Déli Hírlap, 1990. június (22. évfolyam, 125-150. szám)

1990-06-15 / 137. szám

í VB-eredmények B-csoport: KAMERUN-ROMANIA 2-1 (0-0) D-csoport: JUGOSZLÁVIA—KOLUMBIA 1-0 (0-0) A-csoport: OLASZORSZÁG-EGYESULT ÁLLAMOK 1-0 (1-0) (TUDÓSÍTÁSAINK A 8. OLDALON) xxii. évfolyam, 137. szám ÁRA: 3,50 1990. JÚNIUS 15., PÉNTEK FORINT A MISKOLCIAK NAPILAPJA intő ünnepség Holnap tartja hagyo­mányos kibocsátó ünnepségét az egri Lenkey János Hon­véd Kollégium. Az idén érettségizett végzős növen­dékek Mátyás király emlé­két idéző faragott oszlopot avatnak, melyet Jónás Imre faszobrász készített. Az ün­nepélyes állománygyűlésen Kárpáti Lajos ezredes, igaz­gató bocsátja útjukra a fia­talokat, akik ősztől a kato­nai főiskolák hallgatói lesz­nek. Az ünnepség végén Kéry Kálmán nyugállomá­nyú vezérőrnagy, az Ország­gyűlés korelnöke látja el tanácsaival a növendékeket. Gombabemutató A Herman Ottó Emlék­parkban június 17-től kezdő­dően, minden vasárnap 14 és 16 óra között élő gombák­ból rendez bemutatót a Mis­kolci Gombászkör. Ez idő alatt a behozott gombákat a szakértők díjtalanul meg­vizsgálják. Linda hátán Nem először hirdette meg a Molnár Béla Ifjúsági Ház a lovasnapközit. Nyaranta a görömbölyi lovasiskolában két héten át ismerkednek a gyerekek az állatokkal, ta­nulgatják, hogyan kell fel- szerszámozni, gondozni a lo­vakat. Az ügyesebbek segí­tenek az istállóban is, s akik már többször jártak a lovasnapköziben, futószár nélkül lovagolhatnak. Nagy élményt jelent a kocsikázás a zöldülő határban, különö­sen a városi gyerekek szá­mára, akik hamar megba­rátkoztak a szép nevű lo­vakkal. őzikét meg Lindát kedvelik most- a legjobban, hisz rájuk ülhettek fel elő­ször a legkisebbek. A lova­goltatásban ezen a nyáron segítenek a lovászoknak a sportkör tagjai is, akik az alapvető tudnivalókra okít­ják a gyerekeket. Akik meg­kedvelik e . szép sportot, ké­sőbb bármikor felkereshetik — egy bérletváltás után —• a görömbölyi lovasiskölát. (Vadas Zsuzsa felvételei) Hamarosan ismét kam­pánytól lesz hangos az or­szág. A tervek szerint szep­tember 23-án választjuk meg az új helyhatóságot. Hogyan készül az őszi vá­lasztásra városunkban a leg­nagyobb kormányzópárt he­lyi szervezete? — erről be­szélgettünk Gulyás István­nal, a Magyar Demokrata Fórum miskolci ügyvezető elnökével. — Ügy nevezett operatív csoportokat hoztunk létre. Ezek szervezik a választási kampányunkat. Megkezdtük az MDF helyi programjának összeállítását is. Az ipari, mezőgazdasági, környezetvé­delmi, pedagógiai, valamint a nyugdíjas szakbizottsága­ink június 20-ig elkészítik a tervezeteiket. Hogy mit aka­runk Miskolcon? — ezt jú­lius elején valószínűleg már nyomtatásban is elolvashat­ják a város polgárai. Neki­láttunk kiválasztani azokat a ozemélyeket, akiket szená­tor-, illetve polgármester­jelöltként szeretnénk indíta­ni a választáson. Minden képviselői helyre lesz jelöl­tünk. —T Ma még nem tudjuk, hogy politikai funkciója, vagy közigazgatási szerepe lesz-e a polgármesternek. Önök melyikhez választa­nak jelöltet? — Valóban, amíg nincs önkormányzati törvényünk, nem tudhatjuk azt sem. hogy milyen feladatok várnak a polgármesterre. Az MDF- nek már most is van Mis­kolcon jelöltje, mind a két esetre. — Elárulná, hogy kit szemeltek ki a város ve­zetőjének? — Ismétlem, több jelöl­tünk is van. Ám nem lenne szerencsés, ha már most megnevezném őket. Azt vi­szont elárulhatom, hogy fel- készülten szállnak a ringbe. A nyugatnémet CDU vállal­ta: a nyáron az NSZK-ban hathetes tanfolyamon készí­ti fel a magyar polgármes­ter-jelölteket. — Milyen kérdésekre akarnak választ adni a helyi programjukban? — A legfontosabbnak azt tartjuk, hogy a foglalkozta­tás, a helyi ipar, a környe­zetvédelem, az infrastruktú­ra javítása, a szociális ér­dekvédelem — gondolok itt a nyugdíjasok, a fiatalok helyzetére, a lakáskérdésre — témáiban adjunk határo­zott választ arra. hogy mit is akar itt az MDF. — Ügy tűnik, hogy túl sok jóra nem számítha­tunk, hiszen éppen az Önök városi ügyvezető tit­kára, Kiss Péter minősí­tette katasztrofálisnak azt az örökséget, amit az új önkormányzatra hagy a mostani tanács ... — Valóban, eléggé üres Miskolc kasszája, s ehhez képest túl sok a gond. De mi bízunk benne, hogy mozgó­sítani tudjuk a meglevő tar­talékokat, s az emberek tu­dása, szakértelme is hozzá­segíthet, hogy a város ki­emelkedjék a jelenlegi pos- ványos helyzetéből. Jobban szervezhetnénk például az idegenforgalmat. Vonzó ez a környék, számos lehetőség nincs igazán kiaknázva. — Milyen reményekkel indulnak a helyhatósági választáson? — Az országgyűlési vá­lasztáson egy meglevő rossz rendszer csúcsát kellett meg­változtatni. Ebben segített az emberek haragja, mindenki elégedetlen volt az állam­párti struktúrával. Hogy az MDF győzött, ebben nagy szerepe volt annak: nekünk volt a leghiggadtabb, a leg­inkább áttekinthető progra­munk. Akik ránk szavaztak, pontosan tudhatták, mire adják a voksukat. Most sok­kal nehezebb lesz a dolgunk, és nagyobb a tét is. Ha az MDF nem túl jól szerepel­ne, ismét kettős hatalom volna az országban. Az MDF-es kormányzattal szem­ben ellenzéki helyhatóságok állnának. S ez igen megne­hezíthetné az ország stabili­zálódását. Ami a reménye­inket illeti: szeretnénk a ci­vil társadalom megszületé­sénél bábáskodni. Segítünk majd, hogy létrejöjjenek a különféle közösségek szerve­zetei. Bízunk benne, hogy ezek az autonóm szerveze­tek és ezek támogatói a leg­megfelelőbb döntést hozzák, majd a helyhatósági válasz­tásokon. — Nem csökkenti-e az esélyeiket, hogy az MDF- en belül is felszínre kerül­tek bizonyos ellentétek? — Ügy gondolom, a félre­értések- abból adódhattak, hogy Antall József beszédét —, amelyet a legutóbbi or­szágos gyűlésünkön a bel­politikai helyzetet elemezve mondott el —, a sajtó egy része, és néhányan az MDF- ből is úgy értelmezték, mintha a párton belüli vi­szonyokról szólt volna. Eb­ből az következett a szá­mukra, hogy létezik valami­féle ellentét az MDF veze­tői között. A napokban be­szélgettem Für Lajossal, aki elmondta: semmiféle ellen­tét nincs Antall József és Csoóri Sándor között... — Akkor ismét nyugodt a nyugodt erő? — Túlzás volna azt mon­dani, hogy megnyugodott az MDF, ugyanolyan gondokkal küzdünk, mint a többi párt. Ráadásul a Demokrata Fó­rum már felelősséggel tar­tozik a kormányzásért is. Helytelen volna tagadni per­sze, hogy az MDF tagjai nem mindenben értenek egyet egymással. De ez így természetes. Gyűjtőpárt a miénk, amelyben a társada­lom minden rétege megta­lálható. Semmi kivetnivaló nem lehet abban, hogy ha valaki kisebbségben marad a véleményével, akkor is szeretne hangot adni a gon­dolatainak. Egy demokrati­kus szervezetben ez így ter­mészetes ... (bujdos) Fogd a pénzt és fass Mit gondol, mit eszem én most? Természetesen az Ön előtt lévő reggelit. Óriási tévedés: én a csillárt eszem! Ez a pár­beszéd egy örökbecsű kabarétréfából származik, amelynek lényege, hogy az adósságokba keveredett panzióstól már csak úgy tudják behajtani a pénzt a hitelezők — például a csillárt eladó kereskedő —, hogy egy megbízottja „lecszi” a tartozást, azaz jól megreggelizik, megebédel, de nem fizet. Így ugyan a hitel nem térül meg, de legalább az adós is rosszul jár — ez így igazi magyaros igazságszolgáltatás. Mindezt azért érdemes felidézni, mert mostanság a magyar gazdaságban mindenki mindenkinek tartozik. A dolog per­sze egyáltalán nem vicces, mert a körbetartozás miatt szá­mos cég a tönk peremére kerül, önhibáján kívül. Hogy mi a pontos és ma keresztül is vihető pénzügyi megoldás, er­ről vita folyik, de történni nemigen történik semmi. Ügy látszik, megvárják, amíg nem az egyes vállalatoknak kell csődöt jelenteniük, hanem az egész népgazdaságnak. Ráadásul ennek a körbetartozósdinak, nemfizetősdinek van egy közvetett kára is. Jelesül az, hogy nemcsak a tartozás, hanem a megbízhatatlanság is körbejár. Ez a lehetetlen adós­ságlánc, ami ma összefűzi a cégeket, a bizalmatlanság leg­jobb gerjesztője. Mert most már óvatos mindenki, s igyek­szik úgy üzletet kötni, mint a piacon: én fogom az árut, ő a pénzt, háromig számolunk, és egyszerre elengedjük. Ha nem akarunk Európa koldusai lenni, akkor valahog" meg kell oldani ezt az egyelőre megállíthatatlannak tűnő belső eladósodást. Ha ez sikerül, akkut is itt marad azonban a bizalmatlanság, és ez nagy baj, mert a normális üzleti kap­csolatoknak csak részben a jog az alapja. Legalább ennyire fontos a bizalom, az üzleti fair play-ben való hit. Ma ez utóbbi alól könnyen felmentést kaphat bárki, hiszen rá tud mutatni legalább három másikra, akik miatt megbízhatat­lan üzleti partnernek bizonyult. Persze lehetséges megértő­nek, türelmesnek, igazi szívós, mindent kibíró magyar vál­lalkozónak is lenni, de ezt a külpiac nem díjazza. A meg­bízhatatlanság híre nagyobb teher, mint az államadósság, mert egy jól fizető adós partner lehet bárhol, de a megbíz­hatatlanságra nincs vevő ... (kiss) lemét nyugodt a „nyugodt erő?" CDII-taÉlp a magyar polgármester-jelölteknek Miskolc felemelkedéséért • A civil társadalom ssületése

Next

/
Thumbnails
Contents