot hozta, hogy a lakatosmeste­reknek hétfőig a kislakásos fővárosi házakat illetőleg dönteniök kell a munka megkezdésé­nek dolgában. Ha nem dolgoztatnának, a fő­város házi kezelésben a maga, embereivel vé­gezteti a lakatosmunkát. A lakatosmesterek döntésének ideje ma következett el. A lakatos­munkások jelentkeztek náluk, de elutasító választ kaptak. Erre aztán a fővároshoz for­dultak. A fővároshoz ma behívták a lakatosmestere­ket és ott egy nyilatkozatot terjesztettek elé­jük. E szerint ha a mesterek nem kezdenék meg a munkát holnap, beleegyeznek, hogy a főváros végeztesse a munkát a maga munká­saival. Ha a szükséges anyagot sem szolgál­tatnák, belenyugodnak, hogy a főváros az ő költségükre szerezze be az anyagot. A lakatos­mesterek nem irták alá ezt a nyilatkozatot. Azt mondták, hogy mivel ezt úgyis a fővárosi ügyészi hivatal csinálta, ők nem lévén olyan járatosak jogi dolgokban, majd tanácskoznak ügyvédjükkel és holnap válaszolnak. Ami egyébként a kislakásokat illeti, ugy lát­szik, hogy a házak mégis elkészülhetnek majd annyira, hogy augusztusra be lehet költözni. Az Építőiparosok Országos Szövetségének igaz­gatója, Farkas Elek is olyanformán nyilatko­zott, hogy az összes illetékes tényezők közre­működésével remélni lehet, hogy a főváros és a lakatosok konfliktusa békésen elintéződikj noha megtörténhetik, hogy hozzá kell nyúlni a végső eszközhöz, az általános kizáráshoz. Más értesülésünk igy szól: Ma reggel a fővá­rosnak épülőfélben levő nyolc bérházán a munkát teljes erővel megkezdették. Nem szervezett laka­tosok, tehát olyanok dolgoznak, akik semmi­féle szakszervezetnek nem tagjai. Jobbára fővárosi és vidéki kismesterek dolgoznak nagy­számú vidékről hozott lakatos-segéddel. A mun­kának a mai nappal történt újra való megkez­désével most már erős a valószínűség, hogy a nyolc bérházat augusztus elsején átadják rendel­tetésüknek. Miután pedig a polgármester csak azt kívánta fölszólitásával elérni, hogy az építő­mesterek bármi módon folytassák és befejezzék a munkát, a polgármesternek nincs oka ujabb közbelépésre. Az építőmesterek ugyanis azzal, hogy valamennyi bérházon a legteljesebb erő­vel folytatják a lakatosmunkát, a polgármesteri kívánságnak eleget tettek. — A király születése napja. Ferenc József apostoli királyunk az idén augusztus tizennyolcadikán tölti be születése nyolcva­nadik esztendejét. Szeged városa, mely létét köszöni az agg uralkodónak, rendkívüli köz­gyűlésben is ünnepelni fogja őfelségét. A nagy nap előestéjén este kilenc órakor a városházát kivilágítják, a toronyban pedig kürtösök el fogják játszani a Himnuszt, a szegedi árvizéneket és a Szózatot. Az ün­nepség kezdetére ágyuszóval fogják fölhívni a közönség figyelmét. A város polgárságát előzőleg plakátokon hívják föl, hogy a há­zakat lobogózzák föl. — Kossuth Wiesbadenben. Kossuth Ferenc holnap hosszabb tartózkodásra Wiesbadenbe utazik. — A szegedi nj kórház. A Délmagyar­ország megírta, hogy Korb Flóris müépitész a jövő hónap közepéig leküldi a városhoz a szegedi uj ötszáz ágyas közkórház részlet­terveit és a költségvetést. Mindez több fó­rum elé kerül s mivel a végső jogerős jóvá­hagyás ennek az évnek a végére várható, az egyetemi kórház építését a jövő év tava­szán megkezdik. Az épités pár évig tart, mert az uj kórház hatalmas telep, valósá­gos kórház-város lesz, odakint a Gedóval átellenes körtöltés mellett. — A honvéd-lovasság fölügyelője Szege­den. Lázár Frigyes vezérőrnagy, a honvéd­lovasság fölügyelője, pénteken Szegedre érkezik és megszemléli a szegedi honvédhuszárok vízi gyakorlatát. Azután az ezred fölött tart szem­lét a fölügyelő. — A király a hadseregnek. Az idén, augusztus tizennyolcadikán ünnepli két or­szág a király születésének nyolcvanadik évfordulóját. A nagy évfordulón valóra vált­ják a hadseregben régóta tervezett reformo­kat, jórészt Albrecht-féle alapítványból ren­dezik a tisztek adósságát és leszállítják a szolgálati időt harmincöt évre. A királyi család az uralkodó születésnapját Ischlben ünnepli meg. — Az uj földadó. Budapestről jelentik: Hol­nap alakul meg az 1909. évi ötödik törvény­cikk rendelkezésének megfelelően az uj föld­adó-bizottság. A bizottság nyomban három utazó bizottságot szervez, amely a helyszíni becslések céljából bejárja az országot. — Szalay Imre Szegeden. Szalay Imre miniszteri tanácsos, a Nemzeti Muzeum igaz­gatója, Horváth Géza muzeumi aligazgató tár­saságában julius huszadikán Szegedre érkezik I

Next

/
Thumbnails
Contents