Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-20 / 50. szám

4 D EL M AG Y AR O R S Z AQ 1910 Julius 20 A cifra kabát áldozatai. — Bécs! könyv a tisztek eladósodásáról. — Egy fővárosi lapban, a fenti cimmel jelent meg ez a cikk, amelynek fölfogásával és hangjával sok tekintetben nem azonosít­hatjuk magunkat. Mégis, néhány megszív­lelendő igazsága miatt, érdemesnek tartjuk a közlésre. ni Minden újságolvasó ember tudja, hogy mennyi áldozatot követel az uniformis. A cifra ruha, amely hamis fényű palástként borul hordozójára, valami ősi átok következtében gyakran hirtelen összeszűkül nyakban és meg­fojtja viselőjét. Az a nagy hazugság vág rendet, amelyekkel királyok édesgették magukhoz a fiatal erőt és amelylyel ott tartogatták a trón tövében a lelkesedést. A katona számára külön magasztalások teremtődtek és a sok simogató hazugságból készült el a még ma is érvényben lévő kodeksz. Mi a katonatiszt V Tudásban és produká­lásban egy szinten álló, mondjuk, a mi­niszteri irattár-kezelővel. Harminc fordulatra és fegyverfogásra tanitja a katonát, ren­det és fegyelmet tart és van még néhány ténykedése, amelynek értéke teljesen azonos azzal a munkával, amelyet az ügybuzgó állami segédhivatalnok végez. Ha kíméletlenek aka­runk lenni: a katonatiszt roppant szimpla, szellemi képességet alig igénylő foglalkozást üz, amely — és ezt ki kell emelni, mert erről lesz szó — becsületes honoráriumot nyer abban a pénzben, amelyet kap. Az aktuálitása ezeknek a soroknak az, hogy a katonatiszt anyagi helyzetéről és el­adósodott voltáról igen okos könyv jelent meg, amely leszámol a régi hazugságokkal és hibákra figyelmeztet, amelyek ősrégiek. „Die Verschuldung unseres Offizierkorps." Ez a elme a bátor Írásnak, amely Bécsben jelent meg és katonatisztet vall szerzőjéül. Erős a gyanúnk, hogy nem katona irta, leg­följebb olyan ember, aki hordta a „császár ka­bátját" és adósságoktól űzve, de tanulságokkal megrakodva, menekült a polgári életbe, a sza­badabb világba. Becsületes és okos dolog, hogy a könyv szer­zője legelsősorban a hibás nevelésben keresi a katonatiszt rossz anyagi helyzetének az okát. Elismeri, hogy a tisztet a hideg és rideg kato­nai iskolákban nevelik rá az oktalan és hely­telen életre és az iskolában gyümöszölik beléje azokat a hazugságokat, amelyeknek később ál­dozatul esik. Elsősorban teljesen hamis színben tüntetik föl a foglalkozást, amelyre az ifjú készül. Glo­rifikálják a tiszti pályát és hazug fogalmakkal tömik tele a fiatal koponyát. Nem mondják meg, hogy a katonatiszt roppant alantas tevé­kenységet fejt ki, hogy egészen szerény sorban álló tisztviselője az államnak, hanem belegyur­ják, hogy a fényes kabát viselője kivételes va­laki, nagy pozíciójú személyiség, akinek súlyos kötelezettségei vannak fényes állásával szemben. Ezek a tanítások hozzák ferde helyzetbe a fiatal tisztet. Az inpraktikus, rideg, minden ön­állóságot kiküszöbölő intézetekből gőgösen, büszkén kerül ki a hadfi és mire föleszmél: el­veszett. Sohase tud kimászni azokból az adós­ságokból, amelyekbe belekeveredett. Föltétlenül bölcs beszéd. Oktalanul siránkoz­nak sokan, hogy a katonatiszt anyagi helyzete rossz, állapota tarthatatlan. Nem igaz. Nem tudunk polgári pályát, amelyen tizenkilenc éves fiatal embernek olyan társadalmi pozíciója volna, mint egy hadnagynak és a polgári társa­dalomban sehol sem kap kezdő kétszázhúsz korona fizetést, mint a hadnagy. Csak nem szabad elhitetni a cifra ruhás emberrel, hogy neki államtitkárhoz1 méltóan kell élni, mert 8 a dísze s koronája az emberiségnek. Meg kell vele értetni, hogy egyszerű kishivatalnok, aki akták helyett embereket tart rendben és aki­nek a társadalomban nincs különb helye, mint egy fővárosi segédhivatalnoknak. Hazug­ság és csúnya lenézése a polgárságnak azt tanítani, hogy ami illik az egyszerű kishivatal­noknak, az a katonatisztnek dehenesztáló. A tanító, aki gyermekeinket tanitja és az alapját veti meg jövendő kultúránknak, jubiláns korában éri el a nyolcszáz forintot, a tiszt ellenben, aki megnézi, hogy a lovak tiszta almon állnak-e, az iskolában vagy harminc legény pontosan egyszerre fordul-e, az kezdő korában kap száztíz forintot. És ez kevés. Folyton siránkoznak, hogy a tiszt anyagi hely­zetét meg kell javítani, mert a tiszt tönkre­megy az adósságban. Hát ne csináljon adóssá­got. Ennyi jövedelemmel nem kell, ha helyesen ítéli meg, hogy kicsoda és mit engedhet meg magának. A hazugságokat szüntessék meg és ne neveljék bele egy törzsőrmester vagy egy pénzügyőr fiába, hogy mágnás és kiválasztott lénye az istennek. Értessék meg a kadétiskola növendékeivel, hogy minden glóriától mentes hivatalnokai az államnak és tanítsák meg őket a helyes életre. Ezt követeli az okos könyv is. Nem a fizetés emelése a fő, hanem a helyes önértékelés és akkor megszűnik a ferde helyzet. Szerzőnk igen okosan és logikusan mutatja ki a hamis alapból sarjadzó egyéb ferdeségeket is. Bebizo­nyítja, hogy a merev katonai szellem, miután az alaphibát elkövette, folytatja romboló mun­káját és kérlelhetlenségével valósággal bele­hajtja a bajba embereit. Az apróbb adósságokba keveredett tiszten addig gyámkodik, addig zsar­nokoskodik, amig az annyira elmerül az adós­ságokban, hogy nincs menekvés. A rendszer valósággal az uzsorások karmaiba löki a sze­rencsétlent. Csak természetes, hogy a hadna­gyocska, akire ráparancsolnak, hogy ennyi és ennyi idő alatt rendezze dolgait, uzsorásokhoz menekül és aláir minden föltételt. így sülyed jobban és jobban, amíg végre valósággal kita­szítják a hadseregből. Kí a semmibe, amit ott tanult a kadétiskolában. A könyv szerzője megoldást is proponál: a hadsereg-bankot. Rosz megoldás, mert csak el­odázza a teljes eladósodást. A tiszt először ezt a megengedett hitelt fogja igénybe venni, de azután megint csak rátér az uzsorásokra. Maradjunk csak a nevelés megreformálásánál. Az egyenruhás kishivatalnok legyen tisztában a helyzetével s azzal a kevéssé fontos állással, amelyet betölt. A saját testülete pedig tanítsa meg, hogy nem kíván tőle mást, mintamit dij­noktól, utcaseprőtől kívánunk: tisztességes életmódot, szorgalmas munkát. Egy cifra ka­bát pedig színes rongy és nem követelhet ennyi áldozatot. TÁVIRATOK Albán forrongás. Üszlcilb, július 19. A kumanovói kerületben a bolgár lakossá­got fegyveres bandák terrorizálják. A bandák egyrésze már a katonasággal is összeütközött. A kormány el van rá tökéive, hogy a rendet a legnagyobb erélylyel fenntartja és ehez legcélra­vezetőbb eszköznek a lefegyverezést tartja, melyet a kerület egyes falvaiban már meg­kezdettek. Törökország a hármasszövetségbeii. Bécs, julius 19. Többször közöltük már azt az érdekes hirt, hogy Törökország csatlakozni fog a hármasszövetséghez. Bár e hireket hivatalo­san nem erősítették meg, diplomáciai kö­rökben, különösen Németországban erősen hisznek azoknak valódiságában. Hogy most újból szó van ezekről, annak oka egy ér­dekes diplomáciai találkozás. Ez a találko­zás Maricnbadban lesz, ahova a nyár folya­mán megérkezik Aehrenthal közös külügy­miniszter, Kiderlenwachter, az uj német kül­ügyi államtitkár és Hakki pasa török nagy­vezir. A három diplomata találkozása lesz az idei marienbadi szezón politikai ese­ménye. Bizonyos körökben hangsúlyozzák hogy a hármasszövetségnek érdekei a Bal­kánon majdnem azonosak Törökország érdekeivel és igy valószínű, hogy a marién. bcidi találkozás ezeknek a közös érdekeknél. valamelyes formába való döntését is elő fogja késziteni. Ha igy a hármasszövetségből nem is lenne négyesszövetség, valamelyes formá­ban mégis hozzáfűznék Törökországot a hármasszövetséghez. Béke a Pennsylvania-vasntnál. Philadelphia, julius lg. A Pennsylvania-vasutnak Pittsburgtól ke­letre eső vonalain az alkalmazottak és a vas­utigazgatóság között támadt differenciák nagy. jában és egészében elintéztettek. A feleséggyilkos oryos. — Tárgyalás a tetemnézöben. — (Saját tudósítónktól.) Részletesen megemlé. keztünk a londoni titokzatos Crippen doktor, ról, akinek pincéjében egy feloszlásnak induló emberi hullát találtak. Mint Londonból jelentik, tegnap tették közszemlére a holttestet és a törvényszéki orvosi vizsgáló-bízottság szem­lét tartott a tetemrészek fölött. Borzalmas lát­vány volt. A holttestből csak a csontok marad­tak. Meg van állapítva, hogy az amerikai or­vos a pincében orvosi műszerekkel lefejtette a csontvázról a húsrészeket, ezeket oltatlan mész­szel töltött gödörbe tette, hogy a hullaszag ne áradjon ki a pincéből és a holttestet ne lehes­sen agnoszkálni. Az oltatlan mész megégette a húsrészeket. Teljesen felismerhetetlen a fcetem. Mozogni sem lehetett a nagy márványterem­ben, amelynek közepén boncoló-asztalon ki volt terítve a csontváz és mellette szép sorjá­ban a mészszel megégetett tetemmaradékok. Tanukul beidézte a vizsgálóbíró a titokzatosan eltűnt Miss Ethel Clara Le Neve gyorsirónő anyját, Nash színigazgatót, akinél régebben az amerikai orvos felesége, Belle Elmore művész­néven szerződtetve volt, továbbá több törvény­széki szakértőt. Nash színigazgató arról adott fölvilágosítást, hogy Mrs. Crippennél az utóbbi időbsn sok pénz lehetett, mert ő volt az artisták egyesü­letének pénztárnoknője. Az egyesület pénze el­tűnt. A londoni bűnügyi rendőrség vezetője elmondta, hogy junius 30-án fölkereste lakásán az amerikai orvost. Akkor már erős volt a gyanú, hogy Crippen meggyilkolta a feleségét. A bünügyi rendőrbiztos nyíltan megmondta ezt a doktornak, aki zavarba jött és uj mesével állott elő. Elbeszélte, hogy szégyenében találta ki a kaliforniai utazás históriáját, nem volt igaz, hogy felesége egy barátnőjéhez ment lá­togatóba és ott szerencsétlenség érte, holttes­tét pedig a halotthamvasztóban elégették. Az igazság az, hogy neje a faképnél hagyta őt s ez bántotta nőhódító létére. Néhány nappal azután, hogy a bünügyi rend­őrbiztos a Hilldron-Crescent házában járt, Crippen dr eltűnt Miss Ethet Le Neve gyorsíró­nővel. Marshall törvényszéki orvos elmagyarázta a vizsgálóbírónak, hogy mi módon fejtette le a gyilkos orvos a húsrészeket a csontvázról és az oltatlan mész annyira elégette, hogy magá­ból a husrészekből azt sem lehet megállapítani, vájjon asszony vagy férfi volt-e a meggyilkolt, csak a csontváz adhat felvilágosítást, ebből pedig a szomszédok nem tudnak ráismerni Mrs. Crippenre. Petternek dr, a belügyminisztérium orvosszakértőjének véleménye szerint egy egesz napi munka volt a húsrészeket lefejteni a csont­vázról s bizonyos, hogy Crippen egy egész napot töltött a pincében. Ennyire jutott tegnap a vizsgálat. A test­részeket és a csontvázat a törvényszéki vizsgáló bizottság lefényképeztette. Ezzel végződött a tegnapi szemle és augusztus 18-án a törvény­széki vizsgáló-bizottság ugyancsak a tetemnézö­ben ui tárgyalást fojr tartani.

Next

/
Thumbnails
Contents