Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-24 / 28. szám

1910 junius 24 DÉLMAGYARORSZAQ 5 meg, nehogy kellemetlensége legyen annak az áldott embernek, aki kenyeret adott. Itt olvas­tam tegnap reggel a Kúria döntését. — Milyen érzelmekkel fogadta az itélet meg­semmisítésének a hírét? — Azt mondhatom, vegyes érzelmekkel. A felmentés után el voltam készülve arra, hogy ezt az ítéletet megsemmisíti a Kúria. Leszá­moltam magammal és a legrosszabb sorsra is elkészültem. Mégis, amikor valóra vált sejtel­mem, bizony elszorult a szivem. Újból elölről kezdődik a vesszőfutás. Később megnyugodtam. Bűnhődnöm kell, börtönben a helyem. Nyomban csomagoltam és délben vonatra ültem. Az volt a szándékom, hogy Decsy Géza dr ügyvédet fel­keresem és tanácsot kérek tőle, azután jelent­kezem a főkapitányságon. De a pályaudvaron elfogtak. így is jó. Most már tudom, mi a jö­vőm és nyugodtabb vagyok. Igaz, hogy akkor is megnyugodtam volna, sőt jobban éreztem volna magam, ha a Kúria jóváhagyó határoza­tával fejeződik be az ügyem. — Tudja-e, hol van Mariska? — Ne is kérdezze. Becsületszavamra mondom, hogy erkölcsi és fizikai undort érzek iránta. El­múlt a régi vak szerelmem, amely gyilkosságba hajtott, amikor Szabadkán elkövettem azt a baklövést. . . — Hogyan? — Azt a baklövést, azt a hibát, hogy Ha­verda Boldizsárnét megöltem. A szekrényjele­net után meggyülöltem azt a nőt. — És most bánja, hogy ezért a nőért bűnbe esett? — Már késő! Az egész gyilkosság ma már ugy tűnik föl előttem, mint egy rémes vízió. Homályos körvonalakban többször megjelenik előttem az esemény képe. Nem beszélgethettünk tovább, de Jánossynak van még mondanivalója. — írja meg, kérem, hogy nem igaz az a hir, mintha én zsaroltam volna az embereket. A fő­tárgyaláson kérni fogom Lengyel Zoltánhoz in­tézett leveleim felolvasását, abból kiderül, hogy nemcsak nem zsaroltam az ügyvédet, hanem még el sem fogadtam azokat az összegeket, a melyeket az iroda utián nekem juttatni akar­tak. Az se igaz, hogy Haverdától pénzt fogad­tam el. Az ügyészségen. Déli félegy órakor három egyfogatú bérkocsi hajtatott ki a főkapitányság udvaráról: a bün­pör szereplőit vitték az ügyészségre. Haverda Mariska, még mielőtt a kocsiba szállt, lelkére kötötte a körülötte levőknek, hogy még ma küldjenek neki pénzt és ruhát. Vojtha és Já­nossy rezignáltán néztek a kocsiba. Az ügyész­ségen a három bűnöst Bálás Elemér dr királyi ügyészhez vezették, aki elrendelte, hogy vizs­gálati fogságba helyezzék őket. * A szegedi ügyészség intézkedései. A szegedi királyi ügyészség vezetőjét, Szapár Józsefet, tegnap délután értesítették hivatalo­san a Kúria Ítéletéről. Az ügyész azonnal meg­kereste a budapesti államrendőrséget, hogy a vádlottakat tartóztassa le. Ma hajnali három órakor kapta az ügyészség vezetője az első letartóztatásról a táviratot. Ebben az állam­rendőrség jelentette, hogy Jánossy Aladárt teg­nap éjjel őrizet alá helyezték. Szapár dr a mai nap folyamán is több megkeresést intézett az államrendőrséghez, ahonnan ma déli egy órakor jött a hivatalos értesítés a szegedi királyi ügyész­séghez, hogy a délelőtt folyamán Haverda Maris­kát és Vojtha Antalt is letartóztatta a rendőr­ség. A letartóztatásról a budapesti királyi ügyészség is táviratban értesítette a szegedi ügyészséget. A vádlottak letartóztatására vo­natkozó intézkedésekből megállapítható, hogy Haverdáék kézrekeritése egyedül a szegedi ki­rályi ügyészség vezetőjének, Szapár József dr-nak as érdeme. Szapár különben a tegnapi és a mai nap folyamán értékes jelentéseket kapott Vojtha Antal és Haverda Mariska utazásairól a szabad­kai és hódmezővásárhelyi rendőrségtől. „Szapár József doktoré az érdem." A szegedi jogászközönség egyik legelőkelőbb tagjától, akinek a jogismeretéhez kétség nem férhet, kaptuk az alábbi jellemző sorokat: „Aki a joggal ismerős, az előtt nyilvánvaló lett, hogy amint a Kúria megsemmisítette a szegedi verdiktet ós a budapesti törvényszéket delegálta, a vádlottak letartóztatását a buda­pesti királyi ügyészségnek kellett volna kezde­ményezni, mert a szegedi királyi törvényszék, a szegedi királyi ügyészség hatásköre meg­szűnt. Tény azonban az, hogy a budapesti ki­rályi ügyészóg csak a mai napon vette kezébe az ügyet, akkor, amikor a szegedi királyi ügyészség vezetőjének, Szapár József dr-nak intézkedésére már mincl a három vádlott rendőr­kézen volt. Dicséretre méltó tény, hogy a sze­gedi királyi ügyészség vezetője a saját, felelős­ségére ugy a tegnapi, mint a mai nap folyamán a legszélesebbkörü intézkedéseket megtette a vádlottak kézrekeritése céljából. A budapesti királyi ügyészség még a mai nap folyamán is a letartóztatott Jánossy Aladárra vonatkozólag a szükséges intézkedést a szegedi királyi ügyész­ségre hárította. Tehát dacára annak, hogy a szegedi királyi ügyészség vezetőjét kötelesség e tekintetben nem terhelte, mégis az ő intéz­kedése folytán tartóztatták le a vádlottakat. Ha Szapár József dr a saját felelősségére nem tesz sürgős intézkedést a vádlottak letartóz­tatására, vaijon mikor, vagy egyáltalán sikerült volna-e kézrekeriteni a vádlottakat? Kétség­telen tehát, hogy a vádlottak letartóztatása egyedül Szapár József dr-nak, a szegedi királyi ügyészség vezetőjének az érdeme." Halál a király vonata alatt. — Agyongázolt csendőrtizedes. — Csak ma derült ki, hogy tegnap délután a király vonata egy, a királynak tisztelgő csendőrtizedest borzalmas mádon agyongázolt. A megdöbbentő szerencsétlenségről és annak részleteiről a következőket jelentik Nagy­marosról : A királyi különvonat Bécsből Budapest felé való útjában tegnap délután fél hat órakor érkezett Nagymarosra. A pályaud­varon nagy, üdvözlő néptömeg várta a ki­rályt. A nagymarosi csendőrség is teljes díszben kivonult az állomás elé Galgóczy György csendőrtizedes és Galambos csend­őrőrmester vezetésével. Mikor az udvari különvonat berobogott a pályaudvarra, lelkes éljenzés fogadta az uralkodót, aki megjelent kocsijának ablakában, hogy meg­köszönje az ovációkat. A tisztelgő csendőr­ség két vágány között, a király kocsija előtt állott sorfalat. Ekkor messziről a Budapestről közelgő személyvonat jelzőfüttye hallatszott. A harmadik vágányon pedig egy tehervo­nat haladt kifelé az állomásról. Abban a pillanatban, amikor a budapesti vonat beérkezett, kellett elindítani a király vonatát. A csendőrök a két haladó vonat között mereven álltak, kezüket folyton tisz­telgésre emelve. Galgóczy csendőrtizedes közvetlenül a vágány mentén állott. Mikor az udvari vonat gyorsvonati sebességgel el­robogott Galgóczy mellett, az éljenző kö­zönség ajkára fagyott a kiáltás. Az udvari vonat utolsó kocsijainak egyike elkapta a csendőr tizedes kiálló puskaszuronyát, Galgóczy megcsúszott, megtántorodott és a robogó vonat elé esett, amelynek utolsó kocsija épen a csendőrtizedes fejéu haladt át. Leírhatatlan pánik tört ki a közönség közt. Odarohantak a földön fekvő csendőr­höz, aki leszelt fejjel, élettelenül feküdt a síneken. Nyakából sugarakban ömlött a vér és elöntötte több méter szélességben a vég­zetes hely környékét. — Elütötte a király vonata ! — Meghalt a király kocsija alatt! Ilyen kiáltások hallatszottak a megrémült tömegben. Galgóczy György fejetlen, véres holttestét társai emelték fel a földről. Keze még akkor is tisztelgésre volt emelve, az ujjai majdnem derékszögben, görcsösen hajlottak össze, épen ugy, mint amikor sapkájához emelte kezét, hogy megadja királyának a köteles hódolatot. Galgóczy holttestét a nagymarosi hulla­házba vitték, ahonnan holnap temetik az egész község részvéte mellett. Galgóczy György huszonötéves, ambiciózus fiatalem­ber volt, akit csak tavasszal neveztek ki csendőraltisztté. Szüleihez, akik Nagymaroson laknak, számos részvétnyilvánitás érkezett. Az uralkodó nagyon megrendült, amikor értesült a borzalmas szerencsétlenségről. Többször érdeklődött a szerencsétlenült járt csendőrtizedes családtagjai iránt, akiket bi­zonyára bőven fog kárpótolni azért a vesz­teségért, amely ilyen váratlanul és tragi­kusan érte őket. # Zsigmond István nagymarosi csendőrörsveze­tőt, aki tanuja volt a szerencsétlenségnek, így nyilatkozott a katasztrófáról: — Sokáig nem lehetett tudni, melyik vonat ütötte el Galgóczy tizedest. Három vonat jött ós ment abban a tiz percben a nagymarosi pályaudvaron, füst volt, sok nép volt, de az valószínű, hogy az udvari vonat kapta el a puskáját. A csendőr rémesen meg­sérült, fejét a felismerhetetlenségig szétron­csolta a vonat. Galgóczy a király elé volt ki­vezényelve teljes nehéz díszben. Fiatalember volt, tavaszszal nevezték ki, akkor lett huszon­ötéves. A szülei élnek, egyetlen fiu, leánytest­vére van csak, az Budapesten házmesterné. Ügyvéd és balSerina szökése. — Menekülés az adósságok elöl. — (Saját tudósítónktól.) Egyik előkelő fővárosi ügyvéd, Rupp Géza dr, napokkal ezelőtt el­tűnt lakásáról és állítólag félmillió korona adósság hátrahagyásával elhagyta Európát. A társaságokban közismert és nagy szere­pet játszó Rupp Géza könnyelműen szórta a pénzt. Az Operaház egyik legszebb balle­rinájába, Kratochwill Erzsébetbe volt szerel­mes, rengeteg összeget költött rá és most őt is magával vitte az önkéntes szám­kivetésbe. Rupp Géza dr ügyvédi irodája az Eötvös­tér 1. száma alatt van, társa azelőtt Hauser Lipót dr, majd Christian dr lett. A fiatal ügy­védnek igen előkelő tekintélye volt, így kép­viselt néhány Eszterházy. grófot, Pejacsevich Al­bin grófot, az ismert sportsmant és néhány előkelő igazi vállalatot. A művészvilágban is igen jól ismerték Rupp Géza dr-t, akit hajlan­dósága különben is inkább vonzott a bohémek közé, mint a rideg ügyvédi hivatalhoz. Előkelő legénylakása, mely immáron üresen áll, telve legjobb modernjeink festményeivel és szobrász­müveive!. Rupp Géza dr, aki ma harmincöt éves, gim­náziumi tanulmányainak befejezése óta elegáns gavallér életet élt és családja sokszor volt ab­ban a kényszerhelyzetben, hogy jólelkű, de vég­telenül könnyelmű fiát anyagilag rendezze. Az egész fővárosban ismerték viszonyát az Opera­ház legszebb ballerinájálioz, Kratochwill Erzsé­bethez, az ünnepelt „Kratyhoz", amint a gyö­nyörű nőt becéző néven művészi és baráti kö­rökben hívják. Pejacsevich Albin gróf egyik versenylovának, amely Alagon két dijat is nyert, a Kraty nevet adta. Utóbbi időben , a szép táncosnő énekelni tanult Róna József­nénál. Énekesnői pályára abban a reményben készült, hogy ebben a minőségében íálán in­kább fogadná be övéi közé az előkelő Rupp­család. Mindebből most már semmi sem lesz. Rupp Géza dr Kratochwill Erzsébet társaságában e hónap 12-ón hagyta el Magyarországot- és a közeljövőben alig tér ide vissza. Költséges életmódja a hosszú évek során át egy nagy va­gyont emésztett föl, amely adósságainak tör­lesztéseképen önfeláldozó családja fizetett ki a hitelezőknek — most pedig körülbelül uzsorá­soknál, bankoknál, szövetkezeteknél, barátainál, ismerőseinél és üzletekben körülbelül félmillió korona, adósságot hagyott hátra. Több rokonát és barátját érzékenyen érinti az ő anyagi romlása, igy Pejacsevich Albin grófot, Oetl Aladárt és többeket. Nyilhegyi Rupp Zsigmond dr közjegyző, mi­niszteri tanácsos, az eltűnt ügyvéd édesatyja, egy újságírónak a fia eltűnéséről a következő fölvilágosítást adta: — Géza fiam csakugyan eltűnt és hogy e pillanatban hol tartózkodik, valóban nem tu­dom. Junius 12-én hagyta el Budapostet azzal a kijelentéssel, liogy Bécsbe megy régi vese­baja miatt konzultációra dr Bauerhez. Miután nem érkezett róla hír, utána utaztam Bécsbe hogy fölkeressem.

Next

/
Thumbnails
Contents