Déli Hírlap, 1990. szeptember (22. évfolyam, 203-227. szám)

1990-09-10 / 210. szám

I íieriláli \m\\, Miskolcon ült Több fiatalnak nem sike­rült bekerülnie felsőfokú is­kolákra. Közülük néhányan nem is tudnak elhelyezked­ni. Ha ebben nem is tud se­gíteni, de a következő jelent­kezésig hasznos elfoglaltsá­got kínál a miskolci Vörös­marty Művelődési Ház. In­tenzív haladó angol nyelv- tanfolyamait, melyet heti kétszer két órában, délelőtti és délutáni foglalkozásokkal október elején indítanak egy Indiában született, angol anyanyelvű oktató vezeti majd. Ghouse M. Naghnoor amerikában végezte tanulmá­nyait, s itt Miskolcon nem­csak tanfolyamok vezetésére vállalkozott, hanem a nyelv szintentartását elősegítő tár­salgási klub vezetésére is. A beszélgetések során az an­gol szokásokról, a hétközna­pi életmódról, táplálkozásról, jógáról, meditációról tudhat­nak meg többet a jelentke­zők. XXII. ÉVFOLYAM, 210. SZÁM ARII: 4,20 1990. SZEPT. 10., HÉTFŐ FORINT A11 ■■ Már túl is van első hétvé­géjén a III. borsodi sörfesz­tivál, amelyet a Borsodi Sör­gyár rendez a miskolci sport- csarnokban és környékén. Nyugodtan mondható, ■ hogy lassan hagyományosnak számít ez a sörös-ünnep, hi- : szén az arculata változatlan, ‘ csak az időtartama nyúlt meg: öt helyett tíz napon át . tart ezúttal a fesztivál. A: megnyitó most is színes és , látványos volt — mint ahogy a tíz nap mindegyikére is érdekes programot ígérnek a rendezők. Újdonságok is vannak per­sze. Például az, hogy van literes korsó is a félliteres kriglik mellett s, hogy a fesztiváli vendéglátásban megjelentek a magánvállal­kozók is. Az előző évben kö­rülbelül százezres vendégse­reg volt a fesztiválon — bár ezt csak becsülni lehetett, hiszen a sör fogyása ugye­bár nem nevezhető tökélete­sen átlagolható tényezőnek. Mindenesetre az már,többet m mondhat, hogy tizenötezer korsó tűnt el a fesztivál ta­valyi öt napja alatt. A ren­dezők állítják, hogy a fesz­tivál önmagában nézve nem nyereséges — ám a legjobb reklám, s így már megéri a vele járó befektetést, mun­kát. A Déli Hírlap rendszere­sen közli a programot. A tíz nap alatt két fordulóban is tpmhplasorsólá.s zajlik majd a fesztiválon. Az első forduló sorsolását szombat délután tartottuk a sport- csarnok előtt, Straub Dezső közreműködésével. A nyer­tesek listáját, az aktuális programmal együtt a 2. ol­dalon közöljük. Tisztelt Választópolgár! Pánikkeltők vagyunk! Ezt olvassák fejünkre mostaná­ban, mert nyilvánosságra hoztuk az elmúlt hetekben „az eltűnt higany” megke­rülésének ügyét. Vélemé­nyünk szerint azok, akik a tények — bár egyelőre va­lóban hiányos mérésekkel alátámasztott tények — kör­nyezetkárosító hatásában rejlő kockázatot nem képe­sek, vagy nem hajlandók felmérni, felelőtlenek nem­csak a jövő generációval szemben, hanem saját jele­nükkel szemben is. Gondok­kal, bajokkal bombázó nap­jainkban valóban kényelme­sebb magatartás struccként homokba dugni a fejet — ami néhány esetben érthető is, hiszen az elmúlt évtize­dekben jó néhányan belefá­radtak a hamis ideológia sorozatos „újításaiba” —, de megbélyegezni azokat a táv­latokban gondolkodókat, akik vállalják a terheket, nem szabad. Ha csak néhány százan is, de vagyunk, akik a kiala­kult politikai helyzet adta lehetőségeket kihasználva tudatosítani akarjuk, hogy az elmúlt rendszer olyan környezetromboló időzített bombákat hagyott ránk, me­lyek alattomosan itt vannak ma is közöttünk, s bármi­kor robbanhatnak. Eszkö­zök, információk, melyekkel mérhetnénk, bizonyíthat­nánk állításainkat, sajnos még nincsenek, vagy alig Mókus mutatja az utat így tartja a gyermekver- sike, és nem is igaztalanul, mert a kirándulóknak is kedvenc foglalatossága ilyen, tájt, hogy nemcsak a termé­szet szépségében, az őszre váltó erdő pompájában gyö­nyörködnek, de megkeresik a mogyoróbokrokat, s be­gyűjtik annak termését. Jó útmutatójuk a mókus, amely tévedhetetlenül jelzi, hogy hol lelhető fel az ízes csemege. Mert már azok is gyűjtik a bokrok termését, téli táplálékul. A kirándulók pedig vagy helyben meg­eszik, vagy ha nagyobb mennyiséget sikerül szedni, akkor hazaviszik, s sütéskor használják fel. Mert bizony nem olcsó mulatság meg­venni; az ára 300 forint kö­rül jár kilogrammonként. A Bükk északi, hűvös hegyoldalain felfedezhetők ennek a „gyűjtögetésnek” a nyomai, de sokan nem men­nek ilyen, messzire. Telepí­tik a mogyoróbokrokat, fákat kiskertekbe, sőt parkokba is. Miskolci parkokban is löbb helyen található telepített mogyorófa, így például a Kilián lakótelepen, ahol az alattuk lévő területen szét­szórt tüskés-szőrös burok hívja fel a figyelmet rájuk. A diákok ugyanis gyorsan felfedezik, hogy érik a ter­més, nem restellnek fára mászni érte, és helyben el is fogyasztják. A helyszín az­tán már mutatja az irányt az utánuk jövőknek. Ám még ennek, ellenére *s ér­demes telepíteni, mert a ta­pasztalat szerint jól bírja a város kormos, füstös, szeny- nyezett levegőjét,. vannak a kezünkben, csu­pán néhány jóindulatú szak­ember és természetféltő ember segítségére számítha­tunk. Elképzeléseink szerint alapvetően felül kell vizs­gálni a hazánkban megva­lósított technológiákat; a környezetvédelmi beruhá­zás nem pénzpazarlás, ahogy eddig gondolták. Nem be­záratni akarjuk az üzeme­ket, gyárakat, hanem bizton­ságossá tenni. Garantált biz­tonságot Miskolcon, Barci- kán, Pakson, az egész or­szágban! Az élet fennmara­dásának garanciáját! (Folytatás a 3. oldalon) Várják a jelentkezőket Fórum a független szakszervezeteknek A Borsod Volánnál ez év májusában alakult meg a Független Szabad Szakszer­vezet, melynek mára mint­egy hatszáz tagja van. ök számítanak a megyében a legerősebbnek. Éppen ezért rendezték meg itt a megyé­ben létrejött független szak- szervezetek első összejövete­lét, amelynek célja egy ha­tékony tömörülés, szövetség létrehozása volt. Az összejövetelen ott volt dr. Sárközi György, a nem­régiben kinevezett új igaz­gató, aki elöljáróban elis­merte a Borsod Volánnál megalakult független szak­szervezetet. Ahogy elmond­ta: közösen kell kimunkál­niuk hogyan dolgozhatnak együtt, s azt is. hogy ennek jogi garanciáit miként, hatá­rozhatják meg többek kö­zött a kollektív szerződés­ben. A későbbiekben parázs vita bontakozott ki a tíz szervezet képviselője között arról, hogy sok helyen még mindig a félelem gátolja a munkások belépését az új tipu.sy érdekképviseleti szer­vezetne. Tóth Gyula, a Szo­lidaritás szakszervezeti ve­zetője ellenérvként azt ve­tette fel. hogy ahol ponto­san látják az emberek, mit tehet értük a hagyományos­tól eltérő, aktív szervezet, oda szívesen be is lépnek. A Borsod Megyei Rendőr­főkapitányságon már gya­korlottabban működik a független szakszervezet — hallottuk Balázs Sándor fő­hadnagytól. Reményi Zoltán, aki a BVK-ból érkezett, gondjainak, aggodalmainak adott hangot. Hasonló gon­dolatokat fogalmazott meg Hoppá József, a Borsodi Hőerőműből. Farkas Zoltán, a TDDSZ miskolci egyetemi csoportjának képviseletében a tudományos dolgozók sa­játos érdekképviseleti mun­kájáról szólt. Horváth János, aki a házigazda szerepét töltötte be, megyei szövet­ség létrehozását tartotta fon­tosnak annak érdekében, hogy hatékonyabban tudja­nak dolgozni. E szervezet létrehozása körül is vita alakult ki, no­ha az ülésen megjelent Horváth Lajos, a Független Szakszervezetek Demokrati­kus Ligája Jogsegély- és Jogszolgálati Bizottságának titkára, aki jogi és gazda­sági segítséget ajánlott fel a létrehozandó területi liga megyei tagozatának. Végül is abban állapodlak meg a résztvevők, hogy hamarosan együttműködési megállapo­dást kötnek, amelyben meg­határozzák főbb tennivalói­kat. Kilenc szervezet — a BVK kivételével — szán­déknyilatkozatot fogadott el arról, hogy megalakították a Független Szakszervezetek Borsod Megyei Koordinációs Fórumát. Székhelye Miskolc, ideiglenes központja a Bor­sod Volán Független Szabad Szakszervezete. A fórumnak az országos liga is további segítséget ígért, amely ha­marosan önálló jogi sze­mélyként működhet a Bor­sod Volánnál. Érdeklődhet­nek mindazok, akik a ké­sőbbiekben tagjai kívánnak lenni a Független Szakszer­vezetek Megyei Fórumának. (vadas) Koldulunk a gyermekekért? Alig akad olyan újság, amelyikből hiányozna az egy-egy beteg gyermek megsegítésére szóló felhívás. Gyűjtünk a leukémiás, a gerincsérült, a Magyarországon gyógyíthatat­lan fiatalok külföldi kezelésére. Szomorú tapasztalat, hogy mire a nyugati műtéthez szükséges hat-nyolc millió forint összejön, minden hiábavaló volt. Mi tagadás, minden felhí­vást óriási részvét kísér, ám a bukszák mégis lassan nyíl­nak meg. Bár együtt érzünk a gyermekükért aggódó szü­lőkkel, mégis ritkán szánjuk rá magunkat a jótékony adako­zásra. S ha mégis, akkor is elgondolkodunk, mennyire meg­alázó helyzetbe sodorhatja embertársainkat a kiszámítha­tatlan sors. Miként lehetséges az, hogy ártatlan emberpa­lánták élete néhány száz adakozó kedvű embertársunk jó­tékonyságától függ? Miként lehetséges, hogy az immár tel­jesen lefaragott állami költségvetésből sok minden egyéb támogatásra jut, de az életmentő külföldi műtétek finanszí­rozására még mindig nincs elegendő pénz? Orvosoktól tudjuk, hogy vannak olyan ritka betegségek, amelyeknek a gyógyító műszerei milliókra rúgnak. Külföl­di kezeléseknél természetes módon szinte minden egyes be­tegnél felszámítják a készülék árát. Ám amíg tőlünk nyu­gatra teljes körű a társadalmi biztosítás, a legdrágább élet­mentő kezeléseket, műtéteket alapáron megtérítik, addig nálunk legfeljebb a hazai gyógykezelés, operáció ingyenes. Mihelyt külföldi segítségre szorulunk, koldulásra kényszerü­lünk szerencsétlen embertársunk megmentésére. Ezért ildo­mos volna ilyen célokra egy nagyobb összeget elkülöníteni az egészségügy egyre szerényebb költségvetéséből is. Ezt pe­dig folyamatosan, felhívások nélkül egészíthetnénk ki kü­lönböző alapítványokkal. S ha erre bizton számíthatnának, az erre rászorulóknak nem kellene az újságban, televízió­ban kéregetni, várni, reménykedni. Lehetne végre valóban a legfőbb érték az ember, immár nálunk is! . _j (szántó)

Next

/
Thumbnails
Contents