Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-12 / 43. szám

4 DÉLMAGYARORSZAQ 1910 július 12 Mexikó. — fl százéves függetlenség megünneplése. — Irta Bánó Jenő, a mexikói egyesült államok főkonzula. Ez év szeptember tizenötödikén lesz száz esztendeje annak, hogy a nagynevű Miguel Hidalgó y Costillapap Dolores, Guanaiauto államhoz tartozó községben, győztes seregének élén kikiáltotta Mexikó függetlenségét. A köztársaság, melynek elnökévé csak e napokban választották meg újonnan Díaz Porfirio tábornokot, a jubileumi évet szeptember havában fényes ünnepségekkel fogja megülni, amelyekre az összes kulturnemzetek mérvadó körei kaptak már meghívókat. A világ csaknem minden országának kormánya szívesen fogadta a nagyratörő fiatal köztársaság meghívását és sietett is — az ünnepségekre való megjelenésre — hivatalos képviselőit delegáltatni. Magyarországot és Ausztriát Hadik Miksa gróf teljhatalmú követ fogja képviselni, akit jól ismernek Mexikóban s az egész köztársaságban általános szimpátiának és nagyrabecsülésnek örvend. Az ünnepségek alkalmából Párisból rendkiviili kedvező föltételek mellett csoportos kirándulások lesznek, egy külön e célt szolgáló bizottság vezetése alatt, amely gondoskodni íog a kirándulásokban résztvevő idegenek kényelméről és elsőrangú ellátásáról. Kétséget nem szenved, hogy az összes kulturnemzetek polgárai nagyszámban fogják ez alkalommal fölkeresni a köztársaság területét, hogy egyrészt annak remek természeti szépségeiben gyönyörködhessenek, másrészt pedig kedvező üzleti összeköttetések után is nézzenek, mert a fényes ünnepélyek befejeztével arra is marad idő s bőven kinálkozik majd alkalom. Kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági, financiális, sőt a tudomány érdekeinek szempontiából is — kétségtelenül nagy haszonnal járna Magyarországra nézve, ha a többi európai nemzetek példáját követve, minél több polgárával venne részt a mexikói köztársaság száz évos jubileumának nagyszerű megünneplésén ; amikor lesz alkalom betekintést nyerni az ország viszonyaiba s meggyőződni arról, hogy van tér bőven, amelyen eredménydusan működni lehet s mindennemű uj összeköttetés csakis az ország javára és fejlődésére szolgálhat. Szükségtelen, hogy ez alkalommal bővebben foglalkozzam Mexikó viszonyainak leírásával, hiszen könyveimből, cikkeimből és számtalan felolvasásaimból volt módja a magyar művelt közönség egy részének arról magának némi fogalmat szerezhetni; én ez alkalommal csak arra óhajtom felhívni az ország nagyrabecsült polgárainak — különösen pedig üzletembereinek — figyelmét, hogy Mexikónak, ezen istentől megáldott szép földrésznek meglátogatásához a jelenleginél talán soha sem fog kedvezőbb alkalom kínálkozni, amikor abban az egész müveit világ színe-java találkát ad egymásnak s maga a köztársaság kormánya is közreműködik, hogy az országot meglátogató idegenek jól érezzék magukat s hü képet nyerjenek annak minden intézményéről, amelyek nagyon is figyelemreméltóak. A krétai helyzet. Kanea, julius 11. A krétai nemzetgyűlés a következő határozatot hozta: A kormány felliatalmaztatik arra, hogy valamelyik tagiának lemondása vagy halála esetén magát kiegészítse, a kormány tagjainak a számát az ellenzék beleegyezésével háromról hatra emelje, a védőhatalmak legutolsó jegyzékében kifejezett aggodalmakra válaszolja azt, hogy az ország a hatalmak kívánságait teljesíteni fogja ég vegyen fel másfél millió drachmáig terjedő kölcsönt, közmunkáknak a teljesitésére. A pisai torony. jRóma, julius 11. Pisából jelentik, hogy az ottani székesegyház az utóbbi időben feltűnően az egyik oldalra hajolt. Bizottságot küldtek ki, hogy a sülyedés okát megvizsgálja ós megtegye a szükséges intézkedéseket. Koleya Oroszországban. Pétervár, julius 11. Szombaton itt hat ujabb koleraesetet állapítottak meg. Az ország különböző részeiből a járvány veszedelmes terjedését jelentik. Dugonics szülőházában. (Saját tudósítónktól.) A Dugonics-és Osztrovszky-utca sarkán nagy téglalap-alaku telek van, amelynek a Dugonics-utcai részén áll a tizennyolcadik század egyik leglelkesebb magyarjának, Dugonics Andrásnak a szülőháza. Az Osztrovszky-utcáról alacsony, rozoga fakerítésbe ékelt ajtón jutni a házba, amelynek a másik utcára néző sarkán bolt van. Ha ennek a boltajtónak és a vegyeskereskedés egyéb, a falra függesztett járulékainak a helyén a ház más két ablakához hasonló ablak lonne, olyannak látszanék ez a ház, amelyből kiköltözött minden élet és amelyet késő vénségében hoztak át ide régmúlt időkből, hogy elmúlása előtt rezignáltán, elmerengve nézze a huszadik s?ázad lüktető életének diadalmas és romboló hódítását. Mert bizony halál, kérlelhetetlen és bizonyos halál vár erre a rozoga, öreg és sárgás házra* amely késő vénségéig a tizennyolcadik század irodalmi és nemzeti küzdelemből elősugárzó dicsőséget testesített . meg. Az öszszel, talán november elején hozzáfognak a ház lebontásához, hogy helyén, és a mellette lévő Járossyféle ház telkén építsék föl az uj polgári leányiskolát. Körülbelül még három hónapig áll tehát az az épület, amelyből a Boszorkány-szigetre való megégetésre vitték az utolsó „boszorkányt", Dugonics András édesanyját, Nóvák Margitot és amelyben született, élt és meghalt Dugonics András, az irodalmi újjáéledés fáradhatatlan munkásságu bajnoka. A Dugonics-ház. Nyilcissy Gusztáv, a szegedi büntető törvényszék irattárának hivatalnokáé a Dugonics-ház és igy 5 ennek a történelmi nevezetességű háznak utolsó tulajdonosa. Ugy látszik, hogy Nyilassy ur teljesen tisztában van mindannak a nagy jelentőségével, ami bárminő vonatkozásba hozható a háznak körülbelül két évszázaddal ezelőtt élt nagyemlékű lakójával. Amikor jövetelem célját előadtam neki, kellő előzékenységgel fogad, bevezet polgári egyszerűséggel és csinnal berendezett lakásába és nagy ambícióval szolgál mindazokkal a fölvilágositásokkal, amelyekre szükségem van abból a célból, hogy a Dugonics-háznak közvetlenül a lebontás előtt való állapotát megrajzolhassam. Nyilassy előadása szerint a ház tizennyolchusz év óta az övé, amikor Kertész Sándor pékmestertől vette meg. A háznak mai eléggé nagy telke ezelőtt két külön házhelyül szolgált. A nagy író idejében a háznak csak a Dugonics* utcára néző része állt. Később építettek hozzá az udvarban egy kis épületet. Majd Nyilassy épített az Osztrovszky-utcán egy félemeletes házat. Ez a két épületrész tehát ujabb, Dugonics András nagy emlékével semmiféle összefüggésben sincs. Amikor az Osztrovszky-ütcán a legújabb építkezés történt, nem volt se kövezve, se csatornázva ez az utca. Nyilassy csináltatott hát harmincméteres csatornát. Ennek ásása közben találtak utoljára tárgyakat, amelyeknek Dugonics működése, vagy az akkori idők mozgalmas nemzeti élete, ad történelmi nevezetességet. Találtak egy ágyúgolyót, egy régi, kezcletlegcspecsétnyo mól, mely állítólag Pallos bíróé volt (pallos-bárd, amelylyel kivégeztek), aki Dugonics András édesanyját, a szerencsétlen végű utolsó „boszorkányt" kivégezte. Ugy az ágyúgolyó, mint a pecsétnyomó Jeney György táblai tanácsjegyző birtokában van. Találtak azonkívül kis pergamenlapokból álló füzetet, amelybe tühegygyel szurkálta tulajdonosa, minden valószínűség szerint Thmnt'.lcs András, a betűket. A kis füzettel egy kó'mivesgyerék futott meg és igy az eseti értékes emléktől megfosztotta a Dugonics éle" tének minden kis részlete után érdeklődő utó kort. Ut a föld alatt. Nem tudjuk határozottan, hogy mennyi tör ténelmi pozitivitása van annak, amit itt el mondunk. Mégis elmondjuk, mert a végeim^., előtt álló Dugonics-házra vonatkozik, mert ér dekes, akár a néphit teremtette, akár törté neti igazsága van. Nagyon öreg, a régi magyar patriárkális időket élő emberek mesélték va lamikor azoknak, akiknek ma már görnyedezik a háta a mindeneket megviselő idő terhe alatt A Dugonics-ház történetének ez az érdekes epizódja itt következik: Amikor csatornázták a Dugonics-utcát, eo-y kis alagutra bukkantak, amelyről ugy látszott hogv a Dugonics-házból a Szent György-is^g. Iához vezet. A kitűnően megépített földalatti útnak csak azt a részét bontották be, amelyre a csatornalefektetés miatt szükség volt és igy a novemberi uj építkezéseknél erre az állítólagos alagutra rá fognak bukkanni. Az alagút megépítése nemzedékről nemzedékre szállt, indokolás szerint a török hódoltsággal kapcsolatos. Dugonics András házában lakott ugyanis ál1 fcólag a török hadjárat alkalmával a török pap, mig a házzal szemközt levő telken, a mai Szent György-iskola helyén lett volna a török templom, a mecset. A török papnak a reggeli ima előtt nem volt szabad világosságra mennie és igy állítólag azért épitődött a pap lakásától a templomig ez a földalatti ut, hogy azon keresztül járjon a pap reggelenkint lakásából a mecsetbe. A ház 1703-ban már a Dugonics-családé volt, amely teljesen kihalt, amióta kézről-kézre adódott. El van bizony nagyon hanyagolva, aminek oka Nyilassy Gusztáv előadása szerint az, hogy a Dugonics-utca régóta emlegetett kinyitása a ház egy részének levágását tette volna szükségessé. Ezen a cimen két-három évvel ezelőtt föl is ajánlott Szeged város tanácsa Nyilassy Gusztávnak 10,688 koronát. A terv kivitele azonban megakadt, mig most ugy döntött a vár ros, hogy a sárgás, öreg és kisértékü, de nagyemlékű ház helyén építteti föl az uj polgári leányiskolát. A mostani lakó. A ház udvarán ma tisztes polgári, majdnem falusi csönd terpeszkedik el. Az Osztrovszkyutcai rézbarnás fakerítése és kezdetlegesen összetákolt íasszinje füves udvart zár el, ahol a házigazda nagyobb leánykájával kisebb gyerekek szórakoznak. Fejük fölött vezet a lépcső Nyilassyék lakásába, amelynek már a bejárójánál kellemes menedéket nyújt a nap sugarai elől a gondosan ápolt és jól kifejlett futószőlö. Az udvaron játszadozó leánykánál kezdem az érdeklődést, aki azonban nagyon ís házias és nyárias toalettje miatt nagy zavarba jön és csak kis ingecskéjét igazgatja, amely azonban sehogy sem akar egy pillanat alatt blúzzá nőni. A kisleány csak pirulva ós nehezen tudja értésemre adni, hogy a házigazda-papája hol lakik. Sietek hozzá, ő egyéb fölvilágositásai után az utcára vezet, innen kezdjük meg sétánkat a tulajdonképeni, régi Dugonics-házban. A kapu az Osztrovszky-utcáról nyilik. Amint bemegyünk rajta, alig egy lépésnyire szembea és jobbra ajtó van. A szemben levő ajtón a mostani lakás konyhájába jutunk, amely azonban Dugonics idejében szoba volt. Ez most egészen el van zárva a lakás többi részétől, amennyiben egyetlen ajtója a lakásnak abba a helyiségébe vezet, amelyben most a bolt van. A7. elzárt ajtó küszöbén egyetlen márványlépcső látható, amely Dugonics idejéből valo. Ahol most a vegyeskereskedés van, ott volt Dugonics dolgozószobája. Persze, az »itü" nyílást később vágták, a helyén ablak volt. Ahol az „Etelka", az első magyar szótár és az irodalmi újjászületés más nagy aktája készült,