Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-24 / 28. szám

6 CÉLMAQYARORSZAQ 1910 Junius 24 Időközben tudniillik kitűnt, amit már régen sejtettem, hogy anyagi helyzete menthetetlen. Végtelenül szomorú, de el kell mondanom, hogy az a szerencsétlen fiu sok bánatot okozott ne­kem és családjának és hogy az évek hosszú során át akkora vagyont áldoztam fel érte, hogy már nem vállalhattam tovább a felelős­séget többi gyerekeimmel és unokáimmal szem­ben. Többször rendeztem, de sohase tudtam elérni, hogy megkomolyodjék. Betegesen op­timista volt és fantasztikus reménységei voltak. Volt neki egy parcellázó terve, melytől na­gyon sokat remélt, — ráfizetett. Opciója volt egy Esterházy-féle bányaügyletre, mely azon­ban egy pör kimenetelétől függött, — elvesz­tette, amint előre bemondtam. Legjobb meg­győződésem szerint már régóta beteg, súlyo­san idegbeteg és fölszólítottam, hogy menjen szanatóriumba. Nem tette meg. Viszont beteg­sége nem olyan természetű, hogy akarata el­lenére tébolydába csukathattam volna. Bécs­ben- nem találtam meg sem a szállodai névso­rokban, sem a rendőrségen. íme, a rendőrségi jelentés: „Ist nicht gemeldet". Mélyen lesújtva hazajöttem és megtudtam, hogy levelet talál­tak tőle lakásán, mely hozzám van intézve. Nem merik nekem megmutatni. Jól teszik. Üreg és beteg ember vagyok. Egyet tudok: fiam anyagilag teljesen tönkre­ment, tőlem már egyebet, mint kegyelemke­nyeret nem kaphat. De egy biztos: semmiféle kriminális cselekményt nem követett el. Felrobbantott városháza. — Bankrabló soífőr. — (Saját tudósítónktól.) Példátlan rablótáma­dás történt a németországi Hesszen tarto­mány Friedberg városában. Egy ember vak­merő módon akarta kirabolni a birodalmi bankot. Nem válogatott az eszközökben és ami még eddig nincs följegyezve a rablások kr^nüv Mában : először dinamittal fölrobban­totta a éroshását, majd amikor el akarták fogni, revolverrel több embert megsebesí­tett, végül önmagát agyonlőtte. A szenzá­ciós rablótámadásról tudósításunk a követ­kező : A pokolgépes merénylet. Friedberg, junius 23. A városháza ellen elkövetett dinamitmerény­iet alatt a polgármester és mintegy husz városi személy tartózkodott az épületben. Az irtóza­tos detonáció megriasztotta valamennyiüket és hanyatthomlok rohantak le az udvarra. Az utcára azonban már nem menekülhettek ki. A •dvezető lépcsők beomlottak és így teljesen el volt zárva előlük a menekülés. Valamennyien %z ablakhoz rohantak, a szobák megteltek lő­porfüsttel és hulló vakolatokkal; félő volt,hogy i mennyezet is bedől. Kétségbeesetten kiáltottak segítségért, de nem tudták őket megközelíteni. Végre előkerült a tűzoltóság és létrák segítsé­gével kiszabadították a bennrekedteket. A vá­rosháza falai kidűltek. A bank ellen. Frankfurt, június 23. Alig ocsúdtak fel az első rémületből, már ajabb hivatalos jelentés jött. Megtámadták a tirodalmi bankot, rálőtték a bankigazgatóra és % pénztárt ki akarták rabolni. A rablótámadás slyan nagyarányú volt és olyan gyorsan történt, Rogy a lakosság azt hitte, egész maffia garáz­dálkodik a városban; azt, hogy az egész egyet­len ember müve, senkisem gondolta volna. Az Sriási embertömeg, amely a városháza előtt illott, most a birodalmi bankhoz rohant és ekkor látták, hogy az egyik hátsó kapun ke­rékpáron menekül valaki. Utánavetették ma­gukat. A rabló őrült iramban száguldott u ke­rékpárján, aztán mikor a város határához ért, kilökte maga alól a biciklit és gyalog szaladt a (sűrűség felé. A bokrok alatt akart elrejtőzni az üldözők elöl. Itt azonban utolérték. Mikor látta, hogy nincs menekvés, előkapta a revolve­rét, rálőtt az üldözőire, hármat veszedelmesen megsebesített, aztán magát lőtte agyon. Nem­sokára meghalt, A tettes. Friedberg, junius 23. A rendőri nyomozás hamarosan kiderítette, hogy a rabló az egyik friedbergi szállodában Schmidt darmstadti kereskedő név alatt lakott két nap óta, A nála talált iratokból azonban kiderült, hogy Barkenstein János husz éves soffőrrel azonos és a Saale melletti Halleből való. Bűntársa is volt, azonban nehogy gya­nús legyen a dolog, nem laktak együtt. Most kutatnak utána. A birodalmi bank majnafrankfurti vezérigaz­gatója, Belling, ma Friedbergbe érkezett. Kon­statálta, hogy a bank pénztárából egyetlen fillér sem hiányzik. A halottnál négyezerhét­száz márka készpénzt találtak, amely nyilván­valóan egy előbbi rablásból származik. A hely­színére érkezett Wieland majnafrankfurti bűn­ügyi biztos is, aki azt hiszi, hogy a merényle­tet ugyanazok követték el, akik néhány nap­pal ezelőtt Mayer frankfurti bankár ellen in­téztek pokolgépes merényletet. A bombának ugyanis ugyanolyan természete volt, vasdara­bokkal volt megtöltve, lyukakat ós csatorná­kat furt a városháza falába. A merénylő bűntársa. Friedberg, junius 23. Egyik itteni szállóban megszállt egy Schmidt nevü utazó, aki ellen az a gyanú merült fel, hogy ő követte el a merényletet. A nyomozás során azonban kiderült, hogy Schmidt nem azonos ugyan a merénylővel, de annyit sike­rült kitudni, hogy a merénylőnek ő is egyik bűntársa. Ennek alaj^ji- Schmidtet Hamburg­ban ma délután letartóztatták. Schmidt szobá­jában öt bombát találtak. (Saját tudósítónktól.) Hírül adtuk, hogy a makói rendőrség letartóztatott egy elegáns külsejű, borotvált arcú fiatalembert és egy kopottasan öltözött leányt. Az igazolásnál ki­tűnt, hogy a fiatalember Mirbach Károly gróf, a leány pedig Schik Szidónia, a gróf szeretője. A makói rendőrség, mivel a szerelmes párnak foglalkozása ném volt, toloncuton illetőségi helyükre, Beckó községbe szállíttatta őket. így került az érdekes pár ma délután a szegedi rendőrséghez is, ahol Temesváry Géza dr rendőrkapitány hallgatta ki a grófot és a kedvesét. A gróf a kihallgatás során elmondta, hogy atyja Mirbach Hugó gróf ezredes volt, de néhány esztendővel ezelőtt meghalt. Az anyját családi nevén hallerkői Haller Ilonának hívják, szintén grófi családból való, jelenleg Beckón él, gazdasága és vagyona van. Támogatást azon­ban nem kap tőle, mert beleszeretett Schick Szidóniába, aki a családnál szobaleány volt. Most együtt járják a világot, de kénytelenek idegenektől könyöráűcftíiányokat kérni, mert a fiatal gróf — mindössze huszonkét éves — nem bir kapni semmiféle foglalkozást. Mielőtt a szobaleányba beleszeretett, több uradalomnál mint hivatalnok volt alkalmazva. Négy közép­iskolát végzett, azután a hadapródiskolába ment, de — állítása szerint — kilépett onnan. Ekkor vasúti, majd kataszteri díjnok lett, az utóbbi években pedig több uradalomban dolgo­zott. Egy év óta lépett ki a katonaságtól, ahol mint közlegény, két esztendeig szolgált. Azután beleszeretett Schik Szidóniába, akivel legutóbb Deszken járt és Gerlicsy Ferenc bárótól kért alkalmazást, de nem kapott. Makón a katolikus plébánián fogta el a rend­őrség a szerelmeseket. Könyöradományt gyűj­töttek, de a plébánosnak föltűnt, hogy a „gróf ur" ilyen uton akar megélhetést szerezni. Előbb azt hitték, hogy szélhámoskodás az egész, azonban a gyanús kéregető hiteles ok­mányokkal igazolta magát, hogy őt Mirbach Károly Róbert Anselm Hugó Máriának hívják. A szegedi rendőrség az előkelő vendégekkel nagyon tapintatosan járt el. Felsőbb intézke­désre a rendőr, aki a két szerelmest a vasúti állomásra kisérte, uniformis nélkül ment velük. Ez mindenesetre csakis a gróf ur kedvéért történt, mert a leány különben jelentéktelen. V­Mulatnak a felsőbb leányok. Amikor a városi élet rideg sivatagából ujszegedi. Vigadó fényesen kivilágított termeibe lépünk, ugy érezzük, mintha egy kies, bájos oázisra bukkantunk volna. A sötét éjben egy gyönyörű liget közepén nappali fényben tün­döklő mulatóhelyet találunk, amelyből fenséges keringő dallamos hangjai ütik meg a fülünket. Kívül a nagy zöldben néma csend. A teremből kihallatszó zeneütemek, mint lágy zümmögés olvadnak a messzeségbe, bent pedig festői ka­varodásban mulatnak a felsőbb leányok . . . Az ujszegedi Vigadó hatalmas termeiben, mint megannyi hajuldözó virágszál táncolnak a fel­sőbb leányok. Tulajdonképen a végzett felsőbb jeányok tánce3télye e szép mulatság, amelyen csupa szin, poézis ömlik végig. A végzett nö­vendékek mulatságán a sirvavigadás jellegét fedezzük föl. Ma még iskolásleánykák, táncol­nak, csevegnek, pajkoskodnak kedélyesen és gondtalanul, hogy holnap mint komoly, nagy kisasszonykák hagyják el az utolsó és többe' soha el nem érhető, a feledhetetlen gyermek­bálát. Ma még diákok, felsőbb leányok, holnap már komoly hölgyek, akikben csak emléke él a diákélet gyönyörű befejezésének, az érettségi bálnak. Es ezek az emlékek, a bájos gyerme­kes flörtöknek emlékei az élet sok keserű per­cét fogják megenyhíteni. Mulatnak a felsőbb leányok! Esti kilenc órától kivilágos-kívirradtig. A villamosok és konflisok egész gárdája szállítja a kis táncos­nőket, akik föltétlen urai a mai éjnek. Gyö­nyörű hölgykoszorú gyűlt egybe a Vigadóba. Előkelő, disztingvált és kedélyes közönség. Több ambiciózus rendező-nő irja a megjelent hölgyek névsorát. Tíz óra felé, amikor a leg­jobban gyülekezik a közönség, megszólal ürbán Lajos kitűnő bandája. A felsőbb leányok táncra perdülnek és egy pillanat múlva már csak egy színes, hullámzó, tarka sokaság gyönyörködtette a szemlélőt. A zene hangjaira otthagyták hi­vatásukat a kis báli tudósítók, senki sem törő­dött többé a névsorral, amely árván, elha­gyatva, hiányosan került munkatársunkhoz, így történt, hogy nem lehetett teljes a diszes névsor s ennek bizony nem mi, hanem maguk a felsőbb leányok az okai. A névsor külön­ben ez : Asszonyok: Hevessy Kálmánné, Magay Lajosné, özvegy Schwartz Ferencné, Palócz Lászlóné, özvegy Legát Gusztávné, Dörnerné, Tasnádi Antalné, dr Fülöp Zsigmondné, Sziklayné stb. Leányok : Deli Gitta tanárnő, Schwartz 01­gica, Palócz Ilus, Berényi Margit, Bruckner Idu, Decsy Lenke, Faragó Margit, Färber Zelma, Hevesy Klári, Hevesy Margit, Immerblum Irénke és Sári, Jezerniczky Emmi és Márta, Kanyó Mariska, Krausz Rózsi, Magay Anna, Neuber­ger Klári, Répás Hona, Schachtitz Olga, Schäf­fer Ilonka, Schreiber Boriska, Szegfy Erzsi, Sziklai Zsuzsi, Wagner Erzsi, Lengyel Vilma, Polgár Olga, Tasnádi Márta, Szentes, Legát Gizi és Babci, Nyerges Kornélia, Aczél Mariska, Bauer Hilda, Dörner Mariska, Ferber Zelma, Palotay Erzsi, Rosenberg Ilonka, Grosser Böske, Rosenfeld Vera, Ferber Irén és Sári, Schrei­ber Ilonka, Salamon Klári, Decsi Ilonka stb. Biztos hatású szer a Franki-féle HAJSZESZ HATHÖLLAS' ellen. A hajkorpát el­távolítja. Kis üveg 1 kor., nagy üveg 2 kor. Kitűnő szenlö stb ellen a franki-féle SERAÉL-CRÉHB ARCZSZÉPITO Ártalmatlan ! 1 tégely áralK. Hozzávaló szap­pan 70 flll. Pouder 1 kor. Kapható egyedül: % ¡mm gyógyszer­tárában. Felsőváros, SZEGEDEN, Szt. György-tér.

Next

/
Thumbnails
Contents