Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-17 / 22. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG 1910 junius 19 szalonban kalácsot eszik. Csodálkozva néztem rá, mire ő igy szólt: „Meglepi önt, hogy én most kalácsot eszek? Nagyon éhes vagyok, ez % magyarázata". Ekkor bejött a véreb is és hangosan megugatott bennünket. Goeben ekkor igy szólt hozzám: „Látja kérem, hogy elugatja a kutya a halottat ?!" Ez a kijelentés át és átjárta egész valómat. Mindjárt gyanakodtam arra, hogy Goeben valami összefüggésben a dologgal. A vallomás további részében azt állítja Deljen kapitány, hogy Schönebeckné igen erős hatást gyakorolt ugy férfi, mint női Ismerőseire. Ás elnök : Ön Schönebecknét olvasott és okos nőnek mondta, akivei maga is szimpatizált. A tanú: Igen. Egy esküdt: Nem gondolja ön, hogy az őrnagy tudott a felesége dolgairól és némán türt? A tanú: Azelőtt nem mertem volna ezt állítani, de azok után, amik történtek, ezt egész bizonyosnak tartom. Ekkor Graéts kapitány nejének, Schönebeckné legjobb barátnőjének akihallgatása következik, aki a következőket vallja: December 26-ika reggelén félkilenc óra között rém izgatott állapotban berontott hozzánk Goeben és sürgősen Schönebeckékhez hívott. Már a lépcsőházban hallottam az őrnagyné sikoltozását.. Izgatottan ült az ágyában, krétafehér volt és kezeivel a levegőben kapálódzott. Síikor meglátott, igy szólt: „Mit akar maga itt'?" „Hisz ön hivott engem!" feleltem én. Ekkor az ágya szélére ültem. „Hát igaz az? Kérem, kérem, mondja, hogy nem igaz, hogy az uram nem ölte meg magát. Az nem lehet igaz!" szólt ő. Erre azt mondtam: „Talán még nem is halt meg? Még meg lehet menteni öt." „Engedjenek hozzá, hisz én vagyok a legközelebbi hozzátartozója!" kiáltotta ő. Mindenáron ki akart ugrani az ágyból. Én visszatartottam és azt mondtam neki, hogy maradjon, mert még háborgatná az orvosokat. Teát hozattam neki, de ö nem nyúlt hozzá. Ekkor segédkeztem az öltözködésénél és lementünk a halotthoz. Útközben találkoztunk Goebennel, de ügyet sem vetett rá. Végre kocsira ültünk és hozzánk hajtottunk. Egy esküdt: Nem gondolja ön, hogy Schönebeckné, amikor idegeskedett, csupán szimulált? A tanú: Nem. Egy másik esküdt: Beszámithatónak gondolja Schönebecknét? A tanú : Abban a pillanatban, amikor beléptem hozzá, határozottan beszámithatatlan volt> sőt azt hiszem, hogy közel állt a megőrüléshez" Ugyanezt mondta Goeben is. Ekkor a vádlott házaséletére vonatkozólag intéz hozzá az elnök kérdéseket és a nyilvánosságot kizárják. Elmondja a tanú, hogy ő hallott egyes pletykákat Schönebecknéről, de ő semmit sem adott ezekre és jóban volt a vádlottal. As elnök: A többi tisztnék tartózkodóbbak voltak ? A tanú: Azt nem tapasztaltam, ' mert többször láttam őket Schönebeckék házában. Az elnök: Hogy viselkedett a tett után a vádlott a lakásában ? A tanú: Egész nyugodtan. Apatikusan ült a pamlagon és kért, hogy minél tovább nála maradjak. Ilyenkor sokat beszélgettünk. Az elnök: Mintha mondta volna önnek, hogy az utóbbi hetekben igen jól élt a férjével. A tanú: Az utolsó negyedévben, mondta ő. Megkérdeztem, hogy talán valami családi perpatvar lesz az öngyilkosságnak az oka? Ő azt felelte, hogy őmiatta sohasem lett volna öngyilkos. Az. utóbbi időben sokat beszéltek egy birtokvásárlásról, amely akkor történt volna, ha Schönebecket előléptetik. Az elnök: Már kiszemelték a birtokot? A vádlott: Igen. És előre tervezgettük, hogy milyen jól érezzük majd magunkat a magányban. A férjem küldött, hogy menjek egypár hónapig utazgatni, de én azt feleltem, hogy inkább itthon maradok, mert itt jobb. Graetz kapitányné: Nekem azt mondta a vádlott, hogy a férje leginkább az ő háziasságának örült. Az életük az utóbbi időben oly páratlan egyetértésben folyt, mint már évekkel ezelőtt nem. Egyszer egy saját készitményü pongyola volt Schönbecknén, aminek a férje nagyon megörült és azt mondta neki: „Nem is tudtam, hogy ilyen ügyes és szorgalmas is vagy te." Két órakor be kellett fejezni a tárgyalást, mert Schönbeckné már nem birta ki tovább az izgalmakat. Krassószörénymsgve viz alatt. — Sok száz holttest. - Elsodort falúak. — (Saját tudósítónktól.) Magyarország legdélibb vármegyéjének, Krassószörénymegyének borzalmas veszedelméről érkeznek rövid táviratok. Százakra menő halottak feküsznek a krassószörénvi elmosott falvak roncsai alatt, milliókra menő anyagi károkról érkeznek rövid hirek, elkésve, kerülő uton, mert a telefon, távíró és postaforgalmat is tönkretette a felhőszakadás és az árviz. Krassószörénymegye alispánja ma küldte be jelentését a belügyminisztériumnak a megye egy részének teljes pusztulásáról. A kárt, amelyet az árviz okozott, még nem lehet véglegesen megállapitani. Az alispán most járja be a megye járásait, hogy a mentési munkálatokra megtegye az intézkedéseket. Ma reggelig a következő értesítések érkeztek: A bozovicsi járásban a legnagyobb a pusztulás. Bozovics faluban tizennégy, Dalboseten tizenöt, Mosericson hét és Ujsopoton ötven a halottak száma. Ujsopoton az egész falut mindenestől elvitte a viz. Bonjátka község teljesen elpusztult. A járás minden egyes községében a házak nagyrésze összedűlt, A tergovai járásban eddig négy a halottak száma, A moldovui járásban Ujmoldova, Bodimna, Szokolovác, Zlática községek egészen, Omoldova, Koromini községek pedig részben viz alatt állanak. Számos gyermek vizbefult, A lakosság legnagyobb részének nincs ennivalója. Berzászkán é Alsólyupkován mintegy száz embert és negyven házat, Cikevicán kilenc embert és tíz házat, Felsőlyupkován három embert és tizenegy házat sodort el az ár. Sok malom és vashid elpusztult, A jami járásban a szászkabányai vashidat a viz elsodorta. Ogodin községben két ember meghalt. Harmincöt ház elpusztult, Mejiádián tizenhárom a halottak száma, Jablonicán egy halott van, magántávirat szerint azonban huszonhat a halottak száma. A karánsebesi járásban Csirés községben hat halott van. Ujabb jelentések a pusztuló községekből nem érkezhetnek, mert a külvilággal való minden érintkezés megszakadt. A Selmecbányái diáksztrájt — A főkapitány és a diákok. A Selmecbányái erdészeti és bányászati akadémián történtek dolgában a lapok nagyrészben ellenkező értelmű téves jelentéseivel szemben a Budapesti Tudósitó-1 illetékes helyen felhatalmazták a következők megállapítására: Nem igaz, hogy az intézetből bárkit is elbocsátottak, abszolút valótlanság tehát, hogy 514 hallgatót az intéseiből kizártak volna. Nem igaz, hogy az intézetet erre a tanévre végérvényesen bezárták, valótlanság tehát, hogy e meg nem történt bezárás következtében bárki is elvesztette volna az iskolaév mostani szemeszterét. Mindössze annyi igaz, hogy a felizgatott ifjúság kimondott sztrájkja után az akadémia igazgatóságának jelentése alapján az izgalom lecsillapítása végett a nyugalom helyreállásáig miniszteri rendelet az előadások tartását ideiglenesen fölfüggesztette; amint azonban a nyugalom helyreáll, ujabb miniszteri intézkedés az előadások folytatását már a legközelebb, talán már holnap vagy holnapután el fogja rendelni. A történtek dolgában az akadémia fegyelmi hatósága fog eljárni, de természetesen nem az ifjúság egye. temével szemben, hanem csupán azokkal szemben, akikről a megejtendő beható vizsgálat megállapítja a fegyelmi vétség elkövetését Selmecbányáról jelentik: A főiskola bezárása óta egy szakasz idegen csendőr van, akiket a főkapitány kérésére vezényeltek ide. A városi közgyűlés nem fogadta el a főkapitánynak azt a javaslatát, hogy a csendőrök állandóan az iskola előtt maradjanak. A közgyülésnagyon viharos lefolyása volt. Arról beszélnek a városban, hogy a polgármester a főkapitány fölfiiggesztésére tett javaslatot a belügyminiszternek. Az akadémia ifjúsága hazaszéledt: alig egy-kettő közülök tartózkodik a városban. Helyettük az utcákon csendőrök járnak-kelnek. — Báaüy Dezső báró miskolci utja, Bánffy Dezső báró, a református konvent világi elnöke, a beteg Kun Bertalan püspök látogatására Miskolcra utazott. — Rapaics Ka dó szegedi síremléke. Néhai Rapaics Radó földmivelésügyi államtitkár, a szegedi és környékbeli vízmüvek nagynevű létesítője, nemsokára a szegedi temetőben fog pihenni, ahova átszállítják. Robelly Aladár budapesti műépítész elküldte a városhoz Rapaics síremlékének a mintáját, mely alkalmas a kivitelre. Rapaics Radó emlékét Szegeden a majdani szobra, a síremléke és a Rapaics-átvágás fogja hirdetni. — Zichy gróf Budapesten. Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter ma Budapestre utazott, de holnap már visszatér Bécsbe, édesanyja betegágyához. — A Máv. katasztrófája, Még mindig érkeznek jelentések a szegedi üzletvezetőséghez azokról a rombolásokról, amelyeket az orsovai és báziási vonalon a hegyek között a szakadó zápor okozott. Az elpusztított vonalakat nem járhatták be még, a javítási munkákhoz is csak kisrészben foghattak. A csütörtökön érkezett jelentések szerint a hegyek között sok helyen még mindig szakad a zápor. Az orsovai osztálymérnökség részletes jelentést küldött az eddig tapasztalt rombolásokról. Az egyik vashidat például több száz darabra rombolta szét a viz és az orsóval vónal egy helyén ötszáz méter távolságra teljesen összeroncsolta a pályát. A vonatok mind a két vonalon csak Karánsebesig közlekednek. A távíró- és telefonközlekedés ismét teljesen szünetel. Emiatt még mindig hiányosak a katasztrófáról való értesülések. A szegedi üzletvezetőséghez csütörtökön csak levélbeli értesítések érkeztek. — Telbisz Károly Szegedea. Mint megírtuk, Temesvár város polgármestére : Telbisz Károly udvari tanácsos, átrándul Szegedre és meg fogja szemlélni a tanyavilágot. Az illusztris vendég pénteken délelőtt a gyorsvonattal érkezik Ferencsy alispán, Várnay ügyvéd és Telbisz közjegyző társaságában. Lásár György dr szegedi polgármester a vasúton fogja várni a város vendégeit s az állomásról egyenesen kihajtat velük Felsőtanyára, A vendégek megtekintik Vetró Laios, Karácsonyi Dili Gergely, Tóth Antal, Vetró Sándor és Szél Gergely tanyáját s azután a Felsőközpontra mennek, ahol mind* nyájan Fajka János városi főszámvevő vendégei lesznek, a főszámvevő gyönyörű tanyáján. A temesvári vendégek még pénteken este visszautaznak Temesvárra. — Változások a csauádi egyházmegyébenCsernoch János dr csanádegyházmegyei PÍ,SP°Í Ferencsy Gyula őscsanádi plébánoshelyettes plébánossá nevezte ki. Továbbá elrendelte a Következő segédlelkészek áthelyezését: bf:.;L Jánost Oravicáról Csanádpalotára, EngeW««» Józsefet Ősesanádról Temosrékásra, Tloszman^ Jánost Tomesrékásról Glogovácra, Kap vj'lnL Glogovácról Oravicára, Henny Ferenc dr-t ű gecl-Rókmról Szeged-Belvárosba, Bálinth V ere cet Szeged-Felsőközponlr ól Szegcd-Ro^'J Márffy Józsofet Csanád palotáról Szeged-*™ központra. Elrendelte továbbá a püspök { haar Ferenc szakáiházai és Schmidí ^ lippai segédlelkészek kölcsönös