Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-28 / 5. szám

1910 tnáju8 28 DÉL MAGYAR O R S2ÁG 9 Autoniobilszerencsétlenség. In ns­. ".j;fjól jelentik: Lcins községben tegnap súlyos automobilszerencsétlenség tor­¿t A Baur-féle nemezgyár automobilja, elvet Baur maga vezetett, egy fordulónál „' parasztháznak nekiment és halálra gá­e?lfn a h('<s c^tt ülő Thun gazdát. Az auto­10 utasai: a gyáros és Baur ltereske­tanácsos, Löweuthal igazgató és ifj. Bciur ű gebesültek, az utóbbi kettő súlyosan. A c-erencsétienség állítólag a fék megromlása következtében keletkezett. — Egy turista tragédlAJ«. A hátsó Cillern­f5Ijryben megtalálták Hromatko Hermán bécsi turista holttestét, akit a mult év óta hiába Kerestek. __ harminckét koronáért. A huzamosabb idő óta Becsben tartózkodott Dombos Lajos huszon­három éves margittai kocsislegény jó barátság­ban élt a bécsi Wölflnger János tizenhat éve: kertészlegénynyel. Wőífinger az éjszaka örven­dezve mesélte Dombosnak, hogy az országúton egv gyönyörű, tizenhatgyilrös ostort talált és nehogy elvegyék tőle, az erdőben rejtette el. A kocsislegényt nem kellett hosszasan kapaci­tálni. Izgatottan követte Wölfingert, aki be­vezette az erdőség legclhagyntottabb részébe és ott éles késsel orvul a nyakába szúrt. Két­ségbeesett halálküzdelem fejlődött ki köztük, amelyben Wöifinger is megsebesült, de elszaladt. Uoiubos a nagy vérveszteségtől eszméletlenül terült el a bokrokban, egy órával később Wöl­flnger újból visszajött és könyörgött neki, -hogy ne jelentse fel. A kocsis halálos sebeivel vala­hogyan bevánszorgott a rendőrségre, ahonnan kihallgatás után a kórházba került. A detektí­vek időközben Wölfingert letartózkdták. Eleinte tagadta, hogy ő lett volna a támadó, de össze­vagdalt kezei és véres ruhái rávallottak. El­mondta, hogy az^rt akarta megölni barátját, mert Dombos tegnap harminckét koronát szer­zett és erre neki szüksége lett volna. — Kirakatversciiy í'écsctí. Pécsett csütörtö­kön három .napig tartó kirakatverseny kezdődött. A versenyben Pécsnek negyvenegy kereskedője vesz résit. ,' , • — Szerencsétlenül járt kirándulók. Végzetes szerencsétlenség történt Űrnap­ján Miskolcon. Az ottani gimnázium néhány növendéke Zámboss Gábor tanár vezetése alatt kirándulást tett. Közben a tanár a ta­núlők'nak írié£f*rigedté, hogy a Sajóban meg­füíödjehek. A kis diákok jó ideig lubickol­tak a vízben,* közben három vakmerő fiu átakarta úszni a folyót. A viz azonban olyan sebes volt, hogy a közepén elragadta mind a három úszót. A tanár észrevette a vesze­delmet, amibe a diákok kerültek, utánok ugrott és kettőt sikerült is kivonszolnia a pártra a harmadik azonban belefulladt. — Olcsóbb lett a baja—zoiiiboi*! telefon. Hiéronymi Károly kereskedelemügyi miniszter leiratban értesítette Szemző Gyula főispánt ar­ról, hogy június elsejétől kezdve a Baja—Zom­bor közötti interurbán telefondijat két koroná­ról égy koronára szállította le. — Hármas ikrek. Csoda történt Diós­jenőn Schmittinger Ferenc hajlékában. Ez a hajlék nagyon szerény hajlék, ha elmondjuk, hogy a derék Schmittinger csak egy nap­számba járó favágó, az ég különös kegyé­vel mégis ugy találta, hogy hánncis ikrek­nek is van ott még elég hely. Az orvosok számára is elég érdekes esemény tegnap éjjel köszöntött be. Az ikrek közül az első Hu. Az anya, akinek csak kettős-ikreket val­lottak be, annyi viszontagság után is jól érzi magát. ~ Sikkasztás az egri portán. Cseh Gyula *gri postatiszt tizenegyezer koronát sikkasztott es a pénzt a megyében különböző falukban elmulatta. A felesége a kórházba ¡szállíttatta a tikkasztót, inert delírium trenicnsbc esett. Itt hallgatták ki, do a sikkasztásról nem akar tudni semmit. , , Az állami sorsjáték. Junius harmincadi­kán tartják meg az állami sorsjáték sorshuzá­8®L A sorsjáték jövedelméből az állam a szociális és emberbaráti intézményeket támo­^tia s azért minden sorsjegy vevője egyúttal Jótékonyságot is gyakorol. A nyeremény oshet-ö­is igen kedvezők. Egy sorsjegy ára négy borona s a főnyeromény 150.000 korona. Ezen­£'yü! van egy 20.000, egy 10.000. ecy 5000, öt tiz 1000, Százötven 100, háromszáz űO és ezor 10 koronás nyeremény. A nyeremények Eszese 365,000 korona. — Őrült a butikban. Az Erzsébetvárc. * Bank Baross-téri fiókjába ma délelőtt egy ku* szált hajú asszony tért bo és az egyik hiva­talnok kérdésére, hogy mit kíván, csak ennyit mondott: — Pénzt. — Micsoda pénzt, — kérdezte a hivatalnok. — Sok pénzt, igen sok pénzt, nekem pénz kell, addig el som megyek, amig nem adnak sok pénzt. A hivatalnok csakhamar észrevette, hogy őrülttel van dolga. — Rögtön hozom a pénzt, mondotta az asz­szonynak és rendőrért küldött. A rendőr ki akarta vezetni az asszonyt, aki azonban ellenállt és dühösen kiabálta, hogy addig nem megy ki, amig pénzt nem kap. A rendőr erre a men­tükért telefonozott, akik a főkapitányságra vit­ték az útközben még mindig pénzért kiabáló asszonyt. A rendőrségen- Tiyser Ernő dr rendőr­orvos megvizsgálta és konstatálta, hogy elmebajos. Az asszony a kérdezősködésre csak annyit, mon­dott, hogy Kupcsif: Jánosnó a neve s a férje Kis­pesten szakács. Ez persze nem hiteles, mert az asszony szavaiban nem lehet megbízni. Az asszonyt a rendőrségről a lipótmezei elmegyó­gyitó-intézetbe vitték. — Kútban talált asszony. 3lakáról je­lantik : Dégi István makói gazda felesége régebb idő óta betegeskedett. Ma délelőtt a gazda hazajövet a tanyáról, a kúthoz ment itatni a lovakat. A vedor felhúzásakor azt nagyon súlyosnak találta és rémületére neje holtteste volt a vödörben. A rögtön előhívott orvosok már a beállott halált kon­statálhatták. A vizsgálat megindult, hogy nem-e gyilkosság esete forog fönn. — Csaló kérésit eáösi-jf <'•<!. A kiszomljori csendőrség letartóztatta Klein Endre tizen­kilenc éves kereskedősegédet, aki tekintélyes zombori gazdálkodók nevében több szegedi kereskedőtől árukat csalt ki. A fiatalember szélhámosságára rájöttek, mire megtették a károsultak ellene a bűnvádi feljelentést. FQ7FT A nyári színigazgató. - Krsmcrűk emiékél: ­A Krcmer-pár Széclienyi-téri lakása tele van a tegnapi bjxcsu kedves emlőkéivel: ezüstkoüzo­ruk, virágok, babérok és virágcsokrok mindenütt. A közönség szeretetteljesen búcsúzott el a Krémcr-pártól fiz egyik színpadról, hogy már legközelebb viszontlássa őket a saját színpadju­kon : a Vigszinpad-kabaréban. Holnap este nyí­lik meg Szegednek ez a „nyári színháza", ahol Krémer kedves, intim, nívós kis színdarabokat akar bemutatni. Abból az alkalomból, hogy a szegedi színházi közönség kedvencei megváltak a színpadtól, a Délmtígyarorszáy munkatársa látogatást tett a Rrcmer-párnál. Huszonhét esztendeje működik a színpadon Krémer Jenő. Egy kicsit elmélázott a régi idők­ről , . . — Milyen más idők voltak azok. Emlékezem rá, hogy fiatal színész koromban még kézzel Írták a szinlapokat. A pclcskci nótárius szinlap­jára egy lovas alakot, a Nap és hold szinlap­jára egy napot és holdat rajzoltak. Illusztráció kellett a népnek. Hanem a régi szinésznyo­morról szóló, hol humoros, hol szomorú elbe­szélések legtöbbje nem más, mint a fantáziá­nak szülöttjei. Szinésznyomor sohasem volt. Kaptunk mi pénzt, malacot, bort és szeretetet a közönségtől, egyikben sem szenvedtünk szük­séget. Krémer ezután régi irodalmi munkásságáról emlékezett meg. Egész csomó darabot irt osz­s7.c ez a kedves, vérbeli színész. Krémer vitte először színpadra a Borsszem Jankó alakjait : Hombár Mihályt, Bukovay Absentiost, Seiffen­steiner Salamont, Juci szobaleányt, Mokány Bercit, Tarjagos Illést, Sanyarú Vendelt, Mi­haszna Andrást, akikből később egy-egy alakot szivesen vittek színpadra a polgári bohózátirók. Hanem Krémer, mint színpadi szerző, unikum. Talán ö az egész világon az egyetlen szerző, aki sohasem látta előadni a darabját. Nem azért, mintha nem került volna szerzeménye előadásra, hanem egészen sajátságos okból. — Mikor megírtam a Diploma cimü bohóza­tomat, Tiszai Dezső volt debreceni színigazgató társulatánál voltam — mondotta Krémén — A darabomat a kassai színházban mutatták be. Égtem a vágytól, hogy elutazhassam Kassára, a premierre. Odamentem Tiszaihoz és szabadsá­got kértem tőle. — Szamár vagy, fiam, — válaszolt Tiszai. — Miért pazarolnád a vasúti költséget? Meg­bukik az a darab, ne félj, ha nem is leszel ott. — így estem el én attól az élvezettől, hogy mint szerzőt ünnepeljonek, mert a darab be­ütött. Amikor azonban Makó elő akarta adatni Szegeden egy másik darabomat, én magám kértem, hogy álljon el ettől a tervétől. Meg akartam őrizni itt a renomémat — mondotta Krémer mosolyogva. Tiszai különben nemcsak a darabom bemutató előadására, de még egy fontosabb előadásra — az esküvömre se akart elengedni. Mikor a tár­sulatánál működtem, nagyon szeretett. Nem engedett el maga mellől. A jobbkeze voltam. Ha valahová elakartam utazni bizonyos ügye­ket elintézni és szabadságot kértem tőle, ezzel tagadta meg : — Végezd el levélben t Arról, hogy én vőlegény voltam, nem tudott sommit, pedig már ki volt tűzve az esküvöm is. Egy szép napon elébe álltam : — Igazgató ur, egy fontos ügyben el kell utaznam Aradra. — Végezd el levélben ! — Lehetetlen. Nősülni és nászútra akarok menni. Tiszai haragosan dobbantott lábával: — Mondtam már, hogy nem utazhatsz el] Végezd el levélben, punktum. — Természetes, hogy ebben az egy esétben meg kellett szegnem az igazgatói tilalmat. — MoSt színigazgató vagyok Szegeden. Igaz, hogy csak nyári színigazgató, de igazgató. Boldogult Makó mindig mondta, hogy a szegedi színhá­zat nekem fogja átadni. Dehát szegény búcsú­zás nélkül, váratlanul hagyott itt bennünket és ugy fordult a helyzet, — hogy a "színházra nem is pályázhattam. De mint látja, most mégis igazgató lettem és Szegeden. Ugy szeretem ezt a várost , . . Krémemé Hegyi Lili még mindig hatása alatt áll a tegnapi meleg ünneplésnek. — Nézze ezt a sok virágot, koszorút, aján­dékot, amivel elhalmoztak bennünket. Nagyon, nagyon jól esett a szeretetnek ez a kedves megnyilvánulása. Csak öt évvel ezelőtt éreztem hasonló örömet, amikor Szegeden az első csok­rot kaptam. Szerény kis csokor volt ez, amely­nek vékony szalagja felírást viselt: „Kis ma­mának — hálás férje." Az első és utólfcó csokor, amit a férjemtől kaptam * Az utolsó előadás. Csütörtökön este az idei színházi év utolsó előadásán búcsúztatta Szeged színházlátogató közönsége a Krémer­párt. Az előadás előtt a szinház vezetősége nevében Álmássy Endre művezető, a tagok ne­vében Csiky László búcsúztatta a szinház leg­régibb tagjait. A nyílt szinen pedig az egész előadás alatt megujult a közönség tüntető és meleg ovációja, amelyre Krémerék rá is szol­gáltak. Sok éven át voltak a szegedi színtársu­latnak lelkes, szorgalmas és ambiciózus tagjai. * Jubiláló ijjazgató-pár. Kóvessy Al­bert, a pécsi és újvidéki szinház igazgatója és neje, Irányi .Mariska házasságuk huszon­ötéves évfordulóját május 2!!-án ünnepelték inog Újvidéken. A jubiláló házaspár örömé­ben osztozott az egész város és a színtár­sulat valamennyi tagja. A tomplomban az áldást Makay esperes-plébános, az igazgatónő testvérbátyja adta rájuk. Az ünnepség este a színházban folytatódott, ahol a nyílt szí­nen virágesővel fogadták az igazgató-párt. Ez alkalommal a „Három pár cipöu cimü életkép került szinte. Az élőadást bankett követte, amelyen résztvett a város szili* java.

Next

/
Thumbnails
Contents