Déli Hírlap, 1992. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-15 / 12. szám
Barkácsolt fegyverrel lőtt (CIKK A 8. OLDALON) A hálózat hálófában Forró nyomon a polgármesterek Tíz felé kell vágni, úgy kell megpróbálni A nyelvtanban hangulatfestő szavaknak hívják azokat a kifejezéseket, amelyeknek olvastán (vagy, ha elhangzanak) minden olvasóban (hallgatóban) nagyjából egyforma hangulatot, gondolatot keltenek. Ilyen Borsodban a BORSODTÁVHŐ szó: ennek hallatán melege lesz a szolgáltató vállalatnak, a (ki)szolgáltatottnak, azaz a lakosságnak, az önkormányzatoknak és egyáltalán mindenkinek, aki csak érintett az ügyben. • HIDEG-MELEG KÚRA Nem véletlenül ilyen hatásos ez a szó errefelé: az egykori megyei, tanács által alapított miskolci székhelyű vállalat nevének hallatán kilenc további városban önti el melegség az embereket. Miskolc mellett Mezőkövesden, Tiszaújvárosban, Ernődön, Sajószentpéteren, Kazincbarcikán, Putnokon, Öz- don, Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen működik e nagy- vállalat, 2,8 milliárd forintot kitevő felhalmozott alapítói és tartalékvagyona (ennek nagyjából — arányban a lakosság számával — a fele melengeti a miskolciakat). A vállalat tevékenységével régebben sem voltak igazán elégedettek a „távfűtöttek”: hol a hidegre panaszkodtak, hol meg az ablakon eregették ki a meleget. Kétségkívül sok száradt a Borsod- távhő lelkén is a panaszok okát illetően, de az is tény, hogy maga a rendszer (ezúttal nem a Kádár-féle, hanem a fűtési) sem túl szerencsés, nehezen, nagy tehetetlenséggel szabályozható, energiapazarló és létezésétől fogva elavult. A többszörös energiaáremelés, valamint a támogatás leépítése csak olaj volt a tűzre (hogy a fűtés tárgykörébe vágó Jiasonlattal éljünk) ; a levest most az eszi, aki nemhogy a főzésben nem vett részt, de még nem is igen kért belőle, azaz a lakosság. Az a lakosság, amelyik már elért az anyagi tűrőképessége végső határaihoz, s most joggal elvárja, hogy az önkormányzat „csördítsen oda”, de legalábbis tegyen valamit. Az önkormányzat egyelőre - annyit tudott tenni, hogy az idei (1991—92- es) fűtési szezonra az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium által biztosított 66 millió forint ártámogatással átmenetileg mankót dugott a Borsodtávhő hóna alá, s így sikerült mérsékelni az ijesztően magas fűtési díjat 125 forintra légköbméterenként. A minisztérium nagylelkűségének nyilvánvaló oka, hogy a kormányzat felismerte, kissé túlfeszítették a húrt: ezt minisztériumi „szinten” úgy fogalmazzák meg, hogy „az idei fűtési szezonra a díjat a vállalat még az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium hagyta jóvá”, ezért adják a támogatást... Az emberek persze azt szeretnék, hogy az önkormányzat — mint József, Sándor és Benedek — zsákban (és olcsón) hozza a meleget. Ha olcsón nem is, de talán olcsóbban majd akkor „adhatja a meleget” az önkormányzat, ha az övé lesz a Borsodtávhő, hiszen a jelen pillanatban nincsenek jogi eszközei az efféle beleszólásra egy szuverén vállalat belügyeibe. • INDOKOLT LASSÚSÁG A Borsodtávhőt tehát több "észre kell szeletelni; min' I vili' A bányászok elárulásával vádolja az ágazati szakszervezeti szövetséget a lyukó- bányai munkástanács. Az érdekvédelmi szervezet elnöke úgy véli, hogy a bányászszakszervezet látványos alkut kötött a múlt héten a kormánnyal, a dolgozók kárára, mert ennek ! eredményeképpen négyezer munkahely szűnik meg a bányáknál. A megállapodást támadta korábban a márkus- hegyi munkástanács is, mert szerintük az egyezmény növeli az inflációt. Ezt a vádaskodást a bányászszakszervezet visszautasította. den érintett település önkormányzata akkora szeletre tarthat igényt (és akkorát kénytelen elfogadni), amekkora jár neki, illetve amekkorával elbír. Érthető tehát az óvatos-* ság: a legutóbbi ülésen odáig jutott el az ügy, hogy Miskolc Megyei Jogú Vároa Közgyűlése egyetért a Bor-) sodtávhő vagyonának (va-j gyonrészének) önkormányza-t ti tulajdonba vételével, s felhatalmazza a polgármestert, hogy e vagyon megszerzése érdekében (az érintett többi kilenc település polgármestereivel együttműködve) folytassa a tárgyalásokat. A lassúság ezúttal indokolt} nem könnyű egy ekkora tortát közmegelégedésre elosztani, ráadásul ma már azt sem tudni egész pontosan, ki hozta annak idején a sü-j téshez a lisztet, és ki a to-i jást. Az osztozkodást mind-) ezek mellett körültekintés-* sel kell végrehajtani: úgy; hogy az évtizedek során összeszokott, hozzáértő műszaki gárdát ne kényszerítsék pályamódosításra, hiszen szakértelmükre, gyakorlatukra akkor lesz csak igazán szükség, amikor a Mis-' kolci Fűtőmű is felkerül az önkormányzati tulajdonok listájára. Kájé Kisgazdatitkok A Független Kisgazdapárt vezetősége még ezen a héten kidolgozza a koalíció fennmaradásának feltételeit. A párt nagyválasztmánya a jövő hónap végéig adott időt a kormányzó pártszövetség másik két tagjának, a Magyar Demokrata Fórumnak és a Kereszténydemokrata Néppártnak arra, hogy megújítsák az együttműködést A kisgazdák egyelőre titokban tartják tanácskozásuk színhelyét, és a megbeszélés eredményeiről is csak hétfőn tájékoztatják a sajtót. Hás e óvoda A terem egyik sarkában elmélyülten, nagy-nagy figyelemmel készítik a téli tájképet az apró kezek, a másik sarok hamisítatlan családi vitától hangos, a gyerekek eljátsszák, milyenek is vagyunk mi, szülők. Az alkotósarokban két kisfiú a fakockákból hosszú vonatot épít. Míg bent készül a téli tájkép, a csoport másik fele kint az udvaron élvezi a telek, síel, szánkózik, hóembert épít, a többiek pedig korcsolyázni mentek a jégpályára. Játszanak, hiszen mit is tehetne mást egy 3-4-5 éves apró ember. Hogy játszani és óvodában lenni másképpen is lehet, mint azt az eddigi gyakorlat mutatja? A Waldorf-módszer- ről szól írásunk az 5. oldalon. (Szobán felvételei) XXIV. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM I ÁRA: SjOO 1992. JANUÁR 15., SZERDA | FORINT A MISKOLCIAK NAPILAPJA Naptár • Időjárás Kisülhet a Nap Változékony, szeles, ugyanakkor az évszakhoz képest enyhe időre számíthatunk ma. A felhőátvonulások mellett egyre hosszabb időre süt ki a Nap. de futó zápor, hózápor előfordulhat. A hőmérséklet csúcsértéke délután 3 és 8 fok között alakul. Ma Lóránt, Loránd napja van. A Nap kél 7.28, nyugszik 16.19 órakor. Holdkelte 11.42, holdnyugta 2.47 órakor. Közterület-használati szigor az új évben Rendcsinálás a Széchenyin — Ne a hivatal döntse el! — Hetvenből tizenhat, az első körben Budapesten megkezdődött a rendcsinálás az aluljárókban — hallottuk tegnapelőtt. Ügy tűnik, Miskolc fürgébb volt mint a főváros, ugyanis itt már most meghúzták a gyeplőt, megelőzvén, hogy kialakuljanak a budapesti áldatlan állapotok, amikoris a közterület — elsősorban a belváros — afféle perzsavásárrá alakult. Miskolcon nem az aluljárók, hanem a Széchenyi utca a közterületi hadszíntér, hiszen ez az a hely, ahol a legtöbb árus szeretne megtelepedni. A közterülethasználat belvárosi módjáról szóló új rendelet számunkra messze nem tűnik kielégítő megoldásnak — elsősorban azért, mert egyelőre nem teremti meg a mindenki számára egyenlő feltételeket kínáló, nyílt verseny lehetőségét. • A CENTRUM ELÉ SENKIT A közgyűlés legutóbb annyiban módosította az érvényben lévő közterülethasználati rendszabályokat, hogy Miskolc belvárosában ezentúl csak kulturális és idegenforgalmi szempontból jelentős tevékenységre adható ki engedély, s az is csak maximum 3 hónapra. Csak esztétikailag megfelelő utcabútorokon végezhető az árusítás, valamint a mozgatható — mobil — árusító készségeket az árusítás befejeztével mindennap el kell vinni. Mint ahogy arról nemrég írtunk: 70 kérelem érkezett belvárosi árusítás ügyben a városházára, amelyből 16 felelt meg első „olvasatra” a feltételeknek. A többiek esetében még lehet alkudozni — hallottuk a hatósági osztály vezetőjétől — azaz, ha valaki hajlandó odébb települni, utcabútort vásárolni stb., lehet szó az engedélyről. A Centrum elé senkinek nem adtak helyet, de ugyanígy ügyeltek a Széchenyi—Szemere kereszteződésre is. 0 MEGÉRI, NEM ÉRI* A hatósági osztály vezetője azt is mondta: még nem telített a Széchenyi, de ne feledjük, az ott lévő üzletek is kitelepülhetnek, s akkor más a kép. Nem anyagi kérdés ez az engedélyezési procedúra, hiszen az egészből tavaly 1—1,5 millió bevétele volt a városnak, hanem rendet szeretnének a közterületeken. Azt is ígérték: jobban ellenőrzik majd, hogy hányán árulnak illegálisan. (Mellesleg: tettenéréskor 500 forint a helyszíni bírság. A közterület-foglalási díj 1200 forint négyzetméterenként. Ha ehhez nem számítjuk hozzá az utcabútor, pult árát, akkor is kiderül: ha valakit havonta ötször elkapnak, még megérte a vállalkozás...) Arról is hallottunk: a nem belvárosi területeken továbbra is jóval egyszerűbben lehet árusítási engedélyhez jutni, tehát nem zárják ki ebből a megélhetési lehetőségből a kényszerűségből árussá átvedlett embereket, csak a belvárost nem akarják a Zsarnai szintjére süllyeszteni. ® EZ NEM VERSENY ... A közgyűlésben a rendeletmódosítási vita során újra felbukkant egy érv, amely legalább annyira nyomós, mint a közterületi rendcsinálás jelszava. Arról van szó: a belvárosban üzlethelyiséget bérlők, vásárlók számára felettébb bosz- szantó, hogy miközben számukra az üzlethelyiség megszerzése hatalmas kiadásokkal jár, addig bárki eléjük telepedhetett, eltakarhatta kirakatukat, olcsóbban kínálhatta az árut. Volt is egy KDNP-s javaslat, miszerint az üzletek elé ne adjanak engedélyt árusoknak, de ezt nem fogadta el a közgyűlés. Szabadialvy József a közgyűlés kulturális bizottságának vezetője találta fején a szöget, amikor azt mondta- itt valójában nem a közterületei: rendjéről van szó, hanem a belvárosban történő árusítás szabályozásáról. S ha így van, akkor csak az első lépést tette meg a városháza, hiszen azt aligha nevezhetjük a piáci versenynek, hogy például a hivatal dönti el: a különféle könyves vállalkozói csapatokmennyi helyet kaphatnak a Széchenyin. Ügy véljük, nem a hatóság feladata, hogy elbírálja, melyik vállalkozói érdekeltség milyen arányban lehessen jelen a belvárosban. (k-ó)
