Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-17 / 48. szám

2 OÉLMAGYARORSZAQ 1910 iulius 17 Olyan versengést kívánunk az államok között, amelynek az a célja, hogy eldöntse, melyik ország a műveltebb és gazdagabb. A nemzetiségek válasza Tiszának. — ft képviselőház ülése. — (Saját tudósítónktól.) Előreláthatóan kissé Hosszura fog nyúlni a fölirati vita s a kormány kénytelen lesz a legradikálisabb módhoz folyamodni, hogy a majdnem obstrukciós színezetű vitának véget vessen. A mai ülés is igen obstrukciós színezetű beszéddel kezdődött. A románok vonultatták föl Pop Csicsó Istvánt, aki Tisza István gróf legutóbbi beszédére válaszolt, Azt magyarázta, hogyha teljesitik a nemzetiségek jogos követeléseit, akkor ők fogják legőszintébben óhajtani a magyarsággal való békés együttműködést. A mai ülésről szóló részletes tudósításunkat itt adjuk: Návay Lajos elnök tiz óra után nyitja meg az ülést. Jelentést tesz a biráló-bizottságok megalakulásáról, majd fölolvastatja az inditványés interpellációs-könyvet, amelyből kitűnik, hogy mára, bejegyezve sem indítvány, sem interpelláció nincs. A biráló-bizottságok tagjai közül azok, akik még nem tették le az esküt, most pótolják a mulasztást, (Jelentések.) Szilassy Zoltán a közgazdasági bizottság nevében beterjeszti a központi statisztikai hivatal 1910. évi munkaprogramjáról szóló jelentését. Papp Géza pedig a pénzügyi bizottságnak a Romániával április 23-án kötött pótszerződésröl szóló jelentését terjeszti be. Mindkettő kinyomattatik, szétosztatik és az osztályok mellőzésével tárgyalásra tűzetik ki. (Folytatják a vitát.) Pop Csicsó István (román nemzetiségi) szólal tel elsőnek. A nemzetiségi kérdésen kezdi, amely szerinte a szabadelvű kormányok mindenkori prügelknabeja volt. Tisza gróf beszédével foglalkozik, amely mozgásba hozta a hullámokat, de nem jelölte ki a medret számukra, hol folyjanak. Az oknyomozó történelem alapján akar haladni és az alkotmányra hivatkozik, iiielyet Deák Ferenc és nagynevű munkatársai rendeztek. Az októberi diploma megkülönbözteti a románok nemzetiségét. (Halljuk! Halljuk !) Ha elolvassák a naplókat, kitűnik abból, hogy Deák Ferenc és társai máskép fogták föl a nemzetiségi kérdést, mint Issekutz Győző. A magyar is csak nemzetiség ... Fölkiáltások minden oldalról : Ohó ! — Hogy mer igy beszélni? — A magyar — nemzet ! Pop Cs. István : Részletesen foglalkozik az 1868. évi nemzetiségi törvény megalkotásával. Arra az álláspontra helyezkedik, hogy változtassák meg a nemzetiségi törvényt. (Polémia Tiszával.) Pop Cs. István: Én itt maradok, t. képviselőház, hogy folytassam a küzdelmet. Idézi Tisza minapi beszédét e's annak egyes részeit cáfolja, Tisza maga is megijedt attól az orvosságtól, amit ajánlott. (Zaj: Dehogy ijedt meg!) Hivatkozik a memorandum-pörre, amelyben negyvenezer román vett részt. A románok rágalmazták akkor a magyarokat, vagy pedig ez a pör szolgáltatott okot a rágalomra"? Felolvassa Deáknak egy 1889-böl való beszédét, amelyet akkor mondott, mikor arról volt szó, hogy a románok nem választanak és a melyben ezeket mondta: „Nagy szerencsétlenségnek tartanám, ha a románok nem választanának, mert csak békés egyetértéssel lehet működni . . Felkiáltások: Ugy van! Maga mondjai (Zaj. Elnök csenget.) Pop Cs. István : Mind megválasztott képviselők vagyunk, miért rágalmazzuk egymást. Valamelyik képviselő a román nemzetiségekről szóló müvében engem azzal vádolt, hogy mint valami nemzetiségi bank ügyésze, ezreket kaptam. Pedig soha annak a banknak szinét se láttam. így vannak önök informálva a nemzetiségi kérdésről! Tiltakozom a magam, képviselőtársaim, a román nép nevében . . . Fölkiáltások : Ahoz nincs joga ! Pop Cs. István : Mindennel vádolnak bennünket, pedig ehez nincs alapja senkinek. A koalíciós politika után pláne nem, mert alig hiszem, hogy a Justh- és Kossuth-pártban lenne valaki, aki igaz hive az ország demokratizálásának. Mi nem tanultunk ki ilyen uri huncutságokat, mi őszintén tettünk. Izgattunk az ellen a rendszer ellen, amelynek célja a nemzetiségek elnyomása. Tisza gróf diadalmámort ült . . . Fölkiáltások: Hogyan lehet mámort ülni ? Pop Cs. István: Diadalmámort ült a románok elnyomatása fölött. Népünket bántották és bántják most és mindig. (Zaj. Közbeszólások. Elnök csönget.) Rátér á választási visszaélésekre. Közbeszólások: De hiszen egyhangúlag választották. (Zaj.) Pop Cs. István : Nem magamról, hanem nemzetiségi képviselőtársaimról van szó, akik azonban tudják, hogy tövises ez a pálya. Nem azokról van szó, akik fölfelé törekednek, hanem azokról, akiket a népakarat nyom fölfelé . . . Közbeszólások: Talán mégse! Pop Cs. István lassan, vontatottan beszél, obstrukciós szándéka félreismerhetetlen. Beszédét minden oldalról közbeszólásokkal várják. za" Pop Cs. István kétórás beszéd után Mihál • Tivadar fölirati javaslatát fogadja el. yi Elnök az ülést fölfüggeszti. (Szünet után.) Az elnöki széket Berzeviczy Albert f0oIalja el. A következő szónok Mesőssy Béla, aki a fai irati javaslathoz szól. Előbb röviden reflektál azokra, amiket PQ5} Csicsó István mondott, majd részletesen f0<í lalkozik Tisza István beszédével. Meglepte" hogy Tisza csak a nemzetiségi kérdéssel fo»! lalkozott, igy a beszéde hiányos, nem elé<*£ tette ki a várakozást. Miért nem mutatott r4 azokra az eszközökre Tisza, amelyekkel a magyar nemzet szupremáciája az általános vá* lasztójog mellett is biztositható. Azt sem említette Tisza, hogy a véderőjavaslatcrt. az ujonclétszám fölemelésével kapcsolatban szándékozik beterjeszteni a kormány, hogy a kilences bizottság programjával mi a kormány és a többség szándéka. A nemzetiségi kérdés nem lesz megoldható addig, amig a nemzetiségeknek hatalmas pártfogójuk lesz a külföldön és Bécsben. Apponyi fölirati javaslatát fogadja el. A következő szónoknak engedélyt adott a Ház, hogy beszédét a legközelebbi ülésen mondhassa el, mire az elnök az ülést délután két órakor berekesztette. A városok uj törvénye. Néhány nappal ezelőtt hangos bír járta be a sajtót,'a városokról alkotandó uj törvény tervezetéről, Ezt a tervezetet nagy terjedelemben ismertették mindenfelé és sok lap közigazgatási szaktekintélyeket szólaltatott meg. Lázár György dr szegedi polgármester nem nyilatkozott a kérdésről, csak annyit mondott, hogy a lapokban kolportált uj törvénytervezetet valószínűtlennek tartja. Most astán, hogy napokat töltött Budapesten, a következőket mondta a polgármester a Délmagyarország munkatársának: — A városokról szóló uj törvénytervezet, mely a lapokban megjelent, a belügyminisztérium egykori miniszteri tanácsosának, Fascho-Moys Sándornak, a városi ügyosztály akkori vezetőjének tervezetét födi. Ez a tervezet azonban régen levéltárba került, ahonnan most az újságok halászták elő. — A tény az, hogy a mostani kormány nem foglalkozik az uj városi törvénynyel, az egyáltalán nincs napirenden, mert a kormánynak sokkalta sürgősebb egyébb teendői vannak. — Az egész ügyben egy pozitívum van csupán bet... Az én sorsom már meg van pecsételve ... Gálanibosné (húsza a kábátját. Lelkesülten). Oda megyek. Egyenesen hozzá. Nem látod, hogy beleakadt a kapocs a blúzomba, segíts bát, te . . . Galambos ur, Tedd le a kabátot, Lotti. Verj ki minden tervet a fejedből, Lotti. Oda nem mehetsz. A főnök úrhoz nem mehetsz. Ez egy szerencsétlen gondolat, Lotti. Egy halvaszületett gondolat. Te ezt nem teheted meg. Gálanibosné (dühösen). Szeretném én azt látni! Hogy ne vágjam oda az igazságot, ha mindjárt a főnök ur képébe is! De most elhallgass! (Felcsapja kalapját és indul kifelé. Galambos utána rugaszkodik és halálmegvető bátorsággál kapaszkodik az asszonyba.) Galambos ur (remegő hangon). Csillapulj, Lottikám, csillapulj, Gondold meg: ba oda mondogatsz neki, végünk lesz! Engem ő kirúg, minket a háziúr kirúg és igy tovább. Rug, rug mindenki. És köznevetség is leszek — a buta kollégák, akik a biztos fészekből röhögnek ki. Könnyen röhögnek — iszonyúan röhögnek... Galambomé (türelmetlenül). Mit akarsz hát? Segítselek is, ne is. Szánjalak is, ne is... Galambos ur (bus lemondással). Szánj, szánj! Ezt teheted értem, Lotti. És imádkozhatsz is, — majd azután ... (elcsuklik a hangja.) (Csöngetnek.) Galambosné. Nyiss ajtót, István, nyiss ajtót! (Galambos engedelmeskedik, A következő egész világ, én nem mozdulok, én beteg vagyok, én halott vagyok. (Leveti magát egy székre és meredten néz maga elé, mint akit szörnyű víziók gyötörnek). Galambosné. Miért nem mondtad el mindezt a főnök urnák? Galambos ur (gúnyosan kínos nevetéssel). Szép. Hogy épen őneki! Annak az emberevő cápának, annak a hiénának, annak a vámpírnak. Könnyen beszélsz te, Lotti. Könnyű itt ülni a szobában és kiadni a jó tanácsokat. Én is tudnám. Kitűnőket tudnék. De más az, ha az ember egy nulla, egy fiemmi és jön a főnök ur, aki király, félisten vagy tudomisén mi. Aki rávereget az ember vállára, aki ragyog a büszkeségtől és azt mondja: Galambos, én magát becsülöm. Maga pontos hivatalnok és soha se csipi le magát. Maga az én emberem, maga kell nekem. Maga lesz az én kiséretem, az én adjutánsom. Érti, az adjutánsom! Remélem, föl tudja fogni, micsoda kitüntetés ez. Maga követni fog engem a harcba, mint egy csattogó fogú farkas. Maga kiáll értem a síkra és lesöpri elleneimet. Ketten győzünk, Galambos. Maga, meg én. Megyünk, Galambos — és lőjjük, ami elénk akad: vadakat, embereket, mandátumokat. Én képviselő akarok lenni. Felléptem bátran, be nem kötözött szemmel, maga odaáll elém, a trónus aljához és ellökdösi, aki hozzám akar férkőzni. Egy fontos lépés már megtörtént, az első siker itt van. Bajmóczy földbirtokos a jövendő kerületemből — tudja, az a vörösszakállu, aki jól be van mártva nálunk — meghívott medvevadászatra. Mi megyünk, Galambos és megmutatjuk, hogy nem ijedünk meg az árnyékunktól! Hát mondd csak, Lotti, ha igy beszél hozzád a főnököd, akitől harmincöt éven át remegtél, aki akkor is rúgott rajtad, mikor a szeme máshol járt, mondom, ha ez a hatalmasság ilyen hízelgő módon akarja kiveregetni belőled a lelket, mit mondanál neki? Hogy fütyölsz a kitüntetésére, hogy nem érzed magadat csattogó fogú farkasnak, hogy hagyjon neked békét, hogy bánod is te, ha fülénél fogva húzzák le a trónusáról, — bogy te nem vagy pontos hivatalnok, nem vagy józan ember, nem vagy semmi, csak egy nyomorúságos elkopott térdű könyvelő vagy. Igen, igazad van, Lotti. Ezek mind ott motoszkálnak akkor a fejedben, ki is szeretnéd mondani, de bedugul a torkod, bizonyos lehetsz abban, hogy bedugul a torkod, Lotti. Galambosné. Szerencsétlen! És most. .. Galambos ur (kitörő dühvel száguld a szobán végig). És most oda állhatok, mint egy hordófejü céltábla. Egyenesen a golyó elé. Belerohanhatok a medve karjaiba. Vállamra vehetem azt az istenverte puskát, amelyről soha se tudhatja az ember, mikor és merrefelé sül el. Lotti, én nem érem meg a holnapi napot, én kiszenvedek, elpusztulok, letörök . .. (Eltakarja az arcát.) Galambosné (hősiesen). Ne félj! Galambos István, ne félj ! Én megvédelmezlek ! Galambos ur (értelmetlenül néz rá.) Mi ? Mit csinálsz ? Galambosné (mint fönn). Megvédelmezlek! Én, Topánfalvi Lotti, férjezett Galambosné. Én leszek a megmentőd. (Felugrik és sietve hányja ki kabátját, kalapját a szekrényből.) Galambor ur (gyönge hangon). Nem le-