Déli Hírlap, 1990. szeptember (22. évfolyam, 203-227. szám)
1990-09-10 / 210. szám
I íieriláli \m\\, Miskolcon ült Több fiatalnak nem sikerült bekerülnie felsőfokú iskolákra. Közülük néhányan nem is tudnak elhelyezkedni. Ha ebben nem is tud segíteni, de a következő jelentkezésig hasznos elfoglaltságot kínál a miskolci Vörösmarty Művelődési Ház. Intenzív haladó angol nyelv- tanfolyamait, melyet heti kétszer két órában, délelőtti és délutáni foglalkozásokkal október elején indítanak egy Indiában született, angol anyanyelvű oktató vezeti majd. Ghouse M. Naghnoor amerikában végezte tanulmányait, s itt Miskolcon nemcsak tanfolyamok vezetésére vállalkozott, hanem a nyelv szintentartását elősegítő társalgási klub vezetésére is. A beszélgetések során az angol szokásokról, a hétköznapi életmódról, táplálkozásról, jógáról, meditációról tudhatnak meg többet a jelentkezők. XXII. ÉVFOLYAM, 210. SZÁM ARII: 4,20 1990. SZEPT. 10., HÉTFŐ FORINT A11 ■■ Már túl is van első hétvégéjén a III. borsodi sörfesztivál, amelyet a Borsodi Sörgyár rendez a miskolci sport- csarnokban és környékén. Nyugodtan mondható, ■ hogy lassan hagyományosnak számít ez a sörös-ünnep, hi- : szén az arculata változatlan, ‘ csak az időtartama nyúlt meg: öt helyett tíz napon át . tart ezúttal a fesztivál. A: megnyitó most is színes és , látványos volt — mint ahogy a tíz nap mindegyikére is érdekes programot ígérnek a rendezők. Újdonságok is vannak persze. Például az, hogy van literes korsó is a félliteres kriglik mellett s, hogy a fesztiváli vendéglátásban megjelentek a magánvállalkozók is. Az előző évben körülbelül százezres vendégsereg volt a fesztiválon — bár ezt csak becsülni lehetett, hiszen a sör fogyása ugyebár nem nevezhető tökéletesen átlagolható tényezőnek. Mindenesetre az már,többet m mondhat, hogy tizenötezer korsó tűnt el a fesztivál tavalyi öt napja alatt. A rendezők állítják, hogy a fesztivál önmagában nézve nem nyereséges — ám a legjobb reklám, s így már megéri a vele járó befektetést, munkát. A Déli Hírlap rendszeresen közli a programot. A tíz nap alatt két fordulóban is tpmhplasorsólá.s zajlik majd a fesztiválon. Az első forduló sorsolását szombat délután tartottuk a sport- csarnok előtt, Straub Dezső közreműködésével. A nyertesek listáját, az aktuális programmal együtt a 2. oldalon közöljük. Tisztelt Választópolgár! Pánikkeltők vagyunk! Ezt olvassák fejünkre mostanában, mert nyilvánosságra hoztuk az elmúlt hetekben „az eltűnt higany” megkerülésének ügyét. Véleményünk szerint azok, akik a tények — bár egyelőre valóban hiányos mérésekkel alátámasztott tények — környezetkárosító hatásában rejlő kockázatot nem képesek, vagy nem hajlandók felmérni, felelőtlenek nemcsak a jövő generációval szemben, hanem saját jelenükkel szemben is. Gondokkal, bajokkal bombázó napjainkban valóban kényelmesebb magatartás struccként homokba dugni a fejet — ami néhány esetben érthető is, hiszen az elmúlt évtizedekben jó néhányan belefáradtak a hamis ideológia sorozatos „újításaiba” —, de megbélyegezni azokat a távlatokban gondolkodókat, akik vállalják a terheket, nem szabad. Ha csak néhány százan is, de vagyunk, akik a kialakult politikai helyzet adta lehetőségeket kihasználva tudatosítani akarjuk, hogy az elmúlt rendszer olyan környezetromboló időzített bombákat hagyott ránk, melyek alattomosan itt vannak ma is közöttünk, s bármikor robbanhatnak. Eszközök, információk, melyekkel mérhetnénk, bizonyíthatnánk állításainkat, sajnos még nincsenek, vagy alig Mókus mutatja az utat így tartja a gyermekver- sike, és nem is igaztalanul, mert a kirándulóknak is kedvenc foglalatossága ilyen, tájt, hogy nemcsak a természet szépségében, az őszre váltó erdő pompájában gyönyörködnek, de megkeresik a mogyoróbokrokat, s begyűjtik annak termését. Jó útmutatójuk a mókus, amely tévedhetetlenül jelzi, hogy hol lelhető fel az ízes csemege. Mert már azok is gyűjtik a bokrok termését, téli táplálékul. A kirándulók pedig vagy helyben megeszik, vagy ha nagyobb mennyiséget sikerül szedni, akkor hazaviszik, s sütéskor használják fel. Mert bizony nem olcsó mulatság megvenni; az ára 300 forint körül jár kilogrammonként. A Bükk északi, hűvös hegyoldalain felfedezhetők ennek a „gyűjtögetésnek” a nyomai, de sokan nem mennek ilyen, messzire. Telepítik a mogyoróbokrokat, fákat kiskertekbe, sőt parkokba is. Miskolci parkokban is löbb helyen található telepített mogyorófa, így például a Kilián lakótelepen, ahol az alattuk lévő területen szétszórt tüskés-szőrös burok hívja fel a figyelmet rájuk. A diákok ugyanis gyorsan felfedezik, hogy érik a termés, nem restellnek fára mászni érte, és helyben el is fogyasztják. A helyszín aztán már mutatja az irányt az utánuk jövőknek. Ám még ennek, ellenére *s érdemes telepíteni, mert a tapasztalat szerint jól bírja a város kormos, füstös, szeny- nyezett levegőjét,. vannak a kezünkben, csupán néhány jóindulatú szakember és természetféltő ember segítségére számíthatunk. Elképzeléseink szerint alapvetően felül kell vizsgálni a hazánkban megvalósított technológiákat; a környezetvédelmi beruházás nem pénzpazarlás, ahogy eddig gondolták. Nem bezáratni akarjuk az üzemeket, gyárakat, hanem biztonságossá tenni. Garantált biztonságot Miskolcon, Barci- kán, Pakson, az egész országban! Az élet fennmaradásának garanciáját! (Folytatás a 3. oldalon) Várják a jelentkezőket Fórum a független szakszervezeteknek A Borsod Volánnál ez év májusában alakult meg a Független Szabad Szakszervezet, melynek mára mintegy hatszáz tagja van. ök számítanak a megyében a legerősebbnek. Éppen ezért rendezték meg itt a megyében létrejött független szak- szervezetek első összejövetelét, amelynek célja egy hatékony tömörülés, szövetség létrehozása volt. Az összejövetelen ott volt dr. Sárközi György, a nemrégiben kinevezett új igazgató, aki elöljáróban elismerte a Borsod Volánnál megalakult független szakszervezetet. Ahogy elmondta: közösen kell kimunkálniuk hogyan dolgozhatnak együtt, s azt is. hogy ennek jogi garanciáit miként, határozhatják meg többek között a kollektív szerződésben. A későbbiekben parázs vita bontakozott ki a tíz szervezet képviselője között arról, hogy sok helyen még mindig a félelem gátolja a munkások belépését az új tipu.sy érdekképviseleti szervezetne. Tóth Gyula, a Szolidaritás szakszervezeti vezetője ellenérvként azt vetette fel. hogy ahol pontosan látják az emberek, mit tehet értük a hagyományostól eltérő, aktív szervezet, oda szívesen be is lépnek. A Borsod Megyei Rendőrfőkapitányságon már gyakorlottabban működik a független szakszervezet — hallottuk Balázs Sándor főhadnagytól. Reményi Zoltán, aki a BVK-ból érkezett, gondjainak, aggodalmainak adott hangot. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Hoppá József, a Borsodi Hőerőműből. Farkas Zoltán, a TDDSZ miskolci egyetemi csoportjának képviseletében a tudományos dolgozók sajátos érdekképviseleti munkájáról szólt. Horváth János, aki a házigazda szerepét töltötte be, megyei szövetség létrehozását tartotta fontosnak annak érdekében, hogy hatékonyabban tudjanak dolgozni. E szervezet létrehozása körül is vita alakult ki, noha az ülésen megjelent Horváth Lajos, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája Jogsegély- és Jogszolgálati Bizottságának titkára, aki jogi és gazdasági segítséget ajánlott fel a létrehozandó területi liga megyei tagozatának. Végül is abban állapodlak meg a résztvevők, hogy hamarosan együttműködési megállapodást kötnek, amelyben meghatározzák főbb tennivalóikat. Kilenc szervezet — a BVK kivételével — szándéknyilatkozatot fogadott el arról, hogy megalakították a Független Szakszervezetek Borsod Megyei Koordinációs Fórumát. Székhelye Miskolc, ideiglenes központja a Borsod Volán Független Szabad Szakszervezete. A fórumnak az országos liga is további segítséget ígért, amely hamarosan önálló jogi személyként működhet a Borsod Volánnál. Érdeklődhetnek mindazok, akik a későbbiekben tagjai kívánnak lenni a Független Szakszervezetek Megyei Fórumának. (vadas) Koldulunk a gyermekekért? Alig akad olyan újság, amelyikből hiányozna az egy-egy beteg gyermek megsegítésére szóló felhívás. Gyűjtünk a leukémiás, a gerincsérült, a Magyarországon gyógyíthatatlan fiatalok külföldi kezelésére. Szomorú tapasztalat, hogy mire a nyugati műtéthez szükséges hat-nyolc millió forint összejön, minden hiábavaló volt. Mi tagadás, minden felhívást óriási részvét kísér, ám a bukszák mégis lassan nyílnak meg. Bár együtt érzünk a gyermekükért aggódó szülőkkel, mégis ritkán szánjuk rá magunkat a jótékony adakozásra. S ha mégis, akkor is elgondolkodunk, mennyire megalázó helyzetbe sodorhatja embertársainkat a kiszámíthatatlan sors. Miként lehetséges az, hogy ártatlan emberpalánták élete néhány száz adakozó kedvű embertársunk jótékonyságától függ? Miként lehetséges, hogy az immár teljesen lefaragott állami költségvetésből sok minden egyéb támogatásra jut, de az életmentő külföldi műtétek finanszírozására még mindig nincs elegendő pénz? Orvosoktól tudjuk, hogy vannak olyan ritka betegségek, amelyeknek a gyógyító műszerei milliókra rúgnak. Külföldi kezeléseknél természetes módon szinte minden egyes betegnél felszámítják a készülék árát. Ám amíg tőlünk nyugatra teljes körű a társadalmi biztosítás, a legdrágább életmentő kezeléseket, műtéteket alapáron megtérítik, addig nálunk legfeljebb a hazai gyógykezelés, operáció ingyenes. Mihelyt külföldi segítségre szorulunk, koldulásra kényszerülünk szerencsétlen embertársunk megmentésére. Ezért ildomos volna ilyen célokra egy nagyobb összeget elkülöníteni az egészségügy egyre szerényebb költségvetéséből is. Ezt pedig folyamatosan, felhívások nélkül egészíthetnénk ki különböző alapítványokkal. S ha erre bizton számíthatnának, az erre rászorulóknak nem kellene az újságban, televízióban kéregetni, várni, reménykedni. Lehetne végre valóban a legfőbb érték az ember, immár nálunk is! . _j (szántó)
