Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-07 / 39. szám

14 DELMAGYARORSZAG 1910 juliug 7 még most is folytatom, de fájdalommal kell meggyőződnöm róla, hogy minden szer hasztalan s nem marad egyéb hátra, mint kibékülni a közelgő halál gondolatával. Ha egyedül volnék, tán örömmel várnám be a véget s csak azt az egyet kérném az istentől, hogy betegségem ne legyen kínos és hosszadalmas. De mint ön is tudja, van nekem két apróságom, két kis árvám és ezeknek a jövője aggasztja' lelkemet., Sokáig töprenkedtem magamban, hogy rokonaim közül kihez fordulhatnék azzal a kéréssel, hogy gondoskodjanak gyermekeimről, de nem találtam senkit. Mind rideg, gőgös, sőt irántam rosszindulatú emberek. Hiszen tudja, hogy Masa egyszerű polgárleány volt és ez az én házasságom igen sok szemrehányást idézett fel rokonaim és ismerőseim körébői. Érthető tehát, hogy én, aki tisztelem feleségem emlékét, soha semmiféle kéréssel sem fordulok ezekhez a neheztelökhöz és rosszakarókhoz. Épen igy, összes .ismerőseim, közül, önt kivéve, senkire sem merném rábízni kis árváim sorsát. És épen ezért drága cimborám, nagyon kérem, ne utasítson el: legyen gyámja kicsinyeimnek. '„Az én vagyonom nem valami nagy. A bútorok és a ruhák, ha megvenné valaki, behoznának vagy háromszáz rubelt, de tán kevesebbet. Van ' öt darab nyeremény-kölcsön sorsjegyem és anyámnak gyémánt fülönfüggői. Ezek megérnek ezer rubelt. íme ez mindenem. A sorsjegyeket kérem Petya és Liza nevére irva tartsa-az-állami bankban és ellenőrizzen minden húzást,- a fülönfüggőket, a bútorokat és a ruhákat pedig adja el és a pénzt forditsa gyermekeim szükségleteire. Ami marad, azt tartsa meg magának,, mert azt nem tehetem, hogy ne fizessek jönnek, aki • szintén szegény és családos ember. Én csak arra kérem, nyújtson menedéket a gyermekeimnek és ne hagyja el őket. Nagyon lehet, hogy nem lesznek önnek a legkeilemesebb vendégei, de legyen könyörületes szegénykék iránt. Régi jó viszonyunk nevében kérem, gondozza a kis árvákat. Ott fognak élni önnél addig, amig Lizát be lehet adni Moszkvába-intézetbe, Petyát pedig gimnáziumba, ha ugyan kis fiam egészsége megengedi, hogy tanuljon. Azt hiszem, hogy a neme3 származású teljes árvákat be kell fogadni az álllam költségén. A végső esetben, ha visszautasítanák, forduljon mostohatestvéremhez, Achiesztysevhez, akivel -én -haragban vagyok. Ez előkelő hivatalnok, leendő titkos tanácsos, rendkívül fukar és rosszielkü ember, de remélem, nem vonja meg pártfogását- unokatestvéreitől. Ő tán még- s-ngem is -támogatott- volna csupa merő büszkeségből és a hálálkodás iránt való előszeretetből"; de én, eszembe jutván Másáról mondott szavai, megesküdtem, hogy nem közeledem hozzá soha. Most is csak egyedül és kizárólag a gyerekek, az éli kedves drága gyermekeim kedvéért utalok reá, akiket remsokáía elhagyok . . . Egy külön, az ön nevére címzett csomagba, melyben végrendeletemet is megtalálja, bele teszek minden okmányt, Achlesztysev cimét és egyebeket. Ott lesznek egy lepecsételt nagy borítékban a feleségemnek menyasszony korában hozzám irt levéíei, valamint azok is, melyeket én írtam neki: ezt a csomagot adja át, Lizának, de ne mindjárt, hanem később, majd ha felnő (lehet, hogy az isten megengedi önnek, hogy felnőtten lássa ugy az én gyermekeimet, mint az önéit); hadd ismerje meg az én kis leánykám, habár csak levelekből is, apja és anyja érzelmeit. Ezenkívül . . ." Énnél a szónál Makszimovics Sztepan félbehagyta a levelet é3 felemelte fejét. Halk, alig hallható vékonyka hang ütötte meg íüléfc . . . megint . . . megint és megint . . . — Ugy is van! riadt fel Makszimovics Sztepan. Liza felébredt és inni kér, a dada meg alszik . . . Felugrott és lábujjhegyen bement a gyerekszobába, Liza mindig hangosabban kezdett sirni és Makszimovics Sztepan már ott találta a dadát a leánya ágya mellett. — Ne sirj, ne sírj! szólt a dada durcás hangon. — Csendesebben te! — suttogta Makszimovics Sztepan. Mit ordítasz magad is? Van-e meleg tej ? — Már honnan voln^? Eddig már rég kihűlt . . . — Hol a borszesz? Maradj csak itt, majd én a kávéfőzőn tüstént melegítek tejet . . . Makszimovics Sztepan fogta a tejes ibriket és a forralót s az ebédlőben elkezdett tejet melegíteni. De Liza csakhamar már nem sírt, hanem ordított, hogy az egész lakás visszhangzott bele. Makszimovics Sztepan megint befutott a gyern-.ekszobába, — Mi az már megint Afinya? Mit csinálsz vele ? — Nem csinálok én uram semmit. Vizes takaróját akarom fölváltani, de kapálódzik és nem engedi . . . No, engedd már! — Te bolond, mintha bizony egy álmos gyereket lehetne igy ráncigálni!? Hányszor mondtam már, de nem, nem hallgat a szóra a barom! — Nem adom a takarót ! — kiáltja Liza. Nem adom dada! — Eredj innen, nézz a tej után, — szólt Makszimovics Sztepan és odafordult Lizához. Szivecském, cicuskám, ne sirj, ne keltsd fel a testvérkédet .... — Nem adom a takarót! Menj innen dada! — Lizácska, én vagyok, — a papa. — Akarod, adok másik takarót? — Milyent? A stráfosat? — Igen, a stráfosat. — Itt van ni . . . Tetszik ez neked? — Igen. Makszimovics Sztepan karjára vette az álmos kis Lizát, ingecskét váltott rajta, száraz lepedőt tett az ágyára, más takaróba csavarta s a kis leány egy perc múlva már aludt. A dada behozta a tejet, Makszimovics Sztepan beöntötte az üvegbe, rátette a szöpókát és odaadta Lizának, aki gyorsan megitta a langyos tejet és mélyen elaludt . . . elégedett-, viruló, telt és göndör volt, mint egy kis bárány. Felelős szerkesztő: Róna Lajos, Lapkiadó-tulajdonos: Délmagyarorszárj hírlap- és nyomdauállalaí részuénytársaság. Nyomatott Szegeden a Délniag-yarország hirlapés nyomdavállalat részvénytársaság körforgógépén. I eiifOHt mm, EreM m iMnERAirm filiciurciiu m !ü№M0R IffilM* és iSEBliPisiriniis lüyUlsj auüüyi -s.-íií ósKiyi-u. ssroK, CVHlsinos mooslló). t impeialor 1 frt 50 kr, 3 dríi í Irt. 6 rfrb 7 trt 50 kr. 12 dri> 14 M. e-j^ gycftäkä 30 flllír. Köp ingyen ypes Érjegviéhef. :: taiefesM tetelí. | | modern nagy szállodája fa •;] e* elsőrendű berendezés- % g @ ® se! julius elsején megnyílt I % Ugyanott több lakás kiadó, ífl Naponta friss érkezésü • •• ® h feltétlen megbízható minőségben kapható Pál hentesáruk üzletében ® KelemeiMiica. Telefon 128. állandóan raktáron tart a f r Szeged, Kölcsey-utcza 10. sz. Fischer Izsó. Szállító és gasdasági kosarak, kocsiiilések nsíatlcaiéle kivitelben, hántolt £üs vessző előnyös beszerzési forrása wmi AH MöiljáÉö, Mii 1910. november l-re a Kass-vigadő mögött, a Petőfi-utcában épülő bérházakban 2—5 szobával, teljes kényelemmel. Tudakozódhatni az építési irodában: Fer@nc»utca 2, CÍ3 I £3 I Legnagyobb cserépkáiyha-lparíeiep. '33 53 G/S GaZI C2Ü3 TS1 CTJ Mgjyi RLEIN ADOLF ÉPÍTÉSI ANYAGKERESKEDÉS Laudon-utca 21. sz. SZEGED Mérey-uSca 6. sz. ^ Raktáraiban kapható: Mész, darabos és oltott, román cement, portland cement, j j aszfalt-anyag, aszfalt-elszigetelő lemez, [ aszfalt-fedéllemez, kátrány-fedéllemez, j kátrány, karbolineum. Stukkatur-nádfonat, gipsz, chamott föld és liszt, kőagyagcsövek, tűzálló téglák, fedélcserép, homok, homlokzati kőpor, cementlapok, cementcsövek, lépcsők kő- és márványutánzatokban. üír'.tfüa do Bruyn-fal jjyárlás. Asbsáí-padozat. T&rrazzó-bur- g kolat. Kész vagganankint mintlan állomasra. Az egyesült tégla- és cementgyár részvénytársaság képviselete. ooo Legnagyobb cserópkáiyha-iparieiep. pa.». 233 0*3' Villanyerőre berendezve, hol mind javítások: ollók, kések, gazdasszonyoknak és húsvágó-gépek, javítását jól cs olcsón eszközlöm. — Kiváló tisztelettel DEUTSCH MÓR mükéses. Nagy nilikeíező-íslep, hol minden érc csiszolása is elíogadtaíik. m s m m n m s? m m FELVÉTETNEK E LAP KIADÓHIVATALÁBAN • m № H № № m m