Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-13 / 44. szám

818 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 Julius 16 Orth János jellemét ismertetni nem nagyon nehéz. „JÓSZÍVŰ és szeretetreméltó volt, cél­jainak kivitelében pedig hajthatatlan energiát tanúsított." Nővérem tragédiája igen nagy ha­tással volt az anyámra és nem is élte sokkal tul a halálát ; másik nővérem halálára is nagy befolyással volt Milly elveszte. Milly üde, szőkeháju szépség volt és örökké vidám ke­délyű. Jó nevelésben részesült, több nyelven beszélt és amikor a főherceg a bolgár trónra pályázott, bolgárul is tanulni kezdett. ílémetország az Egyesüií-Marnok ellen. — Vilmos császár levele. — (Saját tudósítónktól.) A nikaraguai köztár­saság elnöke levelet kapott Vilmos német császártói és ez a levél, mint alább olvas­ható, politikai bonyodalmat okozott. Az Egyesült-Államok kormánya és népe hara­gudott meg a levél miatt a német császárra, akinek szemére vetik, hogy gyűlöli az Egye­süit-Államokat és hogy ennek kárára titkos utakon összeköttetéseket keres Amerikában. Nagy barátjának nevezte levelében a császár Madrizt, Nikaragua elnökét és hangoztatta Németország és Nikaragua jó barátságát. Ez bőszíti föl az amerikaiakat, akiknek harag­jára német hivatalos forrásból már felelnek. A nevezetes levélről a következő távirato­kat kaptuk : London, julius 12. A Daily Chronicle jelenti Newyorkból: Nagy föltűnést kelt a német császár egy levele, melyet a nikaraguai köztársaság el­nökéhez intézett. Első lépésnek tekintik azt arra, hogy Németország a délamerikai államokkal szívélyesebb viszonyba jusson és ott hajói számára szénállomást szerezzen. A levél ugy szól, hogy a nikaraguai elnök teljes bizalmát birja a német császárnak és ezt óhajtja, hogy a viszony javuljon Német­ország és Nikaragua, között. Ez a levél, bárha; csak formaság, közbeszéd tárgyát képezi az Egyesült-Államokban és vesze­delmes precedensnek tekintik ép most, mert ez a perc rosszul van megválasztva. Ez a levél alkalmas annak a meggyőződésnek a keltésére, hogy Németország magatartása mindjobban az Egyesült-Államok ellen fordul. London, julius 12. A Daily Chronicle-aak jelentik Washingtonból hogy ott a német császárnak a nikaraguaj köztársaság elnökéhez intézett levelében ki. hívást látnák az Egyesült-Államok ellen. A hiva­talos körök meg vannak róla győződve, hogy Németország viselkedése egyre jobban magára ölti az Amerika-gyűlölet színét. Az Egyesült­Államok kormánya legközelebb fog arrój tanácskozni, hogy milyen álláspontot foglaljon el a német császár levelével szemben. Attól félnek, hogy a dologból nagy bonyodalom fej­lődhetik ki. Berlin, julius 12. Illetékes helyen jelentik : A német császár le­vele nyilvánvalóan válasz arra a levélre, amelyet Madriz, a nikaraguai köztársaság uj elnöke néhány héttel ezelőtt a berlini főkonzulátus és a német külügyi hivatal utján küldött Vilmos császárnak és amelyben tudatja vele, hogy a köztársaság elnöki hivatalát átvette. Megfelel a valóságnak, hogy a császár ebben a levélben a nagy és kedves barátom kifejezést használtai ez azonban szokásos kifejezés, amelytől a csá. szár nem térhetett el, ha csak nem akart az iliem ellen véteni. A császár levele spanyol nyelven voit megfogalmazva és spanyol nyelven ez a kifejezés igy szól: Grande y buen amigo. Egészen bizonyos azonban, hogy Vilmos császár válaszában egyetlen kifejezés sem fordult el/5, amelyből az Egyesült-Államok ellen irányuló rosszindulatot vagy támadást le­hetne kimagyarázni. Vilmos császárnak Madriz elnökhöz intézett levelét a guatemálai né­met diplomáciai képviselő adta át. A német külügyi hivatal mindezt egész terjedelmé­ben megerősíti és még hozzáteszi, hogy po­litikai levélről van szó, amelyet a német csá­szár irt annak a hivatalos bejelentésére, hogy egy köztársaság élére uj államfő állott. Ugyan­ilyen levelet kapott a német császártól Gomez is, a guatemálai köztársaság uj elnöke, miután hivatalosan jelentette a köztársaság elnöksé­gének átvételét. A nagy és kedves barátom ki­fejezés a nemzetközi diplomáciában használatos és különösen az amerikai köztársaságok elnö­keivel való hivatalos érintkezésben az európai uralkodók mindig ezzel a megszólítással élnek. A német császár levele a szokásos szerencse­kivánatokat tartalmazza és semmi egyebet és csúfos kudarccal fog végzó'dni minden igyeke­zel, amely ezt a levelet Németország vagy csá­szárja ellen akarja kiaknázni. Nyáréji kaland. ' ! — Brutalitással vadolt rendőr. — (Saját tudósítónktól.) Egyik szegedi rendőr brutalitását panaszolta el ma délután Papp Menyhért ügyeletes rendőrbiztosnak Csapó Sámuel kereskedősegéd. Testisértés vétsége miatt jelentette föl a rendőrt, aki — állitása szerint — minden ok nélkül, rosszhiszemüleg össze-vissza verte őt. Az eset egy kicsit pikáns és pláne rendőrtől, még ha civilruhában vau is, kicsit szokatlan és épen ezért érdekes is. A napokban valamelyik forró nyári éjszakán civilruhában ballagott a rendőr a Püspök-telek körül. A Püspök-telekről nem kell részletes terepszemlét fölvennünk. Mélyeu fekvő, uégy­szö'ü terület, rajta buján nő a fü, ami azt jelenti, hogy épen elég magas. A többi most már kitalálható. A civilruhás rendőr addig sé­tálgatott a pompás tér körül, mig egy tüzes­szemü leány akadt az útjába, aki épen olyan forró volt, mint maga a nyári éjszaka. A rendőr szabadnak érezte magát a civilruhiban és a leánynyal kettesben belesétált a magas fü közé. Véletlenségből egy suszterinas észre­vette a dolgot s átvette a rendek (történetesen fű-rendek) őrének éber szerepét, sőt kövek dobálásával akarta kiugrasztani a nyulat a bo­korból. Ez rövidesen meg is történt. A rendőr azonban éktelen haragra lobbant, mert egy-két kő nagyon rosszkor találta el. Felkerekedett és a suszterinas felé tartott, aki elódalgott. A hahotázása időközben odavonzotta Csapó S.lmuelt és barátját, Dímitrovics Rádó kereskedősegédet. Bár a civilruhás rendőr ru­háján még folytonossági hiányok mutatkoztak, abban a hiszemben, hogy ő dobálta meg, dü­hösen nekirontott Csapónak. A följelentés sze­rint fojtogatta, ütötte, a földre teperte s az­tán ott kezdte el püfölni, mig végre odaérke­zett egy másik rendőr, de nem egyedül, ha­nem egy leánynyal, aki nem tudta magát iga­zolni s ezért a szolgálatot teljesítő őrszem be akarta kis érni a városházára. Természete­sen a civilruha alatt is megismerte a rendőr­társát, de Csapót, akit csavargónak nézett, nem vihette be, nehogy a leány addig meg­szökhessék. Csapó azonban önként is jelentkezett ma a rendőrségen, orvosi látlelettel a kezében. Pi­lissy Béla dr vizsgálta meg és sérüléseiről meg­állapította, hogy hat vagy nyolc nap alatt gyó­gyulnak be. A dolognak tulajdonképen ez a komoly része. De van benne egy kis humor is. Az egyen­ruhás rendőr ugyanis posztoló buzgóságában épen azt a leányt szólította föl igazolásra, akivel még néhány minutával előbb olyan iz­galmas pásztorórát töltött el a civilruhás. BELPOLITIKA! HÍREK. A fölírat! vita. A fölirati vitához még tizen­egy szónok van föliratkozva. Legközelebb be­szélni fognak és Tisza István mai beszédével foglalkoznak Bánffy Dezső báró, Mezössy Béla, Kossuth Ferenc és Justh Gyula. Pécsi líiildöttséf|. Zsolnay Miklós gyáros, Nendtwich polgármester és Krasznay Miklós dr vezetésével ma küldöttség kereste fel a kép­viselőházban Perczel Dezsőt, a munkapárt el­nökét és Zichy János gróf közoktatásügyi mi­nisztert. A pécsiek arra kérték Zíchyt, hogy mandátumai közül a pécsit tartsa meg. A horvát bán Héderváryaáí. Tomasich Miklós horvát bán tegnap este Chavrak Le­win osztályfőnök kíséretében Karlsbadból Budapestre érkezett. A horvát bán hosz­szabb ideig fog Budapesten tartózkodni hogy a függő horvát kérdésekben a kor­mánynyal és a horvát képviselőkkel tanács­kozást folytasson. A bán ma fölkereste Khuen-Héderváry Károly gróf miniszter­elnököt. Zichy János Budapesten. Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki szombaton beteg édesanyja meglátogatására Pécsre utazott, a tegnapi napot fehérmegyei birtokán családja körében töltötte el s°ma reggel visszaérkezett a fővárosba. A minjszter a képviselőház mai ülése folyamán a képviselő­házban hosszabb tanácskozást folytatott Khuen­Héderváry gróf miniszterelnökkel; e tanácsko­zás tárgya, mint illetékes helyen közlik, a Borromeus-enciklika kihirdetése volt. A íiagy államkölcsön. A Budapesti ludósitó jelenti, hogy az ötszázhatvanöt milliós uj államkölcsön ügyét az indemnitás után és az ujoncjavaslat előtt kívánja tár­gyaltatni a kormány. A pénzügyi bizottság valószínűleg még e héten foglalkozik a kor­mánynak a kölcsönre vonatkozó javasla­tával. A® interparlamentáris konferencia. Az interparlamentáris konferencia magyar csoportja ma délután két órakor ülést tartott a képviselőházban. Az elnöklő Apponyi Al­bert grófon kívül megjelentek: Berzeviczy Al­bert, Kossuth Ferenc, Szterényi József és Bolgár Ferenc. Elfogadták a brüsszeli konferencia pontjait és a konferenciára Appo­nyit és Nagy Emilt küldték ki. Botrány egy holttest körül. — Mi történt a Margitszigeten? — (Saját tudósítónktól.) A uapokban történt, hogy a Magyar Atlétikai Klub margitszigeti telepén egy Kucsera Károly nevű tizenkétéves, rongyos fiu a Dunába esett és eltűnt a hullá­mokban. A fiu holttestét később a víz kivetette s beszállították a bonctani intézetbe. Evvel azonban a szomorú eset nem ért véget. Kire kelt, hogy a telepen a Klub több tagja, akik ott trenírozták magukat a legközelebbi versenyre, látták a fiu halálvergödését, de egyik sem ugrott utána. Állítólag a ruhájukat féltet­ték, más verzió szerint az úgynevezett „for­májukat," sőt mikor egyikük mégis a Dunába akart ugrani a fiu után, a többiek visszatar­tották. Sokáig titokban maradt ez a dolog, mignem ma nyilvánosságra hozta egyik újság s érdekes részleteket közölt róla. Az a hely, ahol a gyermek vízbe esett, életveszélyes, mert magas, meredek part és nincs bekerítve. Ku­csera Károly anyja hétgyermekes, nyomorgó asszony s valóban sajnálatraméltó. A megvádolt sportférfiak tex-mészetesen til­takoznak a vád ellen, mintha ők könnyelműen veszni hagyták volna a gyermeket. Bodor Ödön postatiszt, a legsúlyosabban megvádolt, igy nyilatkozik : — A mult szombaton, julius 2-án künn vol­tam a Margitszigeten néhány kollégámmal, hogy részt vegyünk a D. M. K. E. háromezer méteres staféta-versenyén. Fönn ültem a tribünön én, valamint Bernes József, Bartko Jenő, Szántó Leó, Kovács Béla és még néhány fiatalabb sportember. Ott a tribünön tul, a meredek parton s a parthoz kötött tutajon hancúroztak a labdaszedő gyerekek. Az egyik közülök — ezt később tudtam meg — Kucsera Károly, miközben egy uszó zsindely után nyúlt, a vizbe esett. A gyerekek, a többiek, a partról nézték, hogyan evickél és csak miután elme­rült, futottak hozzánk és elmondták, mi tör­tént. Rögtön oda szaladtunk, de semmit nem láttunk már. Az Imre-pályaőr a kishíd alá

Next

/
Thumbnails
Contents