Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-22 / 1. szám

28 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 május 22 NYÍLTTÉR. E. rovatban közlöttekárt nem vállal felelősséget sem a szerkesztőség, sem a kiadóhivatal. Nyílt levél. Szeged s e kedves várost határoló vidéknek nagyérdemű közönségéhez intézem soraimat. Az Alföld központi nagy városának azon arányban való fejlődéséhez, mely e várost központjává varázsolta, hivalkodás nélkül mondhatom, hogy a kereskedelmi szakmában való szerény erőmmel, áruházamnak megalapításával, annak hirnevével s forgalmának jelentőségével én is hozzájárultam. Ennek köszönhetem első sorban a nagyérdemű közönség kegyességót, figyelmét irántam és áruházam iránt s ebből állott elő az a rokonszenves kapcsolat, mely engem mólyen tisztelt vevőimhez s vevőimet áruházamhoz füz. Ennek köszönhetem azt a nagy előnyökkel járó meghívást, mely engem az ország fővárosához volt hivatva lekötni, hogy működésem anyagi és erkölcsi erejét ottan kamatoztassam. . Mikor már a válás órája közelgett, fölélénkült bennem az a tudat ós érzés, hogy évek során a kölcsönös megbecsülésnek milyen lánca fűzött engem Szeged s a vele határos vidék közönségéhez, fájt az a gondolat, hogy nagy fáradtsággal, kitartással és szerény szakismeretemmel megalkotott munkálkodásom alapját fölszedjem e városból s azt idegen helyre vigyem át. Elsősorban szivemre hallgattam a kecsegtető előnyökkel szemben, midőn elhatároztam, hogy az Alföld metropolisában hírnevessé, közszükségletet pótlóvá lett a közönség összeségét szolgáló áruházamat Isten engedelmével s a közönség további jóakaratával mindenkorra állandósítani Szegeden, sőt azt a fejlődő viszonyokat is megelőzőleg a női divatszakmákban tetemesen kiegészíteni, bővíteni s emelni fogom. Midőn tehát hódolok annak a mély erkölcsi kapocsnak, mely e városhoz, annak közönségéhez csatol s midőn munkámmal hozzájárulni ákarok Szeged kereskedelmi központiságához tovább ís, ajánlom raktáramat a t. vevőközönség figyelmébe, minthogy a készletet tovább is oly mesésen, előnyös árban bocsájtom rendelkezésére, mely árak még inkább terjeszteni fogják vevőimnek számát, ugy helyben, mint a vidéken s majd áz őszi évszak alkalmával kettőzött kiterjedésben újítja meg áruházam eddig is feltűnő szolgálatképességét árakban és árukban egyaránt. A n. ó. közönség eddig tapasztalt nemes jóindulatát kéri továbbra is SÁTOR PÁL. Minden' külön értesités helyett. KERTÉSZ JOLÁNT eljegyezte REINITZ BÉLA ÜGYVÉD irodáját SZEGEDEN, Tisza Lajos-körut 43. Hcitzer- (volt Lábdy-) házban megnyitotta. Szeged mint gyárváros. — Gyáralapitási akciót! — I. Mielőtt összehasonlító statisztikai adatokkal Szegedváros versenytársainak: Aradnak, Nagyváradnak és Temesvárnak gyáralapitási akcióit e hasábokon apróra kifejtenők, tartsunk futólagos szemlét Szeged városának néhány gyára és ipartelepe fölött, azután vizsgáljuk meg a város közönségének a gyáripar föllenditése érdekében adott, vagy megajánlott áldozatok méreteit és minómüségét. Első tekintetre ugy tűnik, mintha a törvényhatóság bizottsága a vállalkozási kedv kivirágoztatása körül szűkmarkú és rövidlátó volna, pedig csak szerencséje nincsen, mert, mint alább majd kitűnik, a városnak eleddig, kevés kivétellel, jóformán inkább élelmes és leleményes szerencse-kergetőkkel akadt dolga, semmint komoly, nagyobb stilusu üzletemberekkel és vállalkozókkal. A törzsökös szegedi gyárak és iparvállalatok a törvényben biztosított állami kedvezményeken kivül semmiféle városi támogatásban nem részesülnek. Igaz, nem is olyan természetű az üzemük, hogy a városnak ilyetén patronátusára rászorulnának. A malmok, a kisebb-nagyobb mezőgazdasági és egyéb gépgyárak, a kendergyár ós Szeged többi iparvállalata rendre virágzó, jövedelmes üzemek. Egyetlen kivétel valamennyi közül az ujszegedi Sálzmmin-féle kenderkikészitő-gyár. Ez a virágzó, messze országok piacait is behálózó ipartelep a lótesiilósekör ingyen területet és a kender megmunkálásához szükséges még negyven holdnyi térséget kapott a várostól kedvezményes áron harminc évre. Most van szó róla, hogy kövezetvám-mentességet is kapjon, mert a város ujabban bevonta a vámhatárok közé azt a városrészt is, amelyiken a gyár működik. A kendermegmunkáló gyárral aztán a városi kedvezmények aktáját le is zárhatjuk. És itt állapítsuk meg, hogy a városi tanács álláspontja ebben a kérdésben mindig az volt, hogy a város legfölebb csakis területet adhat az uj vállalatoknak. Az ujabb időkben azonban kedvezőbb áramlat kapott lábra s nagyobb áldozatokra is hajlandó a város, csakhogy Szeged ipari ós kereskedelmi vérkeringését fölfrissítse. Most pedig, amikor nagylelkűségének ajtai már kitárultak, lépten-nyomon balszerencse éri a várost. Elvetélt vállalatok. A közeli években valami kalapgyáros jelentkezett busás városi szubvencióért. Kalandos igényei egyszerűen nevetségesek voltak. Nem kivánt kevesebbet az ipsze, mint 700.000 koronát és ingyen területet, neki magának pedig volt vagy 12.000 koronányi tőkéje, ami magában véve nem megvetendő összeg, csak az ehhez mért pretenzióban van valami szemérmetlen. A kalapgyárból ilyenformán természetesen igy lett énekes halott. Kevéssel ezután valami textil-gyárnak az eszméje mult ilyen kalandos halállal. Majd nyomdacikkek gyárával esett hasonló próbálkozás. Ez a terv már nem pusztult el ilyen erőszakos halállal. Ez a végtelen tanácskozások ós akadékoskodások végső elgyengülésébe temetkezett. Ennek az eszméjét petroleumlinomitógyárnak a terve követte. Az érdekeltség negyven holdnyi ingyen területet kért a gyártelep, valamint a szükséges munkáslakások fölépítésére. A törvényhatóság annak rendje és módja szerint meg is szavazta. Ezt a gondolatot azonban az akkori miniss-i ter gyilkolta meg. A törvényhatóság határozatát a miniszter föloldotta és módosította s csak négy hold terület átengedését hagyta jóvá. Mindennek a tetejébe akkoriban tört ki az egész világ sarkait megmozgató nemzetközi pónzválság, amely aztán szemfedője lett a petroleumfinomitó-gyárnak. Az angol főnemes bőrgyára. Legsainálatosabb azonban egy angol nemes gyáralapitási tervének dugába dőlte. Ennek a halottnak még friss ásatu a hantja. Alig néhány hete temették és szomorúan gyászolták el azok, kiknek szivéhez van nőve a város gyáriparának föllenditése. Az idáig jelentkezők közül ez volt az egyetlen, amelyik nagyszabású és komoly és megbízható, kedvező ki- j látásokkal és dus reményekkel kecsegtető vállalkozás lett volna, ha a város törvényhatóságát az idáig való próbálkozások és tárgyalások tapasztalatai nem tették volna bizalmatlanná. A nevezett vállalat főembere Groth Lőrine j tönkrement angol főnemes volt, akinek a hátamögött azonban dúsgazdag barátai és jóakarói állottak, mint a gyár financier-jei. A vállalkozás szolid voltának első és szembeötlő tanújele volt, hogy — noha másfél millió korona alaptőkét reprezentáltak, a legszerényebb igényeket támasztották a várossal szemben. Minden kiván- j ságuk abban merült ki, hogy az ipartelep részére, valamint a munkásházak fölépítésére ingyentelköt adjon a város. A törvényhatóság azonban 50.000 koronányi óvadék letételéhez kötötte az alapjában szerény kívánság teljesítését. Ezen a kikötésen aztán elbotlott a gyár ő a város hoppon maradt. Pedig ez a vállalkozás, minden túlzás nélkül mondva, világcégnek indult. A legszerencsésebb fejlődés magvait hintette volna el Szeged város iparának parlagján. Az egész világon diadalmasan hódító chewreaux-bőrt gyártotta volna. Az egész föld kerekén mindössze három ilyen gyár működik és bőrei gyártásának kifürkészhetetlen titka van. Ezt a titkot váltották meg jó pénzen Groth Lőrincnek az ő mecenásai, Bizonyos azonban, hogy a várost a gyáralapitások körül kemény balszerencse üldözi. Mindidáig csakis mérsékelten megbízható személyeket sodort útjába a véletlen. Az ilyen véletlenségék szeszélyének hatalma alól azonban föl lehet és föl kell szabaditani a várost. A Vállalkozási kedv és hajlandóság kifürkészésének is tervszerűnek, józan, okos programbafoglaltnak kell lennie. A város maga, mint erkölcsi testület, természetesen nem csökkentheti a maga tekintélyének súlyát azzal, hogy illetékes pónzcsoportokat, nagy vállalkozók, gyáriparosok testületeit maga szólítsa, hívja, édesgesse a városba. Ez a maga hivatását teljesítő' sajtónak legyen a föladata, kötelessége. És ez a kötelesség fölötte áll minden pártállásnak, minden párt-tendenciának. És a Délmagyarország a társadalmi felelősség érzetének minden súlyával, kész örömest siet e termékeny gondolat érlelésére. Kész örömest létesít kapcsolatot a város, valamint a bel- és külföldi vállalkozókkal, hogy a régi mulasztások betegségeit minél hamarabb kiheverje a közönség. Nem ismerünk magasabb célt, mint a sajtó közvetítő erejével eleven, egészséges kereskedelmi és ipari anyagcserét teremteni s a gazdasági vérkeringést fölpezsdíteni. Ezért beszereztük a délvidék nagyobb városainak, ipari középpontjainak gyáralapitási akcióira vonatkozó adatait, hogy e tájékoztató statisztika is segitsen és eligazítson bennünket az akciók irányításában. Ezeket az adatokat is részletesen olvasóin k elé tárjuk legközelebb. m SZEGEDEN, m a főraktár IVSérey-utea 3. sz. aíatt van. ¡ág Temesvár, az ország egyik legelokelíllé sörgyára. Hyárt: ás^ok, udvari, márciusi, dupla márciusi, korona, bajor, Szt Erzsébet és • • tS £ J0IZÜESÍ, ÉS EZÉRT Tóm KITÜNTETÉST IS J