Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-24 / 2. szám

24 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 május 24 Jefcezni. Kétségtelen továbbá, hogy Szeged, az Alföld e büszke királynője, lakosai számára, terjedelmére, szépségére, jelentőségére nézve az ország második városa s az egyetem ezért is őt illeti. Végül a versenyző városok mindegyikének már van főiskolája, mig Szeged ennek mai napig hijjával van. Számtalanszor széttagolt, ezer érvvel megvilágított kérdés ez. De minden tárgyilagos argumentum, minden okoskodás más eredményre nem vezethet, minthogy a harmadik egyetemnek Szegednek kell jutnia. Ebből a követelésünkből nem engedhetünk, ezért harcolnunk kell körömszakadtáig; — nem magunkéit, hanem a magyarság parancsoló érdekeiért. És ügyünknek diadalmaskodnia kell, mert e harcban mellettünk az igazság, mert annak a zászlóhordozói bölcs, kipróbált, lelkes férfiak. Élükön pedig ott áll Szeged polgármestere, Dázár György dr, aki élete feladatául tűzte ki, hogy városának a harmadik univerzitást megszerezze. Az ő nemes buzgalma, izzó lelkesedése biztositéka annak, hogy a küzdelemnek meglesz a sikere. Amig ő lobogtatja a zászlót, bizhatunk a diadalban és dobogó szívvel várhatjuk azt a gyönyörű napot, amelyen a szegedi Alma Mater első katedrájáról a színtiszta magyar kultura igéi fölcsendülnek. Széli a választójog} ellen. Széli Kálmán vasárnap Szenttgothárdon programbeszédét mondott. Először hívei bizalmát köszönte meg, majd az aktuális politikára tért át. Pártonkívüli 67-esnek vallotta magát. A vámkérdés — mondotta — nem közös ügy. Az ország gazdasági érdekei szerint Ítélendő' meg, ezek pedig egyelőre a közös vámterületet követelik. Hogy később hogyan lesz, azt még nem lehet tudni. Ugyancsak közgazdasági érdekek szólnak a közös bank fentartása mellett is. A jogi kérdés alárendelendő a gazdaságinak. Fontos azonban a paritás biztosítása. A választójogról is nyilatkozott. Habár szerinte a kiterjesztés elmaradhatatlan, e téren csakis a fokozatos haladás híve. De nem hive az általános és egyenlő választójognak. Az obstrukciót teljes mértékben elitélte. lényi-utcai ablak alatt, de mikor a függöny a Kayser ur készülődését jelezte, ügyesen befordult a Klauzál-utcába. És tiz perc múlva, mikor a látóhatár egészen tiszta volt, lángolva, dobogó szívvel szaladt föl a háromemeletes ház lépcsőin ... Pompás délutánok voltak — az egyik magányos lélek kétszer bukott meg ezidőben a második szigorlaton — és Tamási sokszor ámulva nézett a nyugodtan baktató férj után, aki két órakor az üzletébe sietett. És este, mikor olcsó vendéglőjéből szivarozva ment haza rideg külvárosi lakására, nem egyszer csodálkozva gondolta: —- A derék Kayser nem is sejti, hogy megcsalják . . . Hát csakugyan igaz, hogy minden férj ostoba? ... És valamint az okos kis csirkefogókból, akik a kész cipőket hazaviszik, egytől-egyig ostoba legény lesz, a ravasz don Jüanok is igazán elvesztik az eszüket, mikor az oltár elől eltávoztak? A viszonynak később egy váratlan esemény vetett véget: Kayserné férjhez adta a legidősebb leányát és a kis Kayser Erzsike egy egészséges leánykával ajándékozta nieg boldogságtól ragyogó férjeurát ... És a csöppnyi poronty végre megtette azt, amire tizennyolc éven át senki sem volt képes: tökéletesen megértette a nagymamáját. Kayserné, mikor Tamási egy napon meglátogatta a Wesselényi-utcai lakásban, egy icipici babaruhát mutatott regényes udvarlójának. — Tudja, hogy mi ez? Miniszteri "programbeszédek. — A politikai vasárnap. — A politikának vörösbetüs napja volt a tegnapi. Három miniszter mondott mint képviselőjelölt programbeszédet és mindhárom lándzsát, tört a békés nemzeti munka mellett. Héderváry gróf a • Belvárosban Deák Ferenc követőjének vallotta magát ezrekre menő lelkes közönség jelenlétében, elszánt harcot hirdetve a forradalmár-politikusok ellen. Hieronymi hűséges kerületében, Iglón, a koalíciót ostorozta, azért a temérdek botlásért és ferdeségért, amivel a koalíció szégyenszámláját Szterényi József megterhelte. A legnagyobb érdeklődéssel Lukács László körmöcbányai megnyilatkozását várták és valóban ez volt a legpikánsabb esemény. A hónapok óta hallgatag Lukács, amellett, hogy teljes szolidaritást vállalt Héderváryval, fúzió szükségét hirdette, mert őszerinte csak a 67 és 48 korlátainak ledöntésével létesülő uj pártalakulás szanálhatja végkép a helyzetet. Az obstrukciót elitélte Lukács, de ugyanekkor megtagadta a közösséget az erőszak politikájával. Tisza agitációs kőrútjában vasárnap Halasra ért, ahol Justh Gyula a függetlenségiek jelöltje. Tisza élesen támadta az obstrukció apostolát, aki gyökerében akarja megingatni a magyar parlamentárizmust. Justhot Széli Kálmán sem kímélte Szentgotthárdon, ahol a paktumok ősatyja az általános, egyenlő választójog ellen agitált. A politika legújabb híreiről itt következik részletes tudósításunk : A miniszterelnök programbeszéde. Héderváry Károly miniszterelnök Budapesten, a Belvárosi Polgári Kor dísztermében tartotta meg programbeszédét. Nagyon sokan hallgatták meg a nagyérdekességü beszédet; a polgári kör szűknek bizonyult a hallgatóság befogadására. Tizenegy órakor nyitotta meg a gyűlést Láng Lajos. A miniszterelnök Heinrich Gusztáv oldalán jelent meg a nagyteremben, ahol a vezetőség üdvözlése után beszélni kezdett. — Midőn önök előtt, mint a Belváros választói előtt megjelenek, olyan kötelesség háramlik reám, amilyen talán soha ebben az életben. — Tálcakendő, vagy asztalfutó, — találgatta az elmés Tamási. — Oh nem . . . egyik se a kettő közül ... Ez a kis unokám főkötőcskéje . . . Tamásinak valami hidegség futott át a hátagerincén, később pedig sietve búcsúzott . . . Kétségbeesése oktalan lépésre ragadta : sorban letette hátralékos szigorlatait és másfél év múlva bejegyezték a kamarába ... És öt évvel azután, hogy Kayserné az unokája főkötőjét horgolta, Tamási oltár elé vezette Takács Mariskát, a táblai biró egyetlen leányát . . . * A jó férj felhúzta megint a fehér ablakfüggönyt és egy percre kitekintett az ablakon . . . Furcsa, majdnem érthetetlen dolgot látott: Horváth mérnök, aki bizalmas barátságban állott a Tamási-családdal s aki a szemközti járdáról sietve közelitett a kapu felé, egyszerre ijedten visszarohant ... Mi történhetett vele, hogy hirtelen mást gondolt ? Tamási azonban, akinek végre is nem fájt a Horváth feje, közömbösen napirendre tért a különös dolog fölött s mosolyogva közelitett gyöngélkedő felesége ágya felé. — Jó lesz igy ? — kérdezte kedveskedve. — Köszönöm, jó lesz, — felelte most már nyugodtabban a beteg Mariska. A napsugár végigöntötte a selyem paplant s egyenesen a Mariska fejére sütött. És a jó férj türelmesen gondolta: — Megfájdul a feje és mégsem akarja, hogy a függönyt lebocsássam! . . . Oh, mily szeszélyesek az asszonyok! Ennek a kerületnek volt egykor képviselője ujabbkori történelmünk egyik legnagyobb alakja. Deák Ferenc. És ha én most azt nézem, hogj mit akar ma nemcsak ez a kerület, hanem ai egész ország, ez az egész nemzet, akkor ugj látom, hogy minden mellékgondolat nélkül viszsza akar térni arra az alapra, amit Deák Ferenc vetett meg. (Helyeslés!) Deák Ferenc minden alkotása egy szellemtől volt áthatva: a békés, nyugodt fejlődés szellemétől. Ezzel biztosította ő az ország fejlődését és ha sokan azt gondolják, hogy az ország függetlenségét, szabadságát és jogegyenlőségét a negyvennyolcadiki forradalom szülte, hát azok csalódnak, mert ami jó negyvennyolcban történt, az mind a királylyal egyetértésben jötl létre. Rá kell itt mutatnom történelmünk másik nagy alakjára: szerencsésen uralkodó nagy királyunkra, aki minden izében át van hatva Deák Ferenc szellemétől. Mihelyt Deák Ferenc kijelölte alkotmányosságunk útját, királyunk lett annak leghűbb őre és nincs senki, aki rámutathatna arra, hogy a most lefolyt nehé2 időkben ő valaha letért volna az alkotmányosság útjáról. Az államháztartás szomorú helyzetéről szólott ezután a miniszterelnök. — Mindenki tudja, — úgymond — hogy e tekintetben talán egy évtizeddel ezelőtt ia Európa minta-államai közé tartoztunk. Nemcsak hogy rendezett volt államháztartásunk, de fölöslegeink is voltak. És ma már egy nagy negatívummal állunk szemhen. Azok, akik élőttünk az ország élén állottak, elvesztve a békés fejlődés biztos alapját, mesterségesen akartak erőt szerezni politikájuknak. Meg kellett nyerni a kételkedő lelkeket kívánságaik teljesitésével, ajándékokkal . . . Felkiáltások: Borraválókkal! . . . miáltal étvágyuk mégjobban növekedett. Rövid négy év alatt negyven százalékkal emelkedtek az ország kiadásai, pedig az átlagos emelkedés legjobb esetben öt százalékot tehet ki. Most azután szemébe kell mondanunk a nemzetnek, hogy bármilyen jogosak, méltányosak is egyes rétegek követelései, a haza nagy igéntjemek érdekében le kell mondanunk azok kielégítéséről. Bizonyára kényelmesebb volt bőkezűen adakozni, mint ezt a nehéz föladatot vállalni. De másrészt a jövedelmek szaporításával ki kell elégítenünk a feltétlen szükségességeket, mert a marazmus, a stagnáció az országra époly veszedelmes, mint a pazar bőkezűség. Azért ugy gondolom, hogy e tekintetben évekre szóló programmal kell az ország élé lépnünk és tisztáznunk kell majd, hogy miben takarékoskodhatunk és milyen, igényeket kell kielégítenünk. (Helyeslés.) A nemzet kifelé csak akkor képvisel erőt, ha annak külső jelét is adja. Ehez tartozik a hadseregnek olyan állapotban tartása, amely nemcsak az ország épségét biztosítja, de biztosítékot nyújt mindazoknak, akikkel szövetségben élünk, akiknek barátságára számítunk. Nem a, király érdeke ez, hanem a nemzet érdeke. És ha át vagyunk hatva attól a meggyőződéstől, hogy ez az ország érdeke, akkoi nincs helye a cigánykodásnak, nincs helye annak, hogy apró és értéktelen külsőségekhez kössük azon áldozatokat, amelyeket önmagunktól kell meghozni. A hiányok pótlása, az emiitettem föladatok teljesítése után következnék az alkotások munkája. Az alkotások egész sorozatára van szükségünk. Mentől hamarabb tudnánk ezekhez hozzáfogni, annál jobb volna. Azért kell azt kívánnom, hogy az országgyűlés, amely most össze fog ülni, a nemzet akaratából ugy legyen alkotva, hogy annak működése is biztosítva legyen. Bizom abban, hogy ez sikerülni fog, mert már látom az ország hangulatát. Úgy látom, hogy a nemzet akaratát nem lehet többé meghamisitani. Mikor önök közé jöttem, Deák Ferenc alakja lebegett szemem előtt. Az ő példája, az S útmutatása lesz életem vezetője a jövőben is és ezzel nemcsak az ő hazafiságának hozom meg a magam részéről a kellő áldozatot, de megtisztelni velém ezt a kerületet is, amelynek követe volt Deák és amely kerület bizalmát csak ugy fogom kiérdemelni, ha legalább részben meg tudom közelíteni e nagy férfiú szellemét és működését. Percekig tartó zúgó taps követte a miniszterelnök beszédét. Heinrich Alajos, a kör elnöke, még külön köszönetet mondott, majd a szük lépcsőkön oszladozni kezdett a közönség. Lukács László Körmöcbányán. Lukács László körmöcbányai programbeszédében kegyetlen igazságokat mondott a koalicióról, amelynek négyéves uralma sok pénzügyi és gazdasági kárt okozott, kulturális és vallásfelekezeti politikája pedig retrógrád volt, a HHMffilHMMBHMHlMm