Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-29 / 6. szám

90 l9|i) május 2! DEL W! AGYARORSZAG 13 Oyennekvédelem. ^ Az áiiami gyermekmenhelyről. — Irta clr Tiircsdkyi Imréné. \ társadalom jogalkotó felfogásában mindnkább kialakul az a nagy elv, hogy az ála'mjgazgatásban az állam kötelessége a gyeriiek J6|át minden téren megvédeni. A nemretünk "kultúrtörténetében korszakot alkotó 1901. évi VIII. és XI. törvénycikk foganatosítása iránt a nemzeti köztudat oly kitartó érdeklődést tanusit, hogy az állami gyermekvédelem a társadalom támogatásával a egszebb sikereket éri el két főcélja, a nagy ¡ryermekhalandóság és nagy kriminalitás •sökkentóse körül. A magyar gyermekvédelem rövid idő alatt a fejlődés oly magas ¡okára emelkedett, hogy nemzetünk kulturáüs és szociális intézményei között első nelyet foglal el és a külföld gyermekvédelme szervezése alkalmával tanulmányozza aálunk e nagyfontosságú alkotást és hurnaaitárius, jogi, orvosi, politikai, szociális szempontból egyaránt kiváló követendő példának tekinti. A gyermekvédelem szakemDerei évente szaktanácskozmányra gyűlnek 5ssze, mely alkalommal beható tanulmályok után, a gyermekvédelem minden ágát megvitatják, hogy annak fejlődése és tökéeíesitése minél eredményesebbé váljon. • Gyermekvédelmünk megalapozója, a Fehér Sereszt Országos Lelencház-Egyesület, a negalakulás nehézségeivel küzdve, 1886 uüus 1-én nyithassa meg 3 utcai szobából ís konyhából álló lelencházát. Nem remélt íiódon erősödött, nagyobbodott, a közönség •észéről méltatást, kitüntető elismerést aratott és az egyesület sikerét megszerezte ^jogosultsága, céltudatos működése, ugy, iogy már 190Ó-ban 2822 gyermeket gonlozhatott. Qyermekmentési ügyünk fordulatot vett 1902-ben, a gyermekmenhelyek törvényileg limondott államosítása által. Eddigelé a társadalom volt a teremtő és intéző, az állam Heg a felügyeletet gyakorló, most ez részien megfordított viszonyban történt 1905-ig, imidŐn megalakult a Gyermekvédő-liga, nely összhangzatosan, egymást kiegészítve lölgozik az állami gyermekvédelemmel. Az állam jelenleg tizenhét gyermekmen»elyben. összesen háromszáztizenkilenc telepen. ötvenhatezer gyermeket, évi hét millió korona költséggel ápol. Ez óriási számok bizonyítják, hogy az állam költséget nem kiméivé, áldozatkészségével oly szociális viszonyokat teremtett a gyermekmentés terén, mint amilyet a Fehér-Kereszt egyesület alapitói legmerészebb álmaikban, legvérmesebb reményeikben só mertek valaha lehetségesnek elképzelni. A nagyközönséget érdekelni fogja a gyermekmenhelyekről egyet-mást hallhatni, hiszen igen sokan vannak, kiknek nem nvilt alkalmuk annak beléletével megösmerkedhetni. A következőkben néhány adatot közlök a szegedi állami gyermekmenhelyről, mely a vidéki menhelyek között a legnagyobb. A felvételről a gyermekvédelmi szabályzat első szakasza intézkedik, mely az mondja, hogy minden gyermeknek, akinek eltartásáról, neveléséről hozzátartozói, rokonai, sem más jótékony intézet nem gondoskodik, igénye van a gyermekmenhelyben való fölvételre. — A fölvétel rendszerint az árvaszéki végzés alapján történik, de sürgős esetekben a fölvételt az igazgató-főorvos az iratok fölmutatása nélkül, azok utólagos beszerzése mellett, eszközli. Ez is gyermekvédelmi törvényeink liberális voltát bizonyltja, hogy a gyermek létérdeke tekintetik a lényegesnek éscsak másodsorban fontosnak az adminisztrációs része a fölvételnek. A szegedi állami gyermekmenhely létszáma jelenleg ötezerhatvankilenc gyermek, az újszülöttől kezdve a tizenöt éves korúig. A ki nem ismeri az állami gyermekvédelem szervezetét, meglepetve fogja kérdezni, ho> lesz ily rengeteg gyermek elhelyezve és ápolva? Röviden a következőkben fogom ezt 0smertet.nl. A fölvétel után a gyermek orvosilag meg lesz vizsgálva és meg lesz állapítva róla, intézeti (kórházi) ápolást, orvosi gondozást igényel-e vagy kiadható-e valamelyik telepre nevelőszülőkhöz? Telepnek az olyan község neveztetik, ahol a gyermekmenhelynek nagyobb számú gyermeke van családoknál kihelyezve. A telepen levő gyermekek fölött a felügyeletet a teleporvos és telepfelügy előnő gyakorolja állandóan, mig az igazgató-főorvos időnkint, mindig váratlanul ellenőrzi a nevelőszülőket. Egészséges gyermek csak addig tartózkodik az intézetben, mig egy megbízhatód családhoz, mely magát teleporvosi és hatósági bizonyitványnyal köteles igazolni, — egy megállapított tartásdíj ellenében, gondozásra kiadható. A nevelő-szülőknél rendesen a család tagjául fogadják s igen gyakran állandó otthonra talál. Az intézeti ápolást igénylő gyermek a leggondosabban gyógykezelve, ápolva az intézetben marad s csak teljes fölgyógyulása után adható ki a telepre. A csecsemők lehetőleg anyjukkal vétetnék föl és ha a csecsemő teljesen egészséges, az anyjával együtt kerül a telepre, ahol addig tartózkodik, mig anyja táplálja. Az anya nélkül fölvett egészséges csecsemő oly szoptató nevelő-anyához lesz gondozásba adva, akinek a gyermeke már nagyobbacska, vagy el lesz már választva, vagy épen elhalt. Fő elv az, hogy csecsemőt az anyjától semmi körülmény között nem szabad megfosztani. Ilyen nagyszámú gyermek között persze akad, aki testi vagy lelki fogyatkozásban szenved : nyomorék, vak, siketnéma, esetleg hülye, ezék megfelelő gyógypedagógiai intézetben helyeztetnek el. Az 1907. évi belügyminiszteri rendelet alapján az erkölcsileg züllött, vagy züllés veszélyének kitett gyermeket a rendőrség és hatóság beadhatja a gyermekmenhelybe. Ott ezek egy ideig az igazgató-főorvos és egy tanító megfigyelése alatt állanak. Tanulmányozva lesz elmebeli állapotuk, lelki világuk, kóros hajlamaik, hogy a javulás eszközeit a legmegfelelőbben választhassák meg. Ehez mérten lesz kiszemelve a szigorított nevelést igénylő részére egy javítóintézet, esetleg egy szigorú iparosmesterhez lesz tanoncul elhelyezve. Hogy ezek között még sok a visszaeső bűnös, az igen szomorú. Ezek azok a rossz hajlamú gyermekek, akik valami ifjúkori csinyen, vagy gaztetten érve, a törvényszéki rovatban mint gyermekmenhelvi gyermekek szerepelnek, ha esetleg csak néhány napig vagy óráig tartoznak is a menhely kötelékébe. A szegedi menhelynek most 360 tanoncul kiadott gyermeke van. Nagy suly lesz fektetve arra, hogy minden iskolaköteles kort meghaladott gyermek oly kenyérkereseti pályát válasszon, melyre hajlamot, hivatást érez. Van a gyermekmenhelynek már egy egész gárdával fia, leánya, kik a menhelv oltalma alatt nőttek fel, tollasodIrta Alfréd Capus. I• A szegényeket gyámolító egyesület. As irodafőnök:. Mit akar? ~gy rongyokba burkolt férfi: Segítséget, ha ehetne , . . Különben éhen halok. A főnök: Hol vannak a papírjai? A férfi: Miféle papírok? A főnök: Nos, azok a papírok, amelyek iga¡olják, hogy éhezik. Van talán valami ajánló evele ? A férfi: Nincs. főnök: Nem ismer egyetlen képviselőt, •pétien városi tanácsost sem ? Kerületi előlapot sem ? Melyik kerületből való voltaképp ? A férfi: Nem tudom. j fó'nök: Hol lakik tehát? A férfi : Nincs otthonom. .AJőnök: Nincs otthona? Es mi a foglalko'V Hm • • • Tehát foglalkozása sincs? . . . ^SJ", kedvesem, akkor menjen előbb a kerülőnek a rendőrkapitányságához és állíttasson 1 magának egy hatvan centim-es bélyeggel cl«tott igazolványt, amelyből kitűnik, hogy ön éhezik. Akkor majd kap segítséget. „ férfi: Azt. hittem, hogy a nyilvános sogóly»yosületnok . . . főnök: A nyilvános sogélyegyesületek ér^esebb szegénységi esetekkel vannak elfog2«a • • • (Belép egy elegánsan öltözött ur. Köi«7t a f8nöknek.) Látja, ez már az érdekesebb, •ztességesebb regények közül való ... Jól érzi magát, Duppont ur? (Kezet fog vele.) A segélyért jön, nemde? A felesége is egészséges? Az igen örvendetes ... Mi van a hóna alatt? Az ur: Egy csomó spárga. Az imént vettem. Mindnyájan szeretjük a spárgát. A főnök: A spárga remek étel. Hát ebben a kis csomagban mi van? Az ur: Kalács a kicsinyek számára. Sosem akarnak egyebet enni, mint kalácsot. A főnök: Itt az utalvány a segélyhez. (Az első szegényhez.) Vegyen példát erről az úrról. Legyen tiszta, öltözködjék csinosan . . . Manapság már nem divat rongyokban járni . . . Es ha már nem lesz egy kis félretett pénze, akkor jöjjön hozzám. Akkor majd biztosan számithat egy kis heti segélyre. (Elboesájtja.) II. As ideális parlament. Az elnök: Napirendre a mélyen tisztelt kollegánk, Durand ur által beterjesztett törvényjavaslat tárgyalása van kitűzve. Durand ur.- Szót kérek. Egy csoport pénzember és a magam nevében felajánlok minden képviselőnek, aki a javaslat mellett szavaz, ezerötszáz frankot. Egy hang: Kevés. (Tetszés többfelöl.) Durand ur: Akkor adjon ön többet. Egy másik hang: Nevetségesen kevés. Az elnök: Kérem ne tessék a szónokot közbeszólásokkal zavarni. Ha érveiknek kifejezést akarnak adni, szíveskedjenek azt az emelvényről tenni. Gobert ur: Szót kérek. Az elnök: Tessék. Gobert ur: Nem ismerem azokat az indokokat, melyek tisztelt kollégámat, Durand urat arra bírták, hogy ebbe az ügybe direkt utón befolyjék és nem is akarom őket ismerni. A magam részéről kötelezem magamat, hogy annak, aki az ellenjavaslatra szavaz, kétezer frankot, mondd kettőezer frankot juttatok. (Élénk mozgolódás.) Egy hang: Ez már különb beszéd. Durand ur: Felajánlok kétezerötszázat a saját indítványom mellett. (Éljenzés.) Gobert ur: Én meg háromezret az ellenindit ványom mellett 1 Durand ur: Akkor én négyezret! Gobert ur: Én meg négyezerötszázat! Durand ur: Engem nem lehet megfélemlíteni. Ötezret mondok. (Tartós mozgás.) Az elnök: Senki többet? Kimondjuk az ötezret Durand javaslata mellott? Gobert ur: Ötezerkétszáz ! Durand ur: Hatezer! (Tetszés.) Az elnök: Senki többet? . . . Tehát, el5ször . . . másodszor ... és harmadszor! (Megrázza a csengőt.) (Durand urat minden oldalról melegen üdvözlik.) Wilson ur: Szót kérek, hogy nyilvánosan protestáljak az olyan eszközök ellen, amelyek itt a képviselőházban fényegetőleg kezdenek tért, hódítani . . . Az elnök: Megsértette a kollégáit! Ezennel rendreutasítom! (Leszavaznak a Durand ur indítványa fölött és áz indítványt elfogadják.)