Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-08 / 40. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG 1910 julius 8 szer mondottam, sokkal óvatosabb leszek. Isten önnel: A viszontlátásra ! Zsélyi anyja társaságában kétfogatú bérko­csiba ült és a dunaparti hajóállomásra hajta­tott. Délután két óra tizenöt perckor a viseg­rádi hajóval Dunabogdányba utazott. Janek a fogházban. •— Kártérítési pör a zsoké ellen. — (Saját tudósítónktól.) Ma délután négy órakor temették el óriási részvét mellett Hirseh Adolfot, az automobilkatasztrófa áldozatát. Janeket,' akit az egynapos fog­ház is már alaposan megviselt, átkísérték ma az ügyészség fogházába. A zsoké húsz­ezer korona kauciót ajánlott föl, ha szaba­don engedik. A vádtanács a napokban fog dönteni sorsa fölött. Fog-e még lovagolni Janek? Ez a kérdés izgatja most a sportvilágot. Persze eltérők a vélemények. Sokan azt vélik, hogy nem fog többé nyeregbe ülni, mert a Lo­varegylet nem ad annak engedélyt, akit bűn­vádi eljárás miatt letartóztattak vagy fogságra Ítéltek. És hivatkoznak Reynolds tréner esetére, akit rágalmazás miatt öt napra ítéltek el Ausztriában s bár királyi kegyelemmel nem ülte le büntetését, a bécsi Jockey-Club és a Magyar Lovaregylet közös határozattal megfosztotta idomári engedélyétől. Másként áll azonban a Janek ügye. Kérdést intéztünk eziránt a Ma­gyar Lovaregylethez, ahol Szakács vezértitkár­helyettestől a következő fölvilágosítást kaptuk : — A Lovaregyesületnek erre vonatkozólag nincsenek statutumai. Az a kérdés, hogy diffa­málő dolog-e az, amiért a hatóság most felelős­ségre vonja? Szerintem nem. És azt hiszem, hogy Janek ismét meg fogja kapni a lovagidéi engedélyt. Janek Gézát ma délelőtt tizenkét órakor szál­lították át a rendőrségről a pestvidéki ügyész, ség fogházába. Az átszállítás „uri módon" tör­tént. Két detektív kisérte be a főkapitányság Béla-utcai kapujához. A zugó éljenzésekhez szokott, ünnepelt zsoké olyan megtört volt, hogy alig lehetett ráismerni. Fiakkeren vitték át a pestvidékihez. Itt fölvezették Aczél vizs­gálóbíró második emeleti szobájába, ahol kihir­dették előtte az előzetes letartóztatásról szóló végzést. Azután lekísérték a cellájába. Érdekes a katasztrófának Hirseh biztosítá­sára vonatkozó része: A Janek automobilján szerencsétlenül elpusztult Hirseh Adolf két bizto­sító-társaságnál összesen százezer koronára volt biztosítva, A kötvénynek azonban van egy szi­gorú feltétele és pedig az, hogy a társaság a biztosított összeget csak akkor fizeti ki, ha a szerencsétlenséget okozó automobilt vizsgázott soffőr vezeti. Ez esetben tehát Hirseh családja elesik a biztosított összegtől és minden anyagi kártérítés Janeket fogja terhelni. Volt egy másik biztosítása Hirschnek és a családja ezt se kaphatja meg. A balesetbiztosítási kötvény­ből Hirseh Adolf kihúzta azt a pontot, amely a halálos katasztrófákra vonatkozott és csak azt hagyta benne, amelyik a sebesülésekre, nem halállal végződő katasztrófák ellen való biztosításról szól. így Hirseh Adolf családja ezen a ponton is elesik a biztosítási összegtől. TÁVIRATOK Az osztrák kormányválság. Bécs, julius 7. Az osztrák Reichsrath munkaképességét lehe­tetlenné tette a nemzetiségek obstrukciója. A szlovének indították meg a harcot a Bienerth­kormány ellen a költségvetési bizottságban, inajd a lengyelek léptek harcvonalba, olyan erővel, hogy a parlamenti munka lehetetlenné lett. Bienerth szlávellenes politikája ezzel nyil­vánvaló vereséget szenvedett, úgyannyira, hogy a nemzetiségek természetesnek tartanák, ha a Bienerth-kabinet a delegációk összeülése előtt más kormánynak engedné át a helyét. Az ola­szok természetesen a délszlávok ellen fordul­tak, akik tudvalevőleg az olasz fakultás fölál­litásának terve miatt kezdték meg az obstruá­lást. Az olaszoknak most az a kívánságuk, hogy az olasz fakultás ügyében létrejött kom­promisszum a parlament nélkül való időszak­ban érvényre jusson. Ilyen körülmények között a kormány helyzete csakugyan komoly nehéz­ség előtt áll és szinte bizonyosra vehető, hogy Bienerth még a delegációk összeülése előtt távozik. Az angol trónváltozás. London, julius 7. Julius közepén négy magasrangu arisz­tokratából, a hadsereg és a flotta kép­viselőiből álló külön küldöttség fog útnak indulni, hogy György király trónraléptét a különböző európai udvaroknál notifikálja. Annak a küldöttségnek élén, mely Bécsbe megy, Roseberry lord áll. Ellopott törvényjavaslatok. Berlin, julius 7. Német politikai és kereskedelmi körökben nagy érdeklődéssel várták a birodalmi kor­mánynak uj hajózási törvényjavaslatát. A kor­mány titokban tartotta a javaslat részleteit és nagy volt a meglepetés, mikor nemrég a Köl­nische Zeitung közölte a javaslat egész szöve­gét, A belügyminisztériumban szigorú vizsgálat indult meg annak kiderítésére, hogy miként jutott az emiitett lap idöelött a törvényjavas­lathoz. A vizsgálat a minap érdekes eredményre vezetett. Kiderült, hogy egy nappal azelőtt, mikor a törvényjavaslat a „Kölnische Zeitung"­ban megjelent, annak főszerkesztője látogatást tett a belügyi hivatalban és egyik magasabb tisztviselő asztaláról annak szemeláttára el­vitte a javaslatot. A hivatalnok nem mert szólni a szerkesztőnek, mert tudta, hogy igen jóbarátságban van Bethmann-Holhveg birodalmi kancellárral. Mikor a vizsgálat ezt kiderítette, egyszeriben meg is szűnt, mert a német lap különben sem ártott senkinek a javaslat idő­előtti közlésével. Öngyilkosság egy kávéházban. — A szerelmes kereskedősegéd. ­(Saját tudósítónktól.) Ma hajnalban Budapes­ten az Andrássy-uti Fraucais-'ká.véházban ön. gyilkosság történt. Egy magával meghasonlott fiatalember, aki egy perditába volt szerelmes, emiatt a bün lejtőjére jutott, állását elvesztette, agyonlőtte magát azért, mert a leány a pénz­telen udvarlónak kiadta az útját. A Francais-kávéházban jól ismert alak volt Darvcisy Sándor kereskedősegéd, akit „gyógy­szerész ur"-nak neveztek, mert a Török-féle gyógyszertár raktárában volt alkalmazásban. A rendőrileg nyilvántartott kisasszonyok az éjjeli mulatóhelyeken és a Francais-kávéházban nagyon jól ismerték és szerették is, mert na­gyon kedves fiu volt. A legfinomabb illatszere­ket, a legillatosabb szappanokat, a legdrágább szépítőszereket hozta a leányoknak. Állandóan azonban csak Farkas Angellával mulattatott, kimondottan a kedvese volt, de mert nem tudott neki elég pénzt adni, a leány megmaradt a pályán. Ékkor, néhány héttel ezelőtt, bekövetkezett a katasztrófa. Török Sándor gyógyszerész föl­jelentette Darvasy Sándort lopásért, a fiatal­embert be is hozták a rendőrségre, de azután a gyógyszerész visszavonta a panaszt. Állá­sába Darvasy nem került vissza és nem is tu­dott állásba jutni. A pénze elfogyott és An­gella nem akart róla tudni. Ezért öngyilkos­ságot kísérelt meg, fölakasztotta magát, de idején észrevették és levágták. Farkas Angella megsajnálta és ismét szerette, de az ingyen szerelem nem volt a leány kedvére, ujra ki­adta az útját Darvasynak. Ez ujra halálra szánta magát és ma hajnal­ban, amikor Farkas Angelia legjobban mula­tott mások társaságában, akiknek több pén­zük volt, mint a szegény Sándornak, sziven­lőtte magát és azonnal meghalt. Három levelet találtak nála. Az egyikben öt sorban búcsúzik anyjától, egy másikat, egy nyolcoldalas levelet, egy estilapnak címezte és ebben a szerelemről és a halálról bölcselkedik meglehetősen korlátolt és zavart elmével és kéri a szerkesztőséget, líogy „jó címet" adjon ennek a cikknek. A harmadik levelet a rendőr­ségnek irta. Tartalma ez: T. c. rendőrség! Tndatom önökkel, hogy a mai est folyamán megválók az életemtől, d6 ne gondoliák, hogy tudja isten miért, mert csupán nálam is az az inditó ok, ami sok más ezreknél, tudniillik a szerelmi csalódás. Tehát nagyon kérem a t. c. rendőrséget hogy ne nyomozzon ebben az ügyben tovább és ne adjon hitelt a már^fönnforgó verziók­nak, mert azok teljesen alaptalanok. Maradtam a t. c. rendőrségnek tisztelettel Darvasy Sándor. Az öngyikos hulláját beszállítetták a bonc­tani intézetbe, a „Francais"-ben pedig tovább folyt a mulatság, mintha semmi sem történt volna. A tüz-ember. — Akin nem fognak a lángok. — (Saját tudósítónktól.) Különös eset foglalkoz­tatja Londonban a tudományos köröket. Né­hány héttel ezelőtt Spalding Isors amerikai hajóskapitány Angolországba érkezett és a leg­kiválóbb orvostanárokat fölkereste, akiknek elmondta, hogy a tűz iránt teljesen érzéktelen_ A különös esetet maga a kapitány se tudja megmagyarázni, csak annyit tud, hogy gyer­mekkora óta vonzódott a tűzhöz. Szerette min­dig a lángot s az izzó tárgyakat. A lángba bátran belenyúlt a kezével, anélkül, hogy meg­égette volna magát, Az izzó tárgyakat is meg­foghatta s nem történt semmi baja, A tűzzel nagyon szeretett játszani s még most is külö­nös vonzalmat érez iránta. Az orvosok meg­vizsgálták a csodálatos embert s a legnagyobb meglepetéssel tapasztalták, hogy mindenben igazat mondott. Amikor néhány orvossal a Daily Express szerkesztőségében megjelent, ezzel a kéréssel fordult a szerkesztőhöz : — Szeretnék egy kis forró ólmot enni. Bevezették az öntőbe, ahol az ujságnyomásra szükséges ólmot nagy üstökben olvasztották s megkínálták egy kanállal. — Nem elég forró, mondta s visszautasította az ólmot. Ezután a hatszáz fokra hevített fehérren izzó ólomból nyújtottak neki. Ezt már jó étvágygyal fogyasztotta. Azután a zsebéből kivett egy spa­nyolviasz-rudat, meggyújtotta a végét és a forró viaszkot a nyelvehegyére csöpögtette. Ezt is jóizüen ette s azt mondta róla, hogy olyan az ize, mint a tormának. Lenyelt még néhány korty égőszeszt, azután rágyújtott egy szivarra. Az égő gyújtót szájába dugta, s a nyelvével eloltotta. Később leöntötte kezét petróleum­mal s meggyújtotta. Nagy gyönyörűséggel nézte a nyaldosó lángokat s mikor a tüz kialudt, száz fokra hevített vízben megmosta kezét. El­mondta, hogy a tüz kimondhatatlan jó érzést támaszt benne. Mennél izzóbb valami, annál kellemesebben hat rá. Olyan jóleső bizsergés fogja el, ha tüzet érez, hogy akár mindig a lángban lenne. Az orvosok tanácstalanul állnak szemben a csodálatos esettel. Elaltatták és izzó parazsat tettek a nyelvére, majd jeget a hegyibe és ismét égő parazsat. Csak rázták a fejüket, amikor az ember nyelve sértetlen maradt. Spalding elmondotta az orvosoknak, hogy kisgyerek korában egyszer rajtacsípték a szülei, amikor egy darabka izzó szenet a szájába dugott. Az anyja elájult ijedté­ben, az apja meg kétségbeesetten kapta ki szájából a tüzes szenet s végtelenül elcsodál­kozott, amikor látta, hogy gyermekének nem történt semmi baja, Az anyja azonban nem bizott fia sérthetetlenségében s nagyon vigyázott rá, hogy a tűzhöz közel ne érjen. Mindazáltal ahol csak tehette, a tűzhöz lopó­zott, Egyszer látta a mezőn, hogy sertést pör­kölnek. Ekkor hazament, a kertben szalmát halmozott föl, beletemetkezett és meggyúj­totta. A ruhája leégett róla, más baja nem tör­tént, Egy alkalommal a tüz megmentette az életét. Hajótörést szenvedett s egy szigetre vetődött, ahol emberevők keze közé került. Meg akarták elevenen sütni s máglyára kötöz­ték s amikor látták, hogy a tűznek nincsen ereje rajta, annyira megrémültek, hogy letérdeltek előtte s "isten gyanánt imádták. Az érdekes ember most Franciaországba készül, ahová né­hány orvostanár meghivta.

Next

/
Thumbnails
Contents