Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-14 / 45. szám

4 DÉLMAGYARORSZAG i910 julius 14 A Borromeus-enciklika a képviselőházban. - Bcthmann Hollweg és a német protestánsok. (Saját tudósítónktól.) A nagy port felvert Borromeus-enciklika ma szőnyegre került a képviselőházban is. Ismeretes a miniszterelnök nyilatkozata, amelyet tegnapelőtt tett, amelyben élesen elitéli azt, hogy Várossy Gyula kalocsai érsek egyházmegyéjében kihirdette X. Pius pápának a más vallásfelekezeteket sértő enciklikáját. A képviselőház mai ülésén Turócsy Vilmos intézett interpellációt a miniszterelnökhöz a Borromeus-encildikának Várossy Gyula kalocsai érsek által történt kihirdetése miatt. Az interpellációban a következőket mondta: Van-e tudomása a miniszterelnök urnák arról, hogy Várossy Gyula kalocsai érsek a Borromeus-enciklikát egyházmegyéjében kihirdette. Ha igen, mit szándékozik tenni arra nézve, hogy az országban élő vallásfelekezetek között a béke meg ne zavartassák ? Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök válaszában kifejtette, hogy az enciklika kihirdetéséről hivatalosan tudomása még nincsen. Meg van győződve arról, hogy az érseket nem vezethette eljárásában rosszindulatú szándékosság. A kormány a maga részéről kötelességének ismeri, hogy megóvja a vallásfelekezeti békét és ebben a szellemben fog eljárni. A Ház az interpellációt tudomásul vette. Az enciklika titkaiból. Berlin, julius 13. Az enciklika körül támadt harc nem csupán a protestantizmus védelme volt a pápa sértő szavai ellen, hanem a. német, liberalizmus erőteljes akciója is a Bethmann-Holhveggel uralmon lévő klerikális-konzervativ blokk ellen. Szakadást akartak fölidézni a centrum és a kancellár között. Ezért vetette magát a liberális sajtó olyan egyértelműséggel és olyan elkeseredéssel, oly nagy apparátussal az enciklika ellen. Beavatott politikai körökben jól tudják, ki emelte ennek az enciklikának ügyét Németországban oly nagyjelentőségű eseménynyé, hogy megremegett bele a német birodalom. Él Rómában visszavonultan egy nagyrangu német államférfiú, akinek liberális magatartása miatt, de a császár kegyével kellett távoznia. Népszerűsége távozásakor meglepően megnövekedett és most a nép kegyével szeretne visszatérni előbbi pozíciójába. És hogy visszajöhessen, meg akarja dönteni Bethmann-Hollweget. ő volt az, aki egy nagy berlini újságnak munkatársát — egy papot — figyelmessé tette az enciklikára. Ennek a publicisztának viszonya az illető német államférfiuhoz ismeretes. Az enciklika még a bíborosok kongregációjában volt csak ismeretes, amikor az illető berlini lap szószerint közölte a pápai irás protestánsokat sértő kifejezéseit. Az illető német államférfiú sajtója zárt sorokban, egyetértve vonult föl és az enciklikából nagy botrány lett. Az akció első eredménye az volt, hogy Hohenlohe herceg, Bethmann-Hollweg legjobb barátja, lemondott a birodalmi gyűlés elnökségérül és lemondásakor utalt az enciklikára. Közbe kellett lépni a vatikáni porosz — és nem német — követnek a pápánál és ezzel a lavina megindult. Az enciklika, ugy lehet, korszakos változást fog fölidézni a német birodalom politikájában. Zsilinszky nyilatkozata. Zsilinszky Mihály a következő fölvilágosítást adta arról, hogy miért nem ő interpellált az enciklika ügyében: — Az ügy érdekében kívánatosnak tartottam, hogy ne protestáns ember, különösen pedig ne annyira ekszponált protestáns interpelláljon ebben az ügyben. Mert ha én bármilyen súlyos igazságokat mondottam volna, azokat rögtön túlzásoknak nyilvánították volna. Ugy látom, hogy Rómában valahányszor Pius pápa a társadalmi és felekezeti béke megbontására alkalmas enciklikát bocsát ki, mindig azzal védekeznek, hogy az illető országban „félremagyarázták" az enciklikát. Ez a védekezés most is, holott magának az enciklikának olyan goromba és támadó a hangja, hogy minden félremagyarázás nélkül megütődhetik rajta bárki. Különben a bécsi Neue Freie Presse ma az enciklikáról irva, elmondja, hogy a pápát jezsuiták és szerzetesek veszik körül és ezek befolyásának tulajdonitható ez a legutóbbi enciklika is. fi vatikáni nagykövet Nédervárynál. Be'cs, julius 13 Széchcn Miklós gróf bécsi vatikáni osztrákmagyar nagykövet holnap Budapestre utazik, hogy a Borromeus-enciklika ügyében KhuenHcderváry miniszterelnökkel tárgyaljon. Várossy érsek nyilatkozata. Várossy Gyula kalocsai érsek igy nyilatkozott az ügyről egy újságíró előtt: — Már régebben tudtam, hogy X. Pius pápa őszentsége Borromeus szent Károly születésének háromszázadik évfordulója alkalmából enciklikát fog közzétenni, mely a szent férfiú kiváló keresztényi hűségével foglalkozik. Nem is lepett meg tehát, amikor a pápai kúria hivatalos lapja, az Actci Apostolicae Sedis hozzám jutott és benne volt a Borromeus-enciklika. Megvallom őszintén, nem olvastam át tüzetesen a gyönyörű latin nyelven szerkesztett pápai szózatot, csak felületesen beletekintettem. Mig minden pápai Írásművet: brévét, bullát, rendeletet átolvasok és vörös ceruzával megjelölöm rajta irodám számára azokat a részeket, amelyeket papjaim tudomásulvételére szükségesnek tartok, ennél a körlevélnél ezt nem tettem meg. — Azt is be kell ismernem, hogy kissé felületesen néztem át, de ez nem jelenti azt, hogyha áttanulmányoztam volna, nem is közöltettem volna. A pápa a mi legfőbb urunk s a tőle származó Írásműveket ki vegye tudomásul, ha nem a papság? Irodám intézkedésemre ki is nyomatta a pápa szózatát latin nyelven, eredetiben. Lefordításról szó sem volt s erre nézve nem intézkedtem. Magunk között meg kell jegyeznem, hogy — sajnos — a mi papjaink ma már egyre kevesebbet tanulnak latinul s nagyon kevesen vannak, akik ezt a klasszikus tömörségeiéi megirott enciklikát megértenék. Feltéve tehát, — amit én nem hiszek — hogy csakugyan káros hatású dolgok vannak benne, akkor sem okozhattak bajt, mert nem voltak sokan, akik megértették. Én csak itt értesültem arról a müfelháborodásról, — mert annak kell azt neveznem — amelyet körlevelem támasztott. — Hangsúlyoznom kell, hogy engem más felekezetek ellen való tendencia nem vezetett. Közzétettem az Írásművet, mint a pápának, szentséges atyánknak szózatát, anélkül, hogy szándékomban lett volna az általa ápolt békét veszélyeztetni. Az enciklika közzététele részemről abban az időben történt, amikor még hire sem volt Németországban a forrongásnak, mely az enciklika miatt kerekedett. Nem érhet tehát az a vád, hogy akkor követtem el a dolgot, mikor tudtam, hogy a pápai írás egy más országbem nagy zavart, békétlenséget és forrongást okozott. Már ki volt nyomva pásztorlevelem, amikor Németországban elmérgesedett a dolog és felzudult a közvélemény az enciklika ellen. Visszavonnom sem lehetett a körlevelet, mert részben már szót volt küldve. Különben is a pápai visszavonó rendelet csak Németországra vonatkozik. Magyarországra nem jött ilyen rendelet s igy nálunk tényleg publikálni kellett volna a szokásjog alapján. — Én a felekezetekkel mindig ápoltam a békét. Tanúm rá egyházmegyém, egész életem minden ténye. Mikor beutazom egyházmegyémet, a községekben protestánsok, zsidók küldöttségei jönnek hozzám. Felemiitek egy esetet. Egy alkalommal zsidó küldöttség jött hozzám, melynek szónoka zsidóul üdvözült. Persze már elfelejtettem, amit a teológián héberül tanultam s kérnem kellett, mondják el magyarul is a beszédet. Ezzel csak jelezni akarom, menynyire bíznak bennem a más vallásúak, hogy a saját módjukon érintkeznek velem. Egyébként az orvosom, aki állandóan kezel, szintén zsidó vallású. Nem érdemként említem ezt, —hiszen nem is érdem, — hanem csak azért, hogy lássék, nem vagyok előítéletes ember semmiféle vallással szemben. Igazolni akarom azt, hogy engem más felekezetek ellen való tendencia soha sem vezethet. — A mostani felzudulást tehát csak mesterségesen szították. Hogy kik és miért, azt nem tudom. A Vatikán konfliktusa. Róma, julius 13. Diplomáciai körökben azt állítják, hogy Spanyolország nagykövetét a pápánál kormánya utasította, hogy jelentsen beteget és kérjen rövid időre szabadságot. A nagykövet távolléte alatt meg fogják szakítani a szentszékké folytatott tárgyalásokat. Nem lesz a nőknek választójoguk. London, julius 13. Az alsóház ülésén a nők választójogára vo" natkozó javaslat tárgyalása során Churchil kijelentette, hogy az elvnek nem ellensége, de a törvényjavaslatot nem tartja demokratikusnak. Asquith miniszterelnök kifejtette, hogy az ország szociális és politikai viszonyaira tekintettel kell lennie. Jobbnak tartja a két nem közti válaszfalat fönntartani, amely eddig minden kulturnépnél fönnmaradt. Mac Laren beszédére vonatkozólag a miniszterelnök nyomatékosan kérte a képviselőket, hogy az ilyen beszédtől tartózkodjanak, mert azzal egyetlen szavazatot sem nyernek az ügynek. Balfour és Buntzimann pártolják a javaslatot. Lloyd George kijelentette, hogy a törvényjavaslatot nem fogadhatja el, bár kimondott hive a nők választójogának. Chamberlein ellenezte a javaslatot általános szempontból. Ezután a javaslat második olvasását 299 szavazattal 190 ellen elfogadták, végül azonban 320 szavazattal 175 ellen elvetették azt a javaslatot, hogy a javaslat bizottság elé utaltassék. E határozat következtében e kérdés a mostani ülésszakban többé nem kerülhet szőnyegre. A török-görög kérdés. Konstantinápoly, julius 13. A török lapoknak közlései szerint az öku. méniai patriárcha a tegnapi audiencián azt javasolta a szultánnak, hogy a vitás templomokat a görögöknek hagyják meg és a bolgárok számára a kormány uj templomokat építsen. A patriárcha azon szavaival szemben, hogy lemond] a szultán azon reményét fejezte ki, miszerint a lemondás elmarad. A Jeni Gazetta szerint a londoni török nagykövet tárgyalásokat folytat Japánnal a kölcsönös diplomáciai képviseltetés tárgyában. A lapok szerint a porta tiltakozni foga krétai kamarának négy hónapra való elnapolása ellen. Vilmos egy francia cirkálón. Berlin, julius 13. Bergenböl jelentik: Vilmos császár tegnap reggel meglátogatta a Lavoisier nevü francia cirkálóhajót. A császár két óra hossáig időzött a hajó födélzetén, ahol a krisztiániai francia követ is megjelent. Válsághír Ausztriából. Bécs, julius 13. Trieszti hirek szerint Hohenlohe herceg, ottani helytartó megválik állásától, mert ő van kiszemelve a bukófélben levő Bienerth miniszterelnök utódjául. Hohenlohe neve majdnem minden osztrák kormányválság alatt napirendre kerül és egy izben a herceg már rövid ideig volt is miniszterelnök. Franciaország és Belgium. Páris, julius 13. Falliéres elnök a belga királyi pár tisztei?' tére kétszázteritékü ebédet adott, amelyen » többek közt a kormány tagjai, a két kanü'r!l elnöke és Loubet volt köztársasági elnök véts®»