Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-25 / 29. szám

* 1910 junius 25 A kardbojt és a pénz. — Toiuaj katonatiszt. (Saját tudósítónktól.) Szomorú szenzáció hőseként szerepel Nagykanizsán egy fiatal hadnagy, aki a 48. közös gyalogezredben szolgált. A nevét tapintatosságból elhallgatják, de azért kevés leány, no meg hitelező van Nagykanizsán, akik ne ismerték volna, sőt ne tudnának a távozása okáról. A kardbojt most is, mint a legtöbb esetben, az uri passziók áldozatául esett. Pedig még rövid idő előtt jelentős szerepet játszott a csinos, szőke hadnagyocska a nagykanizsai társadalom felsőbb rétegeiben is. Elsőrangú tenniszjátékos, kitűnő karambolozó és felülmúlhatatlan táncos volt, természetes tehát, hogy mindenki ismerte, mindenütt megfordult, minden ajtó nyitva állt előtte. De épen ez a körülmény vitte a kardbojtját a gyalázatba. Mert ehez pénz, nagyon sok pénz kellett, amit az utóbbi időkben már sem a szegény özvegy édesanya, sem pedig a kiszipolyozott rokonok előteremteni nem tudtak. Ilyenkor tehát a tisztnek kártyázni kell. A kártya aztán végkép megpecsételte az amúgy is beteges hajlamú hadnagy sorsát. Az utóbbi hónapokban estétől-hajnalig a bakk-asztainái ült, de nagyon ritkán játszott szerencsével. Legutóbb azonban kivételesen ezer koronát nyert. Már-már fölakart kelni, de a szenvedélye oda láncolta a kártyaasztalhoz. Még többet akart nyerni. A végét aztán már mindenki kitalálhatja. Pár perc alatt elvesztette az egész pénzt ésrkitáMoÍ£gott - a-ká-véházbóL- lítközhen-eszéhe Jutott, hogy a partnere háromszáz koronával tartozik neki. Utána sietett a lakására, de az már mély álomba merülve aludt. Az éjjeli szekrényen feküdt azonban a duzzadó erszény. A hadnagy nem akarta felkölteni a bajtársát, hanem az erszényből akarta kivenni a háromszáz koronát azzal, hogy másnap megmondja a bajtársának. De föltámadt benne a mohó pénzvágy és végül az erszényt az egész pénzzel együtt ellopta. ' Az eset azonban* kitudódott, mert a tisztiszolga látta, amint "a hadnagy ur a lakásba bement. Házkutatás utján meg is találták nála az erszényt, a pénzzel együtt. A kinos eset vége az lett, hogy a hadnagyocskának le kellett köszönnie tiszti rangjáról. Már el is távozott Nagykanizsáról s most valahol kopottan, megalázva húzódik meg. A Jótékonyság uíja. Ez uj és speciálisan szegedi akszióma: a jótékonyság utja fölszedett trotoár és oltárai aszfaltfőző kazánok, amiknek feketeszürke füstje az embernek a mellére száll. A' mi kedves, nyáriasan álmos, most öltözködő városunk utcáit járják majd be néhány nap múlva a lelkes asszonyok és leányok, hogy adományokat gyűjtsenek a krassószörénymegyei árvízkatasztrófa áldozataínak. Hát a jótékonyság gyakran félszeg megnyilatkozása az . emberi Lelkiismeretnek, de ez a mostani akció kétségkívül nemes és megható. Fönséges dolog, hogy Szeged női elől járnak a humanizmusban, különösen mikor az árvíz pusztításairól van szó, ama veszedelemről, aminek még itt élnek a tragikus emlékei. Lázár polgármester őszinte népszerűségére vall, hogy első szavára hajlandók a szegedi hölgyek a kétségkívül fáradságos szerepre. • De az is bizonyos, hogy buzgóságuk és önfeláldozásuk nem lesz hiábavaló, mert meg vagyunk győződve arról, hogy egyetlen ajtón sem fognak hiába kopogtatni és a legszegényebb szegedi ember is ad néhány fillért a tönkrement vidék fölsegitésének céljaira. Erről a jótékonysági mozgalomról ugyanis eszébe jut mindenkinek, hogy milyen szörnvüséges istencsapás az árviz DÉLMAGYARQRSZÁG és mennyire boldog tudat az, ha nem kell attól tartani. A mi szilaj, szeretett Tiszánk olyan már, mint valami öreg legény. Lehiggadt, csöndes morajlásu és — száraz. Mégis, mennyire szimpátikusabb.minta rohanó hegyipatakok, amik gyilkos dühvel csapnak ki medrükből és elmossák kertjét, jószágát, szétrombolják házát partjaik szegény lakójának. Jönnek hát, járják fáradhatatlanul az utcákat és házakat a jólelkű asszonyok, leányok és ajkukon az isteni mosoly, az ellenállhatatlan kérés: Adjatok .. Krassószörénv, meg a déli magyar tájék legyen boldogabb, mint valaha. A nap izzó tűzése vissza nem tartja őket. Otthon ülhetnének ' kényelmes lakásaikban, ahelyett járnak majd a fölszedett trotoár barrikádjai közt, az aszfaltozó kazánok tömkelegében ós evvel az altruizmussal megszentelik azt az összeget, amit adni fogunk a szerencsétleneknek. Szeged a hölgyeinek révén most meg fogja mutatni, hogy nem feledkezett meg arról az országos gyászról, amelyet egykor az ő pusztulása okozott. Most lerójja a háláját a nemzet iránt. Kívánjuk, hogy a szegedi nők akciója minél jobban sikerüljön. Itt irjuk meg, hogy a jótékonymozgalom élén a szegedi nőegyesületek kiváló vezetői, özvegy Holtzer Jakabné, Polgár Lászlóné, Raskó Istvánná és özvegy lovag Vorsíkovszky Károlyné állanak. Természetesen a nőegyesületek valamennyi tagja támogatja a hölgyeket derék munkájukban. Az Egyke jubileuma. Az Egyke most ünnepelte száz éves évfordulóját, sőt néhány esztendővel már meg is haladta a száz évet és — mintha csak napjainkban keletkezett volna — vigan és föltartóztathatatlanul terjed tovább. Keletkezésének idejét és körülményeit vizsgálva, meglepő fölfedezésekre jutunk. Megállapíthatjuk mindenekelőtt, hogy ez a nemzetpusztitó kór egyenesen a grandé nationtól, a franciáktól jött hozzánk és pedig elég nevezetes és romantikus körülmények között : Napóleonnal. Mint Buday Rezső dr egyetemi magántanárnak a minapában megjelent figyelemreméltó tanulmányában olvassuk, az egykerendszer meghonosodása szoros kapcsolatban van az 1808-iki nemesi fölkeléssel, insurrekoióval; elterjedésében mindenesetre ez volt az első lépés. De tekintsünk csak vissza a négy év előtt megtörténtekre: „Napoleon 1805-ben elfoglalta Bécset és ettől kezdve csapatai folytonosan látogatták a szomszédos magyarországi vármegyéket; sőt később Magyarország lett a háború szintere. Közel Komáromig az egész terület francia kézre jutott. Ezen . ütközetek a franciák helyenkinti megtelepedésével jártak".. A csapatok nyomán igen sok francia maradozott. el és családot alapított a magyar földön. Győr vidékén még ma is több család van, amely a „francia" előnevet viseli. Az ilyen módon megtelépedétt francia katonák természetesen a hazai jó vagy rossz szokásaikat nem hagyták el s igy az egykerendszerről sem mondottak le ; ennek nyomán aztán a szomszédos magyarság körében hamarosan elterjedt az egyke. Ha a följegyzéseknek hitelt lehet adni, — ami kétségtelen — akkor épen száz évet ért meg Magyarországon az az átkos népszokás, meghódítván a maga számára nemcsak azt a népo&ztályt, amely a szegénységével igazán és méltán, rá volna utalva,. a napszámos földmíveseket, de magát a módosabbat, a középbirtokost, akit csak a birtokát egészben való megtartási félelem hajt az egyke undok ölelő karjaiba. Száz év igen nagy idő. Es természetes, hogy e nagy idő alatt sokféle részében az országnak elterjedt. így mindenekelőtt a Dunántulon, amely fészke e rendszernek s aztán az ország geográfiái elosztású részeiben. „Mint kutatók állítják, Erdély, Pestmegye és a Délvidék sem ment tőle, legnagyobb arányú azonban a Duna 7 jobbpartján. Baranya-, Tolna-, Somogy-, Veszprém-, Zala-, Fehér-, Hont-, Nógrád-, Pozsony- és Vasmegyében úgyszólván közismert, a Dráva mentén pedig csaknem általános. Fényes Elek 1850-ben Torontál vármegyében 150 franciáról számolt be. E vidéken, a Bánságban valóságos francia telepek voltak és természetes, hogy a Délvidék (Torontál, Temes és Bácska) mindmegannyi fészke ennek a rendszernek." . Kétségtelenül meg lehet állapítani azonban hogy az egygyermekrendszert Napoleon hadaj hozták be Magyarországba, aminek épen száz és egynéhány éve. Ebből a körülményből aztán igen könnyű azt következtetnünk, hogy a magyar paraszt utánzási hajlama révén terjedt el, ha ismerjük őt eme rossz oldaláról. Szegedi hölgyek az árvízkárosultakért. (Saját tudösitónktól.) Ismeretes, hogy Szeged városa volt a legelső, mely a krassószörényi árvízkárosultak anyagi segélyezéséhez szegődött. Lázár György dr királyi tanácsos, polgármester előterjesztésére a tanács ötszáz koronát küldött táviratilag a krassószörényi alispánnak, hogy ezt a pénzt a segélyre szorultak között ossza ki. Azóta, hogy a szegedi segélyösszeg rendeltetési helyére elment, hozzáférhetőbb képe van a rettenetes tragédiának. Ennek hatása alatt a szegedi polgármester ugy vélte, hogy kevés az ötszáz korona, s mint már megírtuk, ujabb előterjesztést tett, hogy ez az összeg egészíttessék ki háromezer koronára, vagyis adjon a város az árvízkárosultaknak még'kétezérötszáz koronát. Egy pillanatig sem kételkedünk abban, hogy a város törvényhatósága niegadja a kért összeget, sőt bizonyosak vagyunk abban is, hogy Szeged városa társadalmi mozgalom révén még hathatósabban kiveszi a részét a segélyakcióból. Ezt a társadalmi mozgalmat is a polgármester indította meg, aki a szegedi úrhölgyeket értekezletre hivta egybe Péter Pál-napjára. A szegedi hölgyek természetesen lelkesedéssel vesznek részt a gyűjtésben, ,sőt azt személyesen végzik, kerületenként. A hölgyek párosával fogják a város nekik kiosztott kerületeit bejárni, hogy az árvízkárosultak részére pénzt gyűjtsenek. A polgármesternek a szegedi hölgyekhez a mai napon intézett meghívója a következő: Meghívó. Hazánk délvidéke, leginkább Krassószörény vármegye, folyó hó közepén megrendítő árvizcsapást szenvedett. Száz és száz emberélet, áldozat, száz- és százezrekre rügó kárveszteség jelzi a zabolátlan elemi pusztítás útját ; családok, községek hírmondó nélkül söprettek el egy éjszaka viharában. Amikor a pusztulás fölött az egész ország gyászban egyesül, Szeged népe bizonyára visszaemlékezik egy gyászos éjszakára, amikor három évtizeddel ezelőtt a mi szeretteink, a mi apáink hajlékai vesztek és merültek el a szennyes áradatban — és segíteni kiván a károsult szegény nép nyomorán és kétségbeejtő helyzetén. A társadalmi uton megindítandó segélygyűjtés módozatainak megbeszélése érdekében fölkérem, hogy folyó évi junius hó 29-én — Péter Pál.napján — délelőtt 11 órakor a városháza közgyűlési termében megjelenni szíveskedjék. Szeged, 1910. junius 24-én. Hazafias üdvözlettel Lázár György dr s. k., polgármester. Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök fölhívása különben épen ma érkezett meg Szeged városához, melyet az már teljes akcióra készen talál. _ Khuen-Héderváry—herceg. A prágai Bohémia cimü lap arról értesül, hogy a király Khuen-Héderváry Károly grófot legközelebb hercegi rangra emeli.