Déli Hírlap, 1990. október (22. évfolyam, 228-252. szám)

1990-10-15 / 240. szám

nézilabda, \li ll. % A nehéz terep nagy próba elé állította a versenyzőket Megszenvedtek a tájfutók Hallt síelőn Domonyik és Hornyai up bajit A junior nők is jól futottak Gólarányt javított a Lvukóbánva Püspökladányban A Lyukóbán”ai Bányász Családi túra RabSóine^e • „PISZTOLYT FOGOTT RÁM ÉS ELVETTE A PÉNZEMET” • A KIS CSIBÉSZEK RENDŐRÉRT KIÁLTOTTAK volt fordítani a dolgok állá­sán, így a lyukóbányaiak 30:22 (17:11) arányban nyer­tek. A vendégek játékosai maradéktalanul betartották a játékos-edző, Dumitru uta­sításait. A fegyelmezett, lel­kes játék hozta meg ezt a sikert. Mindenki dicséretet érdemel. A győztes csapat a követ­kező: Lénárd (3). Fellegi t2), Dumitru (8), Popovics (9), Kiss G. (li), Kovács (2), va­lamint Balogh, Koncsik, Pó­lyák, Kiszty és Virág. szintidőből sokaknak még gombázásra is futotta. Félúton, a második ellen­őrző pontnál ténykedő Bé­res Lajos, még egy érdekes kiselőadást is tartott a légy­ölő galócáról, a gyerekek nem kis örömére egy gyö­nyörű, piros kalapú pél­dánnyal illusztrálva. Akik hallották, nem fogják elfe­lejteni, hogyan használták egykor légyfogóként ezt a csábító, de mérgező gombát. A célban minden család­nak jutott valamilyen nye­remény, labda, expander, bermudanadrág, övtáska, vagy éppen hátmasszírozó, a szerencse függvényében. ■ Matti Nykánen, a fin­nek 27 éves négyszeres olim­piai bajnok síugrója beje­lentette, hogy sportágat vál­toztat, és felcsap motorcsó­nak-versenyzőnek. Tervei szerint már 1994-ben indul­ni fog Forma—1-es és vb- futamokon. ■ Az amerikai szövetség vezetői kijelölték azt a ti­zenkét sportolót, akik a vá­logatott tagjaként, az 1990— 91-es szezonban, a nemzet­közi bobversenyeken az or­szág színeit képviselik. A legjobbak közé bekerült a kétszeres olimpiai bajnok 400-as gátfutó, Edwin Mo­ses is. ■ Paranában VB-előké- születi mérkőzést játszott Argentína és Franciaország férfi röplabdacsapata. Az eredmény 3-0 lett az argen­tinok javára. ■ Sydneyben, profi ököl­vívó-mérkőzésen, a ghanai Azumah Nelson megvédte profi világbajnoki címét a nagypehelysúlyban. Egyhan­gú pontozással nyert a Puer­to Ricó-i Juan Laporte ellen. ■ Kairóban, a Fárao-rali hetedik futama után, az au­tósoknál a Lartigue—Main- gret kettős áll az élen, míg a motorosoknál De Petri vezet, Olaszországból. t ■ A dél- és az észak-koreai sportminiszter megállapodott abban, hogy Barcelonában, a kővetkező nyári olimpián, és az újabb nemzetközi verse­nyeken közös csapatot indí­tanak, s az első ilyen közös együttes a jövő évben, Ja­pánban rendezendő asztali­tenisz-világbajnokságon sze­repel majd. ■ A franciaországi Le Mansban utánpótlás EB-se- lejtező labdarúgó-mérkőzést játszott Franciaország együt­tese a Cseh és Szlovák SZK csapatával. A mintegy 8000 néző előtt lejátszott találko­zót 2:1 arányban a vendé­gek nyerték. A csoportban a csehek vezetnek, Spanyolor­szág és Franciaország előtt. TOTÓ A Sportfogadási és Lottó- Igazgatóságtól kapott tájé­koztatás szerint a negyven- egyedik játékhéten tizennégy darab telitalálatos szelvény volt, nyereményük egyen­ként 697 215 forint. Tíz fo­gadó ért el tizenhárom talá­latot, ők egyenként 324 309 forintot nyertek. A tizenket­tesekre 7089, a tizenegyesek­re 459, a tízesekre pedig 158 forintot fizetnek. 1. MTK-VM—Ü. Dózsa 1 2. Videoton-Waltham— Békéscsaba (elmaradt, megállapított eredmény) x 3. VFL Bochum— Bayer Leverkusen 1 4. 1. FC Köln­Bayern München l 5. Ascoli—Reggina x 6. Barletta—Foggia 1 7. Brescia—Ancona 1 8. Cosenza—Pescara x 9. Lucchese—Taranto x 10. Messina—Avellino x 11. Reggiana—Udinese x 12. Salernitana— Cremonese x 13. Triestina—Modena x Padova—Verona x, A Bükk-hegységnek a táj­futás szempontjából nem a legideálisabb részén. Hol­lóstető és a Lusta-völgy kör­nyékén rendezte meg va­sárnap délelőtt a megyei tájfutó-szövetség az orszá­gos nappali egyéni bajnok­ságot. Az izgalmak már elő­ző este, a nyilvános sorso­láson megkezdődtek, ami­kor a rajtsorrendről döntöt­tek. A pályák hossza és a nagy szintkülönbség alapján már ekkor sejteni lehetett: nem lesz könnyű a verseny. A felnőtt férfiak közül nem is érkezett senki a cél­ba 100 percen belül. Végül az idei Világkupán is nagy­szerűen szerepelt Lantos Zoltán (BEAC) végzett az élen, a férfi válogatott szö­vetségi kapitánya, a veterán Világkupát nyert Dosek Ágoston (OSC) előtt. „Tud­tam, hogy fizikailag jó va­gyok. s nem is válogatott­társaimtól, hanem a szövet­ségi kapitánytól féltem — mint kiderült, jogosan. A pálya durva volt, a Lusta- völgyet keresztben átszelő átmenetet nem lett volna szabad kitűzni, életveszélyes volta miatt” — nyilatkozta a bajnok. A felnőtt nőknél — bár közel 5 percet hibázott — most sem tudta senki meg­szorítani az esélyes Oláh Katalint (OSC). A borsodi tájfutók közül Domonyik Gábor (MEAFC) és Hornyák Marianna (DVTK) teljesítménye emel­kedett ki: mindketten baj­nokságot nyertek. Domonyik eredményét még az is növe­li, hogy fiatalabb a serdülő mezőnynél, amelyet megvert. „Egész héten az járt a fe- jemcen, hogy nyernem kell — vallotta be, miután már kialakult a végeredmény. — Kár, hogy a pálya csak fi­zikailag, és nem technikai­lag volt nehéz, mert az ne­kem sokkal jobban feküdt volna” — toldotta még hoz­zá. Hornyákról a rajt előtt le­rítt az idegesség. „Hibáztam is az első pontra — lihegi befutás után, de mivel a következőt simán kikaptam, megnyugodtam. Fizikailag viszont teljesen meghaltam. Csak az a tudat hajtott, hogy már két éve másodper­cekkel szorultam csak le a dobogóról.” A junior nőknél Imre Tí­mea (MEAFC) ezüstérmet nyert, ugyanitt Lóvási Ka­talin (MEAFC) a negyedik, és — nem várt kellemes meglepetésre — Pénzes Er­zsébet (DVTK) a hatodik helyet szerezte meg. Az ifjúságiak mezőnyében Magyar Zsolt és Túsz Ma­riann (mindkettő DVTK) egyaránt negyedik lett. A serdülőknél a Lubinszki test­vérek futottak jól. A végül is bronzérmes Mária baj­noksága csak egy hajszálon múlt, s ráadásul ő is fiata­labb az előtte végzetteknél. Az öccse, Sándor ötödik leg­jobb idejével pedig felül­múlta önmagát. NB Il-es férfi kézilabdaesa- pata a hét végén Püspökla­dányban lépett pályára. A bajnoki találkozón a hazaiak négy góllal azonnal elhúz­tak. Utána azonban maguk­hoz tértek a vendégek, és zsinórban dobták a gólokat. A fiúk olyannyira kedvet kaptak a labda bővüléséhez, hogy egymás után tíz talá­latot kellett a jegyzőkönyv- vezetőnek beírnia a miskol­ciak nevei mellé. Utána már a Püspökladány képtelen Kegyeibe fogadta az idő­járás a Miskolci Ifjúsági Szövetség családi túrasoro­zatának idei negyedik ren­dezvényét: szombaton dél­előtt csodálatos őszi verő­fény köszöntötte a résztve­vőket. A berekalji 26. Sz. Általános Iskolából huszon­két család képviseletében, hatvanhét gyerek és felnőtt indult el a kellemes, nyolc kilométeres sétára. Bár vol­tak, akik ugyancsak szapo- rázva, futva tették meg a Vadas Jenő-forrás — Nagy­rét — Gulicska felé kanyar­gó utat, a többség igyeke­zett minél több időt a szín- pompás őszi erdőben tölte­ni. A három és fél órás Három, halálra vált kis­ember rohant be a napok­ban a Miskolci Rendőrkapi­tányságra: kiraboltak minket — hajtogatták, és egymás szavába vágva előadták vér- fagyasztó történetüket. Még­pedig arról, hogy az egyik belvárosi cukrászdában pisz­tolyt szegeztek egyikük fe­jéhez és úgy vették el tőle a pénzét... Néhány percen belül azonban kiderült: az eset ékes bizonyítéka annak, hogy a gyermeki fantázia nem ismert határokat... A magát csak áldozatként emlegető két fiú és egy lány a következőképpen adta elő a rablómesét: a Rácz-cuk- rászdában békésen múlatták az időt, amikor az egyik, alig tizenhárom éves társuk a mosdó felé vette az irányt. Ott azonban nagy hirtelen­jében egy férfi termett mel­lette. — Pisztolyt fogott rám, és elvette a pénzemet — magyarázta lendületesen a gyerekember, és közben készségesen mutatta, hogy a halántékánál, a nyakánál és a mellkasánál is érezte a fegyver hideg csövét. Majd ecsetelte: milyen rémülten forgatta ki az alaposan te­lepakolt zsebeit. Az első bibi: kiderült, hogy a kisfiú nem forintot, hanem kemény kétszáz már­kát adott támadójának... A rendőrök kérdésére, hogy honnan volt a pénz, azt vág­ta rá: „a zsebpénzemből vet­tem”. A történet kezdett egyre zavarosabbá válni, ugyanis a megtámadott fiúnak még csak fogalma sem volt ar­ról, hogyan is nézhetett ki a ráfogott pisztoly. Amikor a fegyver méreteiről faggat­ták, csak egy arasznyit mu­tatott ... Aztán: ahányan voltak, annyiféle személy­leírást adtak a tettesről. .Vagyis egyre nyilvánvalób­bá vált, hogy itt valami nincs rendben, nem minden úgy történt, ahogy a gyere­kek vallják. Es szép lassan kiderült, hogy a kis csapat fantáziája alaposan elrugasz­kodott a valóságtól. Az egesz akkor kezdődött, amikor a társaság két testvér­tagjánál vendég járt. A férfi gyanútlanul az előszobában akasztotta szögre a kabátját, majd a szülőkkel, már oda­bent, hosszú beszélgetésbe kezdett. Közben odakint a család két gyermeke, lánya és fia, „kiszúrta”, hogy a lá­togató kabátzsebéből vaskos pénztárca kandikál ki. A dagadó bugyelláris elég csá­bító volt ahhoz, hogy kive­gyék. Tizennégyezer forin­tot és majdnem ötszáz már­kát találtak benne! A hir­telen jött pénz sorsáról nem gokat gondolkoztak. Értesí­tették egyik cimborájukat, és két taxit is fizetve, már hárman vágtak neki a vá­rosnak. A forint gyorsan el­ment, és a Jűnóban vásá­rolva, a márkájukkal sem takarékoskodtak. De arra a bizonyos, Rácz cukrászdabeli délelőttre is jócskán maradt még a zsebükben. A cuk­rászda egyik asztalához ülve, arról beszélgettek, hogy jó pénzért gazdát kellene talál­ni a márkának. Erre fülelt fel a szomszéd asztaltól egy férfi, és felajánlotta nekik: megveszi tőlük ezeket a bankókat. Az egyik fiút a mosdóba csalta, hogy ott kössék meg a nagy üzletet. Beérve azonban egyszerűen kikapta a gyerek kezéből a pénzt, és nagy hangon elza­varta a fiút. Az pedig meg­szeppenve menekült, és tár­saival együtt meg sem állt a kapitányságig, ahol aztán abban bíztak, hogy lesz, aki elhiszi a meséjüket, és nem derül ki, hogy bizony kis csibészek kérik a rendőrség segítségét. F— Kovács A. Gábor Nagyon dühös vagyok. Kicsit magamra is, de főleg azok­ra az ismerőseimre, akik megállítottak az utcán, s a szo­kásos választ sem érdemlő kérdés után „hogy vagyV”, azzal nyitottak, olvastuk a cikkeidet, néha egész jók (ez itt az önreklám helye), de mintha egy kicsit beszürkültél volna.,. Ez eddig magánügy. Aztán: miért favorizálod azt a román fickót, a Dumitrut, van eiég magyar kézilabdás is! Tudnod kellene, hogy kint megalázzák, verik az erdélyieket, te pe­dig... fényesre, kerekre! No, ezek után nem láttam a pi­pától. Lehet, hogy az újságíró diktafonként, vagy üzenet­rögzítőként él a köztudatban (ezt kikérem a magam, s ha a kollégák megengedik, nevükben is), azt azonban elutasí­tom, hogy már a sportújságírásban is a politikai vonzódás gyökereit keressék. Dühös vagyok magamra is. hiszen a szóban forgó „román fickóról” eddig nem írtain le mindazt, amit tudok, emiatt talán az olvasóban nem alakulhatott ki hű kép róla. Olyan, amilyen a román sportembert valójában jellemzi. Először is: nem „echte” román, miután az édesanyja ma­gyar, sőt borsodi. Hogy Dumitru a határon túl született, s anyanyelve nem a mienk, erről vajmi keveset tehet. Dol­gozni jött Magyarországra, pénzt keresni. Misinek ugyanis két családja van odaát, akik az asszonnyal együtt az ő ke­resetéből élnek. Azon kívül, hogy román válogatott kézilab­dázó volt, megvan az edzői képesítése (az idén még ezt is meg keil védenie), de sportmasszőrként is elhelyezkedhetne, miután papírja van róla. Pontosan a lyukói kézilabdás fiúk a megmondhatói, mennyire érti ezt a szakmát is. Más. Az átigazolási engedélyről hiányzó pecsét egy gar­nitúra mezbe került a sportegyesületnek. Ennyiért nálunk csak egy harmadosztályú női játékost lehet igazolni... öt sem engedte volna el „bagóért” az egyesülete, ha mint sportoló jön Magyarországra. Nem is akarták elhinni, hogy nem valami zsíros sportállást kapott külföldön. Az alkudo­zásnál Misi megmutatta a tenyerét, ami nem éppen egy irodista keze. Ez lett az igazi „útlevél” számára... A bemutatkozó mérkőzése előtt úgy izgult, mint egy kis­gyerek, aztán akkora pofonokat kapott (néha adott is), amit nyolc napon belül gyógyuló testi sértésként is fel lehet fog­ni. Tette mindezt a Lyukóbányai Bányász színeiben! A mérkőzés utáni beszélgetés minden harmadik mondata bocsánatkérés volt. Azért, mert nem játszott igazán jól — tud attól jóval többet is — edzőként nem akar rivalizálni Kazinczy Laci bácsival, mert túl sokat járt a szája stb.... Az igaz róla, hogy egy nagy nemzetközi torna után fo­gadta Ceausescu, sőt kezet is szorított vele. Ettől azonban még nem „szekus”. Segíteni jött hozzánk, átadni azt a tu­dást (ha lesz kinek), amelyet sportolói pályafutása során kézilabdában a világ élvonalába tartozó Romániában szer­zett ... Mihai Dumitru egy azon külföldi játékosok közül, akik felpezsdíthetik vérszegény sportéletünket. Szükségünk van rá, s a hasonló mentalitású sportemberekre. Fegyverneki Zoltán DÉLI HÍRLAP — A miskolciak napilapja. — Kiadja: a Déli Hírlap Kft. Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. 3527. — Felelős kiadó: BÉKÉS DEZSŐ főszerkesztő-ügyvezető. — Szerkesztő­ség: Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. 3527. Postacím: Mis­kolc. 3501. PL: 39. Titkárság: 42-634. Bel- es várospolitikai rovat: 42-888. Gazdaságpolitikai rovat; 42-6SÓ. Levelezési ro­vat: 42-666. Kultúrpolitikai rovat: 42-866. Sportrovat: 42-688. Gazdasági ügyintézés: 42-845. Telex: 62-342. Telefax: 42-845. Hirdetésfelvétel: Miskolc. Széchenyi út 15—li. Telefon: 41-893. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbe­sítő postahivatalnál, a r tlapkézoesftőktiél. a posta hírlapüz­leteiben és a Híriapelőflzetésl és Lapellátási Irodánál (HELIRl. Budapest, V., József nádor tér l. 1908 közvetlenül vagy pos­tautalványon, valamint átutalással a Postabank Rt. 219-98636 pénzforgalmi Jelzőszámra. Előfizetési dij egy nőnapra 105 fo­rint, egy negyedévre S',5 forint, egy évre 1260 forint. Index: 23 951. — Készült a Borsodi Nyomdában. Felelős vezető: HORVÁTH FERENC. — ISSN 0133 0209. „Miért MzáU a raaiánl?!”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents