Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-08 / 40. szám

1910 julius 9 DÉLMAGYARORSZAG 5 jóltevó'jét, a mostani földmivelésügyi minisztert. Különben ugy Szeged városa, mint a Szegedi Gazdasági Egyesület legközelebb foglalkozik a miniszter leiratával. — Levél egy anarchistához. — (Saját tudósítónktól.) A mai nap tanúkihallgatásokkal telt el. Azonkiviil fölolvasta az elnök Colpi leveleit, amelyeket Scottonihoz irt. Ezek a levelek szintén a vádlott bűnössége mellett bizonyítanak. Az első tanú, akit kihallgattak, Sabini Fülöp szállító volt. ő Colpival találkozott, amikor az kerékpáron a bankba igyekezett. Ezzel szemben Colpi azt állítja, hogy ezidő tájt ő máshova ment. Közben a tanú eImondja> hogy Colpi holdkóros volt. Ezt Colpi nem ismeri el. A tárgyalást közben fölfüggesztették és délután folytatták. A délutáni tárgyalás Burtscher Artúr könyvelő tanukénti kihallgatásával kezdődik. Burtscher elmondja, hogy ő látta Colpit, amikor egy ¡szákban valami nehéz dolgot hozott ki a bankból. Mikor őt meglátta, kerékpárra ült és gyorsan eltűnt. Colpi azt mondja, hogy egy fotográf-apparátust ós egy nadrágot vitt az iszákban. Az elnök: Igaz ez, Colpi? A vádlott: Nem. A pénzt egy- közönséges vászonzsákban vitték el a bankból, Az elnök: Ah! Ez nagyon érdekes ! De honban tudja ezt ön ? A vádlott: Frecco egy cédulát dobott a cellámba, abból tudtam meg, hogy a pénz az én házamban van és azt, hogy vászonzsákban hozták el a bankból. Az elnök: Kicsoda tulajdonképen az a Frecco ? A vádlott : Altiszt volt a hadseregben. Azután Tomaselli Teréz 60 éves szolgálót hallgatják ki, aki azonban semmi érdekeset nem tud. Majd Scolik és Chischer udvari fényképészeket egy éremre vonatkozólag hallgatják ki. Utánuk Calderari Giovanni főkönyvelő kerül sorra. Ehrmann esküdt azt a kérdést teszi fel neki, hogy mekkora lehetett az a csomag, melyben az ellopott értékpapírokat és készpénzt elvitték és hogy Colpi képes volt-e azt magával hazavinni. A tanú: A zsák közepes magasságú és szélességű lehetett és Colpi könnyen hazavihette magával. Spitzkopf dr: Gyakran előfordult az, hogy a hivatalnokok ugy máról-hoinapra szabadságot kapjanak, mint például Colpi? A tanú: A rendes szabadságot az igazgatóság csak ugy adta ki, ha a tisztviselők már három hónappal előbb bejelentették. Colpinak akkor járt le a három hónapos jelentkezése. Spitzkopf dr: Milyen alapon kért Colpi akkor szabadságot? A tanú: Én azt hiszem, hogy egy hegyi kirándulást akart tenni. Bertolini dr: Hogy viselkedett Colpi a rablás után? A tanú: Nagyon nyugodt volt. Azt mondta nekem, hogy: „a lelkiismeretem tiszta". Bertolini dr: Emlékszik ön arra, hogy Colpi mutatta, hogy miként lehet a pénzszekrényt egy gyufaszál segítségével kinyitni? A tanú: Amikor a bankba érkeztem, Colpi épen a rendőrfogalmazónak magyarázta, hogy miként lehet a szekrényt egy gyufaszál és egy véső segítségével kinyitni. Az elnök :rS mit szólt ön ahoz? A tanú: Én nem hittem el. Az elnök most azzal a levéllel foglalkozik, amelyet a vádlott Berté anarchistának irt, aki most különben fogságban van. A levél a következőképen szól: „Kedves Cesare! Egyszer már irtam neked, de nem tudom, hogy megkaptad-e a levelemet. Ma csak a legszükségesebbeket irom, inert kevés az időm. Elolvastam a jegyzőkönyvet. Meg vagyok veled elégedve! De hogy hihetted azt, hogy én elárultalak? Én a te nevedet egyáltalán nem emiitettem, sőt még tiltakoztam is az ellen, hogy téged belekeverjenek a dologba, Most pedig a tisiíta igazságot akarom veled közölni . . ." Az elnök (közbeszól) : Tehát az igazságot fogja neki mondani. „. . . és azok, akik most a börtönben ülnek a rablás miatt, ki fognak akkor szabadulni. Micsoda bestia! Hogy gondolhatod, hogy én Vagyok a bűnös ? Ébben az ügyben ki fognak hallgatni és te csak az igazságot fogod mondani ; először, hogy az én első levelem nem volt elég világos, másodszor : hogy neked, erre jól vigyázz, hogy én neked semmit sem adtam.'' (Ez a harmincezer koronára vonatkozik.) Az elnök: Az esküdt urak emlékeznek arra, hogy már a vádiratban is előfordult az, hogy Colpi Bertének 30,000 koronát akart adni, ha magára vállalja ebben az ügyben a bűnösséget. Colpi igy ir tovább: „Mert nincs az a pénz, amivel meg lehetne fizetni ezt a tettedet ós biztositalak, hogy ha ezt megteszed nekem, hálám nem ismer majd határt. Fogadom, hogy ha ezt nekem megteszed, visszaállítom a becsületedet azzal, hogy egyik nővéremet adom hozzád feleségül. Természetesen ugy, ha te is kívánnád. Azonfölül pénzt is adok neked, ugy, hogy becsületesen megélhetsz belőle. A te Beppicl. U. i. : Érdekünkben mindent megteszek." Az elnök: Ezután jön a jel. R. T. A. F., tudniillik Re tiranni alla forca (Tirannok a bitófán). A levélnek egy utóiratában azt irja, hogyha majd egymást látjuk, szorítsd össze a balkezedet annak jeléül, hogy megkaptad ezt a levelemet. A levél egy dohánycsomagoló papirszeletkére volt irva, ami szokott., levélpapírja a cellák lakóinak. (A vádlotthoz) : Ön személyesen elismeri, hogy ezt a levelet irta? A vádlott: Igen. Az elnök: Azt akarja, hogy a többihez még hamis tanuzásra való rábírásért is felelősségre vonjuk? A vádlott: Én csak arra akartam birni, hogy az igazat vallja. Az elnök: Ön kétségbe vonja egy olyan tanúnak a vallomását, akit tulajdonképen még ki sem hallgattunk? A vádlott: Nem. Én Bertét szavahihető, becsületes embernek ismerem. Az ügyész: Fenntartom a hamis tanuzásra való rábírás vádját. A tárgyalást folytatják. BUDIPESTI MOZüÓRÉPEL Janek. A tatai istállók előtt ácsorgó, mezítlábas parasztgyerkőc addig nézte a lovakat, mig egyszer megszánták ós megengedték neki, hogy egyről letakarítsa a piszkot. Keze hozzáért a feketeszinü selymes szőrhöz és azóta összenőtt a parasztfiú keze a ló nyakával. Elválhatatlan barátok lettek. A parasztfiú pedig, aki ma már selyemingben üli meg a lovat, sok dicsőséget, még több pénzt szerzett. Nem elégedett meg azzal, hogy lovon jár, hanem megirigyelte a felsőbb tizezer, meg a Lipótváros speciális gőgjét és egy szép napon megállott egy automobil-garázs előtt, — fnínt régen a tatai istállók előtt — de már nem leselkedett be, nem kért engedelmet, hanem kirúgta az ajtót, megvette a legnagyobb autót és aztán nemcsak a lóversenytéri finischek izgatták, hanem az országúti hajrá-utazások is. Janek Géza, a csodáskezü champion-zsoké minderről álmodozhatik már a rendőrség kilences számú cellájában, a puha ágyban, vagy a kényelmes diványon, ami még itt is kijár az uri raboknak. Ideje van most elég. A nyughatatlanvérü zsokét bezárták egy kis szobába, ahol az erőslelkü ember megtört és sir, zokog. Olyan, mint egy hisztérikus asszony, akit a börtön vizenyős levegője levesz a lábáról, bűnbánó lesz, arca sápadttá válik, járása meginog és sir, sir, sir. A nagyúri életet a tatai mezítlábas fiu Angliában tanulta el, ahol Waugh idomárnál töltötte tanulóéveit. A budapesti versenypályákon tiz évvel ezelőtt tűnt föl, amikor a verhetetlen Tara.lt egymásután győzte le. A tizenkótéves gyerek annyi első dijat vitt el, hogy nemsokára a legfélelmesebb ellenfél lett és nemsokára a legnépszerűbb zsoké is. A közönség szerette, mert becsületes lovas és nem igen csalódott benne a játszó-publikum sem. Óriási jövedelme, ami tavaly négyszázezer koronára rúgott, teljesen fedezte nagyúri életmódját. Ugy élt, mint egy mágnás. Két lakást tart, mind a kettő előkelően van berendezve. A lapok gáláns kalandjaival és~ pénztszóró kedvteléseivel gyakran foglalkoztak. Két évvel ezelőtt a Pannónia-szálloda erkélyéről a járókelők közzé husz- ós ötvenkoronás papírpénzt dobált Fries zsokéval együtt. Janeket valószínűleg nagy kaució fejében, melyet barátai tesznek le érte, szabadon fogják engedni, pedig ha a bíróság szigorúan fogja kezelni a zsokét, három évi fogházat is kaphatÉs ha szabadon engedik Janeket, egészen biztos, hogy megszökik. Van ő olyan könynyelmü ember, hogy ott hagyja veszni a huszharmincezer koronát, amit pláne más tesz le érte. — Elhagyta a szanatóriumot. — (Saját tudó silónktól.) Zsélyi Aladár teljesen fölgyógyult és ma elhagyta a Grünwald-szanatóriumot, ahol — junius elsején este tiz órakor szállították oda — harminchat napot töltött. Már a műit héten megengedte neki Herczel tanár és Grosch doktor kezelőorvosa, hogy betegágyát elhagyhassa. Zsélyi élt is az engedelemmel. Felöltözködött, kiment a szanatórium kertjébe és az egész napot, ha szép volt az idő, ott töltötte. Sétált, olvasott, anyja látogatását fogadta ós eltársalgott a szanatórium többi betegével. A szabadlevegőn való tartózkodás rohamosan siettette gyógyulását. Annyira, hogy hat nap alatt hízásnak indult és arcán a sápadt szint egészséges pir váltotta föl. Egész betegsége alatt nagyon türelmesen viselkedett, ami gyógyulását szintén elősegítette. Csak az utolsó két hét alatt, amikor agya teljesen föltisztult, vett erőt rajta a türelmetlenség. Állandóan kikívánkozott a szabad levegőre, emberek közé és az orvosokat ostromolta, hogyha már az ágyban kell maradnia, legalább néhány jóbarátját bocsássák hozzá. Vasárnap délben Herczel tanár alaposan megvizsgálta és miután konstatálta, hogy visszaeséstől tartani nem kell, tudomására ad,ta, hogy a hót közepén, szerdán vagy csütörtökön, elhagyhatja a szanatóriumot azzal a föltétellel, hogy valahová falura vagy fürdőhelyre üdülni megy. Az este az orvostanár Zsélyi nagy örömére kijelentette, hogy egészsége annyira helyreállott, hogy további szanatóriumbeli kezelése feleslegessé vált, minek következtében akár már hoinap elmehet. Zsélyi az örömliirt azonnal megtelegrafálta anyjának, aki a főváros közelében, Dunabogdányban lakik nagyobbik fiánál. Ma délután egy órakor megjelent a szanatóriumban Zsélyi anyja, aki útra készen találta fölgyógyult fiát. Sötétszürke ruha, világosbarna porköpeny ós sötétszürke posztósapka volt Zsélyin, akinek arcáról boldogság tükröződött vissza. — Hálás köszönetet mondtam — szólt tudósítónknak, ki az elutazás percében érkezett oda — mindenkinek, aki életem megmentésénél közreműködött. Elsősorban Herczel tanárnak, aztán Grosch Károly dr-nak, valamint ápolónőimnek, Nyulasy Gyulánénak, Zámbo Júliának és Vida Máriának, akik szeretettel és nagy béketűréssel gondoztak akkor, amikor életem csak egy hajszálon függött. Megköszöntem a jóindulatot Grünwaldéknak is, akik minden kívánságomat teljesítették, ha az nem volt ellentétben fölgyógyulásommal. Nem szabad megfeledkeznem a szanatórium portásáról, Jäger Gyuláról sem. Ez a derék ember betegségem alatt néhány ezer embernek adott fölvilágosítást állapotomról, ő közvetítette, mikor állapotom jóra fordult, köztem ós a külvilág között az engem érdeklő híreket, ő volt az, aki napokkal ezelőtt behozta a szobámba gépem eltörött csavarszárnyát azokkal a kedves aláírásokkal. — Csak a szemem fáj, de azt hiszem, hogy ez csak múló baj. Nyilván attól van, hogy sokáig félhomályban feküdtem és elgyengült szemem még nem szokta meg egészen a ragyogó napsugarat. Az orvosok azzal biztatnak, hogy néhány hét alatt ez a kis bajom is szerencsésen elmúlik. — Megyek most anyámmal Dunabogdányba. Falun töltöm a nyarat. Azt mondják az orvosok, hogy a jó friss falusi levegő használni fog. Egyelőre dolgozni nem fogok, mert az orvosok tiltják. Még tartózkodnom kell a munkával járó legkisebb izgalomtól is. Majd talán őszszel, ha isten megsegít, megint hozzáfogok, bár anyám nem szívesen veszi, egy repülőgép fölállításához. Nagy reménynyel nézek a jövő elé. Azt hiszem, tervem sikerül és miut mái' egy-