Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-13 / 44. szám

1910 julius 12 DÊLMAGYARORSZÁG 5 megkárosított négyszáz család részére Czéclly Károly dr aradi ügyvéd személyében gondnokot rendelt. Világossyn semmit sem lehetett megvenni, a károsultak nagyrésze pedig kivándorolt Amerikába. A kalandos Uteimann Jákó. — Ártatlanul meghurcolva. — (Sóját- tudósító liktól.) Tegnap még jelentéktelen személy volt Weimann Jákó és ma máibarátai jelentkeztek a szerkesztőségben, hogy életrajzi adatokkal szolgáljanak. Tegnap még senki sem emlékezett reája, ma mindenki beszélt -vele, legalább egyszer. Mindenkihez egy intimebb eset fűzi, sőt igen sokan (különböző korú emberek) vallják iskolatársuknak Weimann Jákót. a cipészt, a patikust, az újságírót és az «vlatikust. — Tudtuk, hogy valami nagy dolgot fog egyszerjfvéghez vinni. íme, a mi Jákó barátunk nem hagyott cserben bennünket és dicsőséget szerzett magának és nekünk, a barátainak. A kávéházi asztalok, a délutáni uzsonnák állandó témája a szegedi pilóta. Vannak asszonyok, akik most boldogan mesélik, hogy nekik udvarolt, beléjük szerelmes volt az aviatikus, aki talán nem is sejti, hogy micsoda nevezetesség lett ő a betheny-i repülés óta. Weimann a piaristák gimnáziumába járt ós négy osztályt végzett el. Mindig közepes tanuló volt. Nem azért, mintha nem tudott volna tanulni, hanem állandóan stikliken, kirándulásokon és szökési terveken törte a fejét. Egy, a közéletben nagy szerepet játszó ügyvédbarátja mesélte el, hogy a harmadik gimnáziumba jártak, amikor Weimann állandóan elcsábította csónakázni. Megtanította evezni és csak aztán vallotta be, hogy Amerikába akar vele szökni. El is mentek egész a porgányi zsilipig, de ott erőt fogott rajtuk a honvágy és hazamentek. Bátor és vakmerő volt mindig. Örökké verekedett és csak ritkán maradt a birkózásban alul. A négy gimnázium elvégzése után az apja oda vette magához és cipészt akart belőle nevelni. Eliez azonban semmi kedve sem volt. Mindig elszabta a bőröket, ugy, hogy a munkájában nem volt sok köszönet. Végre is ott hagyta ezt a mesterséget és patikusnak állott be, hanem pótolni a két gimnáziumi osztályt nem tudta és ezért nem lett belőle gyógyszerész. Egy szép napon elbúcsúzott és Pestre ment. Innen kezdve valósággal kálvária volt Weimann élete. Kezdődött a nyomor, a koplalás. Nagynehezen az akkor megindult Keleti Értesítő cimü kőnyomatos újságnál kapott állást. Mint kezdő ujságiró, kis fizetése volt, amiből csak átvergödte a hónapokat. A nyomorgó ember, aki elvesztette energiáját és életkedvét, még egy súlyos lökést kapott a sorstól. Megvádolták, hogy egy biciklit eltulajdonított. A törvényszék azonban az ártatlanul meghurcolt embert rehabilitálta és felmentette. Weimann Jákónak ekkor már szűk lett Magyarország és nem is volt nyugta többet, addig, mig el nem érhette élete vágyát és célját, azt, hogy Párisba me. hessen. Apja pénzsegitségével ki is jutott és miután nagyszerűen beszélt és irt franciául, könuyebben kereste meg a kenyerét, mint Budapesten. A Journal Debats cimü francialap. nál és képes folyóiratoknál dolgozott ós igy flég szépen keresett. Boldogan mesélte egy szegedi barátjának Jikivel csak nemrégiben találkozott Parisban, hogy jó dolga van, mert elismerik francia stílusának szépségét. Mint ujságiró kezdett foglalkozni az aviatikával és így került Sommer iskolájába. Az élet örömeitől és nyomorától teljesen átitatott ember most haláltmegvető bátorsággal köszörüli azt a csorbát, amit a magyar avíatikusok idehaza ejtettek. Johnson diadalútja. (Saját tudósítónktól.) A fehér Jeffriesnek, a bokszolás eddigi világbajnokának győztes ellenfelét, a fekete Jack Johnsont Chicagóban honfitársai nagyszerű fogadtatásban részesítették. Ezerre menő feketék és nagyszámú fehérek várták őt a vasúti állomáson. A rendőröknek kellett utat szorítani a tömegben, hogy Johnson az automobiljához juthasson, közben mosolyogva szorított kezet barátaival és ismerőseivel. Az uj automobiljával gyors iramban tovaszáguldott és igy csakhamar hátrahagyta bámulóinak seregét. Útközben katonazenckarok játszottak és zászlókat lobogtattak az ünnepelt felé. Otthon az anyja, Mrs. Johnson Tiny várta. Mikor a ház elé ért, kiugrott az automobilból, boldogan ölelte keblére anyját és szemei könyben úsztak. Azután fölsietett a lakására és rövid idő múlva megjelent a balkononEgyik tisztelője le akarta fényképezni. Mikor ezt Johnson észrevette, mozdulatlan maradt) hogy a kép sikerüljön. Johnson ugyanis nagyon szereti, ha fényképezik. Ugy látszott, mintha beszélni akart volna, de elhagyta a balkont és pár perc múlva már a város utcáin száguldott automobiljával. Egyszerre csak egy rendőr megállítja a gépkocsit. Mosolyogva nyújtja kezét Johnsonnak és vállát veregetve, igy szól: — Ne mondja meg senkinek, maga vén csataló, én husz dollárt kerestem az ön győzelmével. — Nagyszerű — felelt Johnson mosolyogva ós továbbözáguldott. Johnsont állítólag meg akarták vesztegetni, hogy hagyja magát Jeffriestől legyőzni. Johnsonnak mozgófényképtulajdonosok 250,000 koronát adtak, mert le hagyta magát fényképeztetni. Newyorkban hasonló méretű fogadtatásban fogják részesiteni a bokszoló világbajnokot. Kétszáz automobil szállítja Newyorkba azokat a négereket, akik Johnson fogadtatásában részt akarnak venni. A tizenharmadik. A belgák legnagyobb aviatikusá most már a genti kórház rideg halottaskamrájában fekszik, némán, fölravatalozva. A koporsót körülövezi a koszorúk raja és a belgák mint nemzeti hőst gyászolják Kinet-t. A koszorúk között mégis a legérdekesebb a nemzetközi Aero Klubnak a koszorúja, melynek szalagján csak ez a fölirás van: A tizenharmadik vértanúnak. Kinet a tizenharmadik aviatikus, akinek halálát a levegőből való lezuhanás okozta, de a belga pilóta vakmerő halálugrása eddig példátlanul áll a szerencsétlenségek krónikájában. A repülőgépeket, ugylátszik, sokáig nem fogják tudni tökéletesíteni, habár Blériot újra és újra megpróbálkozott vele. És ameddig sikerül némileg is javítani rajta, addig nagyon sok bátor, kulturszomjas ember fogja az életét föláldozni. Teljesen tökéletesíteni sem a monoplánt, sem a biplánt nem fogják talán soha, hiszen a hihetetlen erejű sasmadarat egy erősebb szélroham ugy odavágja a sziklához, hogy sebzett szárnyakkal, véresen bukik le a völgybe. A repülés beláthatatlan ideig csak sport marad és esetleg csak háborúk idején lehet majd kémkedési szempontokból hasznát venni. Kinet halála nálunk különösen mély megdöbbenést keltett, mert a belga pilóta egyike volt a legóvatosabb aviatikusoknak. A Rákosmezőn mindig a'acsonyan röpködött ós épen ezért igen sok utasa is volt. Ötszáz korona volt egy légi útnak az ára és annyian vették Kinet gépét igénybe, hogy ezért el is nevezték „légi fiakkeres1'-nek. A budapesti meetingen Kinet a következő eredményeket érte el; Junius 8-án az időtartam-versenyben második lett. Junius 14-én második lett az időtartam-versenyben. Junius 15-én a távolsági versenyben lett második. Junius 15-én a belga pilóta táblán hirdette, hogy ötszáz koronáért visz utasokat a levegőbe. Az első utasa Juhus Gyula temesmegyei földbirtokos volt, aki után még egy pár embert vitt magával. Junius 16-ig Kinet harmadik volt "az időtartam-versenyben, Összesen egy órát és negyvennégy percet töltött a levegőben. Az összeredményben második helyet töltötte be és négyezer koronát nyert addig. Junius 18-án a belga bilóta montőrjével két óráig kóválygott a levegőben. Végeredményben a következő dijakat nyerte el: A kvalitást versenyben harmadik volt, hetvenhét egységgel. A kezdők versenyében második volt, negyvenöt perccel. Az időtartam-versenyben harmadik és a távolságiban második lett. Ugyancsak második volt a terhelési versenyben is. Az összeredmónyi dij elsőségét azonban ö vitte el és 24,500 koronát nyert. A fiatalember, aki olyan szépen vette fel mindig a küzdelmet, most a levegői életet felcserélte a földalattival. Az ö sorsa, amely minden aviatikus szeme előtt lebeg, néma megilletődést keltett és az osztrákok valószínűleg emlékoszloppal fogják megjelölni a kultura halottjának temetkezési helyét. (ssj.) Stubei Lore a sógoráról. — Orth János tragédiája. — (Saját tuciósitónktól.) Az Orth János halottá nyilvánításához szükséges eljárást' a családja kérelmére már megkezdték, még pedig nem a rendes törvény alapján, mert az hosszadalmas volna és 1920-ban lehetne csak kihirdetni a holttá nyilvánítást. Azért a Ringtheater-törvényt veszik igénybe Orth János hozzátartozói. Ennek alapján gyorsan le lehet folytatni az eljárást. A szerencsétlen fó'herceg feleségének nővére: Stubei Lore a következőket mondta el Orth Jánosról és házasságáról: — Különös körülmények között ismerkedtünk meg a főherceggel. Milly még alig nőtt ki a gyermekkorból, amikor Orth János udvarolni kezdeti neki. Már a mód, amelylyel megismerte nővéremet, jellemzi a főherceg romantikus és ideális egyéniségét. Nővérem egyszer, tizennégy éves korában, az udvari opera negyedik emeletén hallgatta az előadást. Nem messze tőle ült Orth János, akinek ekkor megtetszett Milly. Itt hamarosan megismerkedett nővéremmel és később többször meglátogatott minket. Szere tetreméltó és vonzó egyénisége mindnyájunkat lekötött. Legkevésbbé sem feszélyezte magát nálunk, gyakran ingujjrá vetkőzött, mindenfelé tett-vett, minden érdekelte, sőt még a konyhában is gyakran megfordult. A boszniai hadjárat idején Milly mindig mel lette volt; egyébként bárhova ment, hü barátja és kísérője volt. Két évi ismeretség után örök hűséget esküdtek egymásnak Londonban. Ezt oly komolyan vette, hogy amikor Orth János azt a tervet vetette föl, hogy Amerikába hajózik, Milly gondolkozás nélkül késznek mutatkozott követni öt. Mindjárt az elindulásnál szerencsétlenség történt. A főherceg hajója, a „St. Margarete", öszszeütközött egy másik hajóval a kikötőben. Ugyancsak ez volt az oka annak, hogy Sotich kapitánynak később el kellett hagyni a „St. Margarete"-t. Sotich a szerencsétlenség után a londoni tengeri hatóság elé került és ez volt a közvetlen oka annak, hogy nem maradhatott tovább a hajón. Az utolsó hirt a nővérem Buenos-Ayres-bői küldte. Ugyancsak akkor a főherceg levelet irt az anyjának.