Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-07 / 39. szám

1010 Julius 7 DÉLMAGYARORSZÁG 13 ES f Iskola-utca 16. sz., az udvarban, fényképrendelésnél isvoieiB-lop ingyen les* Készítve. Árjcfjyzék ínyyen és bérmentve Előre! Vigyázz! Előre! JJ a legolcsóbban beszerezheti mindenki kedvező részletre a legjobb varrógépet, kerékpárt és beszélőgépeket. 25 cm nagy hanglemez 2'50 K. A legujabb felvételek: Ujjé o liptai Wcisz AdéK sfb. kuplék. TBíBíon 59. Nöqv mechaniKai jsvitd-mühely. vezetéssel >\ N i £ Árjegyzék injjyeii és hémcatvi a Bélmagyarország kiadóhivatalában óriási választék nap- és esőernyőkben Nyakkendők selyemből, férfi és női fehér nem ű e k, valamint sasövetek, harisnyák, gallér és kézelők mesés olcsó árakban F OGFÁJÁS | | Rossz I | fogak 1 1 elleni! 1 S Siijiz 1 Ésvölilásóra s —1 ! elíon kipróbált, biztos ha- | fnnh'm I tásu szer a Franki-féle száj- i niíliluil | víz. A leheletnek kellemes N - . • illatot ad, a fogak rom-1 BröSiÍBSÜfB j lását megakadályozza. - lössmmsaf Ára 70. fillér. ü| ' FRANKI ANTAL mw®\m\ №№ 1 SZEGED, Felsőváros. J IBBISÉltCt!! | legolcsóbb beszerzési forrása fa- ss s?.énte!epo ÜSll IttMIÁÜ ft • illffi: SR fl végrendelet Irta Jezsov Nikoláj. I. Makszimovics Sztepan, miután vendégeit kikísérte és még néhányszor meghallgatta abbeli biztatásukat, hogy betegségének komolyságára nézve nagy tévedésben van, bement a szobájába, arca örvendő kifejezését szomorúra változtatta és leült a pamlagra. Makszimovics Sztepannak nagyon fájt a feje és egész teste remegett a láztól. Lám, már két és fél óv óta gyógyította magát ettől a lappangó láztól, migréntől és vérszegénységtől, de eredménytelenül. Menynyire volt komoly Makszimovics Sztepan betegsége, mennyire nem, azt nem tudni; ele ő gyógyíthatatlannak tartotta és ebben a meggyőződésben élve, ijedten készült- a halálra. Már fiatal korában is kétkedő és babonás volt, de most egészen a végletekig ment: félt a szomorú álmoktól, a gyászmenetektől, hitt is, meg nem is, imádkozott és allopathiával, homeopathiával s mindenféle szimpathetikus gyógyszerekkel kezeltette magát. Mindez jobban emésztette őt a legnagyobb betegségnél és Makszimovics Sztepan hétről-hétre jobban soványodott. így, meg lévén győződve közeli haláláról, lelke mélyében valóságos vértanúvá lett s ezt ismerősei közül senki nem is sejtette. Mikor Makszisnovics Sztepan a betegségéről beszélt valakinek, mindenki csak azt hajtotta : majd elmúlik, csak nyugodjék meg. De Makszimovics Sztepan ugyanakkor így szólt magában: lám, hiszen mindig így vigasztalják a reménytelen betegeket! . . . Makszimovics Sztepan azért tovább végezte a dolgát : biztosító társaságnál volt alkalmazva és minden nap pontosan bejárt a« igazgatósághoz. S épen azért senki nem is akarta elhinni, hogy komolyan beteg. Do azért Makszimovics Sztepannak nagyon terhére volt a munka. Az állását nem hagyhatta ott, mert a fizetéséből élt. Mikor haza ment ós minden étvágy nélkül megette az ebédjét, leült biztosítási iveket írni, ami megint hozott neki vagy harminc, negyven rubelt havonta. Mikor végre lefeküdt aludni, el volt csigázva, mint az asszony szülés után: minden csontja fájt, a melle, a háta, az olcliílni bizseregtek, rosszul volt, borzongott, szóval arra a napra teljesen oda volt. És az álom, az idősebb emberek legjobb gyógyszere, kerülte: sötét gondolatai nem hagyták aludni, pihenni. Későn aludt el Makszimovics Sztepan és kinos álmai voltak, mintha operálnák és kivágnának a testéből minden fájdalmat, de végleg meggyógyítani mégsem tudják; és Makszimovics Sztepan nyögött a képzelt lancotte alatt s felébredt álmában hullatott könyeitöl és kiáltásaitól. Majd álmában meghalt feleségét látta — tüstént felébredt, valami különös, fájdalmas öröm mámora áradt szét benne, de egyszerre tudatára ébredt, hogy a feleségével való találkozás csak álom volt s elkezdett sírni — halkan, tompán, a párnákba fojtva, nehogy hirtelen zokogása behallassék a szomszédszobába, ahol gyermekei, Petya és Liza aludtak. Egyszer meglátogatta Makszimovics Sztepant egyik hivatalnok-társa, Minaev. Vagy két órán át elbeszélgetett Makszimovics Sztepan a vendégével, a biztosítási újságokról, az utolsó félesztendő tűzeseteiről, Németország politikájáról és egyszere hirtelen megkérdezte töle, nem tudja-e, milyen formában kell irni végrendeletet. — Minek az önnek? — kérdezte Minaev meglepetve. — Tudja, — felelt Makszimovics Sztepan zavartan és erőltetett fesztelcnséggel, — az élet és a halál isten kezében van, ón meg folyton betegeskedem; szeretném megírni, hogy nyomorúságos kis vagyonkámat a gyermekeimre hagyom és hogy . . . minden a törvény szerint legyen . . . Minaev nem ismerte a végrendelet formáit, de megígérte, hogy majd megtudja valami jegyző ismerősétől. Emellett kinevette Makszimovics Sztepant, vén asszonynak nevezto őt, biztosította róla, hogy teljesen egészséges embernek látszik és azt tanácsolta, hogy ne is gondoljon ilyen badarságokra, hanem igyék sört és legyen minél többet a szabad levegőn. — Akkor lelkem, becsületemre mondom, az egész baja lábat kap. Ist>ín vele, nézzen el hozzám s hozza el az apróságokat is ... Az ilyesfélékre meg ne is gondoljon, hiszen kutyabaja ! Minaev kezet szorított Makszimovics Sztepannal és kiment. Makszimovics Sztepan visszament a szobájába, leült a, pamlagra s elgondolkozott. Tizet ütött az óra. A vendég távozása után, aki nagy hangon társalgott és hangosan kacagott, egyszerre nagyon is nagy csend lett Makszimovics Sztepan lakásában. A gyerekek és a dajka már régen aludtak, a szakácsnő a teás edényt elmosogatva, szintén elcsöndesült a konyhában és Makszimovics Sztepan csak az ebédlőben függő régi óra ingájának lássa ütéseit hallotta, — Csendes minden . . . akár csak a sirban, — gondolta Makszimovics Sztepan, visszatérve állandó gondolatához: az oldalam csak fáj és fáj; a fenyő-olaj sem használ semmit; keli, hogy a májam nagyon beteg legyen; oh vájjon elhuzom-o még legalább fél esztendeig . . . — Kell, hogy irjak a mostoha nővéremnek, — mormogta gépiesen. Megkérem, hogy fogadja el a gyámságot . . . Makszimovics Sztepan irt néhány sort, azután hirtelen félbenhagyta. — Talán bizony elment az eszem ? — mormogta boszusan s összetépte, amit irt. No ugyan jól kiválasztottam . . . szó sincs róla . . . Hiszen szegény Masámat nem szenvedhette . . . De mégis, rokon . . . Nem, rokon ide, rokon oda, . . . isten hírével! . . . Máshoz kell fordulnom ezzel a keserves kéréssel . . . Makszimovics Sztepan megint elgondolkozott. — Talán felkérem Szolovjevet? — szólalt meg halkan, az asztalra könyökölve s kezeivel halántékát dörzsölvo. Régi ismerősök, csaknem barátok vagyunk . . . Szolovjev felesége igon jóravaló asszony . . . Nekik maguknak is vannak gyermekeik . . . Elfogadják . . . Igen, igen, már jobbat nem is találhatok. Szolovjev nem gazdag, de nem is szegény. Sőt meg vagyok róla győződve, hogy mindent megtesz értem . . . Tehát irjak? No hát isten nevében, legyen ugy! Hadd legyen Szolovjev az én akaratom végrehajtója és gyermekeim gyámja . . . De hátha visszautasítja? No, arra az esetre számítva, még gyorsabban kell cselekedni, hogy választ kapjak . . . Igen, igen . . . Szolovjev, Szolovjev Vaszilijevics Fedor . . . Eh . . . írok . , , Megpróbálom . . . Makszimovics Sztepan uj papirt vett elő és elkezdte a levelet: „Igen tisztelt Vaszilijevics Fedor, régi cimborám és asztaltársam! Rég nem irtunk mái egymásnak; ugy tetszik három éve, vagy tán több is. De én a „Tverszkija Gubernszkija Vjedomosztit" nézegetve, • nemrég megtudtam belőle, hogy ön sikerrel folytatja szolgálatát a pénzügyminisztériumban és a mult hónapban megkapta a másodosztályú Szt-Anna rendet. Szivemből gratulálok önnek és a feloségének, Konstantinovna Jelenának ehhez a örömhöz. Hogy szolgál az egészségük, hogy vannak a gyermekeik? Azt hiszem legidősebb leánykája Katyenka, már elmúlt tiz éves? Lám, hogy repül az idő. Emlékszik, mikor a feleségem halála után az én kis Lizám a dajka karján ült és ugy félt öntől ? Most már ő is négy esztendős, futkos, énekel, senkitől és semmitől sem fél; olyan kövér és ugy hasonlít az édes anyjára. Lám az én Petyám egészen más; dacára annak, hogy hat éves, kicsiny, vézna, félénk, valósággal leányos, gyakran meghűl, gyenge a gyomra és szűk a melle. Önről és családjáról volt szerencsém liirt kapni a mult évben, még pedig egészen véletlenül, találkozván Pagorjelyczev úrral, aki adóhivatalnok Tverben. 0 mondta, hogy valamennyien egészségesek. Remélem, hogy önöknél most is rendben van minden. Sajnos, én nem mondhatom ugyanezt magamról. Sőt ami több, nagyon kellemetlen dolgokról kell írnom. „Bocsásson meg, ha levelem nem igen nyeri meg tetszését, de egyedül szegény gyermekeimre való tekintetből bátorkodtam megírni. Az ő kedvükért, ne utasítsa el kérésemet. De erről majd később, előbb csak magamról. „Arról van szó, hogy az egészségem nagyon meg van rongálva. Sőt ez kevés, —• tönkre van téve. Megpróbáltam gyógyítani magamat a poloska-, moly-, sváb- és ruszni - irtó gázfejlesztő anyag. A legbiztosabb féregirtási módszer. Postacsomag utánvéttel 5 kor. • • • • • • íj.«," Garancia mellett vállaljuk patkányok 'miUtüEyiUfl&iCl gyökeres kiirtását. - Patkány-kolera vegyi szerünkkel, amely bacillust termel és ha egy is evett, belőle, akkor a többi is elhullik tőle. Megrendelhető 5 kilogrammos csomagokban 12 kor.-érí, utánvét mellett. Használati utasítás ingyen. VEGYÉSZETI LAEM BUDAPEST/ KOSSUTH LAJOS-UTCA 14-16. SZ. Kér'ük ezen hirdetésre hivatkozni, malv esptbon a« .^¿nk.