Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-17 / 22. szám

1910 Junius 17 DÉLMAGYARORSZAQ 5 TÁVIRATOK Hercegi keresztelő. Cettinje, junius 16. Jtfaximovics tábornok, a cárnak Oroszországból tegnapelőtt ideérkezett képviselője, tegnap » Kruseval-kastélyban a fejedelmi család jelenlétében kiemelte a keresztvízből Mirkó herceg legfiatalabb gyermekét, akit Pál névre kereszteltek. A bécsi orosz követ lemondása. JPétervár, junius 16. Informált körökből eredő hir szerint Ürusszov herceg, a bécsi orosz nagykövet uiból beadta lemondását. A cár megkérte Urusszovot, hogy egyelőre maradjon meg állásában. Serbatov athéni orosz követ helyébe, ki családi viszonyok miatt' mondott le, Sverbejev követségi tanácsost fogják kinevezni. Auguszta főhercegnő repülőgépen (Saját tudósítónktól.) Auguszta főhercegaszüony ma délelőtt lovászmestere kíséretében sétalovaglást tett, miközben kiért az aviatikus versenypályára, A zsűri páholya előtt leszállott lováról; ott időzött épen Warchalowski Adolf bécsújhelyi aviatikus 37. sz. Vindabona - biplánjával. Auguszta főhercegasszony megszólítással tüntette ki Warchalowskit és annak az óhajának adott kifejezést, hogy szeretne fölszállni. Warchalowski azonnal készséggel tett eleget a főhercegaszszony kívánságának, felült a gépre és a versenypálya hosszában végigrepült Warchalowskival mintegy hat méter magasságban. A gép szépen megfordult és visszatért a kiindulási helyre, ahol 6imán leszállt. A főhercegasszony leszállása után megköszönte Warchalowskínak előzékenységét és megdicsérte a gép nyugodt, egyenletes járását. Auguszta nem győzte dicsérni azt a gyönyörűséget, amit neki ez a hétperces utazás szerzett: — Azt hiszem, nincs ennél nagyobb élvezet! — mondotta, — Az automobilok föltalálása a röpülőgép mellett igazán jelentéktelen most már. Valami csodálatos érzés, mikor a gép zakatolva halad a levegőben és az ember semmit sem érez, csak az erős légáramlatot, mikor nekicsap az arcunknak ... Nagyszerű, nagyon szép, csodálatos dolog! Warchalovszki boldogan hallgatta az elismerő szavakat ós megkérdezte: — Ha fenséges asszony még egyszer föl akarna szállni ... Auguszta főhercegnő megköszönte az ajánlatot, de azért — még egyszer fölszállt a repülőgépre. A pályán volt tudniillik Gömöri Béla mérnök, fiatal amatőr-fényképész, akit az udvari főlovászmester megszólított: — Őfensége kéreti, fotografálja le Warchalovszki úrral a repülőgépet. Gömöri Béla örömmel vállalkozott a fölvételre, Auguszta hercegasszony Warchalovszki Adolffal újra fölült a pihenő gépre, a kodakokat beállították és egy perc múlva készen volt a fotografia: Auguszta főhercegnő a repülőgépen. A hercegasszony megköszönte a fölvételt, kérte, hogy küldjenek neki a képből néhányat, azután szívesen vett bucsut és ellovagolt a Rákos-mezőről. Tanárok a kereskedelemügyi miniszternél. A középiskolai tanáregyesület igazgatóága holnap, pénteken délután négy órakor Révy Ferenc alelnök vezetésével küldöttségileg jelenik meg a kereskedelemügyi miniszternél s lehetőség szerint ugyanakkor az államtitkárnál Is, egyrészt, hogy megköszönje a nem állami tanárságnak nyújtott vasúti kedvezményt, másrészt^ hogy kérje a kedvezménynek az állami szolgálatban levő helyettes tanárokra való kiterjesztését is. (Mikor üres lett a hosszú, széles korzó és lassan bealkonyodott, akkor két ijedt arcú, furcsa kis leány sompolygott elő a bokrok közül. A karosszékek fölött még ott szállt a délutáni asszonyok parfümje, az alacsony Tiszán szétfeküdtek a kompok és a délutáni, leányos kacagások itt-libegö emlékei bántották, keserítették azt a két kis leányt, aki most leszökött ide, hogy elbújjék az esti árnyakkal benépesített, nagyöblü karosszékek közé. A szomszédos kávéházból ide szállt a zene és a leányok, — az egyik púpos, csúnya, a másik nagyon piros, egészséges és szép — összebújtak és sugdolóztak.) .í szép: Nehéz volt ideszökni. A papáék vendégségben vannak. A Marinak adtam öt krajcárt, hogy ne szóljon a mamának. A gouvernante alszik. A csúnya: Nekem mindent szabad. A papáék itt ülnek a kávéházban. Azt mondtam, hogy Jejövök ide egy kicsit sétálni. Itt voltál délután? A szép: Igen. Itt volt a széleskalapos is. Udvarolt a nőknek. Én csak néztem őt. A csúnya: Miért nézted? A szép: Mert utálom! Nagyon szeretik a nők. Azt mondják, szép fiu. Azért utálomA csúnya: Én szeretem. A szép: Nem fog feleségül venni. A csúnya: Hiszen nem is ismer. A szép: Nem az a baj. Csak az, hogy ő szép, te pedig púpos vagy. Most már lejövök ide mindennap a korzóra, hogy őt lássam. A csúnya: Megszerzed nekem? A szép: Igen. Megismerkedem vele és beszélni fogok neki rólad. Mennyi hozományod is van neked? A csúnya: Tizenötezer. A szép : Forint ? A csúnya: Forint! De a papa megtoldja, ha kell. Mert most ő sokat keres. De a mult héten nagyon megijedt. Agyonlőtte magát egy önkéntes, aki szintén tartozott a papának. De a váltót a család kifizette. A szép: A széleskalapost is igy kellene megfogni. Sok pénzt adni neki kölcsön ós aztán kényszeríteni, hogy elvegyen. A csúnya: Azt nem lehet. Én szerelmet akarok. A szép: Az nincs ! Hiszen látom. Minden délután udvarol a tenniszpályán a szőke asszonynak. Aztán idejön és belemosolyog annak a piszeorru leánynak az arcába és szerelmet vall neki. Aztán hazamegy vacsorázni és vacsora után elmegy egy nőhöz, aki a városház mögött lakik. Én már érdeklődtem. Ő már nem tud szerelmes lenni. A csúnya: Pedig nekem hamar kell. Én tizenhét éves vagyok, csak kevesebbnek látszom, mert púpos vagyok és kicsi. Éjjel mindig vizes a homlokom és fáj a hátam. Nem is lennék sokáig a felesége. A szép: Meg kellene alkudni vele. Két évre ! A csúnya (szomorúan): Többre ! A szép (szigorúan): Többre nem lehet ! A csúnya: Miért nem ? A szép: Mert nem lehet! (Nagyon elszántan.) Hát megmondom ! Aztán én leszek a felesége ! A csúnya: Mikor? A szép: Ha te meghaltál ! (Hallgatnak. A csúnya arra gondol, hogy ilyen nagy szerelemben két év is több, mint semmi.) A szép: (Most már nagyon bátor lett és tovább mondja.) A nevelőnő is ezt tanácsolta. Előbb téged, aztán engem. A csúnya-. Hát elmondtad neki a titkot? A szép-. Elmondtam. A csúnya-. Hát én nem bánom! (sirni kezd.) A szép: Hát ne bőgjél! Hiszen már ő is beleegyezett. A csúnya: Ki? A szép: A széleskalapos' A csúnya: Hát te már beszéltél vele? A szép: Igen! Megismerkedtünk. Tegnap egyedül mentem haza és találkoztam vele. Nevettem rá és erre ő megszólított. Elmondtam neki mindent, ő mosolygott és beleegyezett. Neked van tízenötezer és nekem tizenkétezer. Ez öszszssen huszonhétezer. Ő azt mondja, hogy ennyi elég. Ha nem lehet egyszerre, akkor két részletben szerzi meg. A csúnya: Nem baj! A szép: Én most elutazom nyaralni. Ti addig intézzétek el magatok közt az első részletet. A csúnya: És ha ő mégsem akarja? Akkor a szeretője leszek I A szép (nevet): Az nem lehet. Mert te azért leszel előbb a felesége, hogy ón a szeretője lehessek. Azt hiszem, ebbe beleegyezel. Hiszen te úgyis meghalsz. Neked mindegy. Aztán majd elvesz engem. (A fák közt megjelenik a nevelőnő. „De kérem kisasszony, nem szabad megszökni! Mit szólna a mama, ha megtudná?" A két leány a nevelőnővel megindul az éjszakában. A púpos a kávéház felé megy. A szép leány és a nevelőnő ellenkező irányban. A púpos egy kicsit sir. Meglát a holdfénynél a földön egy délutánról ottfeledett, elvesztett kék selyemszalagot. Valakinek a válláról eshetett le. Szomorúan megrúgja és megy a kávéház felé. Ott szól a zene.) —lassa. A mai napon Ene kisasszonynak, aki Schönebeckéknél nevelőnő volt, tanúkihallgatása van soron. A gyilkosság előtt és után történt eseményekről beszél. Azt állitja, hogy a lövést a kritikus éjjelen nem hallotta. Még a következőket vallotta : — Másnap reggel a szakácsnő a szobámba jött. Mikor tudtomra adta, hogy az őrnagy öngyilkos lett, nagyon megijedtem. Sietve felöltözködtem és a vádlott szobájába siettem. így szóltam hozzá: „Nagyságos asszonyom, valami rettenetes dolog történt!" Az elnök: Mélyen aludt a vádlott, amikor hozzá bement? A tanú: Igen. Azután Schönebeckné felugrott az ágyból ós igy szólt: „Az lehetetlen Igyekeztem őt megnyugtatni és ezeket mondtam : „Nem, nem az, nem igaz, az őrnagy vadászni ment!" Schönebeckné azonban mindig izgatottabb lett, sirt és verdeste az ágytakarót. Az elnök: Sokáig volt ily izgatott a vádlott? A tanú: Körülbelül egy félóráig. Az elnök: És az egész idő alatt sirt, meg csapdosott ? A tanú: Igen. Az elnök: Tudomásunk szerint tágranyitott szemekkel meredt a távolba. A tanú: Ekkor egy kocsi ment el a ház előtt és Schönebeckné fölkiáltott: „Ez az uram lesz!" Alig értem az ajtóig, Goeben lépett be. Kimért léptekkel tartott az ágyhoz és igy szólt: „Nagyságos asszonyom, legyen nyugodt, én mindenről gondoskodni fogok, minden rendben van!" A következő tanú Dentjen kapitány, aki huszonöt évig szolgált Schönebeck csapatánál. Elmondja, hogy ugy ő, mint a neje, Schönebeckné viselkedése miatt nem érintkeztek a családdal. Az őrnagy ez ellen semmi megjegyzést sem tett. Elmondja még a tanú, hogy egy alkalommal egy tisztet, aki csak nemrég jött az ezredhez, felelősségre vont azért, mert Schönebecknével meg nem engedett módon viselkedett. Ezt megtudta az őrnagy és megkérdezett, hogy mért tettem ezt. Én megmondtam neki és ő egy-két szó után másra terelte a beszédet és igy abbamaradt a dolog. Egyébként — igy folytatja — igen szerettem Goebent. A gyilkosság utáni reggelen, mint utána következő legidősebb tiszt, ellátogattam a Schönebeck-házba. A hulla még mindig ugy feküdt, amint a lövés után elesett. Mi visszavonultunk és ekkor láttam, hogy Goeben a