Déli Hírlap, 1991. december (23. évfolyam, 280-301. szám)

1991-12-06 / 284. szám

mozaik ... mozaik ... mozaik ... mozaik ... mozaik Llptay béri indul a következő választásokon Muzsika a múltból Arisztokratáink A Magyar Főnemesek El­ső Világtalálkozójáról azt gondoltam, hogy kifáradt lelkek múltidéző szeánsza tesz. Alaposan meglepőd­tem, amikor kiderült, hogy hazánk egykori vezető csa­ládjainak leszármazottai leginkább a jelenről beszél­tek, a privatizációról, a be­fektetési lehetőségekről, ar­ról, hogyan kapcsolódhat­nának be újra a magyar közéletbe. A jelenlévők számára mégsem ez volt a legmeg- ragadóbb élmény. Igazából diszkrétségük, finomságuk fogott meg, ami persze — arisztokratákról lévén szó — nem is meglepő. A találko­zó helyszínén, az Átrium Hyatt szállóban semmi sem jelezte, milyen eseményre készülődnek. A kapunál ál­ló fiatalemberek igazítottak útba; a piros szőnyeggel bo­rított, bőrfoteles „alagsor” felé. Ott azonban a nagy újratalálkozásokkal általá­ban együttjáró hátbavere- getős, harsány élménybe­számolók helyett jómodorú, mértéktartó beszélgetés ta­núja lehetett a szemlélődő. A „Coektail”-on pezsgő járt körbe, ropi is volt hozzá. Arany ékszert, nercbundát viszont alig lehetett látni. És mégis arisztokraták között éreztem magam. A diszkréciónak persze politikai oka is van, de Es­terházy Antal herceg, az egykori leggazdagabb ma­gyar arisztokrata család fe­je erre azt mondta: „A tény, hogy itt lehe­tünk, már önmagában is a rehabilitációt jelenti.” A név- és címerhasználat­tal kapcsolatos egyébként különféle álláspontok hang­zottak el, de többen emlé­keztettek arra, hogy Nyu- gat-Európa legtöbb államá­ban a hercegi, grófi és bá­rói előneveket a családne­vek részének tekintik. Mi­ért is ne? Persze nem a cím és a rang a legfonto­sabb, hanem az érzés. „Megmondom, mi az, amit érez” — mondja dr. (Gróf) Aychenburg László. „1944-ben átszöíktem a fronton az oroszokhoz, s ott egy hadtestparancsnok fo­gadott. Teázgatás közben hallgatott ki. Egy idő után nagyon szomjas lettem, s én is kértem teát. A pa­rancsnok egy-két másodper­cig úgy nézett rám, mintha őrült lennék. Majd hirte­len megtört a jég, és ő ma­ga adott teát. És látja, ez az ami bennem a plusz, et­től vagyok más. Hogy min­dig, minden helyzetben egyenrangúnak tudhattam magam mindenkivel.” Hogy ez az öntudat mi­ből táplálkozik, azt Liptay Bálintot hallgatva értettem meg. ő bárónak született és a következő választásokon, mint országgyűlési képvise­lőjelölt szeretne indulni. Mi­kor ennek okáról kérdez­tem, így válaszolt: „Az én családom apai ágon 1258 óta nemes, Ode- schalchi-ágon Nagy Károly óta, a családunkban volt egy pápa is, meg egy kons­tantinápolyi követ. Nagy­apám, Liptay Béla pedig 200 ezer aranykoronát adott Budapestnek. Az ő példáju­kat szeretném követni.” Furcsa volt ezt hallani. Ha minket, nem — (fő) — nemeseket megkérdeznek önmagunkról, akkor legin­kább a saját életünket mondjuk el. A szüleinket, nagyszüleinket pedig csak külön - rákérdezésre. Míg bennünk alig van múlt-tu­dat — számukra ez megha­tározó. „Rettentő súllyal nehe­zednek rám az elődök, s óriási felelősség megfelelni nekik” — mondja (br) Lip­tay Bálint, Dr. (gr.) Ayc­henburg László ehhez azt teszi hozzá: „Ha én váliatigazgató let­tem volna az elmúlt rend­szerben, biztos, hogy nem loptam volna. Nekem ugyan­is egy villát megszerezni — bár nincs villám — nem nagy dolog. Rossz ruhában járni nem jelent semmit, mert nem az emberek meg­ítélésétől függ az öntuda­tom.” Bár nem kérdeztem Ayc­henburg Lászlót a jelenről, mondatainak heve tovább Érdekes játék gondolatban visszautazni a múltba. A le­tűnt korok emlékei általá­ban némán tanúskodnak volt mindennapokról, ám a mis- koloi Ifjúsági és Szabadidő­ház Gyermekgalériájában nemrég megnyílt kiállítás tárgyai meg is szólalnak. Népi hangszereket láthat­nak az érdeklődők a fala­kon, a vitrinekben. A Nép­rajzi Múzeum segítségével létrejött tárlat izgalmas ké­pet tár elénk a XIX. és a XX. század elejének pa­raszti ünnepnapjairól. Hi­szen ezek az instrumentu­mok akkor kerültek elő, amikor a „dolognak” vége volt, és jutott idő egy kis szórakozásra. Látható a be­mutatón tekerőlant, citera, hegedű, furulya, sőt egy eredeti Edison-típusú fo­nográf Is, ami bár nem szá­mít hangszernek, de hang- keltésre mindig fel tudták használni. Az ifjúsági ház munka­társai igény szerint hang­szerbemutató koncertet is tudnak rendezni. Az ilyen irányú Igényeket kérik, hogy előre jelezzék a 40-657-es telefonszámon, Csóka Edit népművelőnél. (Szabón Gabriella felvétele) Élet negyvenen túl A férfi is ember Nincs minden megírva a sors könyvében Diagnózis vagy tenyérjóslás? — Mit mutatnak a tenyér vonalai, mennyire eldöntött, hogy mi vár ránk megszü­letésünk után, életünk so­rán. Diagnózis-e avagy jós­lás, amit Ön csinál? — kér­deztük Jelena Milovanovát, akinél eddig körülbelül szá­zan fordultak meg az elmúlt néhány hét alatt a Miskolci Természetgyógyász Központ­ban (Semmelweis u. 3. Tel.: 46/26-519). — Az ember bal tenyeré­ből kiolvasható a „prog­ram”, az, hogy mit szán ne­ki a sors, azaz milyen lehe­tőségeket, örömöket, bánato­kat határoz meg számara fogantatása és születése pil­lanata. A jobb kéz vonalai arról árulkodnak, mindeb­ből mi valósult meg, illetve mi az eltérés a „tervhez” képest. A tenyérből kiolvas­hatók a múlt jelentős ese­ményei : házasságkötés, gye­rekek, betegségek, operáci­ók, megállapítható az illető karaktere, az, hogy mihez van tehetsége, hogy milyen betegségekre van hajlama. Amikor valakinek diagnózist állítottak fel a tenyeréből — nem leszűkítve az egészségi állapotára —, akkor olyan konkrét dolgokat mondok neki, amelyek százszázalé­kosan meggyőzik arról, hogy a jövőre vonatkozó „jósla­taim” is helytállóak. Az ember, ha lelkileg ké­pes felemelkedni, megváltoz­tathatja a sorsát, „törölhe­ti” a program negatív pont­jait. Több ilyen esettel ta­lálkoztam. A múltkor járt nálam egy bácsi. Amikor a tenyerébe néztem, nem akar­tam hinni a szememnek: ez az úr háromszor élte túl a saját halálát. Amikor ezt elmondtam neki, megerősí­tette. Egyszer géppisztolyso­rozat ölhette volna meg, má­sodszor egy bomba, hár- madszor pedig a meditáció, a jóga segített abban, hogy meghosszabbítsa életét. András-nap után, a ke­mény fagyok beállátval — téli hajnalokon — a közsé­gekben, de még a városszé­li udvarokban Is fel-fellob- bannak a disznóperzselés lángjai. Ilyenkor nagy a sürgés-forgás, talpon a ház apraja-nagyja. Van munká­ja a böllérnek és természe­tesen a gazdának, legfőbb­képpen pedig a toros ház asszonyának. Mert a disz­nóölés — a vele járó sok munka ellenére is — ked­ves, kellemes eseménye a családnak. Különösen így van ez a zempléni táj takaros közsé­gében, az 533 méter magas Nagy-Papaj lábához simuló j Hercegkúton. Itt ugyanis i nincs olyan család, ahol sa­ját maguk és a városokban lakó gyermekek számára egy-két sertést meg ne hiz­lalnának. Annál is inkább, mert a hercegkúti sváb­szalonna ..tájjellegű” külön­legességnek számít Zemplén­ben. • A FOKHAGYMA A LELKE Küllemében is eltér más­féle füstölt szalonnától. Első pillantásra feltűnik, hogy sokkal vastagabb a szoká­sosnál, olykor eléri a te­nyérnyi vastagságot is. Az­tán, ha megszagoljuk, ugyancsak orrunkba csap a vitte... „Higgye el. hogyha vala­kinek az apja és a nagy­apja is svájci órásmester volt, az talán jobban tudja az órásmesterséget, mint az aki mostanában tanulta meg. És ez a mai vezetők­re is igaz. Higgye el ne­kem!” Ebben maradtunk. füstös „illatú” fokhagyma­szag. De nem könnyfakasz­tó, hanem kellemesen eny­he. szelíd csípősséget érzünk tőle. A hercegkútiak valóság­gal mesterei a szalonna ké­szítésének. A receptjét ta­lán még az ősök hozták magukkal a 18. század de­rekán a Duna forrásánál le­vő Fekete-erdő vidékéről. Azóta nemzedékről nemze­dékre öröklődik a Stumpf, Espák, Götz, Hoffmann, Naár családokban a finom svábszalonna készítésének a titka. A legfontosabb „kellék” hozzá egy jól kihizlait, legalább 160—180 kilós, disz­nó, amelynek vastag, érett legyen a szalonnája. Perzse­lés után, amely szalmával az igazi, következik a fel­dolgozás, majd a két hatal­mas oldalszalonnát öblös nyárfateknőben vagy tölgy­fakádban alaposan besóz­zák. Aztán a szalonna meny- nyiségétől függően legalább egykilónyi fokhagymát ap­róra darálnak, mert a fok­hagyma a „lelke” az igazi svábszalonnának. A fokhagymát langyos víz­ben áztatják, kevergetik, majd ezzel a páclével na­ponta egyszer-kétszer meg­locsolják a besózott szalon­nát. Ezt a műveletet addig csinálják, míg a sós, fok­hagymás lé a szalonnáról a Aki azt hiszi, hogy csak a nők „bolondulnak meg” negyvenéves koruk körül, az téved. Az élet delén bekö­szöntő válság a férfiakat sem kíméli. Egyszer csak el­jön egy pillanat, amikor hajszának tűnik az eddigi munka, örömtelenné válik a családi élet, s riasztóan megrövidül az az időszak, ami hátra van a visszavon­hatatlan öregség előtt. véres foltokat, vörös hús- darabokat mind le nem marta. • HIDEG FÜSTÖN Ekkorára már puhára pácolódiik, s most következik egy másiík „titka” a jóízű svábszalonna készítésének, éspedig a füstölés. De nem ám „városi módra”, afféle összeeszkábállt bódéban, me­leg füstön, hanem hideg füs­tön, azaz olyan szabad ké­ményben, amelyen át fel le­het látni a magasságos egekig. És ha már rózsapirosra füstölődött, akkor szellős kamrába kerül a szalonna. A hercegkúti házak kamrái jó tágasak, és az ajtó fölötti falrészen széles szellőzőnyí­lás látható. Ennek a közelé­ben akasztják fel az oldal­szalonnákat, mégpedig a nagy súlyuk miatt nem spárgával, hanem széles bőr­vagy vászonhevederrel. A nyíláson át télen-nyáron friss levegő járja a látvány­nak is pompás oldalszalon­nákat, s így hosszabb idő múltán sem avasodnak meg. Hát ennyit sikerült „el­lesnem” a helyszínen a fi­nom svábszalonnáról. Ügy jöttem el a faluból, mint­ha mindent tudnék már a készítéséről, de lehet, hogy van még olyan titka a her­cegkúti receptnek, amelyet nekem sem árultak el. Hegyi József Dr. Ágnes harson, magyar származású kaliforniai pszi­chiátert gyakran keresik fel szorongó negyvenes és ötve­nes férfiak ilyen panaszok­kal. Elkerülhetetlen beteg­ség az életkori válság, vagy okos körültekintéssel elke­rülhető? — Tudománytól távol álló idézettel válaszolok élőbb. Nagyanyám azt mondta: minden férfi megbolondul, amikor betölti a negyvenet, de ha békén hagyja a fe­lesége, hamar helyrejön. Erik Erickson amerikai pszi­chológus szerint a kérdés kissé bonyolultabb. Csak az a férfi tudja elkerülni az életkori válságot, aki negy­venes éveire teljesen kiala­kította saját személyiségét, gondoskodott a körülötte le­vő világról, tehát a család­járól, képes volt alkalmaz­kodni a sikerhez és a ku­darchoz, és békét kötött az­zal, hogy van mire vissza­néznie, ahogy múlik az idő. Akinek ez nem sikerült, az saját magával folyton harc­ban áll, s ezért amikor el­éri a negyvenet, megijed at­tól, hogy az élet nem vég­telen, és fogynak a lehető­ségei. Kétségbeesés, szoron­gás, pánik, depresszió a „mddlife crisis” legjellegze­tesebb tünetcsoportja, s a tünetek változnak aszerint, hogy kinek, milyen az egyé­nisége és milyen társadalmi környezetben él. Az egyik férfi munkahelyet, netán szakmát változtat, a másik inni kezd. a harmadik egy fiatalabb nőben keresi az orvosságot — lényegében a félelemre. A fiatal teknősbékák ha­talmas utakat tesznek meg a tengerben, míg felnőnek. A legújabb kutatások kimutat­ták, hogy némelyikük az óceán áramlásaival az Azori- szigetektől Florida partjáig és vissza vándorol. Az Azorákon és Floridá­ban dolgozó zoológusok szá­mos teknőst jelöltek meg — E meglehetősen ri­asztó kilátások elől van-e menekülés, vagyis van-e gyógyszer a „midlife eri- sis”-ra? — Manapság divatos min­denre egy receptet adni, amit szívesen olvasnak az emberek, mert úgy hangzik, mintha megtaláltuk volna a mágikus megoldást. Spor­toljunk, táplálkozzunk egész­ségesen, fogyasszunk vitami­nokat, de ez még nem vál­toztatja meg az életszemlé­letünket., A pszichiátria se­gít megtalálni az összefüg­géseket, sőt egy remélhető­leg elfogadható megoldást is. De a gyakorlat azt mu­tatja, hogy a férfiak jó ré­sze fenntartásokkal kezeli a pszichiátria lehetőségeit, s legfeljebb akkor fordul or­voshoz, amikor a család el­vesztése fenvegeti, vagy a tünetek olyan súlyosak, hogy a mindennapi funkció­kat veszélyeztetik. — S ha valaki úgy dönt, maga oldja meg a dolgot, tud-e ajánlani receptet a pszichiáter? ' — Azoknak a férfiaknak, akik hisznek benne, hogy egyedül Is megtalálják a megoldást, megint Ericksont idézem. Csak az a szülő tudja megtanítani a gyere­ket, hogy ne féljen az élet­től, aki saját magát meg tudta győzni, hogy ne fél­jen az elmúlástól. Sőtér Erika számozott lapocskákkal, és így fedezték fel a teknős­békák hosszú vándorlását. Az eredmény .. kutatókat is meglepte: egy Floridában megjelölt teknőst például 522 nappal később az Azo- ráknál fogtak ki a tengerből. Előzőleg még a kutatók nem tudták, hol nő fel a teknős­békák új nemzedéke. Kóczián Péter A Fekete-erdőből hozták a titkát Hercegkúti svábszalonna Csavargó teknősbékák

Next

/
Thumbnails
Contents