Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-22 / 1. szám

1910 május 22 DÉLMAGYARORSZÁG 9 tűnő szerkesztőjétől és Hadzsi Koszta dr titeli képviselőjelölttől, aki a radikális párt egyik illusztris vezérembere. Polit főleg a kongresszus munkaprogramját ismerteti, Pé­rics élesen támadja a radikálisokat, Hadzsi Koszta viszont radikális szempontból érvel és a kormányt azzal vádolja, hogy a zava­rosban akar halászni. Polit Mihály dr: Újvidék, máj. 21. Az id^i szerb nemzeti egyházi kongresszus, amely május 29-én királyi rendelet által meg lesz nyitva, nevezetes lesz azért, mert a szer­bek között fennálló eddigi pártviszonyok gyökere­sen megváltoztak. Majdnem negyven év alatt a nemzeti egyházi kongresszuson uralkodó volt azon párt, amely Magyarországban és a politi­kai életben szerepet játszott ós ez a régi nem­zeti párt, amelynek neve szerb nemzeti liberális párt is volt. Az 1902. évben az akkori kormány­konvencia által a radikális párt a többséget megnyervén: uralkodó pártnak fejlődött ki, megválasztván a kongresszusi választmányt: az egész egyházi önkormányzatot magához ragadta. A radikális párt eleinte. tiszta ssociáliset-ikm párt. volt. és csak akkor vált tiszta radikális párttá, miután belátta, hogy a Szöeiállzmusnak a szerb nép között talaja nincs. Ámbár a rési nemzeti liberális párt is a klerikális párt, illető­leg a püspökök omnipotenciája ellen küzdött, mégis sokkal mérsékeltebb volt, mig a radikális párt bizonyos demagógiái eljárása által a szólet­néprétegekben oly befolyást nyert, hogy a nem­zet egyházi autonómiájának jellege egészen alteráltatott nemcsak a püspökök, hanem ac egész klérus, nevezetesen pedig a kolostorok papsága ellen, A régi nemzetj liberális pártnál is tendencia volt, hogy a kolostorok nagy jöve­delméből egy rósz a szerb nemzeti iskolai célokra fordíttassák, amint ezt már az 1888. évi augusztus 10-én kelt királyi leirat rendelte. De .a radikális párt a kolostorok vagyonát ugyszólváh szekularizálni és az egész admi­nisztrációt magához akarja ragadni, holott fi régi nemzeti liberális párt megelégedett a komoly Mtigyélettel. • A most lefolyt választások alkalmával a radikális párt teljes kudarcot szenvedett. Horvátországban, ahol a szerb nép a zöme, az úgynevezett önálló szerb nemzeti párt diadalra jött. Ez a párt pedig tagja a horvát-szerb koalíciónak. Ez cl pá rt a régi radikális és a mérsékelt szerb nemzeti liberális pártból kelet­kezett. A dirigáló tagok ebben a párt­ban a legkitűnőbb tagjai voltak a szerb nemzeti liberális pártnak. Szerémben, Horvát­országnak egy részében, ámbár a radikálisok többségben vannak, egy pár mandátumot mégis elvesztettek. Bácska és Bánátban, ahol az utolsó kongresszuson a radikálisok majdnem kizárólagosan a választásokon nyargaltak, az idén több mandátumot elvesztettek. Az idén, május 29-én összejövendő kongresszuson az arány úgy lesz, hogy 50 antiradikális és csak 25 radikális mandátum lesz. Nevezetesen a kongresszus számol 75 tagot, még pedig 50 világi és 25 papi tagot. Ebez járul még az öt püspök (a budaszentendrei püspökség üresedésben van). A püspökök pedig antiradikálieok: ők az ántiradikális pártokkal fognak tartani. Ha azt mondom, hogy antiradikális, azt értem, hogy azok a pártok, amelyek a demagógia-radikális párt ellen frontot csinálnak. Ezek a pártok pedig a régi nemzeti liberális párt, az önálló szerb nemzeti párt Horvátországban, az uj demokrata párt és az ifjú radikális párt, amely Tomics Jásó vezetése alatt a régi radikális pártból kilépett és az uj szerb nemzeti pártnak a nevét vette föl. A megnyitandó kongresszus­nak első ós nehéz föladat lesz az igazoiáft (verifikáció), mert a radikálisok valami 6 vagy 7 mandátumhoz ragaszkodnak, amelyeket pedig az antiradikálisok vesznek igénybe. Az uj kongresszuson a főfeladat lesz a papi dotá­ciónak szabályozása, E kérdés több mint 30 éven át a napirenden van, de soha döntést nem nyert. Módosítandó volna az egész a radikálisok által a mult kongresszuson hozott, de a kormány­áltál bizonyos oktrojálisokkal módosított kolos­tori rendelet. Épen ugy szükséges lesz az iskolai törvényeket, illetőleg rendeleteket mó­dosítani, illetőleg ujat teremteni, tekintettel az időközben hozott állami iskolai törvényekre. Hogy a kongresszusnak ülései nagyon viharosak lesznek, ezt onnan lehet sejteni, inert nem a radikálisok, hanem az antiradikálisok fogják a kongresszusi választmányt választani. Eddig sédig a radikálisok oly teljhatalmuak voltak, hogy az egész autonómiában gazdálkodtak oly módon, hogy nagy és óriási visszaélések történ­tek, amelyek nyomára a kiküldött miniszteri tanácsos, Jovanovics Pál, jött. i Pérics János : U|vitíék, máj. 21. Magyar embernek fogalma sincs arról, hogy milyen vehemenciával, milyen szenvedélyesen folytak le az imént a magyarországi szerbek­nél az egyházi kongresszusi választások. Nem is csoda, hogy a szerbeknél ez igy történik. Az egyházi autonómiájuk mindeddig rende­zetlen állapotban van, mert a különféle ma­gyar kormányok a szerb egyházi önkormány­zat kialakulását rendszeresen gátolták, ugy, hogy tág tere nyílik olyan elemeknek a legvadabb agftációra, amely elemek a népszenvedélyekkel dolgoznak. A szerb radikális párt rendelkezik az ilyen elemekkel. Ez az a párt, amelynek vezére Tomics Jáöó, aki 1889. évben politikai ellenfelét s a szerb liberális párt vezérét az újvidéki vaspályaudvaron leszúrta, Az a párt. ez, amely Justhékat „hazafisÉgával"' ámítja, mig {efölé, a szerb nép előtt, az Oküesániban (Horvátországé­ban) hozott programjával henceg, amelynek egytk pontja : az egyes magyarorfeági nemzeti* séyekért külön nemzetiségi miftís:!ert. követel, amint az odaát Ausztriában van! Ez a „haza­fias" pont egy sajtópCrben épen a szegedi es­küdtbíróság előtt fel lett olvasva s o". i is le volt rántva a lepel e kétszínű radikális ko­médiáról. A szerb radikálisok 1902-ben jutottak ura­lomra a szerb autonómiában. Hogy e tsyolc év alatt miket müveitek a radikális urak ebben a szegény autonómiában, ezt megírni egy egész könyv kellene. A legfőbb szőrb önkormányzati testületek, u. m. a kongresszusi választmány, a legfőbb iskolaszék s a metropoliai egyházi ta­nács oly elemekből állott a radikális korszak alatt, amelyek a peres s más ügyekben nem a törvény, az igazság szerint jártak el, hanem abból a szempontból indultak, hogy az illető fél radikális-e vagy nem. Hozzájárult ehez még az is, hogy a radiká­lisok még az egyházi vagyon kezelésénél kezd­tek mindkevesebb skrupulusokkal eljárni, ugy, hogy Rajasich József báró, a nemzet-egyházi javak főfelügyelője s Kliéminacz Mita, a pát­riárkái uradalom főkönyvelője, nyíltan a radi­kális urak ellen léptek fel és súlyos vádakkal illették a kongresszusi választmány egyes tag­jait a sajtóban. Mindez arra késztette a mai korhiányt, hogy Jovanovics Pál miniszteri ta­nácsost két szakértővel Kaiiócára küldje le, hogy a radikális „gazdálkodást" vizsgálja meg. Hogy a vizsgálat mit derített ki, ezt a magyar közönség a magyar újságokból tudja. Mindezek alapján Rajasics báró a terhelt kongresszusi választmányi tagok ellen meg­tette a bünfenyitő feljelentést a mitrovicai kir. ügyészségnél. Ezek s még egyéb tettei a szerb radikális pártnak azt eredményezték, hogy ellene az ösz­sses többi szerb párt szövetkezett, uj lapok in­dultak meg s a radikális szerbeket valóságos kereszttűzbe VGtte. Az eredmény az volt, hogy a szerb nép a most. lefolyt, egyhézkongresszusi választásokon oly vereségben részesítette ezeket a nép- és Justh-ámitókat, hogy azok soha többé nem jut nak uralomra a szerb egyházi autonómiában, amelyből a radikális urak valóságos húsosfa­zekat csináltak. A győzelem a szerb önálló párté, amelynek autonóm programját az összes nem­radikális pártok és frakciók magukévá tették. A kongresszusi választások eredménye az, hogy a 75 kongresszusi mandátum közül az önálló pártiak 50 s a radikálisok csak 25 mandátu­mot kaptak. De e 25 mandátum között több a törvénytelen, mint a törvényes s ellenük pa­naszt emelnek majd a kongresszusnál, amely ezen törvénytelen radikális mandátumokat meg kell, hogy semmisítse. Előreláthatólag a kongresszusi ülések nagyon, de nagyon viharosak lesznek. A radikálisok, elkeseredve csúfos bukásuk miatt, nyíltan kür­tölik szét, hogy botrányokkal fogják megakadá­j lyozni a kongresszus működését. Elvük most az: ha az, autonómia nem a mienk, hát vigye az ördög! Csakhogy hát a többségnek lesz módja arra, hogy ezt a gyalázatos tervet meg­hiúsítsa. Hadzsi Koszta dr: Újvidék, máj. 21. Khuen gróf, azzal a céllal, hogy gyöngítse a Justh-párttal szövetkezett szerb radikális pártot, hogy ez aztán minél csekélyebb támo­gatásban részesíthesse a függetlenségi pártot, kiíratta az általános országgyűlési választások­ka! együtt a kongresszusi választásokat is. Ugy számított, hogy a szerb radikális párt a kongresszuson eddig elfoglalt domináló pozíció­jának megmentése végett nagyobb agitdciói fog a kongresszusi választások alkalmával kifejteni, ami természetszerűleg gyöngítené a párt agili­tását politikai téren. Egyszersmind gondosko­dott arról is, hogy a szerb radikális pártnak útjába gördítsen mindenféle akadályt. Biztos adataink vannak arra, hogy Khuen gróf a hor­vátországi szerb önálló párttal kötött paktumban, kötelezettséget, vállalt aziránt, hogy az önálló szerb pártot a radikálisokkal s^en{om minden elképzelhető iámon ittasba,ti réptetfteni fogja és többségre jutását a hatalmi eszközök igénybevé­tele (ittál eWsegiti. Evégből biztos adatok szerint a politikai hatóságokat épen olyan instrukciók­kal látta el a kongresszusi válasjetáaqk alkal­mából, mint amilye?) instrakcjókkal el vannak látva az országgyűlési választások előkészítése tekintetében is. A kongresszusi választások régi rendszerű közvetett választások és a hiva­talos presszió már a választók váksztáfánái a legnagyobb mérvben volt érezhető. A választók választását községi jegyzők és elöljárók készítet­ték elő és minden hatalmi eszköznek igénybevé­telével direkt beavatkozást gyakoroltak a válasz­tók választására. így történt, hogy a radikális­ellenes pártok a választások első stádiumában bizonyos sánszokat szereztek. A választások eredménye ugyanaz, hogy a radikális párt, amély a kongresszus többségét alkotta, néhány sza­vazattal kisebbségben maradt, mindazonáltal ós a legnagyobb presszió dacára is a 39 magyar­országi mandátumból a radikális párt nieghédi­tott 28-at. Tehát a legnagyobb atrocitások dacára is a szerb radikális párt a magyarországi kerületeknek háromnegyed részét megtartotta ós igy magyarországi pozícióját még a Khuen­rénd,szerű választás sem volt képes megsemmi­síteni, de még gyengíteni sem. Alig 2—3 man­dátumot vesztettünk. A hivatalos presszióval egyidejűleg a legképtelenebb rágalmakat terjesz­tették a kongresszusi választmány vagyonkezelé­séről, amely rágalmaknak éltető eleme volt az a vizsgálat, amelyet Khuen gróf a választások küszöbén és a szerb választóközönség hitének megingatására irányuló célzattal elrendelt. Hogy ez a vizsgálat csak korteseseköz volt, legjobban bizonyítja az a körülmény is, hogy a kormány sajtóirodája a vizsgálat adatait közzétette, még pedig célzatosan és elferdítve, csakhogy köz­vetlenül a választások előtt ingerenciát gyako­roljon a választóközönség . meggyőződésére. Hangsúlyoznunk kell azt, hogy a szerb egyházi ügyeket elintézni szokott miniszterelnöki ügy­osztály különben oly lassan dolgozik, hogy egy vagy másfél év kell ahhoz, amíg onnan egy elintézett akta kikerül. Most pedig egy négy­hetes vizsgálatnak az „eredményét" villámgyor­sasággal tették közzé, még mielőtt az össze­gyűjtött adatokat rendszerbe foglalva, össze­állíthattuk volna. A szerb radikális párt előre­láthatólag a kongresszus ily összetételét alapjá­ban meg fogja támadni és őfelségénél ennek a törvénytelen alapon létrejött kongresszusnak a feloszlatását és uj, tiszta, minden hivatalos be­avatkozástól ment választásnak elrendelését fogja kérni. A kongresszus működése ennélfogva a helyzet időközbeni alakulásától fog függeni. Mintán a radikális párt pozícióját a magyar­országi kerületekben túlnyomó részben még a legnagyobb presszió dacára is megtartotta, a kormány politikai céljait praktikájával nem érte el, mert a radikális párt a legnagyobb elszánt­sággal és elkeseredéssel fog résztvenni az országgyűlési választásokon és a saját, vala­mint a függetlenségi párt jelöltjeit a legmesz­szebbrnenő támogatásban fogja részesíteni. A magyar sajtó, sajnos, csak ritkán fog­lalkozik a hazai szerbség belső ügyeivel, amelyek pedig több figyelmet érdemelnének. A magunk részéről állandóan érdeklődéssel fogjuk kísérni a szerbek egyházi életét is, annál inkább, mert ez, a jelenlegi helyzetben, egészen összeforrott a politikával ( i l

Next

/
Thumbnails
Contents