Déli Hírlap, 1990. december (22. évfolyam, 279-300. szám)

1990-12-03 / 280. szám

tr* SPORT B Marsaiéban hivatásos szuperváltósúlyú ökölvívó VB-döntőt rendeztek. Az olasz Rosi és a francia Jacguot mérte össze erejét a kötelek között. Rosi pon­tozásos győzelmet aratott és ezzel megvédte világbajno­ki címét. M Az olaszországi Val Zoldanában rendezték meg az alpesi sí Világ Kupa ver­senyének női óriásműlesikló számát. A~ idénynyitó ver­senyen a két nagy vetély- társ — Kronberger és Schneider — közül az ösz- szelett VK-cimvédö osztrák Petra Kronberger kis kü­lönbséggel utasította maga mögé a kétszeres olimpiai bajnok Vreni Schneidert. H St. Petersburgban meg­kezdődött az Egyesült Álla­mok és Ausztrália tenisze­zőinek részvételével a Da­vis Kupa döntője. Az első versenynap után az ameri­kaiak vezetnek 2-0 arány­ban. Eredmények: Agassi— Fromberg: 4-6. 6-2, 4-6, 6-2. 6-4: Chang—Cahill: 6-2, 7-6, 6-0. H Guatemala városban vá­logatott labdarúgó-mérkő­zésen lépett pályára a ha­zaiak válogatottja a Szovjet­unió együttese ellen A vá­rakozásnak. megfelelően a szovjet válogatott. 3-0 arány­ban győzött. ■ Odensében rendezték meg a nemzetközi férfi ké­zilabdatorna első fordulóját. Az eredmények: Izland— Franciaország: 25-20 (10-8), Dánia—Egyesült Államok: 29-16 (15-91. Az Európában túrázó amerikai válogatott már készülődik arra, hogy bekapcsolódjon a csehszlo­vák bajnokság második fel­vonásába. B Világ Kupa gyorskor­csolya versenyt rendeztek a hollandiai Heerenveenben. A férfiak versenyében az 500 méteres számot a né­met Mey nyerte, két szov­jet versenyzőt utasítva ma­ga mögé. Az 1500 méteres távon a holland Van der Burg bizonyult a leggyor­sabbnak egy norvég és egy német gyorskorcsolyázót megelőzve. ■ Joao Havelange, a FI­FA elnöke javasolni fogja, hogy az 1994. évi futball-vi- lágbajnokság huszonnégyes döntőjén az eddigi kettő he­lyett három csapat képvisel­je Afrikát. Egy másik terv szerint Izrael nem az ázsiai­óceáni zónába, hanem az európai csoportok, egyikébe kerül majd a selejtezőkön. B Buenos Airesben Diego Maradonát ezúttal hatodik alkalommal választották Dél- Amerika legjobb labdarúgó­jának. Az argentin sztár a hétvégén megerősítette azt az állítását, miszerint távozik a Nápoly csapatától és hazá­jában folytatja pályafutását. gyaszközlemény Mély fájdalommal tu­datjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy takAcs Péter életének 45. évében vá­ratlanul elhunyt. Teme­tése dec. 4-én de. 9 óra­kor lesz a Mindszenti temetőben. Gyászolják: szülei, két testvére és a rokonság. + Isaszegi (jobbra) és Radu összecsapásán nem volt meggyőző a sajószentpéteri öklö­ző fölénye. (Szabó István felvétele) O is öt vívó CSB Oiízsöielié! lipket a béié Paksi SE—Borsodi Bányász 15*13 A Bányász nem véletlenül tartott a tavalyi bajnok Paksiól. Bár a sajószentpé­teri szakvezetők szoros mér­kőzésen ugyan, de győzel­met reméltek, azért meg­súgták, hogy ez a csapat- bajnoki találkozó három- esélyes. Játszattak a Bá­nyász legjobb öklözői is, s hellyel-közzel hozták is a várt eredményt, de vannak még fogbíjas súlycsoportok ... A juniorok első párjánál nem lehetett vita. A hazai színekben induló vendég­versenyző Friziola egyhan­gú pontozással nyert Gó­Az első fordulóból elma­radt mérkőzés bepótlására utazott Dunaújvárosba a Miskolci Hoki Club OB I-es jégkorongcsapata. Már szom­bati számunkban megírtuk, hogy csapatunk gólzáporos, 15-6 arányú győzelmet ara­tott a házigazda Sziketherm ellen. Tulajdonképpen már az el­ső harmadban eldőlni lát­szott a mérkőzés, hiszen a vendég miskolciak négy gól­lal elhúztak, a Duna-partiak viszont eggyel sem tudtak válaszolni. A második játék­rész már kiegyenlítettebb „harcot” hozott hiszen négy vendéggel és három hazai ta­lálat esett. A végére azon­ban újra beindult a henger, a harmadik harmad ered­ménye 7-3 lett. A gólszerzésben ismét a szlovák sor járt az élen, né­gyen tízszer találtak be az ellenfél hálójába. Különösen máskor is „vitézkedő” Win- tersteiner volt eredményes öt góljával és három gólpasszá­val. Matisko három pontot szerzett és kétszer segédke­zett az akciókban, míg Je­szenszky és Petricsko egy- egy gólt ragasztott a kapu­ba. A magyarok közül is­mét Bíró Ignác teljesítménye emelkedett ki, két találatot ért el és négyszer segítette társait. Az előkészítés mes­tere volt ezúttal Németh. Két gól jutott Szentkútinak és egy a fiatal Verbénák. Jól jött a győzelem az MHC-nek, hiszen a bajnok­ság kezdete elég döcögősre sikerült, ám a legutóbbi két mérkőzésen meggyőző játék­men ellen. Ügy hogy közben i maga is élvezte a meccset. Ötvös Róbert az 57 kilo­grammban Juhászt fogadta a kötelek között s meggyőző öklöz-éssel magabiztosan nyert. Sokat fejlődött ez a fiú! A 63,5 kilogrammban Faze- kas nem állt ki betegsége miatt s ezzel (a taktikázások következtében is) még egyen­lő volt a csapatbajnokság eredménye. Eemutatkozott Isaszegi az 54 kilogrambain Radu ellen, de számomra versenyzése nem volt meggyőző. Jól mozgott és gyors volt, (meg­kal „hengerelték le” ellenfe­leiket. Ráadásul mindkét győzelem idegenben esett. Holnap ismét hazai pályán láthatjuk a csapatot. A pén­teki összecsapás visszavágó­jaként a Szikethermmel méri össze erejét a gárda. Remél­jük, ismét jó játékkal ruk­kolnak elő és győzelemmel örvendeztetik meg a szurko­lókat. Sz. B. TOTÓ 1. Bari—Internazionale x 2. Bologna—Atalanta x 3. Cagliari—Sampdoria x 4. Ancona—Cremonesc 2 5. Ascoli—Foggia 1 6. Barletta—Udinesc 2 7. Brescia—Taranto x 8. Cosenza—Messina 1 9. Padova—Avellino 1 10. Reggiana—Pescara x 11. Reggina—Lucchese x 12. Salernitana—Modena x 13. Triestina—Verona x +1: Lazio—Roma x A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása szerint a 48. játékhéten öt fogadó töltött ki telitalálatos szelvényt. Nyereményük egyenként 1679166 forint. Ketten értek el tizenhárom találatot, ők 1 144 886 forin­tot nyertek. A tizenkettesek­re 31802, a tizenegyesekre 2541, a tízesekre pedig 443 forintot fizetnek. szoktuk tőle), viszont az ütőereje még nem az igazi. Ennek ellenére egyhangú porozással győzött. Dubsz- ki imre egy súlycsoporttal feljebb Kalocsaival mérkő­zött, s ez a kilenc perc csu- púr.t a pontosabb találato­kon múlott. Ha Imre jobban össpontosít, övé lehetett vol­na, a meccs. A Toásó — Petrovics meccsen annyi ütés esett, mint talán az egész CSB-n sem. Egyikük sem védekezett, viszont „dolgoztak” rendület­lenül, aminek az lett az eredménye, hogy a jobb fizi­kai felépítésű paksi verseny­ző jobban bírta az adok- kapokoí. A Bányász játéko­sa feladta a küzdelmet. Szűcs Lászlót, biztos pont­szerzőként könyveltük el (az is lett végül), de nagyon meg kellett izzadnia Szili­vel. Laci sokkal techniká­sa bb és pontosabb volt, mint ellenfele, akit látványosan megütni alig lehetett, mert kettős fedezékből indult, s úgy próbált „robbantani”. Orosz megverhette volna Ledneczkit, ha nem lép bele két kósza ütésbe, ami után rászámoltak. Ez elvileg ugyan csak tiszta ütésnek értékelhető, de a bírókban ugyanolyan nyomot hagy, mint a közönségben. Egy­szerűen tudatosítja, hogy jobb az ellenfél... Lakatos Jánosnak, aki a Vasas elen kiütéssel győzött, semmi esélye nem volt a többszörös magyar bajnok, Szabó Lóránt ellen. Tartott is tőle, és nem ok nélkül. A második menetben már nem bírta erővel, feladta. Kiss Zoltán, a 75 kilósok partijában Forgács ellenében ugyancsak nem árult el nagy formát. * Kevés tiszta ütés, sok dulakodás és pon­tozásos vereség letit a vége. Hranek Sándort is bizony csak hírneve mentette meg. Párját, Elekest, igen feltüzel­hették. és a Bányász ver­senyzőjét nem egyszer meg­lepte a fordított alapállású öklöző. Csak szoros meccsen nyert. A döntés, pontosabban a lehetséges döntetlen a leg­nehezebb fiúk összecsapásá­ra maradt. Porubjánszki és Hart találkozóján talán az döntött, hogy a vendegek játékosának jobb lábmunká­ja volt. Pedig miután levet­te a fejvédőjét, alig lát­szott a szeme... Engi János a csapat egyik edzője azt mondta a mér­kőzés után: — Nem lehet panasz a bírákra, korrektül pontoz­tak. A paksiak sajnos jobbak voltak ennyivel. Fegyvernek! Zoltán Jégkorongé OB i. Gólzápor Díinaű)városbaii A diszkó olyan nagyon jól indult. A kis biif? rövid idő alatt a környék legkedvel­tebb szórakozóhelye lett. Így természetes voit, hogy azon a bizonyos estén már kilenc tájban telt ház volt. Tizenegy felé egy talpalat­nyi hely sem volt már ida bent, így a rendre ügyelő ajtónáilók a legjobb szán­dékkal sem engedhették be a későn érkező, nagyhangú csapatot. Csakhogy a társa­ság nem tudott belenyugod­ni abba, hogy kint rekedtek. Szó szót követett, aztán elő­került egy kés, rögtön utá­na valahonnan egy baseball ütő is, és megtörtént a tra­gédia. Parasznyán meghalt egy fiatalember. Néhány nappal a történtek után némán hallgat az em­berölés helyszíne. A parasz- nyai büfé bejáratai lemezaj­tóval lezárva, bekulcsolva. Kint és bent is csak a csend a vendég. Egy betört ablak szúr szemet; lehet, hogy ezt is akkor zúzták be? A kis épülettel szomszédos telken nagy ház épül, de a munkásokat felesleges is hosszan kérdezni, éppesak annyit tudnak: — Nem láttuk már itt a tulajt jó pár napja. Az­óta, hogy volt valami balhé, ki sem jött. Azt mondják, fél, de hogy mitől, azt mi nem tudjuk... Tanácstalanul nézünk kör­be. Az utcán szinte ember sem jár, a szemközti ház ké­ménye sem füstöl, biztos, nincs otthon senki. Végül két messziről gyalogoló lányt kérdezünk. — Én a nyitás óta szinte minden diszkóban voltam, de aznap este közbejött valami, úgyhogy nem mentem el — kezdi egyikük, és már feiad- nánü a kérdezősködést, ami­kor hozzáteszi: — De azért tudom, hogy mi történt. Mert több barátnőm is ott volt. Azt mondják, szörnyű eset. Odabent teljes tömeg volt, amikor megérkezett az a csa­pat. Nem, nem parasznyaiak voltak, hanem sajószentpéte- riek. Korábban is voltak már ők itt. Szóval, össze vitatkoz­tak az ajtóban állókkal, ren­dezőkkel. Ugyanis már olyan sokan voltak bent, hogy a rendezők nem akarták őket beengedni. Na erre elkezdtek velük kötekedni, hogy már­pedig nekik, be lehet menni­ük, meg hogy nekik bent a helyük, de hát hiába is mond­ták. Na, és akkor az egyik sajószentpéteri előkapott egy kést és megszúrta a rende­zőt. Ott volt mellette egy baseball-ütő, azt kapta fel a fiú, és azzal ütött. A késes rögtön összeesett, és meg sem mozdult. Akkor hozzá- ugrott a bátyja, próbálta élesztgetni. Aztán pedig be­rohant a büfébe, mert tudta, hogv az egyik pincérlány ápolónő volt. Azt kirángatta és kérte, hogy mondja meg, bi baja van az becsének. Ezt a i'nyt ismerem, ő mesélte nekem, hogy a báty azzal fe­nyegette meg, hogyha azt mondja, hogy meghalt a test­vére, hát akkor őt, a pincér­lányt öli meg. A barátnőm meg nagyon megijedt, és bár látta, hogy meghalt, de még­is inkább azt mondta, hogy él. .. Ügy tudom, hogy az eset óta se a tulajdonos, se a pincérlányok nem mertek kijönni, mert állítólag őket is megfenyegették ... A lány mondókáját meg­könnyebbült sóhajjal fejezi be; még jó, hogy nem -olt ott, és segítőkészen már küld is minket pár házzal és ki­lométerrel odébb, egv másik jó ismerőséhez, akiről bizto­san tudja, hogy aznap este ott volt a parasznvai disz­kóban. — Korán mentünk, mert tudtuk, hogy az egy jó hely, és hamar telt ház lesz — egészíti tovább a történetet a másik lányt. — Először most is jó! éreztük magun­kat. A beiáratnál ott állt a két fiú, akiket a tulajdonos hozott, hogy biztosítsák a rendezvényt. Két kemény kö­tésű, sportos barcikai fiú volt... Egyébként korábban sokszor előfordult, hogv ki­sebb bajok voltak már a bü­fében. Például az én bőrka­bátomat is ellopták egyszer. Ugyanis a kabátokat kint kell felakasztani, és egyszer egy nagy hangú banda lelo­pott egy csomót, aztán meg bejöttek, hogy ki akar venni kabátot... Meg sem mer­tünk szólalni. Meg hallottam arról is, hogy könnygáz- sprayvel befújtak a helyiség­be, erre mindenki kiméne- kült, és amíg szellőztettek, a tolvaiok összeszedtek néhány kabátot... Most este nem volt ilyen, és ha akkor azok a péteri fiúk nem jönnek oda kötekedni, nem is lett volna semmi baj. Szóval, az egyikük, akit valami Dzsu- liónak hívtak, az kezdett a leghangosabban vitatkozni, mert már nem engedték be őket. Aztán én legalábbis úgy láttam, megszúrta a ren­dező nyakát. De nem mé­lyen, inkább csak megsebe­sítette. De erre az méregbe gurult, felkapta azt az ütőt, és ütött... Közben pedig a sajószentpéteriek közül egy másik elkezdett késsel ro­hangálni a helyiségben, meg biliárdütővel fenyegetőzött, olyanokat akart bántani, akiknek semmi köze nem volt az ő verekedésükhöz. — Én meg ott ültem a bejárat mellett a sarokban, és úgv megijedtem, hogy szinte reszkettem. Láttam, ahogy összeesett az a kötekedő ... És aztán, amikor a bátyja megtudta, hogy meg is halt, őrjöngeni kezdett, ment neki mindenkinek. Nagyon féltem, ki is rohantunk a helyiség­ből. Olyanokat is kiabált, hogy bosszút fog állni... Ügy hallottam, hogy a tár­sai meg azt sem engedték, hogy a rendőrséget kihív­ják. Mert az egyik pincér­lány elindult telefonálni, de utána mentek és nem enged­ték, hogy megtegye. Én siet­tem haza, nagyon féltem, nem tudom, utána mi tör­tént, csak még annyit, hogy éjfél után értek ki a rend­őrök. Mint megtudtuk: a Borsod Megyei Rendőr-főkapitánysá­gon folyik a vizsgálat. A pontos, és a ma még tisztá­zásra szoruló részletekről csak később kérdezhetjük őket. F— DÉLI HÍRLAP — A miskolciak napilapja. — Kiadja: a Déli Hírlap Kft. Miskolc Baicsy-Zstllnszky út 15. 3527. — Felelős kiadó: BÉKÉS DEZSŐ főszerkesztő-ügyvezető. — Szerkesztő­ség: Miskolc. Batcsy-Zsilinszky út 15. 3527. Postacím: Mis­kolc. 3501. Pf.: 39 Titkárság: 42-694. Be!- és várospolltikst rovat: 42-888. Gazdaságpolitikai rovat: 42-666. Levelezési ro­vat: 42-666. Kultúrpolitikai rovat: 42-866. Sportrovat: 42-688. Gazdasági ügyintézés: 42-845. Telex: 62-342. Telefax: 42-845. Hirdetésfelvétel: Miskolc. Szécnetiyl út iá—17. Telefon: 41-893 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetnető bármely nfrlapkézbe- sítő postahivatalnál, a nírlapKézbesltőknét a posta hírlapüz­leteiben és a Hfrlapelőfizetésl és LapeUátásj Irodánál (HELIR) Budapest V., József nádor tér l, 1908 közvetlenül vagy pos­tautalványon. valamint átutalással a Postabank Rt. 219-98636 pénzforgalmi Jelzőszámra. Előfizetési díj egy nőnapra 105 fo­rint, egy negyedévre 315 forint, egy évre 1260 forint. Index: 25 951. — Készült a Borsodi Nyomdában. \Felelős vezető: HORVATH FERENC. — ISSN 01S3 0209. Par? sznyai trap Nr»huh a koffíki'dő rossz vvndég

Next

/
Thumbnails
Contents