Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-24 / 2. szám

I. évfolyam 2. szám V: T, »_•Kedd, május 24 ftözpenti szerkesztőség és Kiadóhivatal Szeged, Korona-utca Í5. ••• ^v ELŐFIZETÉSI AS SZE6E&ËH: Ç ~ — ELŐFIZETÉSI Á« VÍDÉÍÍEH : e$6si évre . R 24— félíví?.. . . & J2'~- ' e3&z évre . R 28'— íélévr® . . . R 14"— negyedévre. R 6'— egy^jrajrá R ï~ sesy edívre . R 7— így hónapra R 240 Esyes síátn ára íVStlír ¿ Egyes szám ára 10 fillér ^ "" TELEFON-SZAH Szerkesztőség 835 •• Riadóhivatal 836 Interurbán 835 A harmadik egyetem. őszinte hálára vagyunk kötelezve a Katolikus Tudósító cimü néppárti kőnyomatosnak, amely tegnap a harmadik egyetem felállítására vonatkozó hamis hírt kiröppentette. Mint ösmeretes, arról szólt ez a bennünket, Szeged városát és a Délvidék lakosságát oly közelről érdeklő, szenzációs értesülés, hogy Zichy János kultuszminiszter a harmadik egyetem függő kérdésében döntött és azt Debrecennek ítélte volna oda. A hálát a klerikális kőnyomatos természetesen nem azért érdemli tőlünk, mert az uj egyetemet, amelyet a közvéleménynek egy ugyancsak számottevő része oly energikusan Szegednek követeli, egyszerűen egy más városnak sikkasztja el. Köszönetünk azért illeti, mert ezt a fontos kérdést ismét szőnyegre hozta és az országos érdeklődés homlokterébe állította. Mert íme, elmúlt a koalíció négy esztendős uralma és oly sok fontos, nagy ügygyei ez is eltűnt a mélybe. Az érdekelt faktorok kilincseltek, audienciára jártak, megmozgattak füt-fát, hogy döntést provokáljanak ; — a dicsőséges nemzeti kormány pedig s annak remekszavu ekszpoziturája, a nagy Apponyi, igért, ígért, igért, rendületlenül. Odaígérte ezt a csillogó, pompás ajándékot prezentül. mindenkinek, akinek csak eszébe ötlött kérni tőle és valóban nem csoda, hogy a mostani választási mozgalmak folyamán egy kitűnő képviselőjelölt — Battonyát tette meg az ország uj kulturális kincsének várományosául. - • «u És elmúlván a koalíció uralma felőlünk, ebben a kérdésben is egy átkos örökség maradt íffcána. A kitűnő Apponyinak, aki az egész világot ma is a kalksburgi kolostor ólomüveges ablakain keresztül nézi, sikerült a harmadik egyetem ügyében is a felekezeti szempontot dominálóvá tenni. Innen a néppárti kőnyomatos följaj dúlása is, amely szintén nem a tárgyilagos nézőpont alapján félti Debrecentől az egyetemet, hanem azért, mert ekép az uj főiskola a protestánsok Rómájába kerülne. És ezért látszott pillanatnyira plauzibilisnak az is, hogy Zichy János gróf, az uj kultuszminiszter talán szintén Debrecen felé fordulna döntésével. Hiszen a volt néppárti kormányférfiunak ekszpiálnia kell múltját, tisztáznia kell magát a klerikálizmus gyanúja alól. Mivel tehetné ezt inkább, mintha elhatározásával a protestáns Debrecennek kedvezne ? Hogy sokan ebből a szögletből, a felekezetiség pókhálós, sötét szögletéből nézik az uj egyetem kérdését, ez kétségkívül a koalíciós kormány ragyogó érdemeinek egyike. Hogy vannak egyéb szubjektív szempontok is, azt tudjuk. Tisztában vagyunk vele, hogy Tisza István gróf, akit anyagi és családi tradíció köt Debrecenhez, tüzzel-vassal a Hajdúság központjának követeli a harmadik egyetemet. Ám a másik nagy kálvinista vezérférfiu, TSánffij Dezső báró, a reformátusok világi pápája, merő objektív szempontok által vezetve, rendületlenül áll Szeged meneti. S valósággal, aki tárgyilagosan, szenvedélytől el nem vakított szemmel nézi ezt a kérdést, annak nyilván át kell látnia Szeged föltétlen jogát. A megdönthetetlen érvek egész tömege formálódik erős csatasorba mellettünk, amelyek mindegyike elvitathatatlan országos közérdekké teszi Szeged jussát. A számbajöhető vidéki emporiumok közül Debrecen egy magyar tenger kellős közepén áll, Temesvár most is német még, Pozsony túlságosan a határon, Bécs perifériájába esik; mig Szegedet, tudjuk, mindenfelől mossák a nemzetiségi hullámok, amelyek csak ugy kiáltanak a magyar kulturának egy oly világító tornya után, mint aminő egy uj, hatalmas főiskola lesz. Hiszen minden tapasztalat, minden adat és megfigyelés a legpregnánsabban kidomborítja Szegednek, mint kulturközpontnak a nemzetiségi vidékkel szemben való jelentőségét. Tudjuk, hogy kitűnő középiskolái m internátusai telve vannak sváb ifjakkal. De a középiskola bevégeztével ezek elvesznek kulturánk számára. A vidék sváb birtokosa ugyanis félti fiát az erkölcstelennek tartott fővárostól és ha főiskolát végeztet vele, külföldre, Nagy-Németországba küldi Szegeden megnyugvással és örömmel hagyná s hogy mily jelentősége volna annak, ha e színmagyar városban kapná meg az a sváb, bunyevác, vagy épen román ifjú főiskolai kiképeztetését, ezt igazán fölösleges volna sok szóval részirta Szomahdzy István. Mig az asszony kissé elbóbiskolt ebéd után, a férj — a nyárspolgárrá puhult don Jüan — gyöngéden melléje telepedett a hintaszékbe és a Dreyfus-ügy legújabb híreit olvasgatta a megszokott újságjából. Ilonka reggel óta az ágyban maradt s bár igazán nem volt valami komoly baja, néhányszor sóhajtva emlegette, hogy a halálán van. Tamási jól ismerte már ezt az állapotot, tudta, hogy a feleségének örömet szerez, ha kék selyempaplana alól nézhet ki az esőbe fuló világra, de az sincs kizárva, hogy egy óra múlva színházi jegyért küldi el a szobalányt ... Ilonka tehát elbóbiskolt ebéd után, Tamási pedig az újságját bújta, mikor egyszerre örvendetes dolog történt: a körút vizes házkolosszusa fölött egyszerre kisütött a nap... Az utcán tavaszias derű ömlött végig, a pocsolyákban szines fénysugarak táncoltak és az Ilonka halványkék paplanát is elborította az aranyos napsugár ... Tamási letette az Újságot és mivel attól félt, hogy a melegség fölébreszti a feleségét: halkan az ablakhoz lépett, hogy a függönyöket lebocsássa. Szerencsésen le is bocsátotta az egyiket, de mielőtt még a másik ablakkal is végzett volna, Ilonka fölébredt szendergéséből. — Mit csinál ? — kérdezte az urától ijedten. Tamási a betegápoló gyöngéd türelmével fordult meg: — Amint látja, édes, lebocsátom a függönyöket ... A nap olyan melegen tüz ide, hogy még jobban megfájdulna a feje tőle... Tamási igen udvariasan mondta ezt és mégis váratlan feleletet kapott. Ilonka haragosan ült föl ágyában, keze remegett a felindulástól és idegesen, majdnem gorombán kiáltott az ablaknál álló Tamásira: — Rögtön húzza föl a függönyt... — De cicám ... — Ha nem húzza föl, azonnal leugrom a harmadik emeletről... A jó férj aggódva tekintett a beteg aszszonykára, . aztán engedelmesen fölhúzta megint a fehér függönyt. És e közben egy pillanatra az a régi, bemohosult korszak jutott az eszébe, mikor ő még magányos garszonként bolyongott a zuhogó őszi esőben... Miért jutott ez a korszak az eszébe ? Egy nevetséges és mégis melankolikus emlék miatt, amelyet a fehér függöny most egyszerre felidézett benne ... Tamási, mig a felesége parancsának ilyen készségesen eleget tett, egy pillanatig huszonkétesztendŐs korának rég elfeledett ideáljára: a szép, huszonkilenc éves Kaysernére gondolt... Tamási, aki akkor egyiigyü kis jogász volt, egy Andrássy-uti kávéházban a füléig belebolondult abba a szelid tekintetű, csinosan kiöltözött, barna asszonyba, aki a húgával együtt törzsvendég volt az egyik sarokfülkében. A viszony a székesfővárosi szerelmek rendes sablonjával kezdődött: Tamási bókokat irt a képeslapok szélére, majd apróhirdetéseket tett közzé egy napilapban, később poste-restante levelekben sürgette Kaysernét, hogy légyottot adjon neki... Az ostrom sikerrel járt; a szép asszony, akinek férje egész nap keztyüket árult a Terézvárosban, egy nap Wesselényi-utcai lakásán fogadta a lángoló fiatalembert... Kayserné ekkor könyezve panaszolta el, hogy tizenkétéves házassága alatt még senki sem akadt, aki őt teljesen megértette volna; mire Tamási ugyancsak forró könyek közt jelentette ki, hogy ő is magányos lélekként járt eddig a nagyváros óceánjában. A két elhagyott teremtés forró barátságot kötött; Tamási regényeket hordott a szép asszonynak s bár mindig módjában állott, hogy érzéseit élőszóval is elmondja, naponként négyoldalas levelet irt szerencsétlen ideáljának... A barátság utóbb bizalmasabbra és meghittebbre fordult; a magányos lelkek titkos jelekben állapodtak meg arra az esetre, ha a férj váratlanul otthon maradna... A jelbeszéd anyagát a Kayserék ablakfüggönye szolgáltatta; még pedig a következő ötletes kulcs szerint: Felhúzott függöny — a férjem itthon van. Félig lebocmjtoít függöny = a férjem rögtön megy. Egészen lebocsájtott függöny — a férjem elment, jöhet. Tamási néha másfélóráig kószált a Wesse-