Déli Hírlap, 1990. április (22. évfolyam, 76-98. szám)

1990-04-10 / 83. szám

60, 40, 19 esztendeje Miskolciéi írták, irtuk Egyetem és könyvtár REGGELI HÍRLAP, 1930, április 3. ' Talán egyetlen vidéki városban sem olyan ijesztő a nyomorúság és olyan tragikus az elszegényedés, mint Miskolcon. Szegeden egyetemépítkezésekkel, Deb­recenben más közmunkákkal segít a kormányzat. Miskolcnak ígértek postapalotát, társadalombiztosító székházat, új reáliskolát a mai lehetetlen elhelyezésű helyett, új polgári fiúiskolát a régi helyett, amelynek udvarán patkányok korzóznak, tantermeiben sápkó­rosokká lesznek a tanárok és a diákok. Ezeket az ígéreteket nem valósították meg. És mert az ígére­tekből nem lettek tettek — felszökött a munkanél­küliek száma, megnőtt az ellátatlanok tábora, vál­ságba jutott a kereskedelem, az ipar, és minimálisra apadt a vásárlóképes közönség. Az áprilisi napfény­ben hibájukon kívüli munkátlanok ácsorognak az ut­cákon. várakoznak a szociális ügyosztály helyisége előtt, hogy pénzsegélyt kérjenek, vagy legalább nép­konyhautalványt. Ha megüresedik egy díjnoki állás, főiskolát végzettek és érettségizettek versenyeznek el­nyeréséért. Egy pénzbeszedői állásért — okleveles gyógyszerész, B-listás magánhivatalnok, és egész se­reg szakmunkás jelentkezett. Ebben benne van Mis­kolc gazdasági életének teljes képe. Nem is kell ki­menni az, úgynevezett „emberpiac”-ra, amelynek zöl­dülő gyepén a szomszédos megyékből ideözönlött ku­bikosok, munkanélküli földmunkások munkaalkalom után lesnek. ÉSZAKMAGYARORSZAG, 1950. május 7. A fejlődés útján nagy lépést jelentenek előre az újdiósgyőri iparos-tanulóváros ez évben befejeződő építkezései, amelyekre 1950-ben kereken 5 millió fo­rintot fordítanak. A napokban kezdték meg a mű­egyetem új városrészének építkezési földmunkáit. A közel 40 milliós építkezés során, a műegyetemmel együtt, megépítik a hozzátartozó kollégiumokat, tor­natermeket, sportpályát és továbbá több milliós be­fektetéssel a megfelelő út- és csatornahálózatot is ki­építik. Az új városrésznek közel 4 ezer lakója lesz. A kulturális építkezések eredményeihez tartozik a Hunfalvy Gimnázium építésének befejezése, a kohó­ipari gimnázium fejlesztése. A város külső képét előnyösen változtatják meg az új utak, utcák. Júniusra befejezik a Tízes honvéd ut- ,cai bérházak körül épülő új utat és keresztutcát, már kiépítették a perecesi Kőpadhoz vezető út első ré­szét. Makadámutak épülnek a Bónis- és a Dózsa-te- lépen, a Korona utcán, a Damjanich utca végén, a Vászoníehérítő út második szakaszán, a Forrásvölgy utcán, a Malinovszkij utcán, a Hermann-telepi be- kötőúton, a Balthazár utcán és Határ utcán. Előirány­zott költségük több, mint 1 millió 300 ezer forintra rúg. A tapolcai gyalogúton beton-, a külterületeken salakjárdák épülnek, betonjárda épül a Csabai kapu, a Kisfaludy utca, a Csaba vezér utca egy-egy részén is. Vasbeton hidat kap a Nagyváthy J. utca, május, júniusban új híd épül Diósgyőrben a Tompa és Bol­dog utca között. DÉLI HÍRLAP, 1971. április 16. A könyvtárban — mely néhány napja a kiváló cí­met viseli — a diósgyőri munkásság szellemi fogé­konyságáról is tájékozódhat az érdeklődő. Aki jól is­meri ennek a könyvtárnak a 75 esztendejét, az ott­honos lehet a gyárkémények környékén. A „Jószerencse Dal- és Önképzőkör” pecsétje — mint a korabeli bélyegzők általában — ovális alakú volt. Ma is jól látható azon a Petőfi-köteten, mely — „Tisztelet és szeretet jeléül Vörösmartynak ajánlva a szerző által” — Emich Gusztáv kiadásában látott napvilágot 1848-ban. A könyv kötése vadonatúj. Va­jon hány borítót koptattak el időközben a betűre éhes olvasók? S egy másik régiség 1909-ből: Az aradi tizenhárom. (Hamvay Ödön.) Talán nem véletlen, hogy az évtizedek folyamán éppen ez a két könyv őriztetett meg, miközben nem­csak könyveket, hanem embereket is égettek. Este, lámpavilágnál kézről kézre járt a két becses „nyomtatvány” — melyet nem lehetett tiltani az em­berektől, mint a Kommunista Kiáltványt. Olykor tán nem is olvasták, csak nézték a szépen rajzolt Bara- bás-portrét, ugyanazt, amit Emich Gusztáv kirakatá­ban megéljeneztek a pestiek a szabadság szép nap­jaiban, s a gyerekeknek is megmutatták a 13 ma­gyar tábornokot, akiknek meg kellett halniuk. A Beton- és Vasbetonipari Müvek Atsózsoleai Gyára felvesz férfi- és nődolgozókat BETANÍTOTT BETONELEMGYARTO munkakörbe. Jelentkezni lehet a gyár munkaügy? osztályán, Alsázsolea, Gyár u. 5. Telefon: 83-211 Festett tojás, emlékbe Cserkész­ftapápt A vasgyári cserkészek negyven évvel ezelőtt ren­deztek utoljára húsvét előtt kiállítást. Akkoriban a Vas­gyári Kórházzal szemben lé­vő cserkészotthonban, — a későbbi fiúiskolában — tar­tották a saját festésű tojá­sok bemutatóját. Az újra­éledő cserkészmozgalom most ezt a hagyományt is fel kí­vánja újítani — tájékozta­tott bennünket Csutorás Re* zső, a 50. számú Nagy La­jos király cserkészcsapat ve­zetője. — Hogy pontosan mikor rendezték meg az első ilyen kiállítást, nemigen tudom, de amikor gyerekként cser- készkedtem, tehát 1936-ban, akkor már szokás volt — mondta. — Az idén április 8-án, reggel nyitottunk, és több mint százan voltak kí­váncsiak eddig a különböző darabokra. Igaz, akadt olyan is, aki nagy szatyorral ér­kezett és kétszáz darab olcsó tojásért jött. Számára csa­lódást kellett okoznunk, hi­szen itt kifúrt, pamutra fűzött, festett tojásokat kap­hat a látogató, ráadásul nem pénzért, hanem ajándékba. A cserkészek manapság ön­kéntes adakozásokból élnek, így tehát aki eljön meg­nézni a kiállításunkat, s hajlandó áldozni valameny- nyit a támogatásnukra, ilyen tojást vihet haza emlékbe. A néhány száz forintos fel­ajánlásokból csaknem öt­ezer forintunk gyűlt eddig össze. A tojásokat egyébként mi, öreg cserkészek festet­tük, a mintákat régi képes­lapokról, szentképekről, gyógynövény könyvekből másoltuk, tehát nem a ha­gyományos népi motívumok díszítik őket. Reméljük két­százötven tojásból, melyet kiállítottunk, sok locsolkodó- nak szereznek örömet a lá­nyok az idei húsvéton. Az érdeklődőket csütörtökig, reggel 9-től, este hatig vár­juk a Marx téri Vasas Mű­velődési Központ mellett ta­lálható repülősklubban. N. Zs. A Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetek, a nevelőotthonok, a gyermekvárosok igazgatóinak országos szakmai munkaközös­ség-vezetői, a fővárosi neve­lőotthoni vezető szaktanács­adás, a megyei gyámhatóság jelenlevő képviselői az április 2-án Budapesten tartott meg­beszélésükön közös nyilatko­zatot adtak ki az alábbiakról: A résztvevő gyermekvé­delmi szakterületek képvise­lői közös akarattal és meg­egyezéssel — mint szakma­közi munkabizottság — el­határozták, hogy a gyermek- és ifjúságvédelem rövid- és hosszú távú fejlesztésére komplex tanulmánytervet dolgoznak ki. A szakmai ta­nulmányterv összeállításánál a mai magyar gyermekvé­delem eddig elkészített rész­vagy teljes terveit, a gya­korló szakemberek vélemé­nyét, javaslatait, az elméle­ti területen dolgozó szak­emberek iránymutatásait, az európai gyakorlat Magyaror­szágra is adaptálható elmé­leti és gyakorlati munkáit kívánják felhasználni. A tanulmányterv terveze­tét országos szakmai tanács­kozáson szeretnék megvitat­ni, ezt követően — a szak­ma egészének támogatását megnyerve — az irányító főhatóság, illetve a kormány elé terjeszteni. Márciusban: kétezren tettek nyelvvizsgát KsHiialrt az Európa Ház ajtaján? Elemzik a felkészülés tapasztalatait Minden eddigi felülmúló volt az érdeklődés az állami nyelv­vizsgák letétele iránt ez év márciusában egyetemünkön. Alapfokon angolból 121, fran­ciából 11, németből 96, orosz­ból 106 jelentkező vizsgázott. Középfokon angolból 850, fran­ciából 120, németből 420 és oroszból 294 jelölt vállalta az írásbeli és a szóbeli „megmé­rettetést”. Felsőfokú állami nyelvvizsgára kellő önkritikával és önmérséklettel jóval keve­sebben jelentkeztek: angolból és németből 36-36, oroszból 17 és franciából 6 fő. Négyen, külföldiek felsőfokon a ma­gyar nyelvet választották. A kétezren felüli vizsgázó létszámból megítélhető, hogy az írásbeli és a szóbeli vizs­gák zökkenőmentes lebonyo­lítása óriási erőfeszítést igé­nyelt egyetemünk Nyelvi Intézetének oktatóitól és nem oktató dolgozóitól. A vizsgák szervezése, admi­nisztrálása, annak ellenére, hogy csak márciusban és novemberben vizsgáztattunk, teljes évi plusz munkaterhe­lést jelent számunkra. Most, hogy az írásbeli és a szóbeli vizsgák befejeződ­A nyilatkozatot aláírók kérik a gyermek- és ifjú­ságvédelem valamennyi te­rületén dolgozó szakembe­rek segítségét, szakmai tá­mogatását a tanulmányterv elkészítéséhez. Kérik, hogy minden szakmai javaslatot, ötletet, megvalósításra váró elképzelést május 15-ig jut­tassanak el írásban a nyi­latkozatot aláíró gyermekvé­delmi szakemberek valame­lyikéhez. A nyilatkozatot aláírók ja­vasolják, hogy egy-egy te­rület (megye, körzet, orszá­gos munkaközösség) közös véleményt, javaslatot alakít­son ki, s ezeket továbbítsa a nyilatkozatot aláíró szak­embereknek. Javasolják to­vábbá, hogy testületi, mun­katársi értekezleten, megbe­széléseken kérjék ki a ve­zetők munkatársaik vélemé­nyét, javaslatait, újszerű elképzeléseit, s azokat mint egyéni, egyedi elgondoláso­kat továbbítsák a tanul­mánytervet készítőkhöz. A nyilatkozatot aláírók tisztelettel kérik a gyermek- és ifjúságvédelem különböző területein, intézményeiben dolgozó vezetőket és munka­társakat, hogy — a gyermek- és ifjúságvédelem jövőjé­nek érdekében is — töreked­jenek a konstruktív szakmai és emberi együttműködésre, a vitás kérdések korrekt tek, a szellemi és a fizikai fáradtságtól eltekintve, jó érzés tölt el bennünket. Száznál is több vizsgabizott­ság működött fegyelmezet­ten, felelősségteljesen, egy- ■ séges, összehangolt szellem­ben. Valamennyien örülünk, mert egyre többen felisme­rik, ; hogy a tudományos- technikai fejlődésnek világ­nyelvi vetülete is van, hi­szen a világnyelvek közvetí­tik a legtöbb gazdasági, po­litikai, tudományos-műsza­ki, kulturális és művészeti, vagy bármilyen más tárgyú információt. Köztudomású, hogy a tudomány termelő­erővé vált, következéskép- . pen a gazdasági hatékony­ság és az idegennyelv-tudás között fontos összefüggések vannak a kutatás, a terme­lés, a fejlesztés és az érté­kesítés számos mozzanatá­ban. Mivel az állami nyelvvizs­gák valamennyi fokozatára elsősorban 15—25 éves fia­talok jelentkeztek, joggal feltételezhetjük, hogy a si­keresen vizsgázók közül so­kan kopogtatni fognak a majdani Európa Ház ajtaján, továbbtanulás, továbbképzés Epet- és iljiísapcft fláizata rendezésére, a gyermekek jogos érdekeinek védelmére. Az egyre nehezedő gazdasá­gi helyzetben, változó tár­sadalmunkban alapvetőnek tartjuk a gyermekekért való­ban felelősséget érző, s jö­vőjüket is tervező szakem­berek . összefogását, együtt­működését. A nyilatkozatot aláírók kijelentik, hogy hogy mind szakmailag, mind emberileg messzemenően együttműködnek, s erre ké­rik a munkaközösségekben, a különböző gyermekvédelmi szakterületen dolgozó mun­katársaikat is. GYIVI igazgatói munka- közösség részéről: dr. Köti János igazgató, dr. Orbán István igazgató; gyermekvá­rosok igazgatói munkakö­zösség részéről: dr. Dobos László igazgató, Bukó József igazgató; nevelőotthonok igazgatói munkaközösség ré­széről: dr. Populás Antal igazgató, Sörös László igaz­gató, nevelőintézetek igaz­gatói munkaközösség részé­ről: Bayer Ilona igazgató, á Baranya Megyei Tanács V. B. igazgatási osztály részé­ről: dr. Kovács Zsuzsanna, a Pedagógiai Intézet Buda­pest vezető szaktanácsadó képviseletében: Strausz Györgyné írta alá a nyilat­kozatot, ők várják tehát a szakvéleményeket. és munkavállalás céljából. Sajnos, hazánkban ma még a tárgyalóképes idegennyelv­tudással bíró szakemberek száma mennyiségi és minő- , ségi szempontból is elmarad t az európai átlagtól, ezért ‘ érthető, hogy az idegen ,, nyelvek oktatása az általá­nos és középiskolai, a főis- j;; kólái és egyetemi képzés- nek, sőt az iskolán kívül - közművelődésnek is szerves része, a leendő szakemberek értelmiségivé nevelésének nélkülözhetetlen eszköze, szellemi összkincsünk fontos alkotó eleme. A tárgyalóké­pes idegennyelv-tudás állan­dó kontaktust biztosít a gaz­dasági, tudományos-techni­kai, kulturális és művészeti világszínvonallal. A szóbeli vizsgákkal kap- Y csolatban megállapíthatjuk, hogy általában nő az okta- > tás színvonala, eredményes­sége, sőt kiemelkedő vonjzás- körzetünk (Borsod-Abaúj- Zemplén, Heves, Nógrád megye) néhány iskolájában. Példaképpen említjük itt a Gárdonyi Géza Gimnáziu- , mot Egerből és a Herman Ottó Gimnáziumot Miskolc­ról, azonban meg kell je­gyeznünk, hogy rendszeres tájékoztató előadásaink, pro­pagandánk ellenére sem cél­irányos a vizsgázni óhajtók jelentős részének felkészí­tése igen sok középiskolá­ban, beleértve több felső- ' oktatási intézményt is. Saj­nos, valamennyi nyelvből előfordulnak minden önkri­tikát nélkülöző, lesújtóan gyenge teljesítmények, ame­lyeket nem lehetett elfogad­ni. A vizsgázók a legtöbb hi­bát nyelvhelyességből, szö­vegértésből és a hallott szö­vegek reprodukálásából kö­vették el. Meglehetősen fej­letlen volt a jelöltek felké­szültsége a spontán beszéd- készségből, mert amíg azok­ból a témakörökből, amelye­ket előre kidolgoztak, gör­dülékenyen, olykor szinte gépiesen fogalmazták meg mondanivalójukat, addig a valóságos problematikus fel­adatokat számon kérő ter­mészetes dialógusokban so­kan képtelenek voltak helyt­állni. A hibák elemzése termé­szetesen a szaktanárok és a vizsgáztatók dolga. Tapasz­talatcseréjükre hamarosan sor kerül. A kétségtelen eredményeket azonban a feltárult hiányosságok sem csökkenthetik. Meggyőződé­sünk, hogy a kétezervala- hány vizsgázó közül színvo­nalas nyelvtudásukkal sokan hozzájárulnak ahhoz, hogy hazánkról idegennyelv-tudás szempontjából kedvezőbb kép alakuljon ki Európában. Gárdus János NME Nyelvi Intézet

Next

/
Thumbnails
Contents