Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-13 / 44. szám

4 DÉLMAGYARORSZAQ 1910 julius 13 Az állami fizetésrendezés. — A postások ás a tanárok sztrájkja. — (Saját tudósítónktól.) A posta- és távírótisztek és a tanárok fizetésrendezése dolgában még a koalíciós kormány tett kötelező ígéretet. Énnek az ígéretnek rögtöni, minden más állami érdek háttérbe szorításával való beváltását követelik az uj kormánytól, amely nem kapható arra, hogy nagyhangú, a szándékaival és a viszonyokkal nem támogatható kijelentéseket tegyen. Ennek következtében előbb a tanárok, majd a postások sztrájkjáról beszéltek. Bebizonyosodott azonban, hogy anyagi helyzetük jogos javítása érdekében sem a tanárok, sem a postások nem fognak a fölösleges küzdelemnek ehez a nagyon is kétélű fegyveréhez folyamodni. Hogy erre okuk sincs, bizonyltja Khum-Héderváry Károly miniszterelnöknek az a nyilatkozata, amelyet ma fővárosi munkatársunk előtt tett. A Délmagyar ország munkatársa a képviselőházban kereste föl a miniszterelnököt, aki részletes fölvilágosítást adott az állami tisztviselők fizetésrendezésének sokat vitatott dolgában. — Mikorra lehet az állami tisztviselők javadalmazását dűlőre juttatni? — kérdezte a miniszterelnöktől munkatársunk. — A tanárok és a postások nyugtalansága teljesen indokolatlan — mondta a miniszterelnök. — Nyílt ajtót döngetnek ezek az emberek. Ha sikerül az 1910. évi állami költségvetést formaszerüen minél előbb letárgyaltatni, a jövő évi büdzsét még olyan időben terjesztem a Ház elé, hogy az decemberben letárgyalható legyen és így a postások és a tanárok még 1911 január elsején megkaphatják a fölemelt javadalmazást. Hogy a fizetéseket visszamenőleg 1910 január elsejéig rendezzük, azt helyesen senkisem kívánhatja, mert számolni kell a pénzügyi nehézségekkel. — Tehát nagyméltóságod szerint mi a fizetésrendezés végső terminusa? — Részünkről semmi akadálya sincs annak, hogy a büdzsét őszszel letárgyalja a Ház és igy 1911 január elsején az uj javadalmazás életbe lépjen. A kormány és a többség méltányolja a postások és a tanárok jogos kívánságát, ép azért mélyen sajnálná, ha az ellenzéki pártok magatartása miatt az ügy ujabb halasztást szenvedne. Ünnepelt miniszteri tisztviselő. — Kálmán államtitkár beszéde. — (Saját tudósítónktól.) Gyönyörű ünneplés keretében adta át ma délelőtt Kálmán Gusztáv kereskedelemügyi államtitkár Altenbach Ignácnak, a kereskedelemügyi minisztérium segédhivatali igazgatójának a király kitüntetését, a koronás arany érdemkeresztet. Az ünnepen a kitüntetést átadó államtitkáron kívül ott volt Lers Vilmos miniszteri tanácsos, Holtán Sándor miniszteri tanácsossal az ólén a minisztérium elnöki osztályának fogalmazó-tisztikara, Somlyó Ferenc királyi tanácsos, főigazgató vezetésével a minisztérium segédhivatalának tisztviselői. A kitüntetést Kálmán Gusztáv államtitkár ezekkel a szavakkal adta át az ünnepeltnek: — Igen szép és fölemelő összejövetel ez, amely ma bennünket ebben a teremben összegyűjtött, mert őfelsége kegye egyik tisztviselőtársunknak, az önök keljeléből való s az önök sorai közé tartozó férfiúnak megünneplésére hozott bennünket össze, olyan kitüntetés átadása végett, aminő rendesen csak kivételes embereknek jut osztályrészül. A mi kedves barátunk — itt áll önök előtt — ernyedetlen munkájával, szorgalmával, a kötelességen messze tulmenö buzgóságával kiérdemelte azt, hogy miniszterének kegye a király őfelségének kitüntetésre ajánlotta őt (Lelkes éljenzés) s őfelsége ez érdemeket elismerve, őt kitüntetésre érdemesnek találta s ez elismerés külső jeléül a koronás aranv érdemkereszttel tüntette ki. (Hosszas éljenzés.) Ez a férfiú, aki a maga munkakörében, bárhol volt, mert hiszen a múltban a közigazgatásnál szolgált, csaknem tizennégy esztendőt töltött el, azóta pedig tizenegy esztendeje, öszszesen tehát csaknem huszonöt esztendeje van közszolgálatban, mindenütt kivált a buzgóságával, ernyedetlen szorgalmával s ón büszke vagyok arra, hogy nekem jutott az a szerencse, hogy a kitüntetést én adhatom át. (Éljenzés.) Meg vagyok győződve, hogy abból a fényből, amely az ünnepeltre árad, részt kérnek önök is, mert hisz a korpuszhoz tartozó tisztviselő dicsősége arra a tisztikarra is fényt vet, amelynek kebeléből a kitüntetett kinőtt. Vegyünk tőle példát, tanuljunk az ő példáján szorgalmat, becsületességet, önfeláldozó munkát, hogy majdan valamennyiünket érhessen ilyen kitüntetés, mert hisz az ilyen elismerése az igaz érdemnek a legtöbb, amit ember elérhet. Azt kivánom kedves barátomnak, hogy amint eddig jó erőben, egészségben ellátta teendőit, még számos éven át elláthassa ügykörét, élvezze kitüntetése fényét s kiváló buzgóságának alkalma legyen uj elismerést és kitüntetést szerezni. S most engedjék meg, hogy fönntartsam magamnak azt a szerencsét, hogy őfelsége kitüntetését kebelére tűzhessem. Az államtitkár erre a koronás arany érdemkeresztet az egybegyűltek lelkes éljenzése közt az ünnepelt mellére tűzte s azután igy folytatta : — Midőn többi rendjele mellé méltán sorakozik ez az uj, ne tekintse ezt munkássága befejezésének, hanem viselje büszkeséggel, azzal az önérzetes, férfias tudattal, hogy rászolgált a kitüntetésre. Az Isten sokáig éltesse ! Az államtitkár szavait az egybegyűltek lelkes éljenzéssel fogadták s a kitüntetett Altenbach Ignác meghatott szavakkal mondott köszönetet, hálásan emlékezvén meg a királyról, aki őt kegyeiben részesítette, Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszterről, aki őt kitüntetésre ajánlotta ; hálásan mondott azután köszönetet Kálmán Gusztáv államtitkárnak a kitüntetés személyes átadásáért, Hollán Sándor miniszteri tanácsosnak mindig tanúsított jóindulatáért és Somlyó Ferenc királyi tanácsos, főigazgatónak, aki a lelkiismeretességben, munkában, buzgóságban példaképe volt. Élete célja lesz, mondotta, hogy a kitüntetést még megszolgálja s a lelkiismeretes munkával, példás buzgalommal mindig előljárjon. A kitüntetett ezután külön is megköszönte Kálmán államtitkárnak, Lers és Hollán minísztei'i tanácsosoknak, Somlyó Ferenc királyi tanácsosnak s az elnöki osztály és a segédhivatal tagjainak az ünnepen való megjelenésüket. Wellmann terve. — Léghajón newyorkból Londonba. — (Saját tudósítónktól.) Ismeretes Wellmannnak az a lehetetlen terve, hogy léghajón kísérelte meg az északi sark elérését. Nemrég ugyanez a Wellmann ujabb szenzációval lepte meg a világot. Őszre az Amerika nevű ballonnal Nemyorkból Londonba akar szállani. Wellmann és társai maguk sem bíznak valami nagyon a terv kivitelének a lehetőségében. Ugyanis számításba kell venni azt, hogy itt több heti útról van szó, amikor is szinte lehetetlenségszámba megy, hogy egykét zivatar ne legyen, ami egyszerre — a „Zeppelin" repüléseit tekintetbe véve — megakasztaná az utat. De ezenkívül az egymást követő meleg napok és harmatos éjszakák nagy gázveszteséget vonnak maguk után és ez szintén óriási akadályt képez. Ha mindezen akadályoktól eltekintünk, akkor még hátramarad egy, amely föltétlenül fönnáll : a szél. Már az, hogy ezt legyőzhesse, óriási föladat volna. Egyébként ugyanezt az utat a mult évben Gans-Fabríce is meg akarta tenni, de az egész csak terv maradt. Wellmann szándékáról a következő ujabb távirati jelentések adnak számot: Berlin, julius 12. Londonból jelentik, hogy az esti lapok azt a feltűnést keltő hírt közlik, hogy Wellmann őszszel az „Amerika" nevű léghajón Newyorkból Londonba száll. Azok a kísérletei, mikor a Spitzbergákról az északi sarokra akart szállani, ismeretesek. Ezen terve ép olyan lehetetlennek tűnik fel, mintáz előbbiés maga a Daily Telegraph Js hozzáfűzi, hogy a terv alighanem mindig csak terv marad. Ezzel a repülésével a léghajó praktikus használhatóságát akarja bebizonyítani Wellmann. Az egész útról drótnélküli táviró segélyével jelentéseket adna londoni és newyorki lapoknak. Az „Amerika" erre az alkalomra, egészen ujjá lett alakítva. A hossza 258 láb, Sz átmérője 59 láb, az űrtartalma 345,000 köbméter és a hordereje 12 mázsa. Ez lehetségessé teszi hogy a hat tagból álló legénységen és a legfon. tosabb eszközökön kivül még 10,000 font fütö. anyagot vigyen magával a motorok számára A legnagyobb nehézségeket az atmoszféra ós az esetleges viharok képezik. Az ilyfajta viharok ellen Wellmann egy újfajta szerkezettel akar védekezni, amely Baniman Melvin találmánya. Azért választotta az őszi időt, mert akkor a szelek gyorsasága nagyban megegyezik a London és Newyork között közlekedő hajók gyorsaságával és igy egy esetleges szerencsétlenség esetén hamaros segítségre számithat. A Daily Telegraph megjegyzi, hogy Wellmann és Baniman minden kölcsönösebb jutalom mellőzésével kívánják megtenni ezt az utat. A sikkasztó ügyvéd. — Kiderülnek a visszaélések, — (Saját tudósítónktól.) Ma délelőtt a budapesti főkapitányságról átkísérték az ügyészségre Világossy József dr-t, a tegnap letartóztatott sikkasztó ügyvédet. Közben, egyik napról a másikra, rohamosan derülnek ki a visszaélései és vége-hossza nincs az ellene érkező panaszoknak. Rendszerint kis polgári ekszisztenciákat tett tönkre Világossy. A legnagyobb csalással párosult sikkasztása a bűnös ügyvédnek egy ötvenezer koronás ügy. Schlanger Jakabné született Beck Paula budapesti háztulajdonos ötvenezer koronás kölcsönéért árvereztetett el egy házat s a pénzt teljes összegében magának megtartotta. Ennek az adósnak kamatait már a második esedékességnél nem tudta fizetni a káptalan javára s igy derült ki, hogy a tőkét már régen be is hajtotta. Elsikkasztotta ezenkívül a káptalannak Vörösmarty-utca 57. és Francia-ut 42számú háza házbéreit, összesen 18,000 korcna értékben. Ezekből a főtételekből áll a 136,000 korona. Mindezt a pénzt — és más visszaéléseit — vállalkozásai emésztették fel. Ő tönkretette a kisembereket, őt pedig a szövetkezetek és a zugbankok, amelyekkel szövetkezett. Kétségtelen azonban, hogy nagylábon való élése is hozzájárult romlásához s 1909 november utolsó napján, mikor az ügyészi megbízást megvonták tőle, felesége, Hudomell Ilona is elhagyta és beadta ellene a válókeresetet. Budapestről jelentik: Ma délben megjelent a rendőrségen Vezér Lajos, a lipótvárosi plébánia segédlelkésze és bejelentette, hogy Világossy gondnoka volt a Bazilikának is. A lipótvárosi plébániának nyolcvanezer koronát érő értékpapírjait ő kezelte s most ennek is nyoma veszett. A rendőrség ebben az ügyben is megindította a vizsgálatot. Aradról táviratozzák: Világossy József ügyvéd néhány év előtt nagy panamát követett el Aradmegyében. Megtudta, hogy az aradmegye1 Kerülős határában Ipsilanti herceg el akarja adni 4000 holdas birtokát, mert pénzre volt szüksége. A budapesti telepitésí és hitelbank révén sikerült igen olcsón megvásárolnia a birtokot, azután nagy összegekkel megterhelte, végül előkelő összeköttetéseinek segítségével parcellázta és négyszáz magyar családnak eladta. A jámbor emberek nem is sejtették, hogy a föld, amelyet magukhoz váltottak, túlontúl be van táblázva adósságokért, készpénzzel fizettek és mikor észbe kaptak, már késő volt. A telepitésí és hitelbank végrehajtást, aztán árverést foganatosított, a négyszáz magyar család földönfutó lett. A kárvallottak feljelentést akartak tenni, de hogy, hogynem, a feljelentés elmaradt ós ila" gossy ép bőrrel menekült. A földmivelési miniszter is beleavatkozott a birtokpanamába, A