Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-19 / 24. szám

1910 junlus 19 DÉLMAGYARORSZAQ 3 polgárok ellen izgatta és igy Rakovszky mandátuma az 1899: XV. törvénycikk 3-ik szakasza értelmében abszolút semmiségi ok alapján megsemmisítendő. A kérvény fölemlíti, liogy Rakovszky István Szil községben március harmadikán tartott programbeszédében a következőket mondotta: — Ez a zsidó-párt tisztára csak görbeorru és görbelábú zsidókból áll. Erre a zsidó pártra, erre a csaló népre akartok ti szavazni? Hiszen a jelenlegi kormány hat tagjának tiz felesége van, ne engedjétek Czirákyt megválasztani, mert ha a zsidó párt uralomra jut, akkor elko• hozzák a házasság szentségét és olyan házassági törvény lesz, hogy három felesége lesz minden parasztnak. Május 28-án ugyanott tartott beszédet Rakovszky. Beszédében többek közt ezeket mondottá: „Czirákynak sem istene, sem vallása nincs." Hasonló modorban beszélt egész körútján. Vág községben ezeket mondta: ^Most már én sem kímélek majd senkit, tönkre teszem azokcdr&$nivúriy, gaz zsidókat;verjetek • ki ti is azokat a csalókat, akik a nép vérén élősködnek." A petíció számos tanúval kívánja igazolni a megválasztott képviselőnek féktelen izgatásait. A kérvény végül ismerteti a Rakovszky István főszerkesztésében megjelenő „Népújság" több számát, amelyekben a római katolikus lakosságot mindenkor a zsidó választók és az ezzel egy sorba helyezett Cziráky-párt ellen izgatja. Ebben a lapocskában Lukács László és Székely Ferenc minisztereket is a legcsunyább módon piszkolják, A felsorolt adatok a petíció szerint külön is kimerítik az 1899. évi XV. törvénycikk 3. §-ának álladékát és azért kérik a peticionálók, hogy a királyi Kúria rendelje el a bizonyítást és érvénytélenitse Rakovszky István mandátumát. A képviselőházhoz intézett panaszában még élénkebb színekkel ecseteli a csornai féktelen izgatást Tetétleni Ármin dr, a kérvényezők meghatalmazottja. A panasz kéri a képviselőházat, hogy Rakovszky István mandátumát a házszabályok hetvenegyedik szakaszának b) és c) pontja alapján semmisítse meg. A panasz előadja, hogy a megválasztott képviselő föllazította a kerület népét és annyira terrorizálta az ellenpárti választókat, hogy a polgárok vagyona és élete a legnagyobb mértékben Veszélyeztetve volt. Az ellenpárti Czirákypártót állandóan zsidópártnak nevezte. Nemleányokat: olyan frizurával, aminőért idehaza a divathölgyek is megirigyelnék őket. De egyéb semmi különös. A Jardín d' Acclimatacion na" gyon szégényes, nagyon ' koldusos a bécsi Rotschild-kért mellett, a frankfurti Palmengárten és a brüsszeli Jardin de Botaniques mellett; A Notre Dame temploma egyáltalán iiem lepi meg az embert, ha előzőleg a kölni dómot látta, á Pantheon hatalmas kupolája eltörpül á brüsszeli palais de justice mellett. A brüsszeli- világkiállítás a villanyos világítási effektusoknak olyan fölülmulh'atatlan pompáját produkálja, hogy azután a nagy boulevard fényár-já valósággal sötétségnek tetszik. A Pére Láchaise irdatlan sirkőrengetegjébe olyan ritkán vegyül valami művészi, hogy például a müncheni erdei temető, de még a budapesti kerépesi temető is sokkalta szebb. A Hotel des Invalides, Párisnak legszebb látványa, alig-alig gyakorol az emberre fenségesebb hatást, mint Ch'arlótténburgban Frigyes és Vilmos császárok síremléke. Csak a kertek, a közparkok gyönyörűek, a muzeumok gazdagok, de maga a város, a kőből épült város messze mögötte marad a Eémet városokban látott tisztaságnak, művészi érzéknek, alaposságnak, teremtő erőnek, praktikusságnak. A germán őserőnek tükrei, a némett városok a maguk mindenütt megnyilatkozó művészi érzékével, az újítások keresésével. Ez a nép már a jövőben él, a francia még mindig a múltban és a múltból. Mindenütt, egész Rözépeurópában végigkíséri az embert a németek nagyszerű gazdasági fejlődésének imponáló látványa; a brüsszeli világkiállításon a német csak maga a megválasztott képviselő, hanem kortesei, a papok és tanítók, vasárnaponkint a templomból kijövő népet izgatták. Tizenöt falnban körülbelül a következőket mondották a kortesek: Czirákyt csak a kutya büdös zsidók léptették föl. Ez a vérszopó, nyúzó, csaló, alávaló népség, amely a ti véreteken él, már teljesen ki akar benneteket fosztogatni. A panasz végül bemutatja az Alkotmány és a Népújság cimü lapok több példányát, amelyet sok ezer példányban szétosztottak és fölolvastattak a kerületben és amelyekben állandóan izgatnak a zsidó választók ellen. Mindezek alapján megállapítja a panasz, hogy a fenyegetésnek és izgatásnak döntő befolyása volt a választás eredményében és ezért kéri, hogy a házszabályok 39. és 54. szakaszaiban körülirt módon a panaszt a biráló-bizottsághoz tegyék át és a megtartott tárgyalás után semmisítsék meg Rakovszky mandátumát. A szerb radikálisok visszaélései. — A karlócai kongresszus. — (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország már hetekkel ezelőtt jelezte, hogy a karlócai kongresszuson pikáns számadások kerülnek nyilvánosságra. A radikálisokból alakult állandó választmány visszaéléseiről rántják le ezek a számadások a leplet. A kongresszus tegnap és ma hallgatta meg ebben az ügyben az előadó jelentését, melyet alább közlünk. A kongresszusról szóló tudósításunk a következő : Dûmes Jenő előadó bejelenti, hogy az állandó választmány perek vitelére összesen 540,000 koronát költött el. Ezen összegből kapott Ittec Sándor dr, az alapok ügyésze 73,712 koronát, Miladinovics Zsarkó dr választmányi elnök 9802 koronát, Musiczki Döme dr választmányi tag 23,992 koronát, Popovics Bozsidár választmányi tag 7126 koronát. A referálást átveszi ezután Palovina dr előadó és fölolvassa a választmányi tagok és az iskolai tanácsi tagok által többszörösen fölszámított, őket meg nem illető és általuk fölvett napidíjakat és költségeket. Jovanovics választmányi póttag Újvidéken lakik és a kedvező vasúti összeköttetés következtében nem kénytelen az ülést megelőző napon utrakelni és az ülés napján már haza is mehet, mégis minden ülés alkalmával, ha az ülésen résztvett, három napipavillon kanterben veri az összes áilamok kiállításait, s ha az ember Parisban vesz valamit: játékárut, fémárut, — soha nem tudja, mikor tűnik elő a megvásárolt tárgyon a D. R. G. M., vagy a Made in Germany felirás. A német vasutak tisztaság, kényelmesség és gyorsaság tekintetében messze felülmúlják a francia magántársaságok kezeiben lévő vasutakat, a pályaudvarok, különösen a frankfurti, drezdai és metzi, a praktikusnak, kényelmesnek és művészinek olyan pompás vegyülékei, hogy velük talán egyetlen más állam ilyen épületei nem vehetik fel a versenyt. Franciaországban és speciálisan Párisban minden második üzlet brasserie, vagy taverog. Epernayban tizennégy pezsgőgyár gyártja a pezsgőt. Németországban igen sürün találkozik az ember az antialkoholista küzdelem eredményeivel, az antialkoholos vendéglőkkel s nincs város, ahol a sinalcot, ezt a pompás alkoholnélküli italt ne árulnák. Berlinben kis kocsik járják be az utcákat, hogy a nagy melegben eltikkadtaknak alkoholmentes üditő italokat nyújtsanak. A kocsikon ott díszlik a felírás : Alkoholfreie Getränke. Franciaországban a monopolizált gyufa még ma is olyant mint nálunk a masinának nevezett kénes gyufa, Németországban legalább tisztességes trafikot és gyufát kap az ember, ámbár a magyar és osztrák trafikkal a német egyáltalában nem vetekedhetik, különösen most, amikor a dohányra Németországban is akkora adót vetettek, hogy a német szivarok sem sokkal olcsóbbak a mi trafikkészitményeinknél. Maga a német, — még a ridegnek nevezett porosz is, dijat és nyolc korona útiköltséget számit föl. Jovanovics addig, mig rajcsi plébános volt, rendesen négy utazási napidijat számított fel, kettőt Karlócára és kettőt vissza. 1907. december 10-én a 11-iki kongresszusi választmányi ülésekért felszámított négy utazási napidíjat, működési napídijat és 45 korona útiköltséget, azonban nem utazott vissza Raicsra, mert december 12—15-ig iskolai ankéten volt, ahol ismét négy utazási napidíjat, négy működési napidijat és 45 korona útiköltséget számított fel, a többit természetesen Raicsról Karlócára és vissza. Miladinovlcs Zsarkó dr résztvett a kongresszusi választmány 1908. április 13. és 14-én tartott, ülésein és felszámított 46 korona útiköltséget és napidíjat és rögtön utána résztvett az április 15., 16. és 17-én megtartott metropolita egyházi tanácsülésen ós felszámított 66 korona napidijat és útiköltséget. Ezen összegeket ugy számította fel, mintha a kétrendbeli ülés különböző időközben folyt volna le, ezenkívül a napidijakat 14. és 15-én kétszeresen felszámította. Még számos hasonló visszaélésekről számoltak be az előadók. Súlyos vádak terhelik Popovics Bozsidár verseci esperes-plébánost és Musiczky Dömét. Dincsa referens bejelenti, hogy a radikálisok uralma alatt az összes alapoknál az összes deficit 78,778 korona. Indítványozza, hogy a kongresszus a számadásokat ezen időszakra vonatkozólag ne vegye tudomásul, hanem küldjön ki kebeléből öttagú bizottságot és tegye, kötelességévé, állapítsa meg, kit terhel a számadásokért a felelősség és eljárásáról a legrövidebb idő alatt tegyen jelentést a kongresszusnak. Utasittassék továbbá a kongresszus választmánya, hogy az alapok ügyészeit utasítsa az előlegek és perköltségek tekintetében fölvilágosító jelentéstételre. Miladínovics Zsarkó (radikális) kéri a kongresszust, hogy a bizottság jelentését nyomtassák ki és azokat a képviselők között osszák szét, mert a jelentésnek egyszeri fölolvasásából nem lehet tiszta képet szerezni. Budiszavlyevics Bude (önállópárti) indítványozza, hogy a jelentést több ezer példányban nyomassák ki, hogy azt a szerb nép között szétosszák. (Tetszés.) Elnök kijelenti, hogy a jelentést kinyomatja. Az ülést ezután 11 órakor berekesztették. A szerb pünkösdi ünnepekre való tekintettel a legközelebbi ülést szerdára, junius 22-ének délelőttjére tűzi ki. Tárgy: a számvizsgáló-bizottság jelentésének tárgyalása. — sokkalta udvariasabb és előzékenyebb a franciánál, a bajor pedig valósággal csudálatra^ méltó fokig viszi a póz nélküli udvariassággal, Ez a különbség az udvarias francia és az udvarias bajor között. Mikor a francia udvarias, akkor azt olyan pózzal teszi, mintha azt mondaná: íme, lásd, milyen udvarias vagyok! A bajor ellenben közvetlen, természetes, udvariassággal fogad mindenkit, s mondhatom, hogy egész Középeurőpában München az a város, amelyben az ember legjobban érezheti magát. Egy szó, mint száz: csalódtam Párisban. Még az éjjeli élet sem az, aminek élénk fantáziájú irók festeni szeretik. A Moulin Rouge egy csöppet sem múlja fölül „szellemi tartalom" tekintetében a mi orfeumainkat: csak a toalettek különbek és a kokottak vannak többen. És mégis: a Moulin Rouge hozta meg nekem azt a meglepetést, amely egész párisi tartózkodásom alatt legjobban megragadt bennem. Mert talán tévedek és talán mégis a francia az a nemzet, amely a tudományos alaposság terén vezet. Mert ime, még a Moulin Rouge télikertébe is jutott francia tudomány. Egy idős bácsi áll ott egy asztal mellett. A szakálla derékig ér, mellette vaskos könyvek fekszenek. Ez az ur geneológus, komoly tudós. És fölötte ott ékeskedik a felirás: Itt nemesi és polgári családok családfája kikutattatik és elkészíttetik, Díjazás megegyezés szerint. Hiába: Párisban még a tudomány is demokrata, Elmegy a Moulin Rougeba!