Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-22 / 1. szám

8 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 május 22 Kavarodás Karlócán. — Bűnvádi följelentés a szerb radikálisok ellen. — (Kiküldött munkatársunktól.) A jövő héten Karlócán összeülő szerb egyházi kongresszus körül a készülő vihar szelei fújnak. A választásokon elbukott radikálisok kormánypreszsziót, terrort és törvénysértést emlegetve, a legélesebb fegyverekkél akarják megakadályozni a békés munkát és arra törekszenek, hogy az egész választást megsemmisítsék és uj választást rendeljenek el. Ezzel az állásponttal szemben a győztes önálló szerbek és szövetségeseik a radikálisokat vádolják erőszakossággal, súlyos visszaélésekkel és el vannak készülve arra is, hogy a többségből ellenzékké vedlett radikálisokat, szükség esetén, zsandárokkal dobatják ki a tanácskozási teremből. Ilyen körülmények között valószínű, hogy ismétlődő botrányok esetén Tallián Béla királyi biztos őfelsége kéziratával föl fogja oszlatni a kongresszust, amivel együtt jár az egyházi autonómia ideiglenes felfüggesztése is. Ez előrelátható, miután a radikálisok, a bukás fölötti kétségbeesésükben, semmitől sem riadnak vissza és ha tényleg fegyveres erő beavatkozására volna szükség, ugy őfelsége inkább föloszlatja a kongresszust. Nagyon érdekes és uj az az értesülésünk, hogy Rajasich József báró, a szerb egyházi alapok volt főfelügyelője, a múlt héten bün~ fenyitő följelentést tett a mitrovicai törvényszéknél a kongresszus állandó választmánya ellen, amely jelenleg a radikálisokból áll. Főleg ez a följelentés készteti a radikálisokat a legkíméletlenebb támadásokra. A saját bőrüket védik azzal, ha megakadályozzák a kongresszus munkáját, mert ha a többségnek sikerül az uj választmányt megalkotnia, ugy ez a régi választmány tagjait kétségtelenül ki fogja szolgáltatni a mitrovicai törvényszéknek és a vádlottak padjára kerülnek azok, akik nyolc évig korlátlan urai voltak a szerb egyházi vagyonnak. így fest néhány nappal a megalakulás előtt a kongresszus képe. A bonyodalmas helyzet érdekes részleteit alább ismertetjük, kapcsolatosan a szembenálló pártok vezéreinek nyilatkozataival, illetve a Délmagyarország részére irt cikkekkel. Előzmények, következmények. (A bűnvádi följelentés.) Hogy a radikálisok a kongresszusi választásokon eddigi számarányuk helyett csak 28 mandátumot tudtak maguknak biztosítani a többség 49- szavazatával szemben, annak mélyen gyökeredző okai vannak. A radikálisok nyolc évvel ezelőtt vették át az egyhez kormányzását és nyomban körülülték a húsosfazekat. A saját híveiket helyezték mindenkor előtérbe, negyven radikális ügyvédnek juttattak zsiros koncot, püspöki rezidenciát renováltattak az előirányzott 27 ezer korona helyett 210.000 korona költséggel, száztízezer korona előleget osztottak szét ügyvéd-tagjaik között perköltség cimén, megsemmisítették azokat az egyházi határozatokat, amelyek ellenkeztek a radikális érdekekkel, szóval, működtek és éltek, mint a hal a vizben, amíg egyszer Rajasich József báró felhívta a kormány figyelmét a radikális játékokra, A kormány megbízásából Jovanovics Pál miniszteri • tanácsos vezette a vizsgálatot, amely tudvalevőleg sok visszaélést derített ki. A radikálisok válaszul erre, fülfüggesztették Rajasich báró főfelügyelőt állásától és sajtópert indítottak A Nap ellen, amely a vizsgálat adatait leközölte. A tárgyaláson Rajasich báró volt a koronatanú. Őt is rágalmazás! perrel fenyegették, de ezzel sem tudták leszerelni, sőt a báró nyilvános népgyűléseken — legutóbb Nagykikindán — megismételte vádjait és követelte a rágalmazási pert. Ez máig is késik, ellenben Rajasich báró, hogy véget vessen a komédiának, a mult héten bünfenyitő följelentést tett a mitrovicai törvényszéknél a kongresszus állandó választmánya ellen, amely tudvalevőleg csupa radikálisból áll. Sok adat, tény és bizonyíték van itt együtt, nehéz lesz a szerecsenmosdatás. Eajasich báró súlyos leleplezései okozták közvetve, ele talán közvetlenül a radikálisok bukását. A választók többsége elfordult tőlük és ellenfeleiket juttatta többségbe. (.Álma n dátum, ők.) A radikális párt kétségbeesett állásfoglalása ezek után érthető. Nemcsak hogy elvesztették hatalmi pozíciójukat, hanem vezéreiket: Krajoszevics György dr-t, Musitzky Döme dr-t, Miladinovics Zsarkót, Popovics Bózsa verseci esperest és a kongresszusi választmány többi tagjait az a veszély is fenyegeti, hogy az uj kongresszusi választmány kiadja őket a mitrovicai törvényszéknek. Ezért kell hát nekik botránynyal, obstrukcióval a kongresszus munkáját, a választmány megalkotását megakadályozni, lehetetlenné tenni. Hiszen ha többségbe jutottak volna, az ő általuk alkotott választmány kimondta volna a régiről, hogy becsületesebbet soha nem látott, dehát a többséget nem tudták megszerezni, még olyan eszközzel sem, mint az álmandátnm Ezt az uj kitalálást a radikálisok javára fogja elkönyvelni a történelem, mert merész, szép és ami a fő, eredeti. Ahol látták, hogy kisebbségben vannak, egyszerűen kivonultak a teremből, elnököt választottak, aki formálisan végigjátszotta a komédiát, azután átadta az álmandátumot a radikális jelöltnek, menjen vele Karlócára. Talán bizony nem mennek el? Dehogynem. így vagy tiz álmandátnm kerül a kongresszus igazoló-bizottsága elé. Persze, hogy meg fogják semmisíteni, de erre számítanak is a radikálisok, sőt talán örülnek is neki, mert valódi céljaik leplezésével, ebből az okból indíthatják meg a botrány-lavinát. Kéí érdekes nyilatkozat („ Oislruálúnk.") Manojloyits Vladiszláv dr, aki egyik legképzettebb, egyúttal legekszponáltabb harcosa a kongresszusi radikális pártnak, a Délmagyarország munkatársa előtt igy világította meg pártjának viharos szándékait, amelyek főleg egy vélt gravamen révén élesedtek ki az obstrukciós szándékig: — A Délmagyarország értesülését módomban van megerősíteni — jelentette ki Manojlovits dr. — A most összeülő kongresszus egy pillanatra sem lesz munkaképes, miután pártunk minden rendelkezésére álló eszközt igénybe fog venni, hogy álláspontját és felfogását a legfelsőbb hoiylyel megismertesse. Szükség esetén az obstrukciótól sem riadunk; vissza, de ugy hiszem, erre nem kerül a sor, mert már a királyi kéziratra adandó válasz vitája során olyan indítványt teszünk, amely valószínűleg maga idán vonja a kongreszssus feloszlatását. Ez az indítvány arra irányul, hogy őfelségének tudomására hozzuk, mikép a jelenlegi kormány, súlyos törvénysértéssel, túllépte hatáskörét és belenyúlt az egyházi autonómiába. Manojlovits dr ezután megismertette munkatársunkkal a vélt sérelmet: — A nagybecskereki szerb egyházközségben egy Nikolajevics nevű gondnok nagyobb szabálytalanságokat követett el, amelyekért a temesvári, szentszék,elmozdította állásától. De nemcsak a.gondnokot büntette szigorúan a szentszék, hanem a büntetést kiterjeszt ette az egész egyházközségre: megfosztotta az egyházközség tagjait szavazati joguktól. Ezt az igazságtalan ítéletet a kongresszus állandó választmánya megváltoztatta, kimondván, hogy a gondnok bűne miatt nem lehet az egész egyházközséget sújtani, legföljebb az elnökség hibás tagjait. Az Ítéletet jóváhagyás végett felterjesztették a kormányhoz, amelynek a törvényszék alapján csupán felügyeleti joga van és igy legföljebb a határozat megsemmisítését, illetve uj határozat hozatalát rendelheti el. Ennek dacára a kormány megváltoztatta a másodfokú bíróság határozatát és a temesvári szentszék súlyos és igazságtalan Ítéletét hagyta helyben. Ez a mi garanciális sérelmünk, mert a kormány törvénytelen döntése folytán a nagybecskereki egyházközség nem küldheti ki a kongresszusra képviselőit, akiknek számát a szervezeti szabályzat kettőben állapítja meg. — És mennyiben sérti ez a radikális párt érdekeit ? — A dolog nagyon tiszta, illetve nagyon piszkos. A nagybecskereki egyházközség ugyanis radikális képviselőket küldene a kongresszusra, e határosat folytán tehát pártunk két tagot veszít. — — És ez célzatosan történt? — Erős meggyőződésünk, hogy célzatosan. Bogdán Zsivkó és társai dolgoztak a kormánynál, hogy ilyen módon biztosithassák maguknak a többséget. — És mit szól ehhez a patriarcha? — A patriarcha kétszínű. Titokban nekünk kívánja a többséget, másrészt Bogdán Zsivkőék felé kacsint. — Egyéb megjegyzése őszentségéről nincs ? — De igen. Gyönge embernek tartom. — Érdekes. De a patriárcha talán nem veszi ezeket a kijelentéseket zokon? — Lehet. — A királyi biztos az ön ellenjelöltje, Tallián Béla titkos tanácsos lesz? — Nem. Ugy értesültem, hogy Rohonyi Gyula igazságügyi államtitkár lesz a királyi biztos. (A kinevezés ma tényleg megtörtént. A szerk.) Manojlovits ur ezután még több állítólagos visszaélést sorolt fel és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a radikálisok győzedelmesen kerülnek ki a harcbóL Ez persze azt jelenti, hogy a kongresszus nem intézheti majd el a sürgős egyházi ügyeket. („Zsandárokkal . . .") Beszéltünk Bogdán Zsivkóval, Nagykikinda népszerű polgármesterével is, aki munkatársunk azon kérdésére, hogy a kongresszus többsége mit szándékozik tenni a radikális obstrukcióval szemben, a következőket mondta: — Fegyveres erővel, zsandárokkal dobatjuk ki őket. Ehez jogunk van, ha meg akarják akadályozni a többség munkáját! — Nyúlhatnak ilyen fegyverhez? — Hogyne, teljes joggal. Az egyházi kongresszus nem alkotmányos gyülekezet, nincsenek parlamentáris allűrjei. Az ok nélkül rakoncátlankodókkal szemben az felnök a legerősebb retorziót is alkalmazhatja. — Ugy liirlik, hogy botrány esetén felfüggesztik a kongresszust. — Ez nincs kizárva. Ebben az esetben felfüggesztik as egyházi autonomidt is — mondta Bogdán Zsivkó, aki egyébként nagyon elitélőlég nyilatkozott a radikálisokról. Szerb vezérQk cikkei a Délmagyarország számára. Alább három érdekes cikket közlünk Polit Mihály dr volt országgyűlési képviselőtől, a hazai szerbség egyik legkiválóbb vezéremberétöl, Pérics Jánostól, az önálló párti Branik kii