Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-22 / 26. szám

4 DELMAGYARORSZAQ 1910 junius 22 Segítség az árvíz áldozataínak. — Holttestek a sártengerben. — (Saját, tudósítónktól.) Az országos gyűjtés megkezdődött a krassószörényl katasztrófa szomorúságának enyhítésére és máris szép eredménynyel jár. A mentési munkálatok is előrehaladtak a szerencsétlenséggel sújtott vidéken. Még mindig találnak holttesteket, meg haldokló sebesülteket az iszapban és több száz eltűntre nem tudnak ráakadni. Egész temetővé változott át a boldogtalan vidék. A kár nagyságát még nem lehetett pontosan megállapítani, de valószínű, hogy az több millió korona. Megdöbbentő, hogy az oláh lakosság milyen közönynyel viselkedik az önmaga sorsa iránt. A fanatizált nép még tisztességes napszámért sem akar segítségére lenni a vidéken dolgozó katonaságnak. Ugyancsak ijesztő körülmény, hogy az élelmiszerek Krassószörényben rendkívül megdrágultak. Valóban 'szükséges, hogy a segély-akciót minél szélesebb rétegei támogassák a nemes ügyek iránt fogékony magyar társadalomnak. Mai híreink itt következnek: Statisztika a pusztulásról. Lúgosról jelentik: Issekuts Aurél alispán ma délelőtt tizenegy órakor érkezett vissza körútjáról, melyet az Ínségtől sújtott vidéken tett. Az alispán Bozovicsról Moldovába ment, onnan Orsovára, majd Jablanicára, Szajovára és Tergován át, ahol felderítő útját megkezdte, vissza Lúgosra. Ma este megérkeztek a kiküldött mérnökök is és vármegyei bizottsági értekezleten előterjesztik tapasztalataikat, megállapítják az utak és hidak pusztulásának teljes képét, megállapítják az egyes községek és magánosok kárát és eszerint indítják meg tervszerűen a segítő-akciót. Megállapították, hogy összesen száznyolcvankét ember halt meg, körülbelül hatvan-hetven hiányzik, ugy, hogy a halottak száma semmiesetre sem lesz több 250-nél. Az eddigi adományok. A király 100.000 korona József főherceg 5000 „ Minisztertanács 100.000 „ Szeged városa 500 „ Nikolics Dániel gyűjtése . . . 700 „ Huszár Károly 500 „ Krassószörény képviselői. . . 3000 „ A király százezer koronáját a katasztrófától sújtott Délvidéknek küldte és igy némileg Temesmegye is jusst formál rá. De mivel ott csak három község szenvedett kisebb kárt, Lúgoson az a hivatalos vélemény, hogy a százezer koronából kilencvenezer jut Krassószörénynek. József főherceg táviratilag érdeklődött a kár nagyságáról, az alispántól jelentést kért s azután küldte el adományát. Amint az alispán valamelyik községbe érkezett, rögtön megjelentek előtte öten-hatan, többnyire igen öreg asszonyok és elsírták kárukat. Amennyire lehetett, rögtön segítettek rajtuk, pénzt senki sem kapott kezéhez, csak ennivalót. Az alispán elrendelte, hogy a jegyző, biró vagy főszolgabíró minden egyes ember kárát jegyezze föl és így a lugosi vármegyei bizottsági ülés minden egyes kárvallottal külön foglalkozni fog és lehetőleg segit rajta, Okos^ humános eljárás. A halál patakjai mentén. A szomorúságot és gyászt okozó vizek viszszahuzódtak medrükbe : egy lépéssel vagy ugrással át lehet jutni azokon a kis patakokon, amelyek néhány nap előtt falvakat döntöttek romokba és szántóföldeket tettek tönkre. A pusztulás külső képe nem olyan rettenetes, jnint azt leírják. A román falvak és községek olyan nagy távolságban vannak egymástól, hogy •gyszerre fel sem tűnik a nyomorúság és házikóik olyan aprók és diiledezők, hogy egészen közel kell menni, ha a bajt látni akarjuk. A nép különben is olyan szegény, hogy a még nagyobb szegénységet egykedvű közönynyel fogadja. Házaikat fatörzsekből csakhamar újra fölépítik és élik tovább tudatlan életüket. Csak a barmokat sajnálják, melyeket a hirtelen támadt zuhatagok egyszerűen lemostak hegyi legelőjükről. Nem egy helyen lehet látni, hogy az oláhok az utmentén ülnek és a megfulaclt állatokat kifejtik bőrükből, hogy legalább a bőrt felhasználhassák. A szántóföldeken egyetlen fűszál sem maradt és igen nagy baj az, hogy a hegyekről leguruló kövek nem egy földet egészen elborítottak, ugy, hogy hosszú hónapok kellenek hozzá, míg újra termékenynyó tehetik. Ez idén teljesen használhatatlanok. Némely helyen mégis megmaradt valami és szivtépő látvány, hogy a férfiak hogyan egyenesítgetik ki a félredobott kövek alól az ő hitvány, gyenge kis kukoricájukat. Két millió kár a Bácskában. Szabadkáról jelentik: Felhőszakadás vol^ amely mindössze félóra hosszáig tartott, mégis rendkívüli pusztítást okozott. A csantavéri, szegedi és bajmoki határok teljesen víz alatt állanak. A földeken egész tavak képződtek. A buza meghajlott és a gabonaszemeket leverte az eső. A veszedelem szakértők becslése szerint a Bácskában két millió kárt okozott. Sok helyen lecsapott a villám és Madarason két lovat agyonsújtott. Kenyérharc Bozovicson. Bozovicson a lakosság megostromolja a kereskedéseket, ahol élelmiszereket árusítanak. Itt és a szomszédos községekben nagy a nyugtalanság, mert az égbolt állandóan borult és ujabb felhőszakadástól tartanak. Árviz Augsburgban. Augsburgból táviratozzák: Az árviz pusztítása óráról-órára nagyobb mérveket ölt. Bachzellnél, a Lech bajorországi partján ismét több ház ttint el a hullámokban.. Egy körülbelül százötven méter hosszú földnyelvet, amelyen hat ház áll, az árviz minden percben elnyeléssel fenyeget. A hat házat már ki is ürítették. Néhány nagy fonógyár kénytelen volt üzemét beszüntetni. Szakértők becslése szerint a kár eddig magában Augsburg városában több mint öt millió márka. A lechi kerületben az árviz egy millió márkát meghaladó károkat okozott. Halálra ítélt gyilkosok. - Tanító és varrónő. (Saját tudósítónktól.) Az esküdtbiróságok az utóbbi időben külföldön igen szigorúan Ítélkeznek. Tegnapelőtt Bécsben, tegnap Triesztben, ma pedig Boroszlóban, meg Thornban hoztak az esküdtek gyilkosságért halálos Ítéletet. Boroszlóban egy varrónő ült a vádlottak padján, mert egy nyolcvanéves öreg embert meggyilkolt és kirabolt. A thorni esküdtszék előtt egy tanító állott, aki menyasszonyát lőtte agyon, mert elhagyta. Az érdekes tárgyalásokról tudósításaink a következők: Valeska Bunzel huszonnyolcéves varrónő május tizedikén éjszaka meggyilkolta és kirabolta Weiss Károly nyolcvanéves nyugalmazott vasúti lakatost. A gyilkosságot ugy hajtotta végre, hogy éjnek idején behatolt Weiss lakásába — ahol ismerős volt — és az alvó embert több fejszecsapásscd megölte. Azután magához vette az összes értéktárgyakat és megszökött. Nemsokára rá elfogták és a boroszlói esküdtbíróság ma egyhangúlag kötéláltali halálra itélte. Ugyancsak tegnap állott törvény előtt Schaclt József fiatal osloovi néptanító, aki agyonlőtte menyasszonyát, Rohlmann Jakab földesgazda tizennyolc éves leányát. Ennél rövidebb törvényszéki tárgyalás alig képzelhető. Az esküdtszék megalakulása után a vádlott töredelmesen és összefüggő, értelmes előadásban elmondott min" dent. Két év előtt, még katonasorban ismerkedett meg Rohlmann Elzával, aki akkor tizenhat éves volt. Megszerették egymást. Titokban mátkapár lettek. Mikor kiszabadult katonáéktól és hazament szülőfalujába, menyasszonya hallani sem akart róla. — Elhatároztam, hogy megölöm. Elmentem hozzájuk. Anyja a konyhában foglalatoskodott, atyja künn volt a földeken, Elza a kertben gyomlált. Nemsokára bejött a vendégszobába, ahol én rá vártam. Szó nélkül két revolver golyóval leterítettem. Még élt. Letérdelten, melléje és négy golyót röpítettem a fejébe Aztán elmentem a csendőrségre és önként lentettem föl magamat. Ha az enyém nem lesz másé se legyen. Az elnök megkérdezte a vádlottat: Ne® akart öngyilkos lenni? — Dehogy is. Hogy elátkozzanak szülei? Tudtam, hogy halálra fognak Ítélni, azt akarom Az esküdtszék mindössze öt percig tanácskozott és kimondta a vétkest. Előre megfon, tolt szándékkal ölte meg a vádlott Rohlmann Elzát. A törvényszék akasztófára itélte a gyilkos vőlegényt. Rejtélyes haláleset. — A szegedi rendőrség nyomozása. — (Saját tudósít ónktól.) Rejtélyes haláleset foglalkoztatta néhány napon át a szegedi rendőrséget. Vasárnap temették el Havedics Antal hetvenegy éves kaptafakészitőt, aki hirtelen támadt betegség után, gyötrő kinok között, mérgezés tünetei közben halt meg. Az immár eltemetett iparos fia, ifjabb Havedics Antal följelentést tett a rendőrségen, mert az volt a gyanúja, hogy az apját megmérgezték. Sass Lajos segédrendőrbiztos nyomozott ebben az ügyben, de nem talált olyan körülményt, amelyből a mérgezést meg lehetett volna állapítani. Az orvosoknak is az volt a véleményük, hogy az öreg Havedics delírium tremens-ben pusztult el s ennek alapján állította ki Baneth Samu dr kerületi orvos a halotti bizonyítványt. Ez az eset mégis olyan érdekes, hogy érdemesnek tartjuk az ismertetését. (A betegség napjai.) Külsőleg teljesen erős, egészséges, magas szép szál ember volt a hetvenegyéves Havedics Antal. Ugylátszik, az öregnek jó életfilozófiája lehetett egész életén keresztül. Egyik unokája, Hajós András cukrász beszéli róla, hogy nagyon szerette a gyomrát. Megelégedhetett volna szerinte az idősb Havedics keresetével akármelyik jobb hivatalnok. Amint jött azonban a pénz, ugy el is ment. Még pedig nem fényűzésre vagy pozitiv élvezetek nélkül való nagy hiábavalóságokra. Jól szeretett élni a Havedics-család és bizony ha futotta, elköltöttek egy-egy vacsorára három-négykoronákat is. Kedden este meglátogatta az öreg Havedicset a Kálvária-utca 24. szám alatt levő lakásán az egyik leánya, özvegy Nátlyné. Varrásról jött és szalonnát hozott, amelyből hárman is ettek. Ő, a nőtestvére, meg az apjuk, Havedics Antal. Az öreg sört is hozatott, amelyet jó étvágygyal fogyasztott el az étkezés után. Egy darabig elbeszélgettek még, azután, este lóvén már, az asszonyok hazamentek. Szerdán hajnali négy órakor már fölzavarták Nátlynét. Az apjához hivták gyorsan, aki rettenetes szenvedéseitől eszméleten kivüli állapotban feküdt a lakásán. Orvost hivtak hozzá. Kuzmcmn József dr-t, aki a családtól kapott felvilágosítások alapján kijelentette, hogy az öreg alighanem husmérgezést kapott. Betegsége első napján rettenetes kínokat szenvedett Havedics. Úgyszólván egész nap eszméleten" kivüli állapotban volt, igy szállították át unokájának, Hajós Andrásnak a Fodor-utca 24 szám alatt levő lakására. Szerdán délután azután olyan dolog történt., ami a beteg közvetlen környezetében kouioly aggodalmat keltett az iránt, hogy az öreg e®bere csakugyan normális körülmények zúdíts ták-e a rettenetes szenvedéseket. A teljesei eszméletén kívül levő ember ugyanis sok<^ beszélt arról, hogy őt megmérgezték. Ez és a^ orvos véleménye méltán keltette a család tagja1 ban azt a gyanút, hogy reális alapja van an nak, amit Havedics lázában beszélt. A csal'1 gyanújáról ifjabb Havedics Antal tett jelentést << rendőrségen, ahol az előadottakról Sass Lajo segédrendőrbiztos vette föl a jegyzőkönyvet-