Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-26 / 4. szám

« DÉLMAOYARORSZÁQ '910 május 26 »éktől is. Hanyag a ruhája, gyűrött a hosszú kíbátja, amily le sem kerül testéről. Gyorsan Járkál, félyton hadonász, de félóra multán int » porkoláb s vissza kell térnie cellájába. A király az országgyűlés megnyitásán. Félhivatalosan jelentik, hogy a király junius hó 18-ikán Ischlből rövid tartózkodásra Budapestre jön, hogy junius 21-ikén részt végyen az országgyűlés megnyitásán. / Revolver az alkotmányban. Selmecbányáról jelentik, hogy a választási hadjárat zsivajába rendőrrevolverek dördültek. A bányászati és erdészeti főiskola fölbujtogatott hallgatói éjjeli tüntetést rendeztek Kuthy Sándor főszolgabiró ellen, amiért az lapjában megtámadta a diákságot a munkapárt jelöltjével, Jieintz Gáborral szemben tanúsított békétlen magatartásáért. A tüntetés annyira elfajult, hogy rendőri közbelépést vont maga után. A tumultus hevében a rendőrök revolverhez nyúltak és egy diákot sulyösan megsebesítettek. Montigny és Croquet. — Repülő-iskola Budapesten. — Hogyán is fejlődött ki a repülés technikája, ki vólt a tulájdonképeni feltalálójaV Erre a kérdésre preciz választ nem lehet adni. Lett... A feltalátók, — kiknek nagyrésze azóta már a tudomány és haladás halhatatlan martirja, — égymástól függetlenül kutattak, próbálgattak, feláldozva nappalukat, éjüket, vagyonukat és a mi á légföhb emberi jav: az életüket is. Vérrel kellett, kezdve a német Lilienthaltól számtalan sorozaton át megannyi harcosnak, az aviatika kezdeményezőnek sorsát megpecsételni s annyi vért tán egy tudományos kutatás sem szívott be magába, mint ép az^ítviatika! S a legegyszerűbb az újságolvasó publikum lelki szemei előtt ezen úgyszólván a legutolsó hónapokban lezajlott küzdelemben az a bámulatos emberi nagyságra való momentum, hogy az aviatikus, aki eddigelé mindénkor a humor derűjét fakasztotta, a Goethe által „olyan furcsa nedvnek" nevezett vért milyen nagylelkűséggel tudta! pazarolni!... Azonban valóban: „eic itur ad astra!" . .. S évezredes kudarcok után a levegő végleg meg lett hódítva! ... Négy-öt évvel ezelőtt a Ken Frelé Frisse hosszú hírt közölt „holmi Wright testuéyekróV, akik »állítólag" több percig néhány méter magasságban monstruózus gépekkel repülték. A „Presse" „fentartáss&l" adta tovább ejt a híi-t, mert hátha ujabb amerikai humbug az egész! S tovább nevettünk a bécsi Kiess mérnökön, aki repülés helyett majdnem beleíuladt a tóba s a derék brazíliai Santos Dumont a Genfi-tó felett szintén néhány ilyen önkénytelin fürdést volt kénytelen átszenvedni! Aztán jöttek mégis a kedvezőbb hírek, lassanlassan. Az automobil-ipar fejlődésével a robbanó motort annyira tökéletesítették, hogy egy lóerőre már csak egy és fél kg. suly jutott. A többi már gyorsan ment. 1908. január tizenharmadikán Farman harmincegy percig repült egyfolytában s a rheímsi versenyen négy órai repülőrekordot állított fel! Megjelentek a Wrightck is Európában és bámulatra keltették ezt a vén kontinenst! Tavaly pedig julius végén Blériot,, akit annakelötto a tréfás franciák a „lepottyanás mesterének" neveztek el, — egy ezép hajnalon átrepülte a La Maiu'lie-csa.tornát! Az egé#K emberiség ujjongott örömében! Ég most már nem is tudjuk, „melyik dicsőbb, melyik nagyobbV" l'aiillian 1500 méter magasaágig jutott fö| s ugyancsak ő nyerte meg néhány háttel ezelőtt a lojuloji-manehesteri légi utazás díját, negyedmillió koronát. Somnier három utast visz magával, akárcsak egy légi automobílista s beláthatatlan inóg az nz óriási perspektíva, hogy az aviatikának már a legközelebbi jövőben milyen óriási szerepe lesz. A külföld nagy versenyébe még eddig nem azólhattak bele a magyarok, de rault év októberében Blériot budapesti fényes repülése ujabb impulzust adott a mi aviatikusainknak. Kutassy Ágoston dr megjelent Farman-rendszerü biplánjával a rákosi mezőn s az Aero-klub agilis igazgatójának, Tolnay Lajosnak egy intésére gombamódra nőttek ki a gyepes talajból a magyar aviatíkusok hangárjai. Mindmegannyi rajongó foglalta el ezeket saját szerkezetű magyar gépével, melyeket éjt-napot összetéve, a garast összerakva, leírhatatlan fáradsággal készítettek el. Horváth tanár, Adorján technikus és Zsélyi mérnök napról-napra már korán hajnalban guruló- és repülőpróbákat tartanak a Rákoson, kíváncsi tömegektől övezve s mintha a régi királyválasztások egy reminiszcenciája kelne életre, itt uj királyválasztás folyik le nemes versenyben: ki lesz a magyarok közül elsőbb a levegő királya ? Sajnos, már nincs elég idejük a magyar aviatikusoknak, hogy a nagy budapesti nemzetközi meetingre „jó formába" trenírozhassák magukat s különben is W riglit, Farman, Sommer, Paulhan, Rougíer, Latham, Illner, Etrich, Mme de la Rocho és a többi Világhírű versenyzővel nem sok kilátással konkurrálhatnak a nagy dijakra, ellenben a vigasz- és a magyar versenyen bő kárpótlást arathatnak, hosszú küzdelmeikért és keserves munkájukért. A magyar aviatíkusok gépei leginkább Blériot rendszerét követik. Horváth tanár mondotta nekem, hogy ö a régi jót fölhasználja és különösen a stabilizálást akarta megoldani, azaz leküzdeni a szél orvtámadását s megakadályozni, hogy a repülőgép hirtelen lebukhasson. Automatikus kormány-készüléke nagyon elmés s az oldaltbillenő szárnyat rögtön vízszintes helyzetbe hozza. Horváth különben á magyarok favoritja. Zsélyi mérnök lármás kis gépe graciózus s ha mindenáron madárhoz akarjuk hasonlítani: a sirályra emlékeztet. Szintén nagy chance-szal indul. . . . S amint a magyar aviatíkusok még csak kísérleteztek, a Rákoson egyszerre csak megjelent két' francia: Montigny gróf és Croquet. Ok is résztvesznek a nagy meetingen, de már nem mint külföldiek, hanem mint egy magyar vállalat: a budapesti Helios automobilforgalmi részvénytársaság szerződtetett pilótái, A „Helios" bárom Blériot-gépet vett meg számukra, melyek közül az egyikkel Blériot Budapesten, a másikkal pedig Bécsben, az udvar jelenlétében szállt föl. A két francia Pauból, Blériot mester repülői iskolájából érkezett Budapestre s mindjárt. első fényes repülésük óta ők lettek ma máiBudapest legnépszerűbb emberei. A szegedi közönségét bízvást leginkább érdekli ma az összes aviatíkusok között de Montigny Alfréd gróf és M. Croquet, mert hiszen 29-én itt, is bemutatják művészi repüléseiket. Nem lesz érdektelen, ha e két ayiatíkusról egyetmást olvasóinknak elmondunk. Mindkettő törül metszett gallus, do azért már magyar szóval köszöntik ismerőseiket. Croquet óvatosabb pilöta, míg Montigny inkább szereti a bravuroskodást és pünkösdkor Sopronban be sem várta a szél elültét, hanem a közönség tomboló lelkesedése és üdvrivalgása közben többszőr — erős szélben — gyönyörű ivekben repült. Mindkettő erős dohányos, fölszállás előtt rágyújtanak az illatos havannára s mikor leereszkednek, a szivarból már alig maradt valami. Bámulatos a hidegvérük, mintha idegeik sem lennének ; két kézzel integetnek le a magasságból az ujjongó publikumnak. Szeretetreméltóbb embereket képzelni sem lehet. Mindkettő fiatalember még, nagyvilági fellépéssel s mindenkihez egyaránt figyelmesek. Ha a Rákoson a hangárból kitolják a gépet, güájröl-szájra jár: „A gróf repül!" vagy „Croquet repül" s alegnagyobbszerü látvány, mikor mindketten, mintáz óriási sasok a levegőben, cikázva keringenek. Csak a gép kattogása figyelmeztet, hogy ezek emberek, kik a gép hátán a levegőt meghódít ott .*IT. A WíndUeligratz Lajos herceg elnöklete alatt álló lleüns autpniobílforgalmi részvénytársaságé az érdem, hogy a moderfi ¿»iízellcmnek hódolva, a magyar aviatikát féllentílVtte és legközelebb Montigny gróf és Crorptct vézttésc alatt meg fogja nyitni a magyar repüli', iskolát! A Délmagyar orszáyé viszont az érdem, hogy a géprepülést, az emberiség légnagyobb vívmányát vasárnap Szeged és környékének közönsége is megtekintheti. Ilit jós Béla. Szép asszony szökCse. — Ezüstlakodalom előtt. — (Saját tudósítónktól,) Pikáns szenzációja van Nagyvárad társadalmi életének. Az ügy középpontjában szöktetés áll, amely egy közelgő ezüstlakodalmát hiúsított meg. Régóta suttogták itaár Nagyváradon egy érdekes szerelmi viszonyról. Néhány nappal ezelőtt ez a viszony végkép megbontotta az egyetértést egy előkelő nagyváradi családban. Az asszony elhagyta a férjét és Bécsbe utazott udvarlójával, K. nagyváradi mérnökkel. Férje, aki ismert pénzügyi kapacitás, hiába kérlelte, hiába könyörgött neki fia, hajthatatlan maradt és nem akar többé visszatérni a családi otthonba. A drámai hátterű szerelmi regényről az Alábbiakat irja nagyváradi tudósítónk: Egy ismert család pikáns szenzációjárót beszélnek városszerte. Huszonnégy évig éltek férj és feleség a legjobb egyetértésben, amelyet most az asszony szökése bolygatott meg, A férj előkelő vagyonos ember, nagy részvényesé több pénzintézetnek és általánós rokonszenvnek örvend a társaságokban. Az asszony hires szépség még most is, noha tul ván már a negyven esztendőn. Üde arcbőre egy harminc éves aszszony benyomását kelti. Fess, elegáns és sikkes, sok férfinak volt titokban imádott bálványa, A házaspárnak egy huszonegy éves fia van, aki rajongásig szereti az anyját. Jómódban és nyugodtan élt együtt a házaspár huszonnégy éven keresztül. Az első felhő néhány hótoappal ezelőtt jelentkezett. Az asszony túlságosan belenézett K. mérnök szemébe, flörtölni kezdett vele ós a flörtnek bonső viszony lett a folyománya. A férj sejtette a dolgot; do hallgatott. Annyira imádta a feleségét, hogy még ezt a ballépést is megbocsátotta neki. Házaséletük természetesen rideggé vált. Az asszony időközben egészen elhidegedett férjével szemben. Zárkózott lett és randevúra járt, uébány hónap előtt pedig végleg elhatározta, hogy elválik férjétől és K. mérnökkel lép házasságra. Elhatározását tett követte. Eltávozott hazulról és napokig távol volt. Férje, aki időközben a szerelmi ügy összes részleteit kifürkészte, sehogysem tudott megválni az asszonytól. Könyörgő levelet irt, térjen vissza, mindent megbocsát. A levél meghatotta az aífzonyt és visszament Nagyváradra, ahol a szerelmes férj szemrehányás nélkül, sőt csókorral fogadta. Egyideig békés egyetértésben éltek ismét, de az asszonyon csakhamar erőt vett a szerelem éí néhány nappal ezelőtt, — férje tudtán kivül — végleg eltávozott Nagyváradról. Bécsbe utazott K. mérnökkel, aki imádja az asszonyt. Eddig sem sablonos a szökési história, de különösen komolylyá teszi a fiu közbelépése. A huszonegyéves érett fiatalembert nagyon lesújtotta anyjának tette. Minden eszközt megragadott, hogy anyját visszatérítse a szülői házba. Megható levelet küldött, amelybeu arra kérte, hogy őrá való tekintettel hagyja ott K. mérnököt. A szégyen ölne meg -»• irta — ha nem térnél vissza. De a szép asszonyt most már a fiu könyörgése sem hatotta meg. Rideg levélben válaszolt a fiának. Nincs az a hatalom, amely eltérítheti útjából — írta. Ez a levél komoly bajt okozott. A fiatalemberen, aki amúgy is ideges természetű, annyira erőt vett a családi tragédia, hogy idegrohamai támadtak. Most állítólag szanatóriumban ápolják. A férj és a fiu iránt Nagyváradon általános a részvét.