Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-19 / 24. szám

2 , . .-,. .... : r- r~ avatkozó támadásait egyszerűen zsebrevágta. ]\lost más szelek fújnak. Most az „előkelő idegen" politikai iskolája kormányoz. Most nem volna ajánlatos a magyar nemzet önérzetének és állami önállóságának frivol sértegetése. A jelentékeny munkapárti többség, lefelé és fölfelé egyforma függetlenséget biztosit az ország számára. Befelé rendet és nyugalmat jelent s kifelé a régi kurucmondást : „ne bántsd a magyart". Ezt jó lesz megjegyezni. A krétai bonyodalom, — Egy török államférfiú nyilatkozata. — '{Saját tudósítónktól.) Ha a nagyhatalmak továbbra is folytatják ingadozó politikájukat, ugy a háború Török- és Görögország között elkerülhetetlen lesz. Konstantinápoly vezető körei, ugy látszik, nem ijednek meg a fegyveres megoldástól. Erre 'vall az az erélyes nyilatkozat, amelyet egy előkelő török államférfiú tett a Neue Freie Presse munkatársa ejőtt. Az érdekes kijelentéseket itt közöljük: — Három esetben vonna maga után háborút & Kréta-kérdés Török- és Görögország között. Az első eset az volna, ha Görögország annektálná Krétát; a második, ha Kréta követeket küldene a görög parlamentbe és azokat ott elfogadnák; harmadik eset, ha a krétaiak a mohamedánokkal szemben erőszakosan lépnének fel. Az utóbbi eset jelenleg még a legfenyegetőbb. A hatalmak visszavonták Krétából csapataikat és egész Kréta talpig fegyverben áll. Fel vannak bőszülve a hatalmak hnza-vona politikája miatt és könnyen megeshetik, hogy az ottani mohamedán lakosokat megtámadják. Azt előre megjósolhatom, hogy az első csepp vérre, amit krétai mohamedán hullat, óriási konsternáció keletkezik Törökországban és a kormány képtelen lesz megfékezni a háborgó népet. Háború és revolueió között keli majd halasztani és bizonyos, hogy az utóbbit választjuk. — Egy ujabb háború Török-és Görögország között most már más kimenetelű lesz, mint az előbbi volt. Az utolsó háború idején a régi hadsereg ezer maradiságával valóságos csorda volt. Abdul Hamid nem törődött a katonái 18Ö00 kocsi helyett 11000 automobilt szerzett be, amivel óriási megtakarítást ért el, mert a 24000 kocsihoz mintegy 40000 lóra volt szüksége, hogy a kifáradt lovakat ki lehessen cserélni. A 40000 ló tartása természetesen mintegy 800 embernyi istáliószemélyzetet vett igénybe s emellett miután Párisban az utcák nagyobbrészt fával vannak burkolva s igy a lovak élesre vasalása tilos, naponta mintegy 50 ló hullott el lábtörés miatt. Ma körülbelül 7000 emberrel kevesebbet alkalmaz a vállalat, mert a kevesebb számú automobil sokkal könnyebben lebonyolítja az azóta emelkedett forgalmat is^ emellett a faburkolat folytán a gummikopás az automobiloknál sokkalta kisebb, mint akárhol másutt egész Európában, ugy, hogy az automobilok fentartása lényegesen kevesebbe kerül, mint a lovak tartása. Emellett a napi ötven ló elhullását sem kell pótolni, az. istállószemelyzet ís felényire olvadt le, ugy, hogy a vállalat az automobilokon, amelyeknek taksája különben is magasabb, mint a kocsiké, óriási összegeket takarít és keres meg. Ezért több az automobil Párizsban, mint a ló. A kocsisoknak azonban épugy, mint a soffőröknok, alig több a fizetésük napi 4—8 franknál: a többit borravalókban keresik meg. A párizsi kocsis és sofiőr átlag: minden frank után 15 centímes borravalót kap, süt nagyobb utaknál sokszor frankonkínfc 25 centimest is. Ezt azután meg is követelik a vendégtől, különösen a sofförök, akik a legcrL'Ojránsabb módon követelik a maguk borravalóját. És a fekete cilinderes, avagy Girardi-kalapos kocsisok (t. í. * teiío.aisílí között éppenséggel nem DÉL-MAGYARORSZÁG kiképzésével. A gyalogosok nem tudtak bánni a fegyverrel, a tüzérek nem értettek az ágyukhoz. A sereg vezéreinek kezei kötve voltak, tudták, hogy az abszolutizmus Konstantinápolyban minden lépésüket ferdén bírálja el. A generális azt táviratozta a szultánnak, hogy minden szükségest nélkülöző katonákat nem küldhet a csatasorba. Abdul Hamid erre ezt válaszolta: „Ha a katonának a vállán van a fegyvere és kötelességérzet duzzasztja a mellét> akkor szembeszáll az ellenséggel."Így is történt. Ilyen szomorú és lehetetlen körülmények között vezették ezt a hadjáratot és dacára ennek, győztek. Ha ekkor Oroszország közbe nem lép, a törökök régen Athénbe nyomultak volna. Elképzelhetjük, hogy milyen kimenetele lenne most a török-görög háborúnak, amikor a hadsereg újjászervezve, a technika legújabb vívmányainak birtokában, minden irányban kiképezve áll. Ilyen esetben elsöpörné a török hadsereg Görögországot és semmi hatalom sem akadályozná meg előnyomulásában. Betennék most a lábukat Athénbe és nem igen hagynák többé el. Mindenesetre addig ott maradnának, amíg a krétai kérdés az ő javukra el nem dől. Vagy azt hiszik a hatalmak, hogy könnyebben oldhatják meg a krétai kérdést, ha a törökök Athént megszállták? Azt hiszi ön, hogy abban az esetben, ha a görög főváros török kézben lesz, a krétai dinasztia megerősödik, ugy, amint azt most a hatalmak akarnák? — Elhiszem, hogy a négy nagyhatalomnak nagy fejtörést okoz a krétai kérdés megoldása. De addig is kötelességük volna a nagyhatalmaknak a komplikációknak elejét venni és a nyugalomról, meg a rendről gondoskodni. Erre csak egy módot látok: vissza kell küldeni a csapatokat Krétába. Ha az illetékesek arról tanácskoznak, hogy mikép óvjanak meg egy házat, amelyben égő anyagok vannak, jól teszik, ha mindenekelőtt tüzfecskendőt készítenek oda. Jelenleg a bekövetkezhető háború egyik indító oka bizonyára, az európai csapatok visszavonása lesz. Ne aggódjanak a nagyhatalmak az élelmezés miatt. Csapataik eltartása semmi esetre sem kerül majd annyiba, mint az örökös táviratváltás a szóbanforgó fővárosok és az egyes nagyhatalmak között. — A törökök most ott állanak, hogy vagy a nagyhatalmak intézkednek, vagy pedig szabadkezet engednek a törököknek, hogy ők intézkedjenek. Törökország szívesen átengedi a döngagnaHeazaBagpaaBSE^ ritka a női kocsis) a kevés borravalót adó vendéget rögtön felvilágosítják: — Monsieur, les cheveaux sont fatigueé! A borravaló-rendszer általában egész Párizsban hihetetlen arányokat ölt. A szállodában épugy, mint a kávéházban, vagy vendéglőben, átlag a fogyasztott összeg 5—10 százalékát kell borravalóul adni, ha az ember nem akarja, hogy görbe szemmel nézzenek reá. Sőt mi több, a színházakban és más mulatóhelyeken a jegyszedők minden vendégtől borravalót kérnek arra való hivatkozással, hogy nekik csak napi négy frank a fizetésük. És jaj a smucig egyénnek, aki megtagadná a borravalót. Ugy vizsgálja a derék alkalmazott, mintha valami hamisítóval volna dolga. Egész Európában az a hir van elterjedve, hogy Magyarországon és Keleten a baksis birodalma terül el: nos, Páris a baksisok terén vezető helyen áll. És még csak meg se igen köszönik a borravalót, nem ugy, mint Németországban, ahol az ember tiz pfeniges borravaló után már hálás pillantásokat és háromszoros „Danke sehr!"-t kap a pincértől. Szóval megyünk a taxin, amelyik éppenséggel nem siet. Minek sietne, mikor a taksamérő rtemcsak a kilométereket méri, hanem az órát is. A derék kocsis pedig rögtön látja., hogy hitvány otrangorrel van dolga, aki éppenséggel nom ismerős Pái-izaban: tehát óriási vargabetűt csinál, több, mint e^y órahosszat kocsiknztat, nniig megérkezünk a szálloda elé, amelyről később megtudjuk, hogy gyalog liusz percnyire van az állomistóJ. Keresztülhaladtunk 1910 junius 19 tést a négy nagyhatalomnak, de elvárja, hogy azokat az ígéreteket, amiket nekik tettek hűen be is tartsák. — Az első ígéret az, hogy biztosítják a szultán szuverénitását Kréta fölött és jót állnak a krétai mohamedánok személy- és vagyonbiztonságáról; a másik ígéret, hogy a statusquó Krétában a törökök részére biztosíttatik, de nem mostantól, hanem a viszálykodások kezdetétől fogva. Hogy mindezt betarthassák, föl. tétlenül vissza kell küldeniök a csapataikat Krétába, hogy az ottani mohamedánok biztonságban legyenek. — Ilyen körülmények között meglehetne ol. dani a kérdést, de semmiesetre sem ugy, hogy Görögország Krétát annektálja. Görögországnak erre semmi jogcíme nincsen. Leginkább Bosznia és Keletrumélia annektálására hivatkozik. Ezekben az esetekben azonban egészen más kérdések forogtak kockán,, mint a krétai kérdésben. Ez alkalommal Törökország semmiesetre sem engedhet és nem is enged. Az első petíció.' — Rakoyszky Istuán mandátuma. — Panasz a képviselőházhoz. -(Saját tudósítónktól.) A képviselőválasztások lezajlásával beigért sok petíció közül ma érkezett az első a királyi Kúriához és egyúttal az első panasz is a képviselőházhoz. Az első petíciót a csornai képviselőválasztási kerületben nyolc szóval kisebbségben maradt Cziráky József gróf pártja megbízásából ma terjesztette a királyi Kúria elé Telétleni Ármin dr budapesti ügyvéd. A választáson, amely junius elsejétől másnap reggelig tartott, tudvalevőleg Rakovszky Istvánt, a néppárt vezérét választották meg. A petíció, amelyet Kiss Elek csornai ügyvéd és tizennégy társa írták alá, elsőbben is részrehajlással vádólja Baclitz Lajos kapuvári királyi közjegyző választási elnököt, mert a záróra kitűzésére vonatkozó rendelkezéseket megsértette és a választási jegyzőkönyvbe hamis adatokat foglaltatott. Ezért a választás megsemmisítését kérik. A legsúlyosabb váddal illeti a petíció magát a megválasztott képviselőt, Rakovszky Istvánt, ak%- hogy a választás eredményét a maga javára befolyásolja, a választókerület római katolikus lakosságát a zsicló hitfelekezeti államegy csomó utcán, amelyről idehaza a Párizsjárt magyar írók megírták, hogy finom és előkelő utcák. De a finomságból és előkelőségből nem látunk semmit. Csak piszok, piszok mindenfelé, elképzelhetetlen mértékű piszok. Az utcák szűkek, a házak magasak és a manzardok fölött sűrű rengetegként emelkedik a pléh-kémények hatalmas erdeje. Az emberek sietnek: itt nem látni kényelmesen sétálgató embert, mindenki szalad, mintha kergetnék. A sok automobil eszeveszetten tülköl, lárma és kiabálás mindenfelé. Az emeletes tram-kocsik mellett az imperíálos omnibuszok és autobuszok rohannak: mind kopott és szennyes alkotmány, amelyekhez képest a mi budapesti villanyosaink és omnibuszaink igen előkelő alkotmányok. Hát meg a német közlekedési eszközök: a csendes, tiszta villamoskocsik, a berlini Kraft-automobilok! Egy szó, mint száz, Páris nem az a csudaváros, amelynek mi, magyarok elképzeljük. A francia nem az az előkelő nép, aminőnek regényekből megismerjük. Itt az emberek kitűnően tudják értékesíteni a multat, nagyszerű üzletet csinálnak a Napoleon dicsőségéből, de a jovo alapjainak megalkotásából nem lát itt seronllt m ember. A franciáknak nincs más iránt érzékük, csak a maguk csinosítása iránt: nem láu itt az eir.ber semmi különösen praktikusat, sommí alaposat, semmi újszerűt. Igaz, hogy a Rue de la Paix tele van olyan ékszorkereskodésokkel, aminőket egész Európában nem 1» az ember; igaz, hogy a nők a művészet töke letességéig vitték az öltözködést, hogy este na órakor az ember láthat munkából jövö