Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-22 / 26. szám

1910 junius 21 DÉL-MAGYARORSZÁG 5 (Keni történt mérgezés.) A nyomozás megindult és ennek során kihallgatták a súlyos betegen fekvő^ Havedics legközelebbi hozzátartozóit. Ezek a vallomások egyhangúan megerősítik azt a történetet, amelyről ugy látszott, hogy Havedics súlyos betegségével szoros összefüggésben van. E szerint a beteg ember kedden este szalámit evett és hozzá sört ivott. Szerdán hajnalban pedig már kinozták azok a szenvedések, amelyek pénteken hajnalra a halálát előidézték. A vallomások szerint az elhunyt két lánya is evett abból a szalámiból, amelyből az apjuk. Csütörtökön hallgatta ki Sass Lajos segédrendőrbiztos Kuzmann József dr kezelőorvost, akinek ekkor már megváltozóit a véleménye a betegség természetéről. Kuzmann drral beszélt a Bélmagyarország munkatársa is. Az orvos ur előadta, hogy a betegség második napján olyan tünetek mutatkoztak, amelyekből teljes határozottsággal lehetett következtetni delírium tremensre. Sajátkezüleg irta ezt a véleményét Kuzmann dr a nyomozási jegyzőkönyvbe is, amelynek alapján aztán a rendőrségen a nyomozást megszüntették. Negyvennyolc órán át tartó nagy szenvedések után Havedics Antal pénteken hajnalban meghalt. Baneth Samu dr kerületi orvos állitotta ki a halotti látleletet, amelyben a halál közvetlen okául az alkoholizmust jelöli meg. A halálesetről fölvett anyakönyvi lapon ez van kitüntetve a halál okául. A nyomozást tehát nem folytatják tovább és a család is belenyugszik az orvosok véleményébe, már azért is, mert nem akarja az elhunyt embert fölboncoltatni. I Hauerda-iféletet megsemmisítették. — Uj tárgyalás Budapesten. — (Saját tudósítónktól.) Kevés bünpörnek van annyi izgalmas fordulata, mint a szabadkai gyilkosság ügyének. A hajsza a tettesek után, a szabadkai fogház idilljei, a szegedi esküdtszék delegálása, a váratlan fölmentő Ítélet és végül ma a Kúria döntése, amelylyel a pör ítéletét megsemmisítette és uj tárgyalás megtartására a budapesti esküdtszéket delegálta. A Kúria feltűnést keltő elhatározása nem jött váratlanul. Csak a napokban irtuk meg, hogyha az itélőtanács tagjai némileg figyelembe veszik a jelenleg szabadlábon levő vádlottak viselkedését, életmódját, továbbá Jánossy Aladár emlékiratait, akkor a döntésük a bünpör szereplőire nem lehet kedvező. És, miután a Kúria csupán úgynevezett alaki okok miatt semmisíthet meg Ítéletet, a mai döntés is ennek megfelelően történt, ám kétségtelen, hogy a bírákra hatással volt a köztudatban is meggyökeredzett igazság. Hogy Jánossy szerencsétlen eszköze volt a két gonosztevő fölbujtónak, Haverda Mariskának és Vojtha Antalnak. Saját lelkiismerete és tagjainak egyéni intelligenciája szerint dönt az esküdtszék, a Kúria azonban kénytelen a paragrafusokhoz alkalmazkodni. A paragrafusokban pedig nincs olyan pont, amelyre hivatkozva, bebizonyított fölbujtást és bevallott gyilkosságot megtorlatlanul hagyni lehetne. Sem a mai bíráskodás formái, sem pedig lényege, de maga a társadalmi rend sem fejlődött még ennyire. Ámbár a tudomány, különösen Lombroso tanításai, illetve pszihopatológiai megállapításai mindinkább beférkőznek a modern igazságszolgáltatásba — hiába, gyilkosoknak megkegyelmezni nincs ™ég sem elég erőnk, sem pedig elég jogunk. Egyébként is, azok a gyilkosságok és egyéb kriminalisztikai esetek, amelyekben a szerelem a fó'motivum és irányító szenvedély, rendkívül elszaporodtak. A Haverda-pör és a hozzá hasonló ügyek szereplői azért keltenek a tömegben szimpátiát, mert erotikus vonatkozásúak. A romantikával szaturált hemí megnyilatkozások prototípusa Jánossy Aladár. Méltán lehetett nevezni a szerelem bolondjának, hiszen hajlandó volt az akasztófán elpusztulni, csakhogy bűnös asszonya megmenekedhessek. Ennek az embernek az a katasztrófája, hogy a fölmentés után sem tudott szabadulni a szép Mariska hatásától. Mivel pedig a híres nő háládatlan volt iránta, hallani sem akart róla — boszut állt, világgá kürtölte, írásba foglalta, hogy a szegedi ítélet tévedés, mert hármuk közül egyik sem érdemli meg a szabadságot. Most elérte a célját Jánossy Aladár. Mégis együtt kerülnek a börtönbe, vagy talán az akasztófa alá ők hárman. Ha ugyan meg nem szöknek, vagy öngyilkosságot nem követnek el. Az ember igazán zavarban van, hogy sajnálja-e őket, vagy örüljön a mostani igazság diadalának. Uj problémákat teremt a Kúria döntése. Fölkelti a tömegkiváncsiságot, hogy vájjon a budapesti esküdtek milyen fölfogás szerint Ítélnek majd a Haverda-pörben ? A megtört, lelkileg és talán fizikailag is szétroncsolt vádlottak miként fognak viselkedni ? Mindezek az idegizgató kérdések fölmerülnek a bűnügyekkel komolyan foglalkozók és a kíváncsiságból érdeklődők előtt egyaránt. Ennél a pontnál rá kell mutatni arra, mennyire helytelen dolog, hogy a tárgyalások nyilvánosságának ürügye alatt kabaré-publikum gyűl össze a bíróságok csarnokaiban. A budapesti esküdtszék bizonyára gondoskodni fog az uj tárgyalás kellő komolyságáról. Itt írjuk meg, hogy a Délmagyarország ma délután rendkívüli kiadásban adott hírt a Kúria megsemmisítő döntéséről, amely Szegeden érthetőleg keltett szenzációt. Az itteni esküdtbíróság azonban nem tekintheti a döntést a maga dezavuálásának. Olyan motívumok merültek föl a biinpörben, amelyekről a szegedi tárgyalás itélőinek még csak homályos impresszióik voltak és ha a Kúria most így is határozott, az még nem jelenti azt, mintha a szegedi esküdtek nem a legjobb tudásuk és legtisztább érzésük szerint ítéltek volna. (Az előzmények.) A királyi Kúria ma reggel fogott bele a szabadkai gyilkosság biinpörének tárgyalásába. A bünpör előzményei eléggé ismeretesek. A rémdrámának hőse három züllött ember. Az egyik, Haverda Mariska, leánya volt annak az öreg asszonynak, akit meggyilkoltak. A két férfi : Jánossy Aladár és Vojtha Antal, a szeretői annak a romlott teremtésnek, aki, hogy pénzt szerezhessen a tivornyáihoz, valószínűleg beleegyezett abba, hogy Jánossy meggyilkolja öreg édesanyját, Haverda Boldizsárnét. Haverda Mariska szülei zsugori emberek voltak, akiket nemigen szeretett senki Szabadkán. Ebben a környezetben nőtt fel Mariska, akit aztán egy közjegyző vett feleségül. Egy évig boldogan éltek, gyermekük is született. Azonban Haverda Mariska nemsokáig bírta ki a tisztességes életet. Kicsapongó lett, szeretőket tartott, ugy, hogy a férje kiadta az útját és elvált tőle. Haverda Mária akkor lépett arra az útra, amelyen a gyilkosságig jutott. Mikor a pazarlás és a tivornyák már minden pénzét fel. emésztették, akkor vetődött fel az az eszme, hogy meg kell gyilkolni Mariska édesanyját, az öreg Haverda Boldizsárnét és az örökségből majd telik ismét a dáridókra. Vojtha Antai eszelte ki a gyilkosság részleteit és Jánossy Aladár hajtotta végre a gyilkosságot. Leutazott Szabadkára és a városba vezető ösvény mellett megvárta, amikor az öreg aszszony, házvezetőnője: Deákné és ennek Olga nevű leánya társaságában a szőlőből hazafelé ballagott. Jánossy odaugrott és rálőtt az öreg asszonyra. Haverdáné a szivéhez kapott: — Jaj, megsebesültem !... — kiáltotta és holtan esett össze. A rendőrség nagy apparátussal fogott hozzá a gyilkosok kereséséhez, de sokáig siker nélkül. Végre öt nap múlva letartóztatták a temetéshez Szabadkára utazott Haverda Mariskát és egyidejűleg Budapesten Jánossy Aladárt, majd később Vojtha Antalt. Az első vallomást Jánossy Aladár tette. Az ügyész előtt kijelentette, hogy ő ölte meg Haverda Boldizsárnét és hogy a gyilkosságról ugy Haverda Mariska' mint Vojtha Antal tudtak. Jánossy vallomása alapján a budapesti detektívek letartóztatták Klein Pál Lipót szövetkezeti igazgatót is, aki kölcsönökkel támogatta Haverda Mariskát a várható örökség reményében. Kleint azonban a vádtanács szabadlábra helyezte és az ellene folytatott eljárást végleg megszüntette. Az első esküdtszéki tárgyalás Szabadkán folyt le, de itélet nélkül végződött, mert az egyik szavazóbíró egy szabadkai lapban a pörre vonatkozólag elfogult nyilatkozatot tett' közzé. A védők erre más esküdtbíróság delegálását kérték s e kérelemnek a királyi Kúria eleget is tett, amennyiben a bünpör uj tárgyalására a szegedi esküdtbiróságot delegálta.. A. tárgyalás rendkivül nagy érdeklődés mellett és izgalmak között több napig tartott. Az esküdtbíróság ez évi február hó 17-én hozta meg ítéletét. Az esküdtek az összes föltett kérdésekre nem-mel válaszoltak, mire a törvényt alkalmazó bíróság mind a három vádlottat, fölmentette és nyomban szabadlábra helyezte. Az itélet ellen az ügyész semmiségi panaszt jelentett be. (A tárgyalás.) A bejelentett semmiségi panaszokat ma tárgyalta a királyi Kúria Vavrik Béla másodelnök elnöklésével. A tárgyalás iránt igen csekély érdeklődés nyilvánult. Az előadói tisztet Vaikó Pál kúriai bíró látta el, a koronaügyészséget Baumgarten Izidor dr koronaügyészhelyettes képviselte. A vádlottak és védők közül senki sem jelent meg. Az előadó kimerítően ismertette a pör anyagát, a szabadkai és a szegedi tárgyalást, az Ítéletet és az ügyész által bejelentett semmiségi panaszokat. Ezután ismertette az előadó a főügyész által benyújtott és a koronaügyészség által fentartott semmiségi panaszokat, amelyek három pontra terjednekAz első pontja a semmiségi panasznak, hogy a Jánossy-féle memoárokat az elnök nem olvastatta föl. A második panasz az, hogy Popper Gyula cipőkereskedő alibitanu ellenében néhány tanút a bíróság nem hallgatott ki arra nézve, hogy a védők Poppert megfenyegették, hogy ne valljon Haverda ellen. A harmadik semmiségí panasz arról szól, hogy Haverda Mariska jóval a gyilkosság előtt Tóth Istvánnétól, a meggyilkolt asszony nővérétől azt kérdezte, hogy szokott-e anyja még mindig a szőlőbe járni. Ebből bizonyítást nyert volna, hogy előre készültek a gyilkosságra. Erre a dologra vonatkozólag azonban Tóthnét a bíróság nem hallgatta ki. Baumgarten Izidor dr koronaügyészhelyettes nagy beszédben mutatta ki, hogy a bíróságnak nem volt joga Jánossy Aladár memoár javnak félolvasását megtagadni, mert ezek helyesen és törvényszerűen kerültek az iratokhoz és ezekből tudhatták volna meg az esküdtek; hogy kik gyilkoltak, kik határozták el a gyilkosságot és kik határozták el, hogy miképen gyilkoljanak. Ebből derült volna ki az is, hogy Vojtha Antal előmozdította a gyilkosságot. A jog és igazság kívánja, hogy a Popper Gyula és Tóth Istvánná ki nem hallgatása miatt benyújtott semmiségi panaszoknak a legfőbb bíróság helyt adjon. Ezért kéri az itélet megsemmisítését és azt, hogy a legfelsőbb biróság a tárgyalás megsemmisítésével más esküdtbiróságot delegáljon a bünpör tárgyalására. Indítványozza, hogy a budapesti esküdtbiróságot delegálják. A biróság ezután tanácskozásra vonult vissza, (Az itélet.) A Kúria ítélete a következő : A királyi Kúria a szegedi esküdtbíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt a bűnvádi perrendtartás 384. paragrafusának 9. pontja alapján megsemmisíti és az eljárás foganatosításával a budapesti büntetőtörvényszék esküdtbiróságát bizza meg. Az itélet indokolásában a Kúria részletesen foglalkozik azokkal az alaki okokkal, amelyek miatt az ítéletet meg kellett semmisítenie.